Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. június 17. 5 ► Lapzártánk után, a keddi korrektúraforduló, illetve nyomdába küldés napjának délelőttjén adott helyet az Országház felsőházi terme Az egyházi ingatlanrendezés 20 éve című konferenciának. Bár az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága által szervezett összegző tanácskozás részleteiről csak lapunk jövő heti számában áll módunkban beszámolni, a Magyarországi Evangélikus Egyház elmúlt két évtizedében is meghatározó jelentőségű folyamatot - országos irodánk „témafelelősének” jóvoltából - már most vázolni tudjuk. Az egyházi ingatlanrendezés húsz éve ■ Helfrich Péter Hosszú folyamat zárult le az elmúlt év decemberében: az egyházi ingatlanrendezés két évtizede. Evangélikus egyházunkban úgy tekintünk erre az időszakra, mint egyfajta örömteli újrakezdés alapvetésére. Miért is? A Magyar Köztársaság 1989. október 23-án kihirdetett, módosított Alkotmánya meghatározta a lelkiismereti és vallásszabadság lényegét, és az 1990. évi IV. törvény (Etv.) ennek tartalmát részletezte. Ez a törvény pedig - a lelkiismereti és vallásszabadság deklarálása mellett - szólt arról is, hogy az egyház elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy valamely állami szerv (intézmény) számára. Tehát a politikai fordulat egyik, az egyházakra nézve fontos lépése volt ez a törvény. Az volt a kérdés, hogy egy nagyon is nehéz helyzetből, egy nehéz politikai örökségből hogyan lehet alapjaiból felépíteni az egyház szervezetét, megújítani intézményrendszerét és hitéletét. A politikai fordulat nyomán az egyházi tevékenység megélénkült, ugyanakkor nőtt az egyházak szolgálata iránti társadalmi igény is. Mindezzel nem voltak összhangban az egyházak működésének tárgyi lehetőségei. Ezt a problémát orvosolandó a demokratikus választások után megalakult új kormány programjába vette a volt egyházi ingatlanok tulajdonviszonyainak rendezését. Ebben kimagasló szerepe volt dr. Isépy Tamásnak, az Igazságügyi Minisztérium akkori politikai államtitkárának. Nevéhez kötődik az ingatlanrendezési törvény, amelynek köszönhetően egyházi iskolák százai alakulhattak, és a különböző felekezetek visszakaphatták ingatlanaikat. Nem terhelném az olvasót számok sokaságával, de engedjék meg, hogy az egyházunkra vonatkozó főbb adatokat felsoroljam. Összesen 493, az Etv. hatálya alá tartozó államosított ingatlan helyzetét rendezték ebben az időszakban. Ebből 108 esetében közvetlen megállapodás köttetett, tehát az egyház és az önkormányzatok kötöttek megállapodást. 76 ingatlanigénylés felkerült a járadékos jegyzékre. 309 ingatlan sorsa egyeztető bizottsági tárgyalásokon rendeződött. A közvetlen megállapodással rendezett ügyek esetében kártalanítási összeget nem fizettek ki egyik fél számára sem, de az ingatlanforgalom értéke a közvetlen megállapodások esetében is egymilliárdon felüli összeg. A járadékos jegyzék összege (1998- as áron) négymilliárd-kétszázhetvenmillió forintot tett ki. A kormánydöntéssel rendezett igények összértéke kilencmilliárdhatszáztizenegymillió-ötszázezer forint volt. Ez a kifizetések együttes összege, tehát az 1992-es és a 2011-es kifizetések egyaránt szerepelnek benne, így mai áron számolva ez az összeg lényegesen nagyobb lenne... Az ingatlanrendezés során iskolák és kollégiumok kerültek újra egyházi tulajdonba, továbbá a hitélet feltételeit biztosító épületeket kértünk vissza vagy építettünk fel, többek között Aszódon, Budapesten, Békéscsabán, Kőszegen, Nyíregyházán, Sopronban és Szarvason. Konferencia-központot alakíthattunk ki Révfülöpön. A felsorolt helyeken a nagyobb értékű ingatlanok találhatók, de ezeken kívül is sok száz egyházközség esetében újulhatott meg, fejlődhetett az ingatlanállomány. A törvény elsősorban nem a tulajdonjogban, hanem a vallásgyakorlás alkotmányos jogában próbálta kiegyenlíteni a diktatúra által okozott sérüléseket. A kártalanítás az egyházaknak - mint mindenki másnak - részleges kártalanítást jelentett az államosított vagyonért, ugyanakkor funkcióhoz kötött is volt. Az 1991. évi XXXII. törvényről és végrehajtásáról Úgy gondolom, hogy e törvény az évek során - a módosításokkal együtt - kiállta a próbát. Tapasztalhatjuk, hogy kevés olyan törvény vagy egyéb jogszabály születik, amelyen ne lehetne, ne kellene módosítani. Az Alkotmánybíróság a szóban forgó törvényt is felülvizsgálta, és törölte belőle a 15. paragrafust, a többit viszont nem tartotta alkotmányellenesnek. A törvényalkotónak érthető nehézséget okozott, hogy a feladat megoldásához sem hazai, sem nemzetközi példa vagy gyakorlat nem állt rendelkezésre, ezért az élet alakította a törvény teljesülését és az ezekhez szükséges módosításokat. Alapvető gondot okozott, hogy a törvény hatályba lépésekor nem volt tudható, hogy a költségvetésből milyen források állnak majd rendelkezésre a kártalanításhoz. Eredetileg tíz év alatt alatt kellett volna kielégíteni a kártalanítási igényeket, de már a kilencvenes évek közepén látható volt, hogy a folyamat nem fog a megszabott határidőre befejeződni. Többek között ezért vált szükségessé az Etv. ismételt áttekintése és az indokolt módosítások végrehajtása. A törvény fontosabb változásai Az Etv.-t az 1997. évi CXXV. törvény módosította, amely az egyházak számára - egyebek mellett - lehetővé tette az úgynevezett járadékos jegyzék elkészítését. Egyházunk 76 ingatlant szerepeltetett ezen a jegyzéken, 1998-as áron négymilliárd-kétszázhetvenmillió-kétszázezer forint értékben. Lényegében ez az összeg képezte a Magyarországi Evangélikus Egyház részére folyósított járadék alapját. Ezt a járadékos jegyzéket a kormány elfogadta, ennek tényét pedig a kormány és a Magyarországi Evangélikus Egyház között 1998. december 7-én létrejött megállapodás rögzítette. Jelentős változást jelentett, hogy az Etv. által megadott határidő tíz évvel meghosszabbodott, s így az ingatlanrendezés végrehajtásának végső határideje 2011. december 31-ére módosult. Ez is mutatja az államosított ingatlanok döbbenetesen nagy számát. Ahhoz, hogy az új határidőre befejeződjön az ingatlanrendezés, el kellett készíteni az ingatlanok végleges jegyzékét, s ezt a kormány az 1116/1999. (XII. 6.) számú határozatával fogadta el. A végleges jegyzékre 209 igénylést vettek fel -1999- es áron 5,1 milliárd forint értékben. A módosított törvény is előírta, hogy az egyházak által igényelt és jegyzékbe felvett ingatlanokat - évenkénti, egyenletes, értékarányos ütemezésben - 2011. december 31-ig kell az egyházaknak átadni, illetve rendezni. Sajnos az értékarányos ütemezés teljesítése nem sikerült. így került szóba 2005-ben a „hitelkonstrukciós rendszer” mint az ingatlanrendezés gyorsításának egyik lehetséges eszköze. Egyházunk kompetens testületéi - az országos presbitérium és az országos közgyűlés - megtárgyalták ezt a kérdést, és egyértelműen úgy nyilatkoztunk, hogy egyházunk nem kíván élni az úgynevezett gyorsítást szolgáló hitelkonstrukcióval. 2006. március 2-án kelt válaszunkban - azt gondolom, korrekt módon - azt jeleztük az akkori kormánynak, hogy a rendezésre váró ingatlanok ügyeit a törvényben meghatározottak szerint, évenkénti, értékarányos ütemezésben kérjük megoldani. Itt szeretném megköszönni a Magyarországi Református Egyház illetékes képviselőinek, hogy éveken keresztül egymás kéréseit és javaslatait elfogadva volt módunk az évenként rendelkezésre álló keretösszeg elosztására. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyházunk pozitív változásnak tekintette, hogy a 2000-2011 közötti időszakra a pénzbeli kártalanítás kivételes jellegét feloldották. Ennek kettős oka volt, amit az Etv. hatályba lépését követő évek tapasztalatai mutattak meg. Egyik oka az volt, hogy természetbeni igénylésnél több esetben aránytalanul nagyobb költségvetési ráfordítással lett volna megoldható egyegy komolyabb állami vagy önkormányzati intézmény kihelyezése, mint az egyház pénzbeli kártalanítása. A másik ok a módosításra az volt, hogy az egyház gyakran az utóbbi évtizedekben erősen leromlott állagú épületeket volt kénytelen átvenni természetbeni igényléssel. Úgy vélem, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldását bölcsen használta ki. Csak akkor vettük ugyanis vissza természetben az ingatlanokat, ha a kialakult helyzet sajátossága ezt indokolta. (Például Győrben az Insula Lutherana kialakítása tette szükségessé a természetbeni igénylést, és Sopronban is hasonló okból kértük vissza ugyanígy a bíróság nagy értékű épületét.) Azért is használhattuk ki a pénzbeli kártalanítás lehetőségét, mert 1999-ig az igényléseinknek csak az egyharmada zárult le, 209 további ingatlan ügyét még rendezni kellett. Fontos volt élni a pénzbeli kártalanítás lehetőségével azért is, mert egyházunkat alapvetően hátrányosan érintette a második világháború után nagyhatalmi beleegyezéssel kikényszerített szlovák-magyar lakosságcsere és a németek kitelepítése, elűzése, mely Szlovákiában és Magyarországon is része volt az új politikai elit hatalomért folytatott harcának. Ugyanis a Magyarországi Evangélikus Egyház a háború, a kitelepítések és a lakosságcsere következtében százezres nagyságrendben veszítette el híveit. így súlyos veszteség érte a német kitelepítések miatt Sopron, Vas, Tolna, Baranya, Somogy és Moson megyét csakúgy, mint a Békés vagy Pest megyei szlovák gyülekezeteket. Több dunántúli gyülekezet - így Ágfalva, Ág, Bonyhád, Gerényes, Szabadi, Csikóstőttős - gyakorlatilag megsemmisült vagy elerőtlenedett. Ilyen helyeken a megmaradt lélekszámhoz igazítva a pénzbeli kártalanítás sokkal indokoltabb megoldás volt, mint az államosított ingatlanok természetbeni visszaigénylése. Jó érzéssel írhatom le, hogy az ingatlanrendezés húsz éve alatt a több száz ügyet úgy sikerült rendezni, hogy egyetlenegy peres eljárásra sem került sor. (Az Etv. szerint hozott kormányhatározatokkal szemben közigazgatási úton jogorvoslatra nem lett volna lehetőség. A felülvizsgálatra peres eljárás formájában kerülhetett volna csak sor, törvénysértésre való hivatkozással, de ilyen nem történt.) Köszönet illeti tárgyalópartnereinket - jellemzően az önkormányzatok és az illetékes egyházi szervek konszenzusra törekvését -, hogy a hosszú ideig húzódó, sok esetben reménytelennek látszó ügyeket végül is egyezségre jutva tudtuk lezárni. Nem csak az udvariasság mondatja velem, amikor elismeréssel szólok a mindenkori kormány képviselőiről. Természetesen alakultak ki konfliktushelyzetek, többek között és alapvetően azért, mert az igénylések megoldásához - akár a háborúhoz - három dolog kellett: pénz, pénz és pénz. Ebből viszont sokszor kevés volt. Mégis sikerült találnunk megoldásokat. Szabad legyen név szerint is megköszönnünk dr. Fedor Tibor főosztályvezető és Bagi Hajnalka egyházi referens, valamint Kamarás János szakértő munkáját, ugyanis ők voltak „a mindenkori kormány állandó képviselői”. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ingatlanrendezési Osztályának vezetője A szeretet kiállítása Új időszaki tárlat nyílt az Evangélikus Országos Múzeumban ► A Magyarországi Evangélikus Egyház 2017-ig tematikus évek szervezésével készül a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplésére. A idei év a reformáció és a nők témakört járja körül, amelyhez az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) időszaki kiállítással csatlakozik. A Hivatásunk az élet - reformáció és a nők című kiállítás június 5-én nyűt meg a Deák téri intézményben, és október 31-ig látható. A szépszámú érdeklődő jelenlétében zajlott kiállításmegnyitót - ifi. Harmati Béla Lászlónak, a múzeum igazgatójának rövid köszöntője előtt - Joób Emese éneke és kobozjátéka indította, majd Kovácsáé Tóth Márta lelkésznő méltatta a három teremben egy-egy önálló téma köré csoportosított tárlatot. A lelkésznő személyes hangvételű beszédében a reformáció és a későbbi korok női szerepeiről éppúgy beszélt, mint saját családi élményeiről. A kiállítás szervezői az első teremben Családi kör címmel a feleséget, az anyát állították a középpontba. A második terem Az Úr szolgálóleányai címet kapta, és az asszonyok gyülekezeti életben betöltött szerepéről mesélve vonultat fel gazdag történeti és tárgyi emlékeket. Kimívelt emberfők a címe az utolsó teremben látható résznek, emléket állítva a nőnevelésnek és a kimagasló női teljesítményeknek. A kiemelkedően nagyszámú kiállítási tárgyat felvonultató tárlat a reformációtól napjainkig kíséri a női sorsokat, amelyek át- meg átszövik egyházunk történetét. ■ Szöveg és fotó: Kiss Tamás / Evangélikus.hu Dunaharaszti találkozások Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere volt a Dunaharaszti Evangélikus Egyházközség hagyományos regionális találkozójának díszvendége. A június 9-10-i rendezvény keretében tartott előadásában a magyarság keresztény gyökereinek meghatározó voltára hívta fel a figyelmet. Isten igéjét a helyi lelkész, Varsányi Ferenc hirdette Jn 21,1-14 alapján. ■ Varsányi Ferenc felvétele
