Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
6 m 2012. június 17. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Cinkotai indulás Iktatások a Pesti Egyházmegyében ► Egyházunk leghosszabb múltra visszatekintő templomában, a 11. századi alapokra is épült cinkotai lelki hajlékban iktatta be tisztségébe a Pesti Egyházmegye elnökségét, Győri Gábor esperest és Krizsán Zoltán felügyelőt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke. A június 9-i ünnepi alkalom keretében tettek esküt a megválasztott egyházmegyei tisztségviselők is. Akik minden évben találkoznak Az istentisztelet liturgiájában a püspök mellett Széli Bulcsú kispesti, illetve házigazdaként Vétó' István cinkotai lelkész vett részt. Gáncs Péter íKor 3,9 és 2Kor 6,1 alapján tartott igehirdetése után került sor az egyházmegyei elnökség beiktatására. Győri Gábor pestszentlőrinci lelkész immár harmadszor kapta meg a gyülekezetek bizalmát, míg Krizsán Zoltán, a cinkotai gyülekezet világi vezetője első ízben tehette le az egyházmegyei felügyelői esküt. Az ünnepi istentisztelet második felében - a vonatkozó törvényi rendelkezések tisztázása után - iktatta be hivatalába Győri Gábor esperes a közgyűlésen elegendő szavazatot kapott egyházmegyei tisztségviselőket. Sajnálatos módon több érintett gyülekezetből nem voltak jelen a közgyűlési tagok, így több esetben is csak egy szavazaton múlott a tisztségek törvényes betöltése. Ezekre az őszi közgyűlésen kerül majd sor. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy néhányan a megválasztott tisztségviselők közül is hiányoztak arról az ünnepi alkalomról, amelynek keretében - az eskütételt és a beiktatást követően - megkezdődött a hatéves ciklusra vállalt szolgálatuk... Az istentisztelet után a gyülekezeti házban folytatódott - az esperesi és felügyelői székfoglalóval - a már reggel megkezdett közgyűlés. A köszöntések sorát Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő kezdte, majd Kákay István országos irodaigazgató, lőrinci presbiter, Kalina Katalin, a pestszentlőrinci Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Blatniczky János nyugalmazott cinkotai lelkész és Lupták György Bács- Kiskun egyházmegyei esperes folytatta, végül Gáncs Péter püspök zárta. ■ Boda Zsuzsa Az egyházmegyei elnökség tagjaival interjú olvasható a Déli Egyházkerület honlapján: del.lutheran.hu/hirek Többségében éppen ötvenöt éve kezdtük teológiai tanulmányainkat, és jórészt ötven éve vettük nyakunkba az evangéliumhirdetés gyönyörűséges igáját. Ezt is jelképezi az egyházunkban 2004 óta viselhető színes liturgikus stóla. Most azonban a fél évszázada evangélikus lelkészi szolgálatot végzők öröméről kívánok néhány sorban beszámolni. Évfolyamtalálkozóinkat korábban is megrendeztük - ötévenként - , olykor a fővárosban, máskor a sokkal hangulatosabb vidéken. Soltvadkerten többször is jártunk. Amióta korosztályunk a nyugdíjasok nemzedékébe soroltatott, azóta rendszerint valamelyik Balaton melletti egyházi üdülőnkben látjuk viszont egymást, általában hitvesünkkel együtt. Immár évente. Isten tudja, meddig még... Találkozásaink sajátossága, hogy a velünk együtt teológiai tanulmányokat folytató, de a későbbiekben más pályát választó diáktársainkat is meghívjuk együttléteinkre. Többségük él is ezzel az ajánlatunkkal. Véleményük gazdagítja életlátásunkat, szolgálatunkat. Már korábban is megállapítottuk, hogy a közös élmény- és tapasztalatvilág következtében az azonos nemzedékek között gyorsabban teremtődik meg a bizalom, mint azokkal, akik egy vagy akár több generációval fiatalabbak. Ez évben is a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ adott otthont közel háromnapos együttlétünknek, amelyet közös úrvacsorái istentisztelettel kezdtünk. Kőszeghy Tamás, évfolyamunk doyenje szolgált köztünk, felhívva a figyelmet az idő drága értékére és gyorsan tovatűnő, olykor fájdalmas jelenségére. Amíg időnk van... (Gál 6,2) Egymás életének és sorsának közös számbavétele egyszerre megrendítő és hálára kötelező. Betegségek és szenvedések, örömök és győzelmek között, mint Szküllák és Kharübdiszek között folyik az életünk. Ez a mögöttünk levő több mint hetven esztendő természetes velejárója. Mégis igaz, hogy Isten egyikünkre sem mért nagyobb terhet, mint amekkorát hordozni képesek vagyunk. Reuss András professzor izgalmas felvezetése a megigazulás lutheri értelméről és mai megfogalmazásáról élénk disputát váltott ki közöttünk. Liska Endre pedig egy - feleségével együttfordított - könyv