Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-20 / 20. szám

12 41 2012. május 20. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA A fiatalok számára kulcsfontosságú a barátság. Ugyan már gyermekkorban is megfigyelhető ez a szoros ragaszkodás és erős szimpátia néhány kiválasztott irányában, tizenéves korra azon­ban mértékadóvá válik. A barátaink véleménye az első, az ő elvárásaiknak kell leginkább meg­felelnünk. Miattuk szembekerülünk akár a szüléinkkel, és sokan felrúgják a megtanult nor­mákat is. A barátság elkötelező. Hibás voltam benne én is, a környezetem is, hogy csak az általános iskola végére sikerült va­lódi barátokra lelnem. Visszatekintve mégis azt kell mondanom, semmi sem volt véleüen. Nyol­cadikos koromtól a legjobb barátnőmmel nagyo­kat beszélgettünk, kitárgyaltuk önmagunkat és a fiúkat, átbicikliztünk a szomszéd falukba meggyet szedni vagy strandolni, még a táncis­kolába is együtt mentünk. De ő hívott a gyüle­kezeti ifibe is - ez egész életünket átalakította. Huszonvalahány évvel ezelőtt Gyenesen konferenciáztunk rengeteg evangélikus fia­tallal együtt. Akkor és ott valahogy minden megváltozott bennünk. Azoknak az ifjúsági konferenciáknak a hangulata, lelkisége feled­hetetlen. Az akkori fiatalok közül ma már so­kan egyházunk intézményeiben, gyülekezete­iben szolgálnak. De nem csak távoli települések evangéliku­saival ismerkedtünk meg a Balaton partján. Olyan barátot kaptunk, akiben azóta sem kel­lett csalódnunk, és akire mindig számíthatunk. Jézus mindennapos társunk lett. Olyan erős sze­retet és olyan határozott hívás hangzott el tő­le, hogy eldöntöttük: őt akarjuk hallgatni, kö­vetni, az ő véleménye lesz a döntő, és szeret­nénk neki megfelelni. Máig előttem vannak a hajnalig tartó séták a Kapernaum-otthon kert­jében, fülemben csengenek az első bátortalan imák, a csodálatos közös éneklések. Még a felnőttkoron innen voltunk, amikor mindez történt, érettségink sem volt. Azóta sok év eltelt: diplomát szereztünk, önálló családunk lett, gyermekeink születtek. Én kétszer húsz­nál is több táborban voltam vezető, szervező, ahol gyerekeknek, tizenéveseknek szóltunk Jézusról, aki életünk egyetlen igaz barátja. Hi­szen senkiben nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki az életét adja a barátaiért. Remélem, hogy a Balaton partján ebben az évben is lesznek nagy találkozások, kialakulhat­nak és megerősödhetnek barátságok. Jó lenne, ha a Fonyódligetre érkező fiatalok örömteli kö­zösségnek látnák egyházunkat, és megismer­nék színeinek harmóniáját, a különféle szolgá­lati területeket, azt a sokféleséget, amelyet összeköt a Lélek egysége. Hadd kívánjak ennél mégis többet. Szeretném, ha a Szélrózsára érkező fiatalok megéreznék azt a kimondhatatlanul erős sze­­retetet, amely Jézusból ered, amely Isten lénye­ge. Szeretném, ha kinyílna a szívük ennek be­fogadására. S ha most még nem köteleződnek is el Jézus mellett, újra vágyódnának az után, hogy érezhessék és hallhassák őt, ahogyan ezen a nyáron is. ■ Lázárné Skorka Katalin Névjegy: Lázárné Skorka Katalin 1997 óta vagyok lelkész, első szolgálati helyem az orosházi gyülekezet volt. Nyolc éve a Mező­­berény I. Kerületi Evangélikus Egyház­­községben végzem szolgálatomat. Egyhá­zunk ifjúsági bizottságának tagjaként szív­ügyem a gyermekek és a fiatalok között végzett misszió. Tízek-tagként a Szélrózsán a lehetőségek piacát szervezem. Itt mutat­koznak meg a különféle szervezetek, ki­adók, keresztény egyesületek, országos vagy területi evangélikus munkaágak. MERÍTS! Szélrózsa-hangolás Idén nyáron, július 18. és 22. kö­zött a fonyódligeti 9. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági ta­lálkozón reményünk szerint elsősorban abból a spirituális erőtérből meríthetünk, amelyet Urunk kínál számunkra az is­tentiszteleti alkalmakon, el­­csendesedéseken az öt nap lel­kiségét meghatározó ézsaiási bátorításon, a rendkívüli hely­szín adottságain keresztül. A Szélrózsa evangélium­központú, tartalomra koncent­ráló, több nemzedék számára is igazi ünnepet jelentő találko­zási lehetőség, ahol a kreativi­tás, a nyitottság, a programok sokszínűsége, a formák gazdag­sága a Krisztussal és egymással átélhető közösség kötetlen módját teszi lehetővé. Szeret­nénk hinni, hogy a különböző egyházi szervezetek, mozgal­mak, kegyességi irányzatok, a keresztény hit kifejezési mód­jai, a különféle művészeti ágak képviselői is megférhetnek egy­más mellett. A balatoni találkozó mind­emellett igényes kulturális fesztiválnak is ígérkezik, ahol a neves előadókon kívül sok egyházi, gyülekezeti szolgála­tot is vállaló zenész, képzőmű­vész vagy éppen színjátszó csoport mutatkozik majd be. Az immár huszonhárom éve működő Csík-zenekar első­sorban a magyar népzene hite­les tolmácsolója. Az utóbbi néhány évben olyan zenei utat választottak, amely lehetőséget ad arra, hogy minél több em­bernek nyújtson a népzene vá­ratlan, de kellemes élményt. Bátran mondhatjuk, hogy a népzene és a könnyű műfajok eddig soha nem alkalmazott, igazán érdekes és sikeres ötvö­zését egy új műfaj megterem­tésével hozták létre. Vendégünk lesz a szegedi Fool Moon vokálegyüttes is, öt komoly- és könnyűzenei kép­zettséget is szerzett fiatalember, akik Magyarországon és Euró­pa számos országában nép­szerűsítik az a cappella, azaz hangszeres kíséret nélküli, tisz­tán énekelt zenei műfajt. A Roadmovie a Thelma és Louise című amerikai film tör­ténetén alapul. Két barátnő in­dul útnak, hogy kirúgjanak a hámból, aztán nagy bajba ke­rülnek... A kalandot különle­ges, négykezes zongoraver­seny eleveníti meg úgy, hogy az alkotók a nyolcvanas évek slágereinek segítségével mesé­lik el a történetet. Az Accord Quartet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye­tem négy hallgatójából 2001- ben alakult együttes. Céljuk a modernitás és a klasszikus értékek összekapcsolása. A kaposvári ifjúság Barab­­bás című előadásában a pas­siótörténet elevenedik meg újszerű megközelítésben. A sajátos darab a bibliai esemé­nyek hátterében húzódó fiktív mozzanatokra épít, miköz­ben egyre markánsabban ki­rajzolódik, hogy Isten akkor is közel settenkedik az ember­hez, ha az éppen ellene van. Az eredetileg húsz évvel ez­előtt született, Jónás és Jézus cí­mű rockoratórium szintén a passiót és Jónás próféta köny­vét dolgozza fel oly módon, hogy a két történet egymásra reflektál. A kapcsolópontot maga Jézus teremti meg az evangéliumok szerint, amikor Jónás jeléről beszél, és egyben saját halálára és feltámadására is utal. A darabot 2011-ben az evangélikus zenei tábor részt­vevői elevenítették fel, és Bony­­hád, Győr, Sopron, Kőszeg, Orosháza, Szeged, Szarvas, Szolnok és Albertirsa után a Ba­laton partján is felcsendülnek majd a sokak számára ismert dallamok, közvetlenül a Szélró­zsa megnyitóját követően. ■ SzG Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Győzzük le a vizsgadrukkot! ► A stressz egészen hétköznapi kísérője az életünknek. Nyo­más nehezedik ránk mindennapi munkánk végzése köz­ben, családi és emberi kapcsolataink feszültségeiben. Ez­zel a nyomással, teherrel pedig meg kell küzdenünk. Az érettségire és az egyetemi vizsgaidőszakra tekintettel néz­zünk most néhány tippet azok számára, akiknek a vizs­ga stresszhelyzetében kell teljesíteniük. Stop - Nem mindenki tud­ja, hogy a szünetek megtartá­sa ugyanolyan fontos része a tanulásnak, mint az olvasás és a jegyzetelés. Két tétel tanulá­sa között minden esetben tart­sunk rövid szünetet (előre tűzzük ki az időtartamot, