Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-22 / 3. szám
„Nem csupán a helyi ökumenét tapasztalhatja meg újra, hanem szó szerint a lakott földdel (az ökumené szó jelentése: »lakott föld«), Isten egész világot átfogó egyházával kerülhet közösségbe az, aki részt vesz a nők világimanapja idei alkalmán.” A március 2-i világimanap elé !► 4. oldal „Ilyen jó és igaz ügy a házasság is. »Ezt személyesen is tanúsíthatom - mondta befejezésül a püspök, felemelve a kezét -, hiszen harminchét éve viselem a jegygyűrűt és élek boldog házasságban.«” A szeretet jegyében... W 7. oldal „»Kézikönyv és lelki útravaló a diakóniában dolgozóknak« - így szól az alcím, amely konkrétabb magyarázatát adja a címül szolgáló Sztehlo Gábor-i meghatározásnak arról, hogy mi is a diakónia.” Kezek evangéliuma !► 11. oldal Örök, örökölt alkotmányunk !► 3. oldal Interjú a MEÖTfőtitkárával W- 5. oldal A magyar kultúra napja !► 8-9. oldal Tízéves az EBBE !► 10. oldal Mikor ne legyünk presbiterek? ^ 13. oldal A jókedv ökumenizmusa !► 14. oldal Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök imája - egységért és megváltozásért Imahét a Krisztus-hívők egységéért ► Idén a Szent István-bazilika volt fővárosi helyszíne a január 15-22. között zajló ökumenikus imahét magyarországi nyitó istentiszteletének. A múlt vasárnap este is csaknem színültig telt hajlékban testvéri közösségben szolgáltak a római katolikus vendéglátókkal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsához tartozó felekezetek elöljárói. Az ünnepi gyülekezetét a bazilika plébánosa, Snell György köszöntötte, majd dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, az Ökumenikus Tanács főtitkára intonálta a Krisztus-hívők egységéért mondott imanyolcadot: „Figyeljetek rám, megosztok egy titkot veletek: Nem fogunk mindannyian meghalni, de mindannyian át fogunk alakulni.” Amint az a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) kiadásában megjelent imafüzet - lapunk múlt heti számában publikált - bevezetőjében olvasható, a világszerte egy időben tartott imahét anyagát lengyelországi ökumenikus munkacsoport dolgozta ki. Olyan témát választottak, amely a Krisztusban való hit átformáló erejéről beszél. Összeállításukhoz Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének szavait vették alapul: „Mindannyian el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által’.’ (íKor 15,51- 58) Kocsis Fülöp görög katolikus megyés püspök nyitó-, illetőleg dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök bűnvalló imádsága után e gondolathoz illeszkedő igeszakaszokat tolmácsolt Csernák István metodista szuperintendens (Hab 5,17-19), Pataky Albert pünkösdi egyházelnök (íKor 15.51-58) és dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök (Jn 12,23-26) is. „A keresztényeknek át kell érezniük a közöttük lévő alapvető egységet és közösséget” - hangsúlyozta Jn 12,23-26 alapján mondott szentbeszédében dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke. A bíboros rámutatott, hogy ha nem tudunk is együtt imádkozni azokkal, akik más Istent tisztelnek, de „ugyanazért a szándékért - a békéért, az igazságosságért, az igazságért, a szerétéiért és a szabadságért - mindannyian könyöröghetünk" A bazilika Fehér László vezényelte kórusának karénekét követően Steinbach József dunántúli református püspök hirdette Isten igéjét íKor 15,51 alapján. 1^ Folytatás a 4. oldalon A szálak az Iparművészeti Múzeumba vezetnek Prónay-díj-átadó Polgár Rózsa életmű-kiállításának megnyitóján ► Barátok, kollégák, ismerősök - közel háromszázan - gyűltek össze január 12-én Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban, hogy részt vehessenek Polgár Rózsa Munkácsy- és Kossuth-díjas kárpitművész Hová vezetnek a szálak című életmű-kiállításának megnyitóján. Az ünneplés kétszeres volt, mert a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége ezen az estén adta át a művésznőnek egyházunk világi személyeknek járó legmagasabb elismerését, a Prónay-díjat. A csütörtök esti megnyitón dr. Takács Imre, a múzeum főigazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót dr. Keserű Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek és Orosz István Kossuth-díjas grafikusművésznek, akik meleg hangon méltatták Polgár Rózsa szakmai pályáját. D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök felesége 1967-ben végzett az Iparművészeti Főiskola szövött kárpit szakán, de pályája elején selyemfestéssel foglalkozott, majd színházi jelmezeket és kellékeket tervezett. W Folytatás a 7. oldalon Kirekesztetlenül ■ Csernák István A Magyarországi Metodista Egyházat a tavaly nyáron és az év végén elfogadott egyházi törvény nem nevesítette azon egyházak között, amelyek elismertetésben részesültek. Nem gondolom, hogy tagadnunk kellene, ez nagy szomorúságot és küzdelmet jelentett számunkra. Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy az ökumenikus közösség több mint fél évszázada együtt munkálkodó tagjaiból egyedül mi voltunk, akik az Országgyűlés által készített rostán kihullottunk. Nehéz volt megmagyaráznunk nemzetközi egyházunk vezető tisztségviselőinek, képviselőinek, ez hogyan következhetett be. Magyar testvéreink is sokszor kerestek ezzel az aggódó szóval, hogy mi fog most történni velünk. Az ez évi ökumenikus imahét megnyitóján - miközben katolikus, református, evangélikus, baptista, ortodox és pünkösdi testvéreinkkel együtt imádkozunk a Szent István-bazilikában, és hallgatjuk Erdő Péter bíboros nyugalmat árasztó szentbeszédét az egységről, az egymás iránti szolidaritásról, Steinbach József református püspök (a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa új elnöke) lelkes prédikációját az örök élet mai aktualitásairól - gondolkodom: mi is történt velünk? Mert itt a megnyitón csak éppen azt nem érzem, hogy kirekesztve lennénk. Együtt imádkozunk mindazon egyházak vezetőinek és testvériségének nagyobb részével, amelyeket befogadott a törvény. Az imahét záró vasárnapján pedig a zsidó-keresztyén párbeszéd és a zsidó testvéreinkkel való ökumenikus közösség jegyében leszünk együtt, hogy az élő Istenbe vetett közös hitünkről tanúságot tegyünk. Mi mindig benne voltunk az ökumenikus fősodorban. Csaknem száz éve Magyarországon és százötven éve világviszonylatban. Fontos nekünk az ökumenikus közösség. Fontosak a testvéri kapcsolatok. Ezen belül fontos a leuenbergi hitvallás, azaz az európai és ezzel együtt a magyar protestáns egyházakkal kialakított szószék- és úrvacsora-közösség. Fontos a Magyarországi Evangélikus Egyházzal való kapcsolatunk is, a püspökökkel, vezetőkkel való testvéri kapcsolat, a különböző intézményekkel való együttműködés, leginkább az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel, ahol leendő lelkészeinket képeztetjük, és az egyetem keretén belül taníthatjuk őket és az érdeklődő evangélikus hallgatókat a metodizmus sajátosságaira. A metodizmus mindig a másokkal való kapcsolatban fejezte ki önmagát. Nem a különbségeket vette számba. Az első metodista prédikátorok, akik csaknem kétszáz évvel ezelőtt megjelentek Európában, a jelen lévő egyházi munkát akarták erősíteni. Nem tagadhatjuk, hogy ez nem sikerült maradéktalanul, de ez volt az eredeti szándék. Nincs olyan speciális metodista hittétel vagy egyházi gyakorlati tényező, amely a többi keresztyén egyháztól való megkülönböztetést élesen kifejezné. A szocializmus keményebb évei alatti nemzetközi és a magyar protestáns egyházaktól való kényszerű elszigetelődés kifejezetten egyházunk kárára volt, amely azután az 1974-es belső feszültséget is kihozta. Az elmúlt bő fél évet számba véve elmondhatjuk, hogy ezalatt nagyon sok bátorítást, figyelmet kaptunk. A kirekesztettség érzését felülírta az összetartozás érzése, az együtt szolgálás ajándéka, a barátságos gesztusok általi megerősödés. A református és az evangélikus egyház vezetői, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a különböző nemzetközi ökumenikus és metodista szervezetek szóltak az érdekünkben. Emellett a személyes testvéri bátorítások, együtt érző megnyilvánulások is igen sokat jelentettek. Közben persze kicsit megismertük a kirekesztett ember érzését, éppen azért, hogy együtt tudjunk másokkal érezni, akik hasonló helyzetben vannak. Együtt tudjunk érezni azokkal a magyarországi, kis létszámú egyházakkal, amelyek számára ugyanúgy feldolgozandó kérdéssé vált a törvény eredménye. És ebben a kapcsolatban átélhettük a szeretet, a szolidaritás, a bátorítás ajándékát. Az ökumenikus imahét estéi metodista testvéreink részvételével, szolgálatával zajlottak/zajlanak mindazokon a helyeken, ahol jelen vannak az országban. Továbbra is szívesen járulunk hozzá az egyházak közötti egység erősödéséhez. Az imahét újra elmélyíti bennünk azt a meggyőződést, hogy a közösen felépített egyházi kapcsolatok a nehéz időkben is meghatározóak lehetnek. Másrészt reménységgel tekintünk a törvény ez évi megvalósulására is, hiszen nyitva maradt az a kapu, amelyen többek között a Magyarországi Metodista Egyház is befogadást nyerhet. Mégis úgy érzem, mélyebben éljük át ezt az eseményt, mint ha úgy egyszerűen megtörtént volna. Szükségünk volt erre a tanulságra. Amikor egyházunk 2012. évi jeligéjén gondolkodtunk, az egyház életét magasabb szintre akartuk helyezni, s egy metodista gyökerű ökumenikus ének első sorát választottuk: „Az egyháznak csak Jézus a fundamentuma!” Az „egyedül Jézus" - bibliai és reformációs közös örökségünk - sorsdöntő kérdése az egyházaknak. A kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. Ha ezen az alapon tudunk tovább építkezni, akkor találjuk meg még jobban a helyünket a társadalomban és az ökumenikus közösségben. A szerző a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense
