Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-27 / 21. szám

8 -41 2012. május 27. PANORÁMA Evangélikus Élet Szerkesztő Német melléklet -Holger Mánké Jahre gemeinsam in BeWEGung éve együtt az úton 20 éve együtt az úton A bajor-magyar partnerkapcsolat jubileumára Bajor-magyar kaleidoszkóp A német oldal ezúttal túllép­te a kereteit. De ennek talán szimbolikus ereje is van éppen most, pünkösdkor. A Szentlé­lek hitre juttat embereket, erősíti őket a hitükben - és kö­zösséget teremt az emberek között. És nemritkán meg­történik az is, hogy határok győzetnek le. Bajor-magyar testvérkap­csolatunk jó példája a nyelvi, kulturális és mentalitásbeli határok átlépésének. A német oldal - amely az Evangélikus Élet e számában éppen ebből a bajor-magyar testvérkap­csolatból kíván ízelítőt adni, megkísérli érzékeltetni, hogy mi a sava-borsa egyházaink közösségének - szintén hatá­rokat lépett túl, mégpedig „egyoldalúságának” megszo­kott határait. A rövid írások sokfélekép­pen szemléltetik, mit is je­lent a testvérkapcsolat. Az egyházi vezetőség tagjai épp­úgy tollat ragadtak, mint ba­jor és magyar gyülekezeti ta­gok, akik a testvérkapcsolatot gazdagodásként élték meg. így állt össze egy kaleidosz­kópszerű kép, amely felmutat­ja a bajor-magyar kapcsolatok teljességének különböző szí­neit és árnyalatait. Az a testvérkapcsolat ugyan­is, amelynek első szerződését D. dr. Harmati Béla püspök és D. dr. Johannes Hanselmann püspök húsz évvel ezelőtt hi­vatalosan aláírta, élettel telt meg. Gyülekezetek és iskolák, diakóniai intézmények, óvo­dák és más egyházi oktatási in­tézmények között létrejött kapcsolatok kötik össze és gaz­dagítják a bajor és a magyar evangélikusokat. Egy jubileum arra is késztet, hogy visszatekintsünk arra az időre, amikor az egyházaink közötti kapcsolatok hivatalos „karaktert” kaptak. Látni kell, hogy kezdetben úgy gondoskodott a bajor egy­ház a magyar testvérekről, mint keresztszülő a kereszt­gyermekéről. A bajorok sok gyakorlati tudással támogatták magyar testvéreiket. A kórhá­zi betegek és a fogvatartottak lelkigondozásában volt mit tanulni a bajoroktól, akik eze­ken a területeken gazdag ta­pasztalatokkal rendelkeztek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy anyagi segítség is érke­zett bajor kézből. Gondol­junk csak az addig használat­ban lévő modelleknél jóval „télállóbb" személygépkocsik­ra a magyar lelkészek számá­ra vagy új templomok építé­sére... Mindez fontos, mégis bizonyos szempontból egyirá­nyú út volt. A testvérkapcsoíat azt is je­lenti, hogy közösen járjuk út­jainkat. Nem véletlenül lett idei jubileumunk mottója: „20 éve együtt az úton". És év­tizedeken át járva a közös utakat természetesen változ­nak az idők - benne mi is -, és változik a közösség arcula­ta is. így felmerül a kérdés, mennyire vagyunk képesek egyenlő partnerekként meg­élni egy testvérkapcsolatot. Tehát nemcsak az a kérdés, hogy mi bajorokként mit ad­hatunk magyar testvéreink­nek gazdag tudásunkból, ha­nem éppen arra kell tekinte­tünket fordítanunk, hogy mennyi mindenben tanulha­tunk tőlük. Ez azt kívánja meg, hogy ne úgy viselkedjünk, mintha mi már szinte mindent pontosan tudnánk, és csak tanácsokat kellene osztogatnunk. Ha ezt a mentalitást magunkénak érezzük, és tudjuk, hogy ne­künk is vannak hiányossága­ink, akkor könnyebb nyitott szemmel és szívvel meglátni, hogyan élik meg a magyar evangélikusok hitüket, ho­gyan élik életüket. Csak két példa. Sok magyar gyülekezetben az ifjúsági mun­ka azért is életteli, mert