Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS élet 2012. június 17. ,»,3 Forrássá válni Lelkészt iktatott Szarvas újtemplomi gyülekezete vasó Útmutatóból választotta. Felhívta a figyelmet a két szarvasi evangélikus közösség, valamint a testvérfelekezetekkel való együtt munkálkodás fontosságára. „Minden embert kodjunk együtt Jézussal és Jézusért. De azt se felejtsük - folytatta hogy szükségünk van arra, hogy olykor Isten intsen bennünket. Szeretete és kegyelme ugyanakkor végtelehogy a szarvas-újtemplomi gyülekezet is létezik még. Jézus Krisztusban elkészítette a megtérés útját, amelyre másokat is hívnunk kell. Jó lenne, ha annak idején kéz a kézben érkezhetnénk meg az örök mennyei hazába” - zárta beköszöntő igehirdetését Kollár Zsolt. Az istentisztelet ünnepi közgyűléssel folytatódott. A köszöntések sorát az egyházkerületi felügyelő kezdte, majd egyházmegyei képviselők, illetve a helyi református és evangélikus lelkészek mondták el áldáskívánásukat. Az ünnepi alkalmat a gyülekezet óvodásai és tagjai többször színesítették énekszolgálattal. Kollár Zsolt 2000-ben kezdte meg szolgálatát gyülekezeti munkatársként Nyáregyházán. Ordinációja után, 2003-ban lett a Nógrád megyei Kétbodony evangélikusainak lelkésze. Egy évvel később ezzel párhuzamosan megbízták a Nógrádi Evangélikus Egyházközségben végzendő helyettesítő szolgálattal is. 2005-ben, miután lelkészvizsgát tett, a nógrádi gyülekezet meghívta őt lelkipásztorául, és immár onnan látta el helyettesítő szolgálatként a kétbodonyi gyülekezet pásztorolását. Felesége, Cecília némettanár, András nevű kisfiúk szeptemberben kezdi meg az iskolát. ■ BODAZS erre hívok, aki szereti a szépet és a jót nül nagy, és sosem feledkezik el az ő- mondta az új lelkész. - Munkál- népéről. Kegyelmének jele az is, Hálózatba kapcsolódva Interjú Fabiny Tamással, az Északi Egyházkerület püspökével ► Meghívással töltötték be a kora tavasszal megüresedett lelkészi státust a szarvas-újtemplomi hívek: Kollár Zsoltot június 9-én iktatta be Ribár János, a Nyugatbékési Egyházmegye leköszönő esperese. Igehirdetéssel Gáncs Péter püspök szolgált. Igehirdetési alapigéül a déli kerület lelkészi vezetője a közel kétezer fős templom bejárata fölött is olvasható textust választotta: „Az Isten Lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják’.’ (Jn 4,24) Az idézett mondat Jézus szájából hangzott el Jákob kútjánál, amikor a samáriai asszonnyal beszélgetett. Kollár Zsolt a március végi bemutatkozó evangélizációs sorozatban is ezt a történetet vette alapul, így az újtemplomi hívekhez különösen is közel állhatott ez a szombat délutáni igehirdetési alapige. Jó lenne - fogalmazott a püspök prédikációjában -, ha mi is felismernénk: a forrásnál vagyunk. Ha olyanok lennénk, mint a samáriai asszony, akinek a szívében a befogadott jézusi evangélium forrássá vált, és végül ő maga is felfrissített másokat. A beiktatott lelkész igehirdetésének alapigéjét (2Kor 6,1) a bibliaol► Nem túlzás: szinte nincs olyan hét, hogy valaki ne vetné szemünkre a múlt év pünkösdjén - Ittzés János püspök nyugállományba vonulásával - „felfüggesztett” Égtájoló rovat folytatásának elmaradását. Nos, Szentháromság ünnepével újraindítottuk rovatunkat! Azzal a különbséggel, hogy egyházkerületeink lelkészi vezetőitől nem jegyzeteket várunk, hanem válaszokat - olvasóink kérdéseire. Az „első körben” azonban még mi kérdezzük püspökeinket... - A szerk.- 2012 egyházunkban a tisztújítás éve. Alz Északi Egyházkerületben öt egyházmegyei elnökség iktatása már megtörtént, a hatodikban pedigfolyamatban van a választás. Ennek kapcsán minek látja aktualitását püspök úr?