Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
2 41 2012. január 22. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP - ÉZS 61,1-2.8 Kűrié eleiszon! Khriszte eleiszon! Kűrié eleiszon! oecumenica Mindenható, örök Isten, mennyei Atyánk! Az egész világ a te alkotásod, te teremtettél harmóniát a káoszból. Könyörülő irgalmad tartja fenn továbbra is otthonunkként földünket. Mindenhatóságodban és végtelen szeretetedben bízva könyörgünk hozzád. Könyörgünk a teremtett világért. Ne engedd, hogy felelőtlenségünkkel, csak gazdasági, gazdagodási szempontokat szem előtt tartva lakhatatlanná tegyük nekünk ajándékozott lakóhelyünket. Éleszd fel bennünk a vágyat arra a harmóniára, amely benned él, és teremtésedet átjárja. Könyörgünk azokért, akik akár fizikailag, akár lelkileg nem találnak otthonra ebben a világban, akik idegenné válnak saját hazájukban, saját családjuk körében, akik mindenkitől kitaszítva, magányosan élnek közöttünk. Segítsd mindazok munkáját, akik enyhíthetnek a kitaszítottak szenvedésén. Könyörgünk hazánkért és az itt élő emberekért, népekért. Add, Urunk, hogy tisztelni tudjuk országunk szépségeit, múltját. Add, hogy tisztelni tudjuk azok értékeit, akiknek mindennapjait más kulturális háttér határozza meg, mint a miénket. Kérünk, te segíts élhetővé szelídítenünk a közöttünk lévő nézetkülönbségeket, vitákat. Könyörgünk egyházadért, gyülekezetünkért, amelyet azért hívtál el, hogy tanúskodjék rólad ebben a világban. Áldásod kísérje mindazok szolgálatát, akik meghallották hívásodat, és életükkel, szavaikkal követésedre indultak. Könyörgünk, te tedd egy testté egyházad közösségét. Add, hogy valósággá legyen közöttünk mindaz, amit igédben tudtunkra adtál az egyház közösségéről. Könyörgünk országod teljességre jutásáért. Köszönjük neked irgalmas türelmedet, amellyel vársz arra, hogy minden ember eljusson igazságod megismerésére. Köszönjük neked, hogy abban a reménységben élhetünk, hogy örökre bekötözöd e világ sebeit - azokat a sebeket, amelyeket mi ütünk rajta, azokat a sebeket, amelyeket a világ üt rajtunk, és azokat a sebeket is, amelyekkel egymás életét keserítjük meg. Köszönjük neked, hogy megromlott világunkat újra a békesség, a harmónia felé kormányzód Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ha meg akarod ismerni Krisztust s megtudni, ki ő, akkor így kell nézned reá. Nem szemed s eszed után, hanem ahogy igéje ábrázolja. Hogy szűztől született, meghalt s feltámadott érted, s mindenek Ura lett. így nemcsak testét látod, ahogy a szem mutatja, hanem halálának és feltámadásának erejét is. Most már nem a názáreti Mária és József fiát látod a zsidók módjára, hanem az egyetlen Üdvözítőt s mindenek Urát, aki dicsőségben feltámadt, és teljes hatalommal uralkodik a hívőkön minden ellensége ellen. így látni Krisztust egészen más, mint ahogy a világ látja. Ez egészen új megismerés, mert a hit megtisztította a látást.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Istentisztelet - amikor a gyülekezet Isten jelenlétének örvendezve hallgatja az igét, és imádja mindenható Urát. Ennek az imádatnak egyik mozzanata a bevezető zsoltár, amelyben az Atya művét dicsérjük. A másik mozzanat a Kyrie. Jézust magasztaljuk benne azért, amit értünk tett. Ézsaiás könyvének ezt a három versét olvasva imádjuk ma is Jézust! Aki Atyád országát hoztad a földre „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem..’