Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-06-17 / 24. szám

2 -41 2012. június 17.

FORRÁS

Evangélikus Élet

Oratio

oecumenica

Örök és változatlan Isten, mennyei Atyánk! Gyermekeid közösségében könyörgünk mindnyájunkért, taníts bennünket egymásért imádkozni. Kérünk, térítsd magadhoz azokat, akik az önzés és saját jólétük útjait járják. Add, hogy egyházad népeként mindig úgy fogadjuk reményteli üzenetedet, mintha először hallanánk, hogy te minden embert üdvözíteni szeretnél.

Nem szólhatna a szívünkből őszinte hálaének, ha te nem kormányoznád az egész világot. Adj ezért mindannyiunknak megújulást Jézus Krisztusban, az egész világ megváltójában.

Adj bátorítást a holnapra. Segíts, hogy megújulva tudjunk helytállni munkában, tanulásban, újrakezdésben, betegségben és gyászban. Légy a munkájukat becsületesen és szorgalmasan végzők mellett. Adj kitartást azoknak az állás nélküli embereknek, akik nem élvezhetik a jó munka gyümölcsét, és küzdeniük kell a mindennapi megélhetésért.

Kérünk, segítsd a tanulókat is, akik számadásra, vizsgákra készülnek; azokat, akik már az idei tanév végéhez érkeztek, indítsd hálaadásra a kapott erőért és sokféle ajándékodért. Kérünk, Urunk, mindazokért, akik az elkövetkezendő időszakban lelkűk békéjét a testi pihenéssel ápolják. Óvd meg őket a tőled eltávolító kísértésektől akkor is, amikor pihennek, ne hagyd, hogy ez az idő a veled való kapcsolat lazítása legyen.

Imádkozunk azokért is, akik saját magukat tették istenükké, vagy más függőségbe kerültek. Támogasd szereteteddel a szenvedélyektől szabadulni vágyókat, hiszen nálad mindig van új lehetőség, van menekülés az embert fogságban tartó bálványoktól. Légy a betegekkel és a gyengékkel, akik kiszolgáltatottá váltak, és nagy szükségük van arra a megerősítésre, hogy a te kegyelmed gyógyító erejű.

Urunk, kérünk, add meg az enyhülést azoknak, akiket szerettük elvesztésekor a hiányérzet és a gyász fájdalma gyötör. Légy mellettünk minden megpróbáltatásban, segíts elfogadni a jó mellett a rosszat is.Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Cselekedj velünk akaratod szerint, és tarts meg gyermekeid hívő közösségében. Ámen.

Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a

www.evangelikuselet.hu

címről.

‘Evangélikus Élei® T.varna _____ ^

'I;“'*;

Í'vjí

ij'/'ii; • ; - ®

a

—Izf-9

SEMPER REFORMANDA

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - JN 7,40-53

Megosztó ige

A mai evangélium János evangélista beszámolóját tartalmazza Jézus kinyilatkoztatásigényű kijelentésének visszhangjáról. A helyszín Jeruzsálem, a templom udvara. A nyolc napon át tartó lombsátorünnepre nagy sokaság gyűlt össze. Jézus a hét második felében jelenik meg, és naponta tanít. Az utolsó napon mindenki megdöbbenésére így kiált fel: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyékíAki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömtenek!” Az evangélista hozzáteszi: „Eztpedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.’ Ez az előzménye a kijelölt textusnak. János ezután számol be arról, hogy „a sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: »Valóban ez a próféta.« Mások így szóltak: »A Krisztus ez.« Többen pedig ezt mondták rá: »Csak nem Galileából jön el a Krisztus?«”

A hallgatóságot megosztó ige a Szentlélek ígérete volt. Bár nem tartozik a ma felolvasott szakaszhoz, nem tekinthetünk el tőle. Nem érhetjük be azzal, hogy rosszallóan csóváljuk a fejünket azt hallva, ami Jézus kijelentése nyomán a templomudvarban történik. Nem az a dolgunk, hogy az akkori hallgatóság reakcióján megbotránkozzunk. Csupán a magunk reakciójáról kell ma számot adnunk. Mit gondolunk és mit mondunk, amikor Jézusnak ezt a kijelentését halljuk: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az írás

mondta, annak belsejéből élő vízfolyamai ömlenek!”

A helyzetünk kedvezőbbnek tűnik az egykori hallgatókénál, hiszen mi már hallottunk a Szentlélekről. Hallottunk róla három hete is, amikor pünkösdöt ünnepeltük. És elmondjuk minden vasárnap az Apostoli hitvallásban: „Hiszek Szentiélekben...” Talán még idézni is tudjuk a Kis kátéból Luther ehhez fűzött magyarázatát: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli, és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!”

Mi tehát hallottunk már a Szentlélekről, mégis előfordulhat, hogy ez az előnyünk hátránnyá lesz a jeruzsálemi templomudvar sokaságával szemben. Nekik nem volt elképzelésük a Szentlélek ajándékában való részesülés módjáról. És ez előny az ő javukra. Mert a Szentlélekről hallva nekünk óhatatlanul eszünkbe jut a jól ismert pünkösdi történet: a Szentlélek - tüzes lángnyelvek alakját öltve - felülről száll le, és így tölti be az ápostolokat.

És nem tudjuk függetleníteni magunkat azoktól a történetektől sem,

amelyeket Az apostolok cselekedeteiről írt könyvben olvasunk, amelyekben az apostolok kézrátétele nyomán töltötte be a Szentlélek a frissen megkeresztelteket. Talán eszünkbe jut a konfirmáció alkalma is, amikor a lelkész a konfirmandusok fölé kiterjesztett kézzel könyörgött, hogy a Szendélek töltse be és erősítse meg őket a hitben. Talán emlékezetünkbe villannak egy lelkészszentelő istentisztelet képei is, amikor a püspök a felszentelendő lelkész fejére tette mindkét kezét.

Mindez számunkra azt sugallja, hogy a Szentlélek kívülről jön, és érkezése külső tényezők - pünkösdi szélzúgás vagy apostoli kézrátétel - függvénye. Ha túlságosan ragaszkodunk ehhez a gondolkodáshoz, akkor Jézus kinyilatkoztatásigényű felkiáltása bennünket még könnyebben megbotránkoztathat, mint a kortársait.

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Jézus kijelentésében nincs szó semmilyen külső tényezőről. Viszont szó van szomjúságról, amely belülről fakad. És szó van hitről, amely a szív belső bizalma. És végül szó van az „élő víz folyamairól” amint azok a Jézus által megelégített szomjazó ember belsejéből törnek elő.

Jézus ezzel a képpel azt fejezi ki, hogy a Szendélek nem külső feltételek teljesülése esetén és nem is a külvilágra nyíló ajtón át lép be az ember életébe, hanem egy belső szomjúság nyomán, a Jézus iránt megnyilvánuló szívbeli belső bizalomra adott isteni válaszként, az ember belső világára nyí-A VASÁRNAP IGÉJE

ló ajtón át tör be, és mintegy belső forrásból fakadva ömlik, hogy belülről kifelé töltse be az embert, és áradjon túl rajta a külső környezet felé.

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Hogy mennyire megosztó ige ez, arra akkor döbbenünk rá, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miről ismerhető fel a Szentlélek jelenléte az ember életében. Nem könnyű elfogadni Jézus válaszát, hogy ami az ember belsejéből kifelé árad, az mutatja meg, ki lakik benne: Isten Lelke vagy a gonoszság lelke. Mert amennyire igaz, hogy nem az szennyezi be az embert, ami a száján bemegy, hanem ami a szájából kijön (Mt 15,11), annyira igaz az is, hogy az ember megszentelődését is mindenekelőtt az jelzi, ami a száján kijön.

Jézus száján - aki telve volt Szentlélekkel, és maga volt az élet forrása - soha nem jött ki átok vagy gyűlöletbeszéd. Ő áldotta átkozóit, és imádkozott kínzóiért és gyilkosaiért. Ez jellemzi azokat is, akiknek ő oltja a szomját. Ők azok, és csak ők, akik Jézus mértéke szerint keresztények és apostolok. A világ, a társadalom mértéke szerint egészen más ismertetőjegyei vannak a kereszténységnek és az apostolságnak. És gyakran az egyház is más mértéket követ. De Jézus csak a maga mértékét ismeri, és a magukat kereszténynek vallókat is aszerint fogja egykor bal, illetve jobb oldalára állítani. Mert ebben az értelemben is megosztó ige ez.

■ Véghelyi Antal

Óvoda és iskola megáldása

► Aktuális a téma: mint lapunk is megírta, egyházunk mostanában több oktatási intézményt is átvett. Új óvodák, iskolák indulnak. Közben mindig ott a kérdés szívünk mélyén: azzal, hogy megtörténik a táblacsere, vajon evangélikus lesz-e az intézmény, s ha igen, mitől? A nem könnyű kérdésre úgy lehet jól (vagy legalábbis részben) válaszolni, ha figyelünk az indulásra, a működésre és a célra. Amikor a Liturgikus könyv második kötetét lapozgatjuk, a kezdetekhez kapunk segítséget: az első, ünnepélyes alkalomhoz, az útnak induláshoz és az ahhoz való áldáshoz. (Az első kötetben találhatunk több olyan liturgiát, amely a működés idejére szól: évnyitó, évzáró, iskolai áhítat, istentisztelet - de jelen sorozatunka második kötetet hivatott bemutatni.)

Az új egyházi óvoda vagy iskola megáldását az egyházkerület püspöke vagy megbízottja végzi. Az ünnepség templomi istentisztelettel kezdődik, majd a résztvevők az új létesítmény elé vonulnak, és itt kerül sor a kapunyitásra és az új intézmény birtokba vételére.

A megáldás tehát a megszokott istentiszteleti formában kezdődik. Ha különleges ünnep is, be kell tagolódnia az egyház liturgikus életébe, mutatva ezzel is az „egy szükséges dolgot” hogy Istennel találkozzunk hallható és látható igéjében: a hirdetett igében és a szentségben, vele beszélgetésbe elegyedjünk, s a vele való kapcsolat valósággá tegye a megváltás személyre szóló ajándékát.

Az istentisztelet minden egyes elemét itt nem emeljük ki, csupán azokat a pontokat, ahol karakteresen jelenik meg a gyermekek személye, az egyház

értük viselt felelőssége és ennek a szolgálatnak bibliai-teológiai alapja.

A Kyrie a gyermekek biblikus pozícióját rajzolja elénk Krisztus velük való kapcsolata nyomán: „Úr Jézus Krisztus, aki magad köré gyűjtőd a gyermekeket, Uram, irgalmazz! Úr Jézus Krisztus, aki örömmel fogadod a gyermekek dicséretét, Krisztus, kegyelmezz! Úr Jézus Krisztus, aki a gyermekeket országod örökösének mondtad, Uram, irgalmazz!”

Az evangélium a gyermekek és Jézus találkozását írja le úgy, hogy számunkra az egykori találkozás következményei is érthetővé válnak: „Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: »Bizony; mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a

kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. (...) Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek mege kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.«” (Mt 18,2-5.10) Az óvoda/iskola megáldását bevezető imádság az igazi értékekért könyörög, amelyek a Szentlélek irányításával és munkája nyomán születhetnek meg: „Szentlelked vezesse az itt tanítókat, hogy igaz tudományra, jó erkölcsre, benned való hitre tanítsák a rájuk bízottakat, és mindenkor szeretetben viseljék gondjukat; a tanulókat pedig áldd meg szorgalommal, és add, hogy gyermekeidhez méltó közösség épüljön közöttük szeretetben." Óvoda esetében az áldás előtti imádság így hangzik: „Pásztori szeretettel vezesd az óvónőket, hogy szeretettel és hűséggel viseljék gondját a rájuk bízottaknak; a kisgyermekek pedig testben és lélekben gyarapodjanak szüleik örömére és a te neved dicsőségére, egyszülött Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.”

Kiemelendő az általános könyörgő imádság sajátos lelkületével. A kulcsátadás, a megáldás ismert, már bemutatott rendje és szövege helyett hadd álljon itt ennek a Lélek-hívó imádságnak a tömörített szövege.

„Mindenható, örök Isten! Hálát adunk, hogy megerősíted hitünket, megvigasztalod szívünket, és minden képzeletet meghaladó módon teljesíted kéréseinket. Jöjj, Szentlélek Isten! Tolts be erőddel és újíts meg minket, amikor ezért az új iskoláért/óvodáért hálát adunk! Jöjj, életnek Lelke, tölts be mindnyájunkat! Jöjj, Szentlélek Isten! Szenteld meg elménket és értelmünket, és vezess el minket minden igazságra!

Jöjj, bölcsességnek Lelke, tölts be mindnyájunkat! Jöjj, Szendélek Isten! Teremts köztünk egyetértést, és erősítsd meg a szeretet kötelékét, hogy Istennek tetsző legyen minden szó, mely új iskolánkban/óvodánkban elhangzik. Jöjj, egység és szeretet Lelke, tölts be mindnyájunkat!

Jöjj, Szendélek Isten! Töltsd be derűddel ezt az iskolát/óvodát, tedd benne örömtelivé a munkát és a tanulást. Jöjj, örömnek Lelke, tölts be mindnyájunkat! Urunk és Istenünk! Áraszd ki Lelkedet, hogy késszé tegyen az engedelmességre, megtartson a hűségben, és bátorságot adjon hitünk megvallására az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentíélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.” ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.)

RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK

„Ezért őszintén figyelmeztetem azt, aki ezt az új, javított Bibliát akár magának, akár egy könyvtárnak akarja beszerezni, ügyeljen, hol veszi meg és mifélét, és válassza azt a kiadást, melyet a mieink javítottak ki, és itt jelenik meg! Mert nem remélem, hogy az életben még egyszer át tudnám nézni a Bibliát. S ha élnék is még addig,

már túlontúl gyenge vagyok ehhez a feladathoz. Azt is kérem, hogy ki-ki vegye tekintetbe: valószínűleg nem mindenki veszi olyan komolyan a Bibliát, mint mi itt, Wittenbergben, akiknek elsőként adatott meg a kegyelem, hogy Isten igéjét ismét hamisítatlanul és tisztán hozzuk napvilágra. Reméljük, hogy utódaink a későbbi kiadásokban ugyanilyen lelkiismeretesen járnak el, hogy munkánk makuládan és csorbítadan maradjon. Mi is ilyen híven és gazdagon tártuk föl és adtuk át minden kereszténynek, kapzsiság, haszonlesés és nyerészkedés nélkül (ezzel Krisztusban dicsekedhetünk). És hogy eközben mit izzadtunk, szorgoskodtunk és kísérleteztünk,

azt nem ismeri más, mint akitől ezeket az adományokat kaptuk, és aki velünk, méltatlan, nyomorult, szegény eszközökkel ezt a művet létrehozta. Egyedül övé legyen a dicsőség, dicséret és hála mindörökké, ámen!”

M Luther Márton: Előszók az ószövetségi Szentírás könyveihez (Csepregi Zoltán fordítása)