Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-03 / 22. szám
„A bizalmatlanság ugyanis meg„Az agresszivitás őrlángja „Többek között ez utóbbi érv alapján vezették „Ma Kunos Lajos evangé-Imádni való titok 2. oldal mérgezi az emberi kapcsolatokat, mindannyiunkban pislámár be több nyugat-európai országban az abortuszlikus lelkész tartja ébren Túlórázott a zsinat ^ 3. oldal rombolja a közösséget, pokollá teszi kol, és belobbanhat.” tablettát, és 1999-ben például Margot Kássmann Székelyzsomborban az Szeretetotthon-névadó 4. oldal az életet. Azt az életet, amelyet Isten ...tartsd oda- akkori hannoveri evangélikus regionális püspök -író emlékezetét.” Akarni kell érteni egymást ^ 6. oldal bizalmából kapunk ajándékba!” a másik arcodat is... is ennek alapján támogatta bevezetését.” Nyirő József hazatér Börtönpasztoráció !► 10. oldal Égtájoló 3. oldal 5. oldal A tablettás abortuszról 5. oldal 9. oldal Pedagógusnapra W 13. oldal SEMPER REFORMANDA „Ahol a keresztyén anyaszentegyház van, ott található a Teremtő Isten, a Megváltó Isten és a Szentlélek Isten, aki naponként megszentel a bűnök bocsánata által, stb. Az egyház pedig ott van, ahol Istennek igéjét igazán hirdetik és vallják. Ennek kapcsán sokat gondolkodhatsz mindarról, amit a Szentlélek az egyházban naponként végbevisz, stb. Adj hálát azért, hogy te is ebbe az egyházba hívattál és jutottál! Gyónd meg és valid meg töredelemmel, hogy mindezt figyelemre sem méltattad. Könyörögj igaz, szilárd hitért, amely itt kitart és megmarad, amíg el nem jutsz oda, ahol örök maradásod lesz, ti. a halottak közül való feltámadás után az örök életben. Ámen.” M Luther Márton: így imádkozzál! (Balikó Zoltán fordítása) Pünkösdi hangfoglalás ► Míg a tavaszi szél a Dunát borzolta a Petőfi híd lábainál, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) kápolnájában pünkösd várására, ünneplésére gyűltek össze május 25-én a tagegyházakból érkezett ifjak. A vigília résztvevőit a MEÖT főtitkára, Fischl Vilmos hangolta rá az elkövetkező „hangoskodásra’,’ áldást pedig a szervező ifjúsági bizottság elnöke, Szontágh Szabolcs kért az alkalomra. Kezdődhetett tehát a felszabadult Isten-dicsőítés... Az Égígérő gospelkórus örömmel tett eleget a zsoltáros felszólításának: „Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón!’ A kórust vezető Körmendy Petra evangélikus egyetemi lelkész rasztafürtjeiből húzta elő a hangvillát, és jó példával élen járva buzdította erőteljes éneklésre, táncmozdulatokra maroknyi, ám annál lelkesebb csapatát (két bátor férfiút és majd egy tucat leányt). ^ Folytatás a 4- oldalon Hogyan juthatunk a mennyországba? címmel invitálták az érdeklődőket május 17-én a budai Próféta Galériába. A Szakralitás és művészet sorozat évadzáró alkalmán volt - a többi között - látható Mátrai Erik fenti kompozíciója. I*’ írásunk a 9. oldalon Három az Egyben ■ Dr. Blázy Árpád Az új évezred rohanó világának egyik találmánya a „három az egyben” termékek megjelenése. Kinek van ma még ideje arra, hogy például a kávéját kedélyesen, nyugodt körülmények között fogyassza el? Sietni kell, sürögni-forogni, nehogy lemaradjunk valamiről! Ezt a célt szolgálva jelent meg a piacon - a teljesség élményét ígérve - a „3 in 1” kompakt csomagolású koffeincsoda. Az éppen egy adag kávét tartalmazó tasakocska magában foglalja a tejport és a cukrot is. Nincs is másra szükség, csak egy csésze forró vízre. Közismert, örök érvényű bibliai mondás: „Nincs semmi új a nap alatti’(P véd 1,9b) Reformátorunkra, Luther Mártonra utalva ezért eszünkbe juthat, hogy ha „három az egyben”-ről még nem is, ám „három a kettőben”-ről vagy „kettő az egyben”-ről már ő is tudott. Évszázadokon át húzódó komoly vita övezte például a szentségek számát. Hány is van pontosan: öt, hét, tíz vagy éppen tizenkettő? Luther - mint a teológia doktora s a Szentírás magyarázója - fontosnak tartotta e kérdéskör újragondolását. Két alapelvet határozott meg. A szentség attól szentség, hogy Krisztustól