.’ Erről szól a mai evangéliumi történet is (Mt 8,1-13). Jézus Isten erejével jelent meg, és meggyógyította a leprást. Itt van Isten országa! íme, megvalósul Isten uralma! Uram, eléd hozzuk mi is mindazt, amiben szeretnénk látni, tapasztalni hatalmadat. Hiszen annyi nyomorúság vesz körül bennünket, amelyből nem látunk kiutat. Fizethetetlen adósságok, megtanulhatatlan mennyiségű anyag az iskolában, megbocsátatlan bűnök, amelyeket nem is az hordoz, aki bántott, hanem az, aki nem tud megbocsátani. Eléd hozzuk azokat, akik betegségük tudatára ébredtek; azokat, akik hiába szeretnek, nem kapnak viszonzást; azokat, akiknek széthullt a családjuk. Eléd hozzuk a világ nyomorúságát: üldözött keresztyén testvéreinket, a kiteljesedő válságot, nemzetünk talpra állásának küzdelmeit. Uram, eléd hozzuk mi is azokat, akikben szeretnénk meglátni hatalmadat, hogy benned megjelent Isten szeretete. Aztán arra gondolunk, hogy a Lélekből, aki felkent téged, nekünk is Döntő és jövőt meghatározó alkalom a lelkésziktatás mind a gyülekezet, mind pedig a lelkész (és családja) életében. Évekre, talán évtizedekre kötik össze életüket. A nyáj pásztort kap, a pásztor nyájat. Érdekes, izgalmas, új fejezet kezdődik. Immáron közösen, egymásra utalva, szoros életközösségben. A lelkész, még ha messziről jött ember is, otthonra lel, s vezetővé válik. A gyülekezet - még ha zárt közösség is, és tagjait hosszú közös út és bizonyára nem is rövid történelem köti össze - bizalmat kínálva befogad valakit, méghozzá nem is csak egy taggá a sok közül, hanem lelkipásztorrá, elöljáróvá. Az ide vezető döntések nem kis felelősséget rónak mindkét félre. De most már kezdődik a közös útszakasz, valósággá lesz az együttélés a maga gondjaival és örömeivel, korlátáival és lehetőségeivel. Az egyház (s mindig elsősorban a helyi egyházban lesz valósággá számunkra Krisztus teste) ünnepel. Nem önmagát ünnepli, nem a feladatot vállaló lelkészt, hanem az egyház urát, aki elhív munkásokat az aratásába, s aki gondoskodik nyájáról és szolgáiról egyaránt. A gyülekezeti lelkészt mindig a terület gyülekezeteit összetartó egyházmegye lelkészi vezetője, az esperes iktatja hivatalába. Korábban ugyan elterjedt az a divat, hogy „valamire való ünnepen” a püspök végzi a szolgálatot, ma már ismét kezd helyreállni az egyensúly, és az adott szolgálatot - egyházunk jó rendje szerint - a megfelelő ember végzi. A Liturgikus könyv második kötetének megfelelő rubrikája így ír: „A adtál, amikor egyházat gyűjtöttél magadnak a világban. Arra gondolunk, hogy a Lélek ígéreted szerint minket is felkent, tehát valamiképpen általunk és közöttünk kellene láthatóvá válnia Isten uralmának, hiszen tested tagjai vagyunk. S ha tested tagjai vagyunk, akkor nemcsak szóban áll közöttünk Isten országa, hanem erőben és hatalomban is. Leginkább a bűnök bocsánatában, az örök élet reménységében. S eszünkbe jut saját sorsunk, hogy nem is várattál ötven évig - az elengedés évéig -, hanem már régen győztél bennünk, új emberré tettél. Ezért imádunk téged! Uram, irgalmazz! Aki Atyád országába hívsz minden embert „Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.” Erről beszél Jézus a mai evangéliumban. Isten országába sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Jákobbal és Izsákkal. Uram, eszünkbe jut erről, hogy annyiszor beszélünk úgy egy-egy településről, hogy ott ennyi vagy annyi evangélikus lakik. Pedig te