a lelké­szek a konfirmáció után ifjúsá­gi órákkal és táborokkal igye­keznek egyben tartani az ifjú­ságot. Ennek köszönhető, hogy a fiatalok nem veszítik el olyan könnyen gyülekezeti gyökere­iket. Bajorországban az ifimun­ka sok esetben kisiklik a lel­készek kezéből. Talán ez értékrend kérdése is? : A fiatal, házasu- ■ landó párok eske­­tésre való felké- || szítése is intenzí- | vebb Magyaror- BltetT szágon. Sok he­lyütt többször is találkoznak a lel­késszel, olykor fé­szekrakó körök for­májában. Ez tovább építi a fiatalok és a gyülekezet közösségét. Úgy tűnik, mintha Magyarországon sokkal nagyobb esély lenne a fiatal párokkal életük fontos kérdéseiről a hit fényében be­szélgetni és így megnyerni őket a gyülekezeti élet számára. Ez persze kevésbé működik, ha - mint néhány helyen Bajoror­szágban - egyetlen találkozó­ból áll a felkészítés, és főleg az esketésen elhangzó énekekről, valamint a technikai kérdé­sekről esik szó. Marad a kér­dés: hol legyen a hangsúly? Ebben is segíthet a testvérkap­csolat. Közösen úton lenni egy test­vérkapcsolatban - ez azt is je­lenti, hogy egymástól tanu­lunk, hogy egymást gazdagítjuk és komolyan vesszük. Ezenkí­vül azt is jelenti, hogy két évti­zed után is ápolni kell, elevenen kell tartani a kapcsolatot. És nem utolsósorban állandó tö­rekvést is jelent arra, hogy egyenlőkként találkozzunk. A termőföld a gyümölcsö­ző jövőhöz egészen biztosan készen áll. Ezt mutatják a né­met oldalon megszólaló „han­gok” is, amelyek nem csak a testvérkapcsolat sokszínűségé­ről tanúskodnak. Minden rö­vidke hozzászólásban a ben­nünket összefonó kötelékek értékesnek tartása érződik. Hogy az ember több száz ki­lométerre hazájától is otthon­ra találhat. Otthonra, hiszen ott is lehet találkozni evangé­­_____ likusokkal, akik nemcsak partnerekké, hanem barátok­ká is válnak. Otthonra, mert az ember rájön, hogy Jézus Krisz­tus egyháza másképpen - és talán intenzívebben - élhető és tapasztalható meg, ha a hazai tájaktól messze kerülünk, és a közös hitben testvérekre talá­lunk. Minden különbözősé­günk ellenére - mélyen össze­tartozunk. A német oldalon megje­lent írások természetesen nem tudnak teljes képet adni arról, hogy tulajdonképpen mi test­vérkapcsolatunk legfőbb érté­ke. Hogy ezt jobban és igazán megérthessük, talán szükség van a bajorok és magyarok kö­zösségének személyes meg­tapasztalására. Ez történik egy-egy bajor-magyar gyü­lekezet testvérkapcsolatában. És ezt tesszük, amikor ősszel találkozunk Nürnbergben, hogy a mögöttünk álló két évtizedet ünnepeljük, és hogy a közös jövőbe vezető hidakat tovább építsük. ■ Holger Mánké Vor zwei Jahrzehnten Unterzeichneten Bischof D. Dr. Bé­la Harmati und Bischof D. Dr. Johannes Hanselmann die erste bayerisch-ungarische Partnerschaftsvereinbarung. Dieser Vertrag hat vieles bewegt und auf den Weg ge­bracht: Heute verbindet beide Kirchen eine herzliche Part­nerschaft, an denen viele Menschen Anteil haben. Grund genug, die Partnerschaft im Oktober in Nürnberg zu fei­ern - das Thema Weg und Bewegung liegt dabei nahe. Doch was macht die Verbindung zwischen unseren Kirchen eigentlich so besonders? Worin liegt der Wert der bayerisch-ungarischen Partnerschaft? Einige Men­schen, die die Verbindung in verschiedenen Bereichen ak­tiv mitgestalten, haben diese Frage beantwortet. Die Verbindung zwischen Ungarn und Deutschland spiegelt sich für mich in der politischen Geschichte Eu­ropas aber auch in der persönli­chen Familiengeschichte von vie­len von uns - auch in