Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. január 22. *■ 3 Isten hangszerei: új lelkész és új orgona Nagyalásonyban Örök, örökölt alkotmányunk Prédikációjában Pethő Judit lelkészi magatartásának „irányelveit” iThessz 4,11 alapján foglalta össze : „Szeretnék csendesen élni, szeretném tenni a magam dolgát. Dolgozni a saját kezemmel, és élni az evangéliumot” - mondta. Ez az ige egyfajta mottója lehet szolgálatának és a gyülekezet életének is. Az ünnepi közgyűlésen Horváth László presbiter bevezető köszöntőjében így fogalmazott: „Isten adja áldását erre a házasságra a lelkész és a gyülekezet között!” A frissen beiktatott lelkésznőnek jókívánságait fejezte ki - többek között - Polgárdi Sándor esperes, Szabó György egyházkerületi, illetve Henn László egyházmegyei felügyelő. Megható pillanatokat jelentett szén Judit előzőleg hosszabb időn keresztül közöttük szolgált. A nagyalásonyi közösség korábbi lelkészei közül Sághy András, Varga György és Pongrácz Máté kért áldást utódja szolgálatára. A testvéregyházak képviselői szintén örömmel üdvözölték körükben a lelkésznőt. A humorban sem szűkölködő köszöntőkre válaszolva Pethő Judit elmondta: máris otthon érzi magát a gyülekezetben. Az ünneplés ezután szeretetvendégséggel folytatódott a helyi iskolában. * * * Pethő Judit Székesfehérváron született, Tácon és Kemenespálfán nőtt fel. Szakközépiskolai tanulmányai soa Trinity Lutheran Seminary (Szentháromság Lutheránus Szeminárium) hallgatójaként végezte. Negyedéves teológusként a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon mentálhigiénés munkatársa volt, ötödévesként pedig tanulmányai mellett párhuzamosan a székesfehérvári gyülekezetben segédkezett. Hatodéves gyakorlatát is itt töltötte Bencze András mentorsága mellett. Lelkésszé avatását követően beosztott lelkészként továbbra is Székesfehérváron szolgált egészen 2011 augusztusáig, amikor a püspök Nagyalásonyba helyezte. Parókusi alkalmassági vizsgáját 20U. szeptember 12-én tette le. ■ Adámi Mária rán szoftvertechnológiai és közgazdaságtani ismereteket szerzett. Mivel azonban meghallotta Isten hívását, útja az érettségi után egyenesen az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára vezetett. Egyetemistaként két alkalommal járt az Amerikai Egyesült Államokban: először 2003 nyarán három hónapig segítőként dolgozott egy evangélikus táborban a Sziklás-hegységben, a 2004/2005-ös tanévet pedig ösztöndíjjal az Ohio állambeli Columbusban, ► A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben a 2012-es tematikus év - reformáció és nők - egy női lelkész beiktatásával kezdődött. Pethő Juditot január 14-én, szombaton a nagyalásonyi templomban iktatta be a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközség lelkészi hivatalába Polgárdi Sándor esperes. Az ünnepi istentiszteleten került sor a finn testvérektől ajándékba kapott orgona felszentelésére is Szemerei János püspök szolgálatával. „Páratlan ünnep, amikor egy lelkipásztort először iktatnak be hivatalába” - kezdte Mk 16,15 alapján tartott igehirdetését Polgárdi Sándor -, majd hangsúlyozta, hogy az egyházban mennyire fontos a lelkésznők szolgálata - egyébként itt, a Veszprémi Egyházmegyében állt munkába egykor az első evangélikus lelkésznő. Az esperes Pethő Juditot arra biztatta: hirdesse Isten igéjét, akár alkalmasnak, akár alkalmatlannak tűnik rá az idő. Bencze András püspökhelyettesnek, székesfehérvári lelkésznek és a gyülekezet kórusának a köszöntője, hi-A várpalotai evangélikus óvoda által szervezett alkalmon január 12-én, csütörtökön Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke tartott előadást Az ökumené jelentősége a családban címmel. A püspök többek között arról beszélt, hogy a fizikai és lelki falak építése mennyire fontos szerepet játszott a történelem során. Előadásában hangsúlyozta: Jézusban megvalósult a falbontás, lehetővé vált a határok átlépése. ■ Adámi Mária felvétele ■ Faggyas Sándor Ha akadt valaki balsors tépte honunkban, aki úgy vélte, hogy Magyarország új alaptörvényének 2012. január í-jei hatálybalépésével megszűnik a nagyobbrészt áldatlan, terméketlen, értelmetlen vita az alkotmány(ozás) körül, az bizony tévedett. Az alkotmány bírálói, becsmérlői, ellenzői azt tűzték kalózzászlójukra, hogy ezt a - szerintük - nem demokratikus, nem jogállami alkotmányt az első adandó alkalommal eltörlik, és addig sem tartják magukra nézve érvényesnek. Már önmagában ez az abszurd helyzet is indokolja, hogy néhány szót szóljunk az új alaptörvényről. Az alkotmány Arisztotelész óta nem más, mint egy állam polgárai között uralkodó rend, illetve e rendet - a rendezett együttélést - biztosító elvek, normák, szabályok hierarchiája és intézménye. A nagy ógörög filozófus szerint az az ember, aki nem képes a társas együttélésre, aki nem tartja tiszteletben az alkotmányt, az nem része az államnak, akárcsak az állatok vagy az istenek! Valóban, ha az államok történetét megvizsgáljuk, mindegyikük közös jellemzője, hogy valamilyen törvényes, alkotmányos renddel bírtak, és ez a rend mindaddig fennállt, amíg a közösség tagjai társadalmi cselekvéseik, kapcsolataik során érvényesnek - kötelezőnek vagy követendő mintának, példának - tekintették az írott és íratlan normákat, szabályokat, szokásokat, konvenciókat, tételes törvényeket. Magyar államról is azóta beszélünk, amióta a magyar népcsoportok valamilyen paradigma szerint rendezett közösségben élnek együtt. Fontos, hogy minél több emberben tudatosodjon: Magyarországnak van egy legalább ezeréves alkotmányos hagyománya, kultúrája, tudata! Úgy kezdtem ezt az írást: Magyarország új alaptörvénye - itt érdemes megállni mindhárom szónál. Miért Magyarország és miért nem a Magyar Köztársaság alaptörvénye? Sokan - tudatlanságból vagy szándékos félrevezetésből - azért is bírálják, támadják az alaptörvényt, mert már, úgymond, „nem köztársasági”. Ez annyira nyilvánvaló ostobaság, hogy nem érdemes rá sok szót vesztegetni. Magyarország államformája továbbra is köztársaság - ezt az alaptörvény a prearnbulum (Nemzeti hitvallás) után mindjárt az Alapvetés harmadik mondatában leírja. Jelenleg - 1989. október 23. óta - a második köztársaság létezik Magyarországon, az elsőt - a királyság megszüntetésével - 1946-ban iktatta törvénybe a demokratikusan megválasztott Nemzetgyűlés. Sem az 1918-as, önkényes „néphatározatban” deklarált népköztársaság, sem a kommunista diktatúra által 1949- ben sztálini mintára törvénybe foglalt népköztársaság nem tekinthető a jelenlegi, demokratikus és jogállami köztársaság elődjének, legfeljebb kronológiai értelemben. A második szó az új, amely több figyelmet érdemel. Hiszen formailag, szerkezetileg, nyelvileg is valóban új alaptörvényről van szó, amely hatályon kívül helyezte az 1989. október 23-án életbe lépett ideiglenes alkotmányt. Tartalmilag is sok új elem van benne, de e tekintetben nem beszélhetünk gyökeresen új szövegről. Például Sólyom László előző köztársasági elnök, az első Alkotmánybíróság elnöke, akinél felkészültebb, precízebb és hitelesebb alkotmányjogászt aligha lehet találni Magyarországon, azt írja legfrissebb esszéjében: a rendszerváltó, 1989/1990-es alkotmány és az új alaptörvény között „a szövegek értelmét tekintve sok tekintetben folyamatosság van” a hagyományos alkotmányos kultúránk élő szelleme az új alaptörvény szövege mögött felfedezhető. Ez azért figyelemre méltó, mert egyébként a volt államfő is az új alaptörvény (számos részének) komoly szakmai bírálói közé tartozik. Bár nem fejti ki, de kimondja azt a nagyon fontos tézist, hogy alkotmányos kultúránk „voltaképpen történeti alkotmányunk ma alkalmazható vívmánya”. Valóban, új alaptörvényünk deklarálja és hangsúlyozza, hogy „tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát”. Egyúttal pedig „nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését”. - Ezzel az elvvel, szemlélettel jómagam is egyetértek; már egy tizennyolc évvel ezelőtti újságcikkemben felhívtam a figyelmet arra, hogy a magyar történeti, politikai és államjogi felfogásban - az utóbbi bő fél évszázadot leszámítva - „mindvégig uralkodó volt a hagyománytisztelet és a jogfolytonosság elve, amit a magyar történeti alkotmány testesített meg" Itt érdemes megállni a harmadik szónál: alaptörvény - miért nem alkotmány a január í-jén hatályba lépett jogszabály neve? Hát azért, mert nem lehet két alkotmányunk! Ha vállaljuk a folytonosságot történeti alkotmányunkkal és szerves nemzeti történelmünk eszmei, erkölcsi, kulturális, jogi vívmányaival, hagyományaival, akkor helyes, ha azt mondjuk, nem új alkotmányt készítünk, hanem új alaptörvénnyel és sarkalatos törvényekkel egészítjük ki, építjük tovább ezeréves alkotmányos építményünket. Alkalmazkodva a kor új kihívásaihoz, követelményeihez, a mai magyar társadalom igényeihez és tágabb közösségünk, az Európai Unió jogos és indokolt (de nem téves, túlzott, időnként diszkriminatív, pláne nem diktátumszerű) elvárásaihoz. Természetesen mint minden emberi, politikusi alkotás, az új alaptörvény sem tökéletes, több hiba és hiányosság van benne szerintem is, de egészét tekintve máris jobb, mint az előző, ideiglenes volt. Persze hogy milyen lesz a jövőben, az rajtunk, magyar polgárokon áll, akik mindennapi és közösségi életünkben és a közügyekben kell, hogy tartalommal - magatartásunkkal, erkölcsi tartásunkkal, civil kurázsinkkal - megtöltsük az új alaptörvény adta formát, illetve kereteket, s megőrizzük az őseinktől örökölt hazát és szabadságot. Önmagunk, családunk, nemzetünk javára, Isten dicsőségére. Abban a polgári, patrióta szellemben, ahogy Deák Ferenc mondta az 1861. évi országgyűlésen: „Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk, hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését, s mi felelősek vagyunk a haza s önlelkiismeretünk előtt.” A szerző újságíró, a Magyar Hírlap lapszerkesztője
