Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-03 / 22. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. június 3. *• 3 HULLÁMOKAT VETETT A GYÖNGYÖSI ÜLÉSSZAK Túlórázott a zsinat ^ Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a legutóbb - május 11-12- én - Gyöngyösön tartott kétnapos zsinati ülésszak szombaton határozatképtelenné vált, így munkáját nem tudta elvégezni. Ezért a zsinat elnöksége úgy döntött, hogy május 25-ére, péntekre rendkívüli ülésszakot hív össze egyházunk Üllői úti székházába. A napirenden egyetlen pont szerepelt: egyházunk 2011. évi gazdasági beszámolójának elfogadása. Gyöngyösön fontos, döntésre váró ügyeket kellett volna megtárgyalnia és elfogadnia a testületnek. Ilyen volt egyházunk 2011. évi gazdasági beszámolója. A zárszámadást a számviteli törvény előírása szerint május 31- éig kell(ene) elfogadni, mert ellenkező esetben a Magyarországi Evangélikus Egyház törvénysértést követ el. Ráadásul ebben az esetben egyházunk június í-jétől a legtöbb pályázaton nem indulhatna, mert nem tudná közreadni az elfogadott mérleg adatait. Ez pedig forintmilliókban mérhető károkat okozna egyházunknak. Sajnos éppen erre a fontos szavazásra nem kerülhetett sor a szavazatképtelenség miatt május 12-én. A balul sikerült gyöngyösi ülésszaknak - sajnálatos módon - más negatív hozadéka is lett. Bár már csak egy - a szeptemberben esedékes őszi - ülésszak van hátra ebből a ciklusból, több zsinati tag nem várta meg az ünnepélyes cikluszáró ülést, hanem azonnali hatállyal lemondott tagságáról. így a rendkívüli ülésre póttagok behívására volt szükség, hogy a határozatképességet biztosítani lehessen. A tanácskozás Korányi Andrásnak, a zsinat lelkészi elnökének imádságával kezdődött. Mintegy napirend előtti felszólalásként Muntag András nem lelkészi elnök szólt a gyöngyösi határozatképtelenségről és az azt követő lemondásokról. Elismerte, hogy felelősség terheli a zsinat elnökségét, amiért korábban nem lépett fel határozottabban az indokolatlanul távol maradókkal szemben, noha a zsinati törvény megfelelőképpen szankcionálja az igazolatlan hiányzásokat. Hibáztak abban is, hogy nem vezettek olyan pontos nyilvántartást, amely több év távlatában is kimutathatóvá tenné, kik és hányszor hiányoztak az ülésszakokról. Felelősség terheli az elnökséget abban is, hogy nem figyelt kellőképpen a határozatképtelenség veszélyére - hiszen több esetben hangzott el javaslat a napirend megváltoztatására, vagyis hogy a határozatot igénylő, fontos napirendi pontokat vegye a zsinat előbbre, amíg a határozatképesség biztosítva van. Ezeket a javaslatokat azonban az elnökség nem vette figyelembe, és nem változtatott az előzetesen kiküldött napirenden. Mindazonáltal - hangsúlyozta Muntag András - nem tudja az elnökség magára vállalni azok felelősségét, akik tanácskozás közben elmentek, veszélyeztetve ezzel a zsinat munkáját. Ezek után került sor egyházunk előző évi zárszámadásának megtárgyalására. A beszámolót Csorba Gábor, az országos iroda gazdasági osztályának vezetője terjesztette a zsinat elé, mégpedig huszonegymilliárd-négyszázötvennyolcmillió-százkilencvenkilencezer forint mérlegfőösszeggel és egymilliárd-kilencvenötmillió-kétszázhuszonhatezer forint pozitív eredménnyel. Az előterjesztéshez mindössze hárman fűztek véleményt, és máris szavazásra kerülhetett sor. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2011. évi egyszerűsített éves beszámolóját tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a grémium. Az alig félórás rendkívüli zsinati ülésszak ezután be is fejezte munkáját. ■ Kiss Miklós Isten közelségében ^ Családias légkörű ordinációra került sor május 26-án, szombaton Bakonyszentlászlón. Hanvay Enikőt - húsz évvel a teológia elvégzése után - Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke avatta lelkésszé. A liturgiában az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviselője, dr. Varga Gyöngyi docens, valamint Luptákné Hanvay Mária kiskőrösi másodlelkész segédkezett. „Isten közelsége jó” - állt az ünnepi meghívón a 73. zsoltár 28. verse, a lelkésznő személyes hitvallásaként is. „Ez egy kisebbségi vélemény a magyar társadalomban” - fejtette ki prédikációjában Szemerei János. „De a só sem többségi elem a levesben. A kisebbségi szolgálat nagyon fontos lehet egy nagyobb közösség számára” — fogalmazott. Majd az igehirdetésről mint a lelkészi szolgálat lényegéről szólva hozzátette: „Mondanivalónk, üzenetünk lényege az, hogy Isten tetteit hirdetjük - soha nem az emberét. Ezt újra és újra frissítenünk kell: az igehirdetés mindig Isten tetteinek prédikálása. Nem abban van az erő, nem abban van az újulás, a gyógyulás, amit az embernek kell tennie, hanem abban, amit az Isten tesz.” Az úrvacsorás istentiszteletet követő szeretetvendégségen a gyülekezet, a kollégák, a családtagok és a barátok köszöntötték Enikőt, aki hosszú és nehéz úton jutott el a lelkészi szolgálat vállalásáig. Saját szavaival így vall erről a folyamatról: „1967-ben Miskolcon láttam meg a napvilágot szüleim negyedik gyermekeként. Hat élő testvéremmel keresztyén neveltetésben részesültünk, a miskolc-belvárosi gyülekezetbe jártunk rendszeresen. 1987-ben, a gimnázium elvégzése után egy évvel jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Az egyetemi tanulmányok befejezése után, 1992-ben kerültem Bakonyszentlászlóra, ahol az ottani gyülekezetben mint hitoktató dolgoztam, leltem otthonra, s lettem a bakonyi táj és a helybeli evangélikus műemlék templom »szerelmese«. 2008-ban lelkészi munkatársként vettem át a gyülekezet vezetését, s azóta nevelem egyedül két kislányomat, a kilenc és fél éves Esztert és a hétéves Zsófiát. Húsz évvel a diplomám megszerzése után, hosszas vívódást követően kértem ordinálásomat.” ■ A.M. Kulcsszó: bizalom Interjú Gáncs Péter elnök-püspökkel Nem túlzás: szinte nincs olyan hét, hogy valaki ne vetné szemünkre a múlt év pünkösdjén - Ittzés János püspök nyugállományba vonulásával - „felfüggesztett” Égtájoló folytatásának elmaradását. Nos, Szentháromság ünnepével újraindítjuk rovatunkat! Azzal a különbséggel, hogy egyházkerületeink lelkészi vezetőitől nem jegyzeteket várunk, hanem válaszokat - olvasóink kérdéseire. Az „első körben” azonban még mi kérdezzük püspökeinket... - A szerk.- A zsinaton elhangzott elnökpüspöki jelentésében A bizalom egyháza témakör egy teljes fejezetet kapott. Ebből idézem a következő mondatot: „Minden további fejlődés alapja a múltból örökölt és a jelenben is mérgező bizalomhiány gyógyítása” Ha ekkora terjedelmet kap ez a probléma a jelentésben, akkor nem kerülhető mega kérdés: konkrétan mit jelent és miben mutatkozik meg a fent említett bizalomhiány?- Alapkérdés, hogy a mindenkori egyházban törvényszerűen tükröződnie kell-e a körülötte élő világ minden nyomorúságának. Vagy bizonyos területeken tudunk-e valami mást - Pál apostolt idézve -, „különb utat” modellt mutatni? Gyakran halljuk a kissé cinikus bölcsességet: „Jó dolog a bizalom, de még jobb az ellenőrzés...” Tény, hogy a bizalom mindig kockázattal jár, hiszen vissza lehet élni vele, és ez nemritkán meg is történik. De hiszem, hogy mégsem lehet bizalom nélkül élni. Pontosabban fogalmazva: lehet élni bizalom nélkül, de nem érdemes! A bizalmatlanság ugyanis megmérgezi az emberi kapcsolatokat, rombolja a közösséget, pokollá teszi az életet. Azt az életet, amelyet Isten bizalmából kapunk ajándékba! Hazánkban különféle történelmi, politikai okok miatt óriási a bizalomhiány. Ez sajnos igaz a vezetők és a vezetettek között éppúgy, mint a különböző nemzedékek és egyéb embercsoportok között. De mindennek nem kellene, nem szabadna ilyen mértékben tükröződnie egyházunk életében. Az egyházban el kellene felejteni a „felső és alsó szint” fogalmát. A Mester arra figyelmezteti mai tanítványait is, hogy közöttünk lehet „más a rend”... Az egyházban nincsenek hatalmi ágak, csak szolgálati területek, hiszen mindennap imádkozzuk, hogy „tiéd az ország a hatalom és a dicsőség” Akik Isten gyermekeként, családja tagjaiként hiszik és tudják, hogy születésük és keresztelésük óta Isten megelőlegezett bizalmából és szeretetéből élhetnek, azok nem félnek bizalmat ajándékozni a másik embernek. Mindezt csodálatosan élhettük át az idei egyházkerületi missziói napokon, amelyeknek a mottója - Küldetésben Isten családjában - iránytűként szolgálhat a jövő felé vezető úton.- A hatévente aktuális általános tisztújítás évében járunk. Egyházunk legmagasabb szintű grémiumának, a zsinatnak az üléseiről szóló tudósításokban többször olvasható az információ: fontos szavazásoknál már nincs meg a megfelelő létszám, mert a zsinati tagok az ülés vége előtt elmennek. Nem gondolja, püspök úr, hogy az új ciklusban fegyelmező hatású lenne a jelenléti ív közzététele e tekintetben is?- Természetes, hogy az egyházban is szükség van a jó rendre és egészséges fegyelemre. De számomra még ezen a neuralgikus területen is a bizalom a kulcsszó. Ha a megválasztott zsinati tagok kivétel nélkül tudatában lennének annak, hogy ők a választók bizalmából képviselhetik a küldő testületeket, amelyek igénylik és várják, hogy rendszeresen beszámoljanak munkájukról, más lenne a zsinat működése. Sajnos jelenleg - többek között a túlméretezett póttagrendszer miatt - sokszor hiányzik ez a felelős és egyben kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat a választó, küldő testületek és megválasztott küldötteik között. Reménység szerint a következő ciklusra tervezett új rend, amely nem ad lehetőséget a póttagokkal való - olykor felelőtlen - helyettesítgetésekre, elősegíti majd a zsinat hatékonyabb munkáját és megtépázott tekintélyének helyreállítását. Emellett létfontosságú stratégiai feladat a különböző egyházkormányzati szervezetek - zsinat, országos presbitérium, püspöki tanács - közötti rendszeres kommunikáció és a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés javítása.- Elnök-püspökként az egyik főfeladata az ország más keresztény egyházaival való kapcsolattartás. Hogyan értékeli a mindennapi együttműködést más felekezetekkel?- A testvéri kapcsolatok igazi próbája mindig a hétköznapokban való gyakorlati együttműködés. Közösen ünnepelni már szépen tudunk. Örvendetes, hogy az évtizedek óta jól működő januári ökumenikus imahét mellé kezd felnőni a teremtés hetének közös megünneplése szeptember végén. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának erről szóló - immár közel négyéves - felhívását egyházunk püspöki tanácsa a közelmúltban megerősítette a gyülekezeteknek szóló ajánlásával. Ezt olvashattuk is az Evangélikus Élet pünkösdi számában. Az ilyen ünnepélyesebb akciók mellett mindennapos területe az ökumenikus együtt munkálkodásnak az egyházi oktatási intézményekben folyó lelkipásztori munka, missziói szolgálat. A bevezetés alatt álló köznevelési törvény hittan- és etikaoktatással kapcsolatos tervei új feladatokat, komoly kihívást jelentenek egyházaink számára. Ezen a területen különösen fontos az egymás sajátosságait tiszteletben tartó, folyamatos egyeztetés. Szomorú lenne, ha közös áldásforrás helyett a felekezeti iskolák feszültséggócokká válnának...- Ha már az egyházi iskoláknál tartunk: ebben az évben egyházkerületeink újabb oktatási intézményekkel gyarapszanak. Többen inkább az ezzel járó feladatokat és anyagi terheket emelik ki. Radosné Lengyel Anna déli kerületi felügyelő az április végén Nagyszénáson megtartott kerületi közgyűlésen ezzel szemben azokat az országos és nemzetközi sikereket sorolta, amelyeket evangélikus középiskoláink diákjai értek el a legkülönfélébb megmérettetéseken. Az oktatásért felelős püspökként hogyan látja ezt a kérdést?- Nagy öröm, hogy Lajoskomáromban és Rákoskeresztúron óvodát vehetünk át, illetve az utóbbi helyen általános iskolát is - ez Podmaniczky János nevét fogja felvenni. Soltvadkerten az immár két évtizede remekül működő óvodánknak lesz végre folytatása a Kossuth Lajos Általános Iskolában. A Déli Egyházkerület legnagyobb gyülekezetében, Kiskőrösön tavaly indult a Harangvirág-óvoda, ősztől pedig itt is meglesz a folytatás a Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnáziumban. Mezőberényben két tannyelvű, magyar-német gimnáziumot veszünk át háromszáz fős kollégiummal együtt. Szarvason is kiteljesedik az evangélikus oktatási rendszer: két óvodánk és a Benka Gyula általános iskola munkájára építve átvesszük a Vajda Péter Gimnáziumot. Ezek mellett említem még, hogy Békéscsabán viszont „lefelé építkezünk” tovább, a gimnázium mellett szeptemberben indul két osztállyal az evangélikus általános iskola, jövőre pedig, reménység szerint, az evangélikus óvoda is. Mindez óriási lehetőség és felelősség! Döntő feladat, hogy elkötelezett evangélikus intézményvezetőket, pedagógusokat és iskolalelkészeket tudjunk szolgálatba állítani, hiszen ÉGTÁJOLÓ rajtuk keresztül kaphatnak valóban evangélikus színt és tartalmat ősszel induló új óvodáink és iskoláink. Ezenkívül nagyon fontos a helyi gyülekezetekkel és lelkészekkel való szoros együttműködés. Ezen a területen kevés a hétköznapi békés egymás mellett élés, meg kell tanulni az egymásért élés művészetét is.- Két héttel ezelőtt volt a kerületek idei missziói napja. Hogyan értékeli a déli kerület bonyhádi napját?- Csodálatos élmény, igazi örömünnep, majális volt a déli gyülekezetek nagy családjának találkozója. Óriási feladat több mint ezer ember testi, lelki, szellemi táplálékkal való igényes „ellátása”. Hála Istennek, úgy érzem, hogy megtörtént a „kenyércsoda" a bonyhádi atlétikai csarnokban. Minden szempontból jóllakottam feltöltekezve térhettünk haza. Sikerült megtalálni a komoly és a könnyedebb műfajok egészséges arányát: az evangélizációtól és biblikus előadástól kiindulva a népi táncig és bábjelenetig, a klasszikus énekkartól, színjátszástól kezdve a rézfúvós- és gitár együttesig. Hiszem és remélem, hogy az ünnepi nagy közös asztal és találkozás örömmorzsáiból még sokáig fogunk élni a hétköznapokban. ■ Boda Zsuzsa Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