izgalmas fejezeteit ismertette. A könyv címe A németek és mítoszaik, szerzője Herfried Münkler, és az idén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. Figyelemre méltó témái: A 95 tétel, Worms, Wartburg, Luther, A potsdami nap. Szóba került közöttünk a Protestáns Média Alapítvány által nemrégiben kiadott revideált Károli-Biblia vitatott értéke és terjesztése, miközben utolsó szakaszához érkezett az új fordítású Biblia szövegének áttekintése. Egyetértettünk abban, hogy a Biblia-kiadások körüli gondokat nem a világi sajtó hasábjain érdemes megvitatni - már csak azért sem, mert szakmai vonatkozásait sokan nehezen tudják követni, vagy könnyen félreértik -, mert a mindannyiunk számára szent könyv körül méltatlan vita kerekedik. Ez évi együttlétünk azért is volt rendkívüli, mert hosszú évtizedek után újra találkozhattunk egykori évfolyamtársunkkal, Árva István építészmérnökkel, aki Torontóból jött közénk hitvesével, Máriával. Élettörténetük alakulása mindannyiunknak érdekes élményt jelentett. Álmélkodva tűnődtünk azon, hogy mennyire azonos kérdésekkel küszködik teremtett világunk itt és ott. Id. Joób Olivér zürichi nyugalmazott lelkész és felesége, Foltin Enikő ugyan második alkalommal volt közöttünk, de életútjuk újabb részletei és a nyugat-európai egyházak életéről szóló beszámolóik ismét elgondolkoztattak bennünket. Sokunkban felvetődik a kérdés: miért éppen Európa kereszténysége oly szánalmasan fogyatkozó és erőtlen, míg más földrészek keresztény egyházai örvendetesen növekednek? Mit kellene másként tennünk, hogyan kellene hitelesebb keresztény életet élnünk? A legizgalmasabbak az esti beszélgetések voltak a maguk kötetlenségében és sokszínűségében. Az egykori diákévek kirándulásainak, egyegy professzorunk máig ható mondatainak vagy vizsgaélményeinknek a felidézése visszahozta ifjúságunk éveinek megszépült emlékvilágát. Ez évben szinte nyári melegfogadott bennünket a magyar tenger partján, a víz hőmérséklete mégis visszatartotta a fürdéstől még a legbátrabbakat is. Úti áldással a tarsolyunkban mondtunk egymásnak Isten hozzádot, s reméljük, hogy jövőre azokkal a kollégákkal is találkozhatunk, akik ez évben nem lehettek közöttünk. Kísérjen minket Isten igéje életutunkon: „Jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5) ■ D. Szebik Imre Prúsz-közgyűlés - beszédes tartalommal Indulatoktól, feszültségektől és békétlenségtől terhelt világunkban nem csak keresztyén emberként, de keresztyén újságíróként is vállalnunk kell a békéltetés Krisztus által ránk bízott szolgálatát - hangsúlyozta 2Kor 5,17-19 alapján tartott áhítatában Csorna Áron református lelkipásztor, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) elnökségi tagja a szervezet június 7-i közgyűlésén, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) budapesti székházában. A tanácskozáson az egyház, nyilvánosság, közélet témakörében tartott előadást Steinbach József dunántúli református püspök és MEÖT-elnök, valamint Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese és a Közszolgálati Testület elnöke. Az egyházi vezető elmondta: az egyház az elhívottak, a világból kihívottak közössége, hogy aztán hitében és küldetésében megerősödve a kiküldöttek közössége lehessen. Ennek, tehát az elvonulás, elcsendesedés és a nyilvánosság elé állás dinamizmusának kell jellemeznie a keresztyéneket. Steinbach József Bonhoeffer német evangélikus teológusra hivatkozva kiemelte: az egyház és a nyilvánosság elválaszthatatlanok, hiszen az evangélium ezért a világért szól, ami nélkül nem lehet boldog és békés életet élni. Fábri György a közmédia működéséről és irányításáról beszélt előadásában. Legfontosabb feladatnak az értékek megjelenítését és a bulvár visszaszorítását nevezte, valamint azt, hogy a közmédia hiteles információkkal segítse a társadalmi döntéseket, és a társadalmi diskurzus tere legyen. A kommunikációs szakember szerint ehhez arra van szükség, hogy ne csak a politika, sőt ne csak a pártpolitika, de a társa-2 dalom többi területének a 5 képviselői is jelen legyezi nek, helyet kapjanak a 3 médiafelületeken. Fábri < György ezzel összefügö gésben hozzáfűzte: az egy£ ház professzionális és korszerű megjelenítésére van szükség nemcsak az egyházi ünnepekhez kötődő és az egyházi, de más műsorokban is. A Protestáns Újságírók Szövetségének tavalyi tevékenységéről, ez évi terveiről és gazdálkodásáról Novotny Zoltán elnök számolt be az egybegyűlteknek. Az elnöki beszámolót, valamint az ellenőrző bizottság