- Fontosnak érzem, hogy az egyházmegyék megerősödjenek, hogy az elnökségek, amit lehet, a maguk hatáskörében el tudjanak végezni. Több kezdeményezésre, a döntések alaposabb előkészítésére és a felelősségvállalásra buzdítom őket. Ez idáig túl sokszor történt meg, hogy egyházmegyei ügyek kerültek az egyházkerület elé. A cél az, hogy indokolatlanul ne kerüljön több ügy magasabb egyházszervezeti szintre, vagyis hogy a szubszidiaritás elvét komolyan véve a gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi ügyek a maguk szintjén legyenek megoldva. Másrészről fontos, hogy tudatosan keressük a jelölteket a különböző tisztségekre: bizottságok, országos testületek, zsinat, országos presbitérium, kerületi közgyűlés. Úgy látom, hogy nagyon meg kell erősödni. A megfelelő, kompetens embereknek a felbukkanása most, a tisztújítások idején különösen aktuális. A megnövekedett feladatok miatt a szakmaiság még indokoltabb, hogy a testületek hatékonyan tudjanak működni. Az egyházkerületi küldöttek semmiféleképpen sem „kerületi lobbisták”, rivalizálásnak pedig végképp nincs helye, azonban tény és való, hogy ők jobban ismerhetik a kerületük ügyeit, érdekeit és a döntéseket előrevivő információit. A szakmaiságon túl törekedni kellene arra, hogy a megválasztott tisztségviselők között több nő és fiatal legyen. Egy az egyben ugyan nem venném át azt a kvótarendszert, amelyet a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) a maga testületéiben érvényesít, de azt látnunk kell, hogy testületeinkben többségében férfiak foglalnak helyet, és nagyon kevés a fiatal. Amint már több fórumon is elmondtam, kétarcú egyházkerületünk van: egyrészről a Budapest környéki, többségében jómódú és rendezett gazdasági hátterű gyülekezetek, másrészről - bár tudni kell, hogy Budapesten is sok szegény és gyökértelen ember él - a keleti, északkeleti országrészben a szegény, szociálisan hátrányos helyzetű, munkanélküliséggel különösen is sújtott régió. A különbségek csökkentését - a magunk eszközeivel - mindenképpen szem előtt tartjuk, és igyekszünk a leszakadást a lehetőségeinkhez mérten enyhíteni. A nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium indítását többek között ez is katalizálta.- Hogyan tekint püspök úr - ha lehet mondani, a munkaév vége felé - a nyári időszakra?- Várom a Szélrózsát, amely, hála Istennek, az elmúlt években már több nemzedéket - szinte minden korosztályt - megmozgató eseménnyé vált. Magam is részt veszek rajta a családommal. A szolgálat és a velük töltött idő mellett keresem a spontán találkozások és beszélgetések lehetőségét is. Már most készülünk az augusztus végi munkaévkezdő egyházkerületi lelkésztalálkozóra is, amely idén - a tavalyi országos, bonyhádi találkozó után - ismét kerületi szinten szerveződik, a Borsod megyei Mályiban. A programról annyit elmondhatok, hogy a 2011 adventjében megjelent, Máté 118 címet viselő kötet alapján szeretnénk igehirdetéseinkről együtt gondolkodni és épülni, külső szakemberek bevonásával. Mindezt úgy, hogy a három nap rekreációs és közösségi jellege is megmaradjon. Várom a népszámlálási adatokat, amelyekből majd láthatjuk - a 2001- es adatokkal összemérve -, hogy hol veszítettünk sokat, illetve hol növekedett esetleg az evangélikusság. Ennek ismeretében gondolhatjuk át a lelkészi kihelyezéseket, de a megerősítést vagy adott esetben a szűkítést is fel kell vállalni erőink átcsoportosítása jegyében.- Az egyházkerületet érintőfeladatokon kívül milyen más jellegű kihívások várnak egy magyarországi evangélikus püspökre?- Jónak tartom azt a rendszert, amely pár éve alakult ki, tudniillik hogy minden püspöknek vannak országos feladatai is. Személy szerint a médiáért, a diakóniáért és a külügyekért felelek. Ezeket az egyházkerületi határokon átívelő feladatokat csak az országos irodával való szoros együttműködésben lehet jól ellátni, így ezen a területen is összefogásra van szükség. Saját médiás tapasztalataim segítenek abban, hogy a sajtóval jó kapcsolatot tudjak ápolni. Egyházunkban tervek vannak egy integratív sajtómunkára, annak érdekében, hogy ne legyen olyannyira szétaprózott, hanem szervezettebben és tudatosabban együttműködő munkaágak kooperációjában végeztessenek ezek a feladatok. A diakónia felügyelete - amelyet nagyon megszerettem - viszonylag új terület volt számomra, bár fiatalként sok önkéntes munkában volt részem. Az egyház hitelességéhez a diakóniai munka rendkívüli módon hozzátartozik. A külső társadalmi kapcsolatok révén is, mert sokan azt látják, hogyan jelenünk meg a betegek, szegények, elesettek, nyomorgók között. Lényeges, hogy mindez ne csak akciószerűén történjen, hanem erősödjön meg a gyülekezeti diakónia felelőssége, hogy ne egy intézménynek legyen gyülekezete, hanem inkább a gyülekezetnek legyen diakóniája. A most nyáron induló „Luther markét" szép példa ennek megvalósítására: az evangélikus gazdák által megtermelt terményeket intézményeink és híveink vásárolják meg. így juthatott el a napokban a püspöki hivatal munkatársaihoz is a görögszállási újhagyma, káposzta és karalábé. Célunk, hogy idővel mindez önálló munkaággá nője ki magát a diakónián belül. Kis egyházunk számára életfontosságú, hogy legyenek külkapcsolatai a hitélet, az információáramlás és az egymástól tanulás szempontjából. Ugyanakkor az a meglátásom, hogy a nagy egyházaknak is fontos, hogy hallják - adott esetben - a konzervatívabb kis egyházak véleményét teológiai vagy éppen szociáletikai kérdésekben. Az LVSZ erre jó keretet nyújt. Épp most - június 12. és 22. között - esedékes a világszövetség éves tanácsülése a kolumbiai Bogotában. A két nagygyűlés közötti fontos döntéshozatalok mellett a család megerősítése mint központi téma is napirendre kerül. Annak érdekében, hogy ezeken a tárgyalásokon alelnökként hitelesen tudjam képviselni a régió véleményét, fontos az itteni egyházak meglátogatása - ezért voltam többször az elmúlt időben a Baltikumban és a környező országokban is. Bogotában két külön részkonferenciát is rászerveztek a tanácskozásra - ezért is ilyen hosszú. Az egyik a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójával kapcsolatos programokat előkészítő nemzetközi bizottságnak az ülése. E testület 2011 novemberében alakult meg Budapesten - megtisztelő, hogy mi, magyarok is képviselve lehetünk. Megragadva a lehetőséget a Luther-rajzfilm ügyét szeretném képviselni - mely szívügyem -, és igyekszem piacképessé tenni, hogy eljusson sokakhoz külföldön is. A másik egy hermeneutikai konferencia. Az LVSZ elhatározta ugyanis, hogy 2017-re készülve a bibliaértelmezés megújítását központi témájává teszi, hogy ezzel is serkentse a bibliaolvasást.-A tavaszi közgyűlésen elhangzott püspöki beszámolójában hangsúlyozta, hogy a leterheltséget és a szerteágazó feladatok sorát jól mutatja az igei szolgálatok és a bizottságokban töltött idő egyenlő aránya.- Igen. Számos gyűlésen kell hivatalból vagy elnökként részt vennem. Evangélikus fesztivál Budavárban A Bécsi kapu tér macskaköveit lutheránus (és más felekezetű) lábak sokasága koptatta június 10-én, a budavári evangélikusok nagyszabású tanévzáró napján. Az „Éljetek szeretetben!” mottóval megrendezett fesztivál egész nap programokkal várt fölnőtteket és gyermekeket egyaránt. Mindenki „hozta a formáját”: Balicza Iván igét hirdetett, Csernyik Szende mesét mondott, Jásdi István bort kóstoltatott. Mindemellett kézművessarok, fotókiállítás, komoly- és könnyűzenei koncertek szerepeltek a kínálatban. ■ Balás Dóra felvétele ÉGTÁJOLÓ ■s. (?) Az elmúlt hónapokban leggyakrabban a stratégiai munkabizottság tartott üléseket. Vezetőjeként abba az irányba terelem a munkát, hogy az úgynevezett Stratégia 2.0 a közeljövőben nyilvánosságra kerüljön, és pontjai kellő súlyt kapjanak a gyülekezetek életében: önkéntesség, hivatásgondozás, hálózatosság, fenntarthatóság, hivatásszerűség. Ezek közül most a hálózatosságra mondok egy példát. Az egyre nagyobb számú egyházi iskolák esetében például azzal a problémával kell szembesülnünk, hogy nincsenek kellőképpen látóterünkben az evangélikus tanárok. Ennek orvoslására szükséges, hogy őket már a tanárképzés idején számon tartsuk. Honnan tudhatunk róluk? Az egyetemi lelkésztől. Ő miként értesülhet arról, hogy az adott felsőoktatási intézményben tanulnak-e evangélikus diákok, potenciális tanárjelöltek? A gyülekezeti lelkész vagy éppen a küldő gimnázium segítségével. Hálózatosán össze kell tehát kapcsolódniuk a munkaágaknak, úgy, hogy ki-ki a másik szempontjaira is figyel. Ezt a hálózatosságot szinte minden munkaágban modellezni lehet. Ahhoz elég kicsi és családias egyház vagyunk, hogy egymást számon tartsuk. ■ Horváth-Hegyi Áron Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
