Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-27 / 21. szám
8 -41 2012. május 27. PANORÁMA Evangélikus Élet Szerkesztő Német melléklet -Holger Mánké Jahre gemeinsam in BeWEGung éve együtt az úton 20 éve együtt az úton A bajor-magyar partnerkapcsolat jubileumára Bajor-magyar kaleidoszkóp A német oldal ezúttal túllépte a kereteit. De ennek talán szimbolikus ereje is van éppen most, pünkösdkor. A Szentlélek hitre juttat embereket, erősíti őket a hitükben - és közösséget teremt az emberek között. És nemritkán megtörténik az is, hogy határok győzetnek le. Bajor-magyar testvérkapcsolatunk jó példája a nyelvi, kulturális és mentalitásbeli határok átlépésének. A német oldal - amely az Evangélikus Élet e számában éppen ebből a bajor-magyar testvérkapcsolatból kíván ízelítőt adni, megkísérli érzékeltetni, hogy mi a sava-borsa egyházaink közösségének - szintén határokat lépett túl, mégpedig „egyoldalúságának” megszokott határait. A rövid írások sokféleképpen szemléltetik, mit is jelent a testvérkapcsolat. Az egyházi vezetőség tagjai éppúgy tollat ragadtak, mint bajor és magyar gyülekezeti tagok, akik a testvérkapcsolatot gazdagodásként élték meg. így állt össze egy kaleidoszkópszerű kép, amely felmutatja a bajor-magyar kapcsolatok teljességének különböző színeit és árnyalatait. Az a testvérkapcsolat ugyanis, amelynek első szerződését D. dr. Harmati Béla püspök és D. dr. Johannes Hanselmann püspök húsz évvel ezelőtt hivatalosan aláírta, élettel telt meg. Gyülekezetek és iskolák, diakóniai intézmények, óvodák és más egyházi oktatási intézmények között létrejött kapcsolatok kötik össze és gazdagítják a bajor és a magyar evangélikusokat. Egy jubileum arra is késztet, hogy visszatekintsünk arra az időre, amikor az egyházaink közötti kapcsolatok hivatalos „karaktert” kaptak. Látni kell, hogy kezdetben úgy gondoskodott a bajor egyház a magyar testvérekről, mint keresztszülő a keresztgyermekéről. A bajorok sok gyakorlati tudással támogatták magyar testvéreiket. A kórházi betegek és a fogvatartottak lelkigondozásában volt mit tanulni a bajoroktól, akik ezeken a területeken gazdag tapasztalatokkal rendelkeztek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy anyagi segítség is érkezett bajor kézből. Gondoljunk csak az addig használatban lévő modelleknél jóval „télállóbb" személygépkocsikra a magyar lelkészek számára vagy új templomok építésére... Mindez fontos, mégis bizonyos szempontból egyirányú út volt. A testvérkapcsoíat azt is jelenti, hogy közösen járjuk útjainkat. Nem véletlenül lett idei jubileumunk mottója: „20 éve együtt az úton". És évtizedeken át járva a közös utakat természetesen változnak az idők - benne mi is -, és változik a közösség arculata is. így felmerül a kérdés, mennyire vagyunk képesek egyenlő partnerekként megélni egy testvérkapcsolatot. Tehát nemcsak az a kérdés, hogy mi bajorokként mit adhatunk magyar testvéreinknek gazdag tudásunkból, hanem éppen arra kell tekintetünket fordítanunk, hogy mennyi mindenben tanulhatunk tőlük. Ez azt kívánja meg, hogy ne úgy viselkedjünk, mintha mi már szinte mindent pontosan tudnánk, és csak tanácsokat kellene osztogatnunk. Ha ezt a mentalitást magunkénak érezzük, és tudjuk, hogy nekünk is vannak hiányosságaink, akkor könnyebb nyitott szemmel és szívvel meglátni, hogyan élik meg a magyar evangélikusok hitüket, hogyan élik életüket. Csak két példa. Sok magyar gyülekezetben az ifjúsági munka azért is életteli, mert a lelkészek a konfirmáció után ifjúsági órákkal és táborokkal igyekeznek egyben tartani az ifjúságot. Ennek köszönhető, hogy a fiatalok nem veszítik el olyan könnyen gyülekezeti gyökereiket. Bajorországban az ifimunka sok esetben kisiklik a lelkészek kezéből. Talán ez értékrend kérdése is? : A fiatal, házasu- ■ landó párok esketésre való felké- || szítése is intenzí- | vebb Magyaror- BltetT szágon. Sok helyütt többször is találkoznak a lelkésszel, olykor fészekrakó körök formájában. Ez tovább építi a fiatalok és a gyülekezet közösségét. Úgy tűnik, mintha Magyarországon sokkal nagyobb esély lenne a fiatal párokkal életük fontos kérdéseiről a hit fényében beszélgetni és így megnyerni őket a gyülekezeti élet számára. Ez persze kevésbé működik, ha - mint néhány helyen Bajorországban - egyetlen találkozóból áll a felkészítés, és főleg az esketésen elhangzó énekekről, valamint a technikai kérdésekről esik szó. Marad a kérdés: hol legyen a hangsúly? Ebben is segíthet a testvérkapcsolat. Közösen úton lenni egy testvérkapcsolatban - ez azt is jelenti, hogy egymástól tanulunk, hogy egymást gazdagítjuk és komolyan vesszük. Ezenkívül azt is jelenti, hogy két évtized után is ápolni kell, elevenen kell tartani a kapcsolatot. És nem utolsósorban állandó törekvést is jelent arra, hogy egyenlőkként találkozzunk. A termőföld a gyümölcsöző jövőhöz egészen biztosan készen áll. Ezt mutatják a német oldalon megszólaló „hangok” is, amelyek nem csak a testvérkapcsolat sokszínűségéről tanúskodnak. Minden rövidke hozzászólásban a bennünket összefonó kötelékek értékesnek tartása érződik. Hogy az ember több száz kilométerre hazájától is otthonra találhat. Otthonra, hiszen ott is lehet találkozni evangé_____ likusokkal, akik nemcsak partnerekké, hanem barátokká is válnak. Otthonra, mert az ember rájön, hogy Jézus Krisztus egyháza másképpen - és talán intenzívebben - élhető és tapasztalható meg, ha a hazai tájaktól messze kerülünk, és a közös hitben testvérekre találunk. Minden különbözőségünk ellenére - mélyen összetartozunk. A német oldalon megjelent írások természetesen nem tudnak teljes képet adni arról, hogy tulajdonképpen mi testvérkapcsolatunk legfőbb értéke. Hogy ezt jobban és igazán megérthessük, talán szükség van a bajorok és magyarok közösségének személyes megtapasztalására. Ez történik egy-egy bajor-magyar gyülekezet testvérkapcsolatában. És ezt tesszük, amikor ősszel találkozunk Nürnbergben, hogy a mögöttünk álló két évtizedet ünnepeljük, és hogy a közös jövőbe vezető hidakat tovább építsük. ■ Holger Mánké Vor zwei Jahrzehnten Unterzeichneten Bischof D. Dr. Béla Harmati und Bischof D. Dr. Johannes Hanselmann die erste bayerisch-ungarische Partnerschaftsvereinbarung. Dieser Vertrag hat vieles bewegt und auf den Weg gebracht: Heute verbindet beide Kirchen eine herzliche Partnerschaft, an denen viele Menschen Anteil haben. Grund genug, die Partnerschaft im Oktober in Nürnberg zu feiern - das Thema Weg und Bewegung liegt dabei nahe. Doch was macht die Verbindung zwischen unseren Kirchen eigentlich so besonders? Worin liegt der Wert der bayerisch-ungarischen Partnerschaft? Einige Menschen, die die Verbindung in verschiedenen Bereichen aktiv mitgestalten, haben diese Frage beantwortet. Die Verbindung zwischen Ungarn und Deutschland spiegelt sich für mich in der politischen Geschichte Europas aber auch in der persönlichen Familiengeschichte von vielen von uns - auch in meiner. Ein Bewusstsein entwickeln für diese Jahrhunderte alte, schicksalhafte Verknüpfung zwischen Bayern und Ungarn und sich dadurch verwurzelt fühlen in der Mitte Europas - das bedeutet für mich diese Partnerschaft. Daher finde ich es schön und wichtig für unsere Schüler und Schülerinnen in Budapest und in Nürnberg sich gegenseitig kennen zu lernen und Freundschaften zu knüpfen. Tanja Döhler, Wilhelm-Löhe-Schule Nürnberg Die Partnerschaft der lutherischen Kirchen in Ungarn und Bayern ist die intensivste Beziehung, die die Evangelisch-Lutherische Kirche in Bayern zur Zeit lebt. Auf allen j -*■. m Ebenen der Kirche und mit sehr vielen Einrichtungen gibt es einen intensiven Austausch und vertrauensvolle Beziehungen. Auch auf der Ebene der Kirchenleitungen helfen die kontinuierlichen Treffen unser Verständnis füreinander zu vertiefen und so voneinander zu lernen. Außerdem ist die Partnerschaft mit der lutherischen Kirche in Ungarn eine große Hilfe für die Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa (GEKE), die auf der Basis der Leuenberger Konkordie besteht. Hier ist unsere Partnerschaft eine Konkretisierung dieser Kirchengemeinschaft unter den evangelischen Kirchen in Europa und gleichzeitig eine Möglichkeit die bestehende Gemeinschaft exemplarisch zu vertiefen. Oberkirchenrat Michael Martin, München Die Partnerschaft mit Bayern ist die lebendigste, farbigste und am besten organisierte Verbindung unserer Kirche und hat sich auf die Zusammenarbeit zwischen Gemeinden, Bildungs- und diakonischen Einrichtungen ausgeweitet. In zwei Jahrzehnten ist schon langsam eine Generation in unserer Kirche so aufgewachsen, dass die Verbindung mit Bayern ein bereichernder Teil des alltäglichen Lebens und Dienstes unserer Kirche ist. Wir haben beim Treffen in Nürnberg, das ein wahres Freudenfest, ein „Erntefest" sein wird, für vieles und viele Dank zu sagen! Leitender Bischof Péter Gáncs, Budapest Die Partnerschaft zwischen Bayern und Ungarn ist für mich zu einer echten Freundschaft geworden. Regelmäßig begegnen wir einander, denn in über zehn Jahren haben sich eine Fülle von Projekten entwickelt, die koordiniert und betreut sein wollen. Ich bin dankbar für die engen Beziehungen zur Kirchenleitung und die Offenheit, in der wir uns begegnen. Klára Tarr ist als Leiterin des Außenamtes eine Säule der Partnerschaft und jederzeit ansprechbar, wenn es um Koordination oder die Organisation von Besuchen geht. Zwischen den Schulen steht immer mehr im Vordergrund, was die Partner bewegt. In Kindergärten tauschen wir uns über religionspädagogische Konzepte aus und in den Partnerschaften der Diakonie erleben wir die Herausforderungen von Armut und Alter. Dabei verbindet uns die Begegnung und die Feier des Gottesdienstes, die Ausdruck dafür ist, dass Gottes Geist unsere Partnerschaft verbindet. Kirchenrat Ulrich Zenker, München Holger Manke Die bayerisch-ungarische Partnerschaft ist für mich von großer Bedeutung, da sich diese Partnerschaft in zwanzig Jahren zu einer „Partnerschaft auf Augenhöhe“ entwickelt hat. In vielen Bereichen ist die Partnerschaft gewachsen und selbstständig geworden. Wertvoll ist auch, dass diese Partnerschaft Jahr für Jahr mit Leben erfüllt wird. Die Partnerschaft zwischen der Evangelisch-Lutherischen Kirche in Bayern und der Evangelisch-Lutherischen Kirche in Ungarn ist eine Bereicherung für beide Kirchen. Herbert Höglmeier, Kirchengemeinde Schrobenhausen