és az etikai bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. ■ K. S. / Református.hu Csorna Áron Magyar szó Nyugaton Száz éve született Szabó Zoltán Nézem a róla készült családi képeket, baráti fotókat: magas homlokú, tiszta arcú férfi tekint ránk. Mintha a 20. század nagy gondolkodója, Hamvas Béla figyelne bennünket. Az 1912. június 5-én Budapesten született és 1984. augusztus 19-én a franciaországi Vennes-ben meghalt Szabó Zoltán mintha messziről, utolsó menedékhelyéről, Bretagne-ból üzenne a rég elhagyott szülőhazába. A nyugati emigráció egyik legkülönösebb alkotója volt: író, újságíró, szociográfus, szerkesztő. A népi mozgalom egyik szervezője, falukutató. A tardi helyzet című kötetéért (1936) perbe fogták. Micsoda mélyre ásás ez a mű az akkori fojtó valóságban és gondokban! A Cifra nyomorúságban (1938) folytatta a társadalmi bajok valósághű feltárását. Bizony ma is elkelne egy Szabó Zoltán! Biztató szavára szétáradnának a fiatalok, néznének, kérdeznének, és leírnák az emberek panaszait. Néhány év alatt pontosan tudnánk, mi maradt az eladott országból! Czigány Lóránt mondta 1984-ben Szabótól búcsúzva: „Babits Mihályról írt szép esszéjében állapítja meg Szabó Zoltán, hogy minden magyar író belerajzol néhány tájat a mappába. Most, hogy ő is elment, világosan látjuk, nemcsak hazai tájakat rajzolt bele a magyar irodalomba... hanem nyugat-európai, főként angol és francia tájakat is. Josselin pedig odakerül az irodalmi nemzet térképére, Széphalom, Cseke, Pusztakamarás, Rácegrespuszta, Sajkód és Szárszó mellé.” És Szabó Zoltán? Ő hová került? Megrendítő, szép könyve címével - Szerelmesföldrajz - sokszor találkozhatunk a televízióban, de azt hiszem, az epizódokat nézve kevesen gondolnak az íróra. Izgalmas publicisztikájára, mindenre figyelésére; arra, ahogyan - Nagy Imre és Bibó István szellemi örökségének új megvilágításával - ébren tartotta az 1956-os forradalom emlékét. ® EBBEN fi HÁZBAN NŐTT FEL SZABÓ ZOLTÁN 1912 -1984 (Rá NEVES FALUKUTATÓ. A SZELLEMI HONVÉDELEM ELINDÍTÓJA. EURÓPAI PROTESTÁNS MAGYAR SZABADEGYETEM XIII KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT A HÁZ LAKÓI ® 3011 9 A budapesti Visegrádi utca 43-45. számú házfalán lévő emléktáblát június 5-én - Szabó Zoltán születésnapján - idén is megkoszorúzták állíttatói. Régi könyvei elsüllyedtek az időben, összegyűjtött munkáinak sorozata megszakadt, töredékes lett. Születésének századik évfordulójára sem jelent meg új opus. így nem sikerült kiszabadítani a feledésből. A legfájóbb mégis az, hogy Szabó Zoltán erkölcsi nagysága és nemzetféltése is kihullt, nem épült be a mai írástudók gondolkodásába! Párizsi kulturális attasé volt 1947- től, aztán 1949-ben lemondott posztjáról. A francia fővárosban, majd Londonban, 1980-tól Josselin-ban élt. Mintha megérezte volna az ötvenes évek zsarnokságát, 1956 menekülői fogadásának, segítésének szentelte élete második felét. A Szabad Európa Rádió munkatársa, az Irodalmi Újság rovatvezetője, az Új Látóhatár főmunkatársa volt. És még mi minden! Szellemi organizátor mindenekelőtt, remek esszék szerzője. Vergődő lélek - a barátok bizton állították: írói pályáját az emigráció derékba törte. Legtöbb társával ellentétben az új menedékvárosokban nem találta helyét, számára a rajongásig szeretett szülőföld: Magyarország volt az ihlető forrás. Illyés szerint ő lehetett volna a „20 század második fele szellemi életének nagy összefoglalója”. Németh László Szabó Zoltán rendíthetetlenségét emelte ki: „Tartása és elkötelezettsége okán valamennyi irányzat számára mintául szolgált.” Befejezésül a régi Magyar Nemzetben megjelent cikkeinek gyűjteményéből, a Szellemi honvédelemből idézek. Az egyik legszebb írás az övé a jeles evangélikus költőről (1943): „Mit mond nekünk Reményik Sándor költészete, mely most végleges formájában összegyűjtve kerül a kezünkbe? Mindenekelőtt az új magyar történelem két keserves évtizedét. Reményik az volt a magyarságnak a trianoni korszakban, ami Tompa a Bach-korszakban. Ám az összehasonlítás az ő javára dől el, költészetében, amely az erkölcs és a közösséggel együttérzés lírája, az erkölcs nem csak egy helyzetre szól. Amikor egész Erdély gondtalanul átadja magát az örömnek, és igyekvőén ismerkedik az új életkörülményekkel, Reményik Sándor helytáll, aki addig helytállt a magyarságért, azontúl helytáll az emberségért... Ha valaki versekből akarja megtudni, milyennek kellene lennie az igazán magyarnak, az ő kötetét vegye elő.” ■ Fenyvesi Félix Lajos