rendeltetett (szerzési ige), és látható jele van. E kritériumok szűrőjén csak két - korábban is - szentségnek tartott cselekmény akadt fenn: a keresztség és az úrvacsora. Látható jel híján - többek között - kihullott az addig mindenki által szentségnek tartott gyónás is azzal a reformátori megjegyzéssel, hogy az továbbra is az úrvacsora(vétel) elengedhetetlen (előfeltétele. Élve a fenti paradigmával, a gyónáshoz kötött úrvacsora szentsége ezért „kettő az egyben” (2 in 1). Az evangélikus szentségtant illetően pedig a gyónás „három a kettőben”... Ugorjunk vissza az egyházatyák korába. Hamar kiderül, hogy ők is tudtak már a „Három az Egyben” elvéről. Igaz, kezdetben heves vita övezte a Szentháromság titkát: vajon milyen kapcsolatban áll az Atya a Fiúval és a Szentlélekkel? Ámbár a Szentháromság kifejezés nem szerepel a Bibliában, e három személy összetartozása mégis kétségtelen tény a keresztyén hívő számára. Sokféleképpen próbálták ezt szemléltetni. Az egyik, mindmáig legtalálóbb hasonlat talán a napé. A nap a Teremtőhöz hasonlóan hatalmas és megfoghatatlan, elég csak belenéznie az embernek, és máris megvakul. Fénye nélkül viszont semmilyen élet sem létezne bolygónkon. Az élet Fénye, Világossága maga a Fiú, aki így azonosította magát: „Én vagyok a világ világossága’.’ (Jn 8,12) És a Szentlélek? A Szentlélek nem más, mint a nap éltető melege és ereje. Sugárzik, árad, és képes az emberek gondolkodását átformálni, a kőszívet hússzívvé változtatni (Ez 36,26). Végül álljon itt egy ritkábban idézett apostoli mondat, melyen keresztül egyértelműen visszaköszön a keresztyén „Három az Egyben”: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz’.’ (tKor 12,4-6) Áldott Szentháromság-ünnepet kívánok minden kedves Olvasónak! A szerző a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze A Szentháromság dicsérete ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Az egyházi év ezen ünnepével sokan nem tudnak mit kezdeni. Az üdvösségtörténet eseményeihez kapcsolódó jeles napokat értik, feldolgozzák, ünnepük az emberek - ki-ki kegyességi iránya, hagyományai vagy vérmérséklete szerint. De mi a helyzet a Szentháromság ünnepével? A legtöbben akkor sem tudják hova tenni ezt a napot, ha hosszú évek-évtizedek óta méltó módon ünnepük; és annak eüenére nem tudnak mit kezdeni vele, hogy az év folyamán még vagy húsz-huszonötször emlegetjük, hiszen az egyházi év végéig a vasárnapokat így jelöljük: Szentháromság ünnepe utáni... vasárnap. Félő hát, hogy míg az adventtői Exaudi (húsvét utáni 6.) vasárnapig terjedő részt jól értjük, szeretjük, hangsúlyozzuk, pünkösd ünnepét - mint a Szentlélek kitöltésének ünnepét - , ha csak két napig is, de kiemelt napként kezeljük, a Szentháromság ünnepe háttérbe szorul, elszürkül, jelentéktelenné válik. Bár megértem a szándékot, mégsem helyeselném azt, amit praktikus megoldásként néhány egyházban bevezettek, hogy a következő félév vasárnapjait pünkösd utáni vasárnapoknak nevezik. Szentháromság ünnepe többféle jelentéstartalmat is hordoz. Ez a nap lehet az összegzés ünnepe. Az egyházi évben eddig a vasárnapig jutva az üdvösségtörténet sok-sok részletét ismerjük meg, ismételjük át, mélyítve szívünkben-lelkünkben-fejünkben a mondanivalójukat. Isten csodálatos alkotását, azt, hogy gondunkat viseli, hogy emberré lett, hogy meghozta értünk a legnagyobb áldozatot, hogy megszentel minket Lelke által. Ez a nap legyen az Isten-ismeret napja. A mai információáradatban, a vallások színkavalkádjában, a nagy ideológiák és a kis gondolatrendszerek nyüzsgő valóságában különösen is nagy szükségünk van a tiszta tanításra. Ennek hangsúlyozott igénye és figyelme az utóbbi időben igencsak elsikkadt a mi kis egyházunkban. Nemcsak sokszínű a tanítás (igehirdetésben, gyermek- és felnőttoktatásban, véleményformálásban vagy állásfoglalásban) - ami gazdagságot is jelenthetne -, de néha eltávolodik a biblikus, az evangélikus vagy lutheri tanítástól. Szentháromság ünnepe