meiner. Ein Bewusstsein entwickeln für diese Jahrhunderte alte, schicksalhafte Ver­knüpfung zwischen Bayern und Un­garn und sich dadurch verwurzelt fühlen in der Mitte Euro­pas - das bedeutet für mich diese Partnerschaft. Daher fin­de ich es schön und wichtig für unsere Schüler und Schü­lerinnen in Budapest und in Nürnberg sich gegenseitig ken­nen zu lernen und Freundschaften zu knüpfen. Tanja Döhler, Wilhelm-Löhe-Schule Nürnberg Die Partnerschaft der lutherischen Kirchen in Ungarn und Bayern ist die intensivste Beziehung, die die Evangelisch-Lutherische Kirche in Bayern zur Zeit lebt. Auf allen j -*■. m Ebenen der Kirche und mit sehr vielen Einrichtungen gibt es einen intensiven Austausch und vertrau­ensvolle Beziehungen. Auch auf der Ebene der Kirchenleitungen helfen die kontinuierlichen Tref­fen unser Verständnis füreinander zu vertiefen und so von­einander zu lernen. Außerdem ist die Partnerschaft mit der lutherischen Kirche in Ungarn eine große Hilfe für die Ge­meinschaft Evangelischer Kirchen in Europa (GEKE), die auf der Basis der Leuenberger Konkordie besteht. Hier ist unsere Partnerschaft eine Konkretisierung dieser Kirchen­gemeinschaft unter den evangelischen Kirchen in Europa und gleichzeitig eine Möglichkeit die bestehende Gemein­schaft exemplarisch zu vertiefen. Oberkirchenrat Michael Martin, München Die Partnerschaft mit Bayern ist die le­bendigste, farbigste und am besten organisierte Verbindung unserer Kirche und hat sich auf die Zu­sammenarbeit zwischen Gemein­den, Bildungs- und diakonischen Einrichtungen ausgeweitet. In zwei Jahrzehnten ist schon langsam eine Generation in unserer Kirche so aufge­wachsen, dass die Verbindung mit Bayern ein bereichern­der Teil des alltäglichen Lebens und Dienstes unserer Kirche ist. Wir haben beim Treffen in Nürnberg, das ein wahres Freudenfest, ein „Erntefest" sein wird, für vieles und vie­le Dank zu sagen! Leitender Bischof Péter Gáncs, Budapest Die Partnerschaft zwischen Bayern und Ungarn ist für mich zu einer echten Freundschaft geworden. Regelmäßig begegnen wir einan­der, denn in über zehn Jahren haben sich eine Fülle von Projek­ten entwickelt, die koordiniert und betreut sein wollen. Ich bin dankbar für die engen Beziehungen zur Kirchenleitung und die Offenheit, in der wir uns begegnen. Klára Tarr ist als Leiterin des Außenamtes eine Säule der Partnerschaft und jederzeit ansprechbar, wenn es um Ko­ordination oder die Organisation von Besuchen geht. Zwischen den Schulen steht immer mehr im Vorder­grund, was die Partner bewegt. In Kindergärten tauschen wir uns über religionspädagogische Konzepte aus und in den Partnerschaften der Diakonie erleben wir die Heraus­forderungen von Armut und Alter. Dabei verbindet uns die Begegnung und die Feier des Gottesdienstes, die Ausdruck dafür ist, dass Gottes Geist unsere Partnerschaft verbindet. Kirchenrat Ulrich Zenker, München Holger Manke Die bayerisch-ungarische Partnerschaft ist für mich von großer Bedeutung, da sich diese Partnerschaft in zwan­zig Jahren zu einer „Partnerschaft auf Augenhöhe“ entwickelt hat. In vielen Bereichen ist die Partner­schaft gewachsen und selbstständig geworden. Wertvoll ist auch, dass diese Partnerschaft Jahr für Jahr mit Leben er­füllt wird. Die Partnerschaft zwischen der Evangelisch-Luthe­rischen Kirche in Bayern und der Evangelisch-Lutherischen Kirche in Ungarn ist eine Bereicherung für beide Kirchen. Herbert Höglmeier, Kirchengemeinde Schrobenhausen

Next

/
Thumbnails
Contents