minden embert meg akarsz hívni uralmad alá. Azokat is, akik este kutyáikkal sétálnak a lakótelep házai között, akik az esti focimeccsről beszélnek, akik odatapadnak a tévéhez vagy a számítógéphez, és azokat is, akik hallgatalelkésziktatásra rendben vonulnak a templomba a presbiterek, az esperes, az iktatandó lelkész a felügyelővel és a gondnokkal és a lelkészek. Az esperes gondoskodik arról, hogy a felügyelő, illetve gondnok magával vigye a lelkészi meghívólevelet.” Már ez az egyszerű utasítás is jelzi, hogy a gyülekezet egyik vezetőjét iktatják be, de ezen a döntő órán (is) ott áll mellette elnöktársa, a felügyelő és legközvetlenebb munkatársa, a gondnok. Az istentisztelet - ajánlott módon - az egyházi év adott időszakának megfelelő liturgikus bevezetéssel kezdődik. Ugyanakkor a liturgiát gondosan előkészítő lelkésznek és esperesnek lehetősége van arra, hogy ne csak az adott hét változó részeiből, hanem az Agenda vagy a Liturgikus könyv (I.) másik fejezetéből, Az evangélium szolgálata című részéből válasszon zsoltárokat, imádságokat, egyéb liturgikus szövegeket. Az istentisztelet bevezető része után az esperes imádsága adja meg azt a hangvételt és lelkületet, amely egyértelműen jelzi, hogy itt nem csupán egy jogi aktusról, hanem Isten előtt való döntésről és az ő útján való indulásról van szó: „Mindenható Isten, mennyei Atyánk, aki szeretettel gondoskodói egyházadról, és megígérted, hogy meghallgatod híveid imádságát, és hűséges lelkipásztorokat küldesz gyülekezeteidbe: kérünk téged, készítsd fel szolgálatodra ennek a gyülekezetnek a meghívott lelkipásztorát is. Add igédet szívébe és ajkára, hogy igazán hirdesse közöttünk igédet, hogy a te beszéded intsen, tanítson, térítsen, vígon ülnek otthon, mert már nincs mondanivalójuk egymásnak. Te minden embert magadhoz akarsz hívni, hiszen annyi a tört szív, olyan mély sebeket ejtett rajtunk a gyász - nemcsak az, amelyet a halál miatt érzünk, hanem az a gyász is, amely válás után szomorítja meg a volt házastársakat és a gyermekeket. Te minden embert magadhoz akarsz hívni - az elítélteket, s akik be vannak zárva saját elképzeléseikbe, a korszellem börtönébe, akiket megkötöznek az elvárások, a munkahely elvesztésének félelme, a megélhetés gondja. Aztán az is eszünkbe jut, Uram, hogy ezek szerint országod nem a tiszták és szentek országa, hanem azoknak az országa, akik éhezik és szomjazzák irgalmadat. A te országod nem földi uralom, amelyben az erőszakosak érvényesülnek. A te országodban, ahol uralmad megvalósul, a szeretet érvényesül, a kegyelem kap tág teret. Hiszen így tettél testvérekké minket, akik egészen különböző képességekkel, eltérő képzettséggel, másmás anyagi javakkal felszerelve és különböző kultúrákból érkeztünk. Testvérekké tettél minket felekezeti határokat, nyelvi akadályokat, társadalmi rangok közti gátakat lebontva. Ezért imádunk téged! Krisztus, kegyelmezz! Aki Atyád országába vezeted a benned bízókat ,Mert én, az Úr, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemeltjutalmát, és örök szövetséget kötök velük’.’ Pál is erről beszél a /Vigasztaljon és erősítsen minket, és azt cselekedjük, ami neked tetszésedre van, nekünk pedig üdvösséges, az Úr Jézus Krisztus áltaL Ámen.” Az ünnepi igehirdetés sem csupán valamiféle útmutatás, amelyet a felettes esperes fogalmaz meg elvárásként vagy tanácsként, hanem evangéliumhirdetés, amely személyesen a gyülekezetnek és új lelkészének szól. Az evangélium biztat és bátorít, hogy erőt merítve induljanak a közös útra, annak minden nehézségére és szépségére, örömére és bánatára. Erre vonatkozik az igehirdetés utáni evangéliumi olvasmány is: „Amikor pedig látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Akkor ezt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” (Mt 9,36-38) A levélbeli olvasmány pedig úgy hangzik, hogy az apostoli szolgálat folytonosságát érezhetjük Pál bátorító szavaiban: „...hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, biztass teljes türelemmel és tanítással. (...) Légy józan mindenben, vállald a szenvedést, végezd az evangélista munkáját, végezd el szolgálatodat teljesen.” (2Tim 4,2.5) Az igehirdetés és igeolvasások után a gyülekezet világi vezetői - megfelelő ünnepélyes formában - átadják a meghívólevelet, majd a lelkész az esperes kérdései alapján kinyilvánítja elhatározását: vállalja a lelkészi szolgálatot, és azt az Úr Jézus Krisztus követeként és a reá bízottak A VASÁRNAP IGÉJE mai levélben (Róm 12,17-21), amikor a bosszú helyett megbocsátásról szól. Jézus elvezetett minket országába, tehát az ő uralma alatt élünk. Uram, arra gondolunk, hogy te nem csak a célt villantottad fel előttünk, hogy ilyenné vagy olyanná kell válnunk. S nem utat mutattál nekünk, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, hogy elérjük a célt. Te országodba vezettél minket. Szövetséget kötöttél velünk, amikor beleszülettél ebbe a világba. Már azt is nagyon jó tudni, hogy olyanná lettél, mint mi, és ezért érted a mi világunkat. De még boldogítóbb azt tudni, hogy azért öltöttél testet, hogy hűségedről meggyőződjünk, és ezért minden reménységünket beléd vetve kövessünk téged. Aztán arra gondolunk, milyen nagy dolog, hogy akaratod semmit nem változott évezredek alatt. Mi itt évtizedekben, években és napokban mérjük az időt, és sokszor óránként változik, hogy mit is akarunk, de te ugyanaz maradsz. Az örök szövetség, amelyet velünk, népeddel kötöttél, feltámadásod által valóban örök. S te minket, halandókat ebbe az örök szövetségbe vontál bele. És ott is irgalmad és szereteted lesz láthatóvá rajtunk. Ezért imádunk téged! Uram, irgalmazz! Ámen. ■ Bencze András RÉGI-ÚJ LITURGIKUS _i SAROK pásztoraként teljes hűséggel és igaz szeretettel végzi. Isten népe tudja, hogy önmagában semmire nem megy, csakis Isten Lelkének segítségével élheti a tanítványi életét. Ezért minden fontos egyházi esemény egyik csúcspontja, hogy a gyülekezet és pásztor együtt könyörögnek a Szentlélekért. S hogyan másként tennénk ezt mi, evangélikusok, mint énekelt imádsággal. Furcsa, üres lenne csak prózában. Hiányozna valami - amit csak a szöveget szárnyaira vevő ének tud megadni. Érdemes elgondolkodni ezen akkor, amikor jó néhány istentiszteleti elemet, amit valaha énekeltek, ma csak prózában mondunk. Lehet, hogy a „Jövel, Szentlélek Úristen” énekünkhöz hasonlóan lehetne más imádságot is énekelni? A gyülekezet könyörgését az esperes így folytatja: „Áraszd ki rá Szentlelkedet, hogy lelkészi szolgálatában téged kövessen, mindenkor igazat szóljon szeretetben, és valamennyi szolgáddal együtt arra törekedjék, hogy a te néped eljusson a hit egységére tebenned, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodói mindörökkön örökké. Ámen.” Legközelebb innen folytatjuk. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Lelkésziktatás