emlékeztet minket arra, hogy a kereszténység kétezer éve alatt hányán s milyen nagy áldozattal óvták a tiszta tanítást, nehogy megtévesztő eszmék az üdvösségünket és az örök életet tegyék kockára. Istent Atyaként- Fiúként-Szentlélekként megismerni és ebben az ismeretben élni - a keresztény életforma naponkénti lehetősége és feladata. Aki csak az Atyáról tud, az megfeledkezik a megváltásról. Aki csupán a Fiúról beszél, az a Teremtő és Gondviselő munkáját jelentékteleníti el. Aki megfeledkezik a Szentlélek megelevenítő és éltető jelenlétéről, az könnyen válik a betű, a szabályok, a törvény, a formaságok rabjává, s elmegy az élő Ige ajándéka mellett. Szentháromság ünnepe az Isten-ismeret napja. Ez azonban nem csupán a tanítás eredménye, hanem az abból fakadó személyes, életet jelentő kapcsolat a Szentháromság egy Istennel. Ezért ez a nap a hitvallás ünnepe. Bár fontos szerepet játszanak egyházunk mindennapjaiban és az egyének életében a hitvallások - az ősi, úgynevezett egyetemes hitvallások éppen úgy, mint a reformátori hitvallások, köztük a névadó Ágostai hitvallásunk -, nincs egyetlen olyan nap, amikor kitüntetetten foglalkoznánk a hitvalló őseinktől kapott és általunk is használt hagyománnyal azzal a céllal, hogy a saját, mai hitvallásunkat megfogalmazzuk és az utánunk következőknek stafétabotként átadjuk. Szentháromság ünnepe nagyszerű alkalom arra, hogy a nem csupán szellemi információt, hanem életközösséget jelentő Isten-ismeretet szavakba öntsük, s elmondjuk vallomásként Istennek, megerősítésként önmagunknak, tanúságtételként környezetünknek és a világnak. Jó lenne ma - akár a gyülekezet közösségében, akár imádságunk csendjében - úgy el-Aki csak az Atyáról tud, az megfeledkezik a megváltásról. Aki csupán a Fiúról beszél, az a Teremtő és Gondviselő munkáját jelentékteleníti el. Aki megfeledkezik a Szentlélek megelevenítő és éltető jelenlétéről, az könnyen válik a betű, a szabályok, a törvény, a formaságok rabjává, s elmegy az élő Ige ajándéka mellett. mondani az egyik hitvallást, hogy mondatonként megállva hozzátesszük a mi bizonyságtételünket is. Ez a nap válhat az imádás vasárnapjává. Attól, hogy Jézus a Mindenhatót mennyei Atyaként mutatta be, akit személyesen (tegezve) meg lehet szólítani; attól, hogy Jézus a testvérünk, embertársunk, barátunk lett; attól, hogy a Szentlélek egészen közel jött, szívünkben munkálkodott - még nem feledkezhetünk meg az ő nagyságáról, mindenütt jelenvalóságáról, számunkra felfoghatatlan, hatalmas titkáról. Ha pedig ezt az eszünkkel komolyan vesszük és szívünkkel is megérezzük, akkor természetes mozdulat, hogy fejet vagy térdet hajtunk, és imádjuk őt. Tudom, az adoráció, az imádat részint kihalt mai gondolkodásunkból, kikerült aktív szókincsünkből, részint pedig átértelmeződött. Ma legfeljebb sztárokat, ételeket, autókat, wellnesshelyeket imádnak. Mi, mai keresztények - akkor is, ha ez nem trendi és nem divatos - Istent, a Három-egy Istent imádjuk. S lehet, hogy egyházunkban ezzel a kérdéssel többet kellene foglalkozni - talán ezáltal a fontosnak tűnő dolgok helyükre kerülhetnének, és számos problémát meg tudnánk oldani. Ne feledjük, ez az első parancsolat ügye! Ez a nap számunkra a teljesség ünnepe. Mi töredékes világban töredékes életet élünk. Isten azonban maga a teljesség. Minden szép és minden nyomorult vágyunkban a teljességre vágyunk. Ezt a teljességet ünnepeljük - s egyúttal lelki ajándékként belekóstolhatunk - Szentháromság ünnepén. Isten, aki Atya, Fiú, Szentlélek: teljes egységben és harmóniában. Véges értelmünkkel felfogni ezt nem tudjuk, de az ünnep igéiben, imádságaiban, az ajándékba kapott közösségben átélhetünk a titkából annyit, amennyi számunkra befogadható. A szürke, érthetetlen, idegen és kényelmetlen napból, a furcsán dogmatikus vasárnapból így lesz nagy, szép és gazdag jelentésű ünnep Szentháromság ünnepe. Úgy legyen! A szerző evangélikus lelkész, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatója
