Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-03 / 22. szám
12 át 2012. június 3. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA A távolság próbára tesz Ifjak a vének között Van-e helyük a fiataloknak a presbitériumokban? A szent hármassághoz kapcsolódóan, melyet most vasárnap ünnepiünk, egy számomra nagyon kedves hármas történetét mesélem el. Pár napja kereszteltem egy olyan házaspár első gyermekét, akik Nápolyban ismerték meg egymást. Mindketten egyetemre jártak; a magyar fiú ösztöndíjasként volt kint Olaszországban, és megismerkedett egy olasz lánnyal. Az ösztöndíj azonban lejárt, és a fiúnak haza kellett jönnie. Ezután telefonon tartották a kapcsolatot, a szorgalmi időszakok szüneteiben pedig egyikük vonatra vagy repülőre ült, és leküzdve a 833 kilométer távolságot elutazott a másikhoz. Majd újra hónapokig nem látták egymást, és ez így ment két és fél éven keresztül. Akkor sikerült a lánynak egy féléves budapesti ösztöndíjat elnyernie. De annak lejárta után még újabb hónapok vártak rájuk, melyeket egymás nélkül kellett eltölteniük. Összesen öt évig tartott ez az időszak az életükben. Aztán két évvel ezelőtt összeházasodtak, azóta Magyarországon élnek, ősszel pedig megszületett első gyermekük. Mi tart össze két embert ennyi időn keresztül? Ez az élet egyik legfontosabb kérdése. A válasz pedig szerintem elég egyszerű... A Hétmérföldes szerelem (Going to distance) című vígjáték férfi főszereplője New Yorkban, a női főszereplő pedig San Franciscóban él. New York egyik klubjában összeismerkednek, és egymásba szeretnek. De el kell válniuk egymástól, és hosszú hónapokig nem találkozhatnak, hiszen több mint négyezer kilométernyi távolság választja el őket. Aztán elkezdődik a történetben egy hosszú és nehéz időszak, melyet a vígjátéki elemek próbálnak könnyeddé tenni, de aki átélt hasonlót, az tudja, hogy a várakozás milyen gyötrelmes tud lenni. Közben pedig mindketten próbálják megtalálni a módját, hogy álláshoz jussanak abban a városban, ahol a másik él, de hiába. Folyik a belső küzdelem, hogy ki adja fel az életét a szerel-OSZTOZÓ méért. Végül a fiú hozza meg a végső döntést, elvállalja egy Los Angeles-i rockegyüttesnek, a Boxer Rebellionnak a menedzselését, és a film azzal a keserédes befejezéssel zárul, hogy így immár csak hatszáz kilométer fogja őket elválasztani egymástól. A film a Boxer Rebellion igen szép, lírai hangvételű számával ér véget, amely a magányos szerelmes egyedüllétének és várakozásának panaszdala. Valaki a YouTube-ra egy olyan videóváltozatban töltötte fel ezt a számot - címe: If you run -, melyhez bevezetőként ezt a pár szót írta kommentárként: „Távolság - a szerelem próbatétele, sokan elbuknak miatta, de az, aki kitart, megkapja a választ: és ez az igaz szerelem.” Távolság: Isten is távol van, és mi más ez a világ, mint Isten távolléte? Távoliét, titok: mint a sétáló lábnyoma, mely apálykor a homokos parton ott maradt. Egyedül, egymagában, apró jelként, ám a lábnyom üresség formájában mégis tanúskodik Isten létezéséről. Hiszen nem a minket elválasztó távolság a gond, hanem az, ha nincs elég erőnk, hitünk várni, megvárni az időt, amikor eljön a találkozás pillanata. ■ Réz-Nagy Zoltán Névjegy: Réz-Nagy Zoltán Evangélikus lelkész vagyok. A Szélrózsát szervező Tízek tagjaként a találkozó témájának részletes kidolgozását kaptam egyik feladatul, valamint a fórumbeszélgetéseket, előadásokat koordinálom. 1998-ban kerültem Debrecenbe, a helyi evangélikus gyülekezetbe. Azóta négy fiunk született. Két hete új taggal gyarapodott a családunk: egy hathetes, fekete-fehér kiscicával, akinek a gyerekek az Asszaszin nevet adták. A nyár kezdetére Szinte hihetetlen, de már tényleg csak néhányat kell aludni, és itt a nyár. Persze addig még lehet, hogy vár rátok egy javító matekdolgozat, esetleg néhány szigorlat, ám tény: hamarosan már csak azon kell törnötök a fejeteket, mit kezdjetek a rátok szakadó szabad idővel. A fiúk minden bizonnyal a foci-Európa-bajnokság meccseit elemzik majd, de higgyétek el nekünk: a füves pályán túl is találtok magatoknak való programokat. A tanév utolsó és a vakáció első napján lesz Veszprémben a Quimbyhétvége. A kétnapos rendezvényen nemcsak a Kiss Tibor nevével fémjelzett zenekar lép a közönség elé, hanem az alternatív könnyűzene élvonalából mindazok, akiknek muzsikája a Quimby zenéjére hajaz. Két nap alatt nyolc zenekar, összesen harminc zenész dolgozik azért, hogy ne csak a bizonyítványosztás miatt legyen emlékezetes a hétvége. A program 15-én 18 órakor a Mr. Priváti (.Kárpáti Józsefnek, a Quimby trombitásának saját zenekara) koncertjével kezdődik, és szombat késő este a Braindogs műsorával zárul. Az együttesek azt ígérik: nemcsak a fellépők száma miatt lesz különleges ez a két nap, hanem azért is, mert máshol eddig be nem mutatott produkciókkal is készülnek. Első olvasásra talán azt gondolod, csak viccelünk, hogy a szünidő első napján temetőbe invitálunk. Nem tennénk ezt, ha június 16-án nem lenne különleges programok helyszíne a budapesti Fiumei úti sírkert, ahol a magyar történelem és művészeti élet számos kiemelkedő alakja nyugszik Deák Ferenctől Vörösmarty Mihály ig. A harangok napja elnevezésű, különleges temetői napon többek között harangjátékkal, kisplasztika-kiállítással, a Zurgó együttes és Molnár Ferenc Caramel koncertjével várják az érdeklődőket. A legkisebbekkel Levente Péter foglalkozik, Czakó Ferenc pedig kifejezetten a sírkertbe szerkesztett homokanimációval lesz jelen. Aki késő estig marad, részt vehet a szellemes című Irodalmi szellemvasút programon is. Június 16-áról 17-ére virradóra rendezik országszerte a múzeumok éjszakáját. Ebből az alkalomból a fertődi Esterházy-kastélyban különleges kiállításra készülnek. Csak két napon keresztül lesz látható a gyönyörű kastélyban Raffaello Santi Esterházy-Madonnája, amely kizárólag erre a hétvégére „költözik” a Fertő tó mellé. Bizonyára protestánsként is élvezettel nézed majd meg a festményhez készülő egyedi installációt is, amely a reneszánsz korának más Mária-ábrázolásait is bemutatja. A kastély munkatársai szerint a rövid kiállítás minden pillanata igazi médiaesemény lesz. Nem maradt más hátra, mint hogy kitartást kívánjunk a következő két hétre, és kellemes időtöltést az azt követő két hónapra. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit ► Kéttucatnyi idős férfi fekete kabátban és kalappal - valahogy így nézett ki a presbiterek csoportképe néhány évtizeddel ezelőtt gyülekezeteinkben. Először a hölgyek „vívták ki” maguknak a szavazati jogot egyházunkban, majd egyre több középkorú vállalt megbízatást az egyházközségekben. 2012-ben pedig nem kellett sokáig keresgélnünk, hogy olyan presbitert találjunk, aki csak nemrégen lépett be a 2 X-szel jelölt életkorba. Túl vagyunk gyülekezeteinkben a tisztújításokon, s most arra keressük a választ, hogy vajon van-e helyük az ifjaknak a „vének” között. A bibliai presbitérium Már az apostoli levelekben találunk utalást a presbiteri tisztségre. Gondoljunk Timóteusra, aki tőlük kapja kézrátétellel a felhatalmazást (íTim 4,14). Titusznak pedig az a küldetése, hogy szervezze meg a presbiteri szolgálatot, és állítson munkába városonként presbitereket, igaz, nagyon kemény kritériumok alapján (Tit 1,5) - tudjuk meg dr. Szabó Lajostól, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorától.- A presbiter kifejezésen a Szentírásban mindenhol gyülekezeti elöljárót kell értenünk. Jelentése: „idősebb, korosabb, nem egészen fiatal.” Utal arra, hogy a tisztség hordozójának tekintélye van. Nem is annyira az életkor a döntő, hanem az, hogy elegendő élettapasztalattal rendelkezik már az illető, nehezebb élethelyzetekben is helytállt, tud másokat megszólítani és vezetni. Talán egy szép és régies magyar forma fejezi ki tömören azt, hogy kik lehettek kezdetben presbiterek: „akiknek szép bizonyságuk volt a közösség előtt” Jó értelemben feltűnő, akár „kitűnő” emberek, akik már bizonyítottak a tanításban, az imádkozásban, a szeretetszolgálatban és nem utolsósorban a családjuk testi-lelki rendben tartásával. A presbiteri tisztség nem egyszemélyes megbízás, hanem egy elismert és tekintélynek örvendő testületbe való bekerülés - hívja fel a figyelmet a teológus. - Az ifjú Timóteust Pál arra bátorította, hogy ne aggódjon fiatal kora miatt, a közösséget pedig figyelmeztette, hogy ne vessék meg őt fiatal koráért (valójában középkorú volt). A „tapasztalt”fiatal Ványai László az előző ciklusban próbálta ki magát presbiterként a szegedi gyülekezetben. Lelkésze, Cserháti Sándor biztatására vállalta 2006-ban a jelöltséget.- Azzal a feltétellel mondtam igent a felkérésre, hogy más is részt vesz a testület munkájában az ifiből. így ketten kerültünk be fiatalok a presbitériumba. A ciklus felét töltöttem ki, mert akkor friss diplomásként Budapestre kerültem. Szerintem sok olyan munka van az egyházban, ami anélkül is végezhető, hogy az ember presbiteri tisztséget vállalna. Ugyanakkor a megbízatás motiválhatja az embert, vagy egyfajta elismerés lehet. Én mindenképp üdvözlendőnek tartanám, hogy minél több huszonéves váljon presbiterré, mert - amellett, hogy aktív és hasznos segítséget jelentenek - több fiatalt tudnának megszólítani, vagy új ötletekkel állhatnának elő, ez pedig a közösség életére is élénkítőleg hatna. Laci azt is elárulta, hogy bár szembetűnő volt a korkülönbség a testületen belül, „generációs szakadékok” nem nehezítették a munkát.- Mindenkit megtalált a feladat, tettük a dolgunkat, és ahol tudtuk, segítettük egymást. Három ülés után... Vitális Nóra nemcsak a monori gyülekezet történetének legfiatalabb presbitere, hanem a maga huszonkét évével minden bizonnyal az ország egyik legifjabb egyházi tisztségviselője.- Korábban anyukám volt presbiter, a választások előtt először tőle kérdezték meg, hogy én vajon vállalnám-e a megbízatást. Hirtelen válasza a nem volt, de javasolta, hogy kérdezzenek meg engem is. Aludtam rá néhány napot, imádkoztam, és végül igent mondtam a jelöltségre. Egyedüli fiatalként ülök a testületben, a korban utánam következők a szüleim korosztályába tartoznak. Apukám, aki szintén most lett gyülekezetünk presbitere, úgy fogalmazta meg a szerepemet, hogy én lehetek az összekötő a gyülekezetvezetés, az idősek, valamint a fiatalok között. Eddig két rendes és egy soron kívüli ülésen vettem részt. Rögtön volt feladat, mert az egyházközség megalakulásának évfordulójára és a konfirmációra készül a gyülekezet. Nóra is meglehetősen mozgalmas életet él. Mivel Szegeden tanul szociálpedagógia szakon, a hét több napját is a napfény városában tölti. Úgy érzi azonban, hogy ez nem akadályozza a szolgálat végzésében.- Vasárnaponként mindig otthon vagyok, folyamatosan kapom az információkat, és aktívan részt veszek a gyülekezet életében. Hiszem, hogy ha ezt az elhívást kaptam Istentől, akkor megteremti a lehetőségét annak, hogy ellássam a vállalt feladatokat. Arra a kérdésre, hogy a nagy korkülönbség nem okoz-e feszültséget a gyülekezetben, a monori lány így válaszolt:- A kérdés először év elején merült fel bennem, amikor felkértek, hogy egy családi istentiszteleten prédikáljak laikusként. Végiggondoltam, hogy milyen furcsa dolog huszonévesen hetvenéves, tapasztalt gyülekezeti tagoknak prédikálni. Aztán pont egy bölcsességről szóló igét kaptam, és ez megerősített abban, hogy lényegében nem is én prédikálok, én csak továbbadom azt, amit kaptam. Eddig is éreztem a „felnőttek” szeretetét, és úgy érzem, presbiterként is elfogad a közösség. Evangéliumi lendületre szomjazunk... Dr. Szabó Lajos szerint van helyük a gyülekezetben a fiatal tisztségviselőknek. Legfontosabbnak azt tartja, hogy a gyülekezet összetételét tükrözze a döntéshozó testület. Mint mondja, akkora különbség van ma a generációk viselkedésében, gondolkodásában és életfelfogásában, hogy már csak emiatt is nélkülözhetetlen a fiatalok jelenléte a presbitériumokban. A rektor úr szerint a korkülönbség okozhat egyféle normális és jól megélhető feszültséget.- Önmagukban is „időt jeleznek” a fiatalok az idősebbeknek. Ez nem kellemes. De minden testületben, ahol döntéshozatali és vezetési munka zajlik, van helye a feszültségnek, mert éppen ez érleli meg a jó és helyes döntéseket. Egy hívő, keresztyén közösségben azonban sohasem lehet olyan szintű és irányultságú, hogy ne egymás elfogadását, megértését segítse elő, hanem a másik lejáratását, megkeserítését és hitének „csorbítását” eredményezze. Ha ilyennel találkozunk, akkor csak a lelki megújulásért és az igazi, „gyógyult bizalom” eléréséért imádkozhat és küzdhet a közösség. Dr. Szabó Lajos úgy látja, hogy leginkább a kommunikációs eszközök használatát kellene a fiatalokra bízni.- Sok lelkésznek és gyülekezetnek nagy öröme lenne, ha az információkat a fiatal presbiterek sugároznák tovább mai eszközökkel. Evangéliumi fiatal lendületre szomjaznak gyülekezeteink. A bibliai presbiterekkel szemben is fontos elvárás volt, hogy a más gyülekezetekből és a kívülről jövőket „vendégszeretettel” fogadják. A mai korszerű, új vendégszeretetet és nyitottságot a fiatalok teremthetik meg a gyülekezetekben, ez az ő kompetenciájuk. ■ László Jenő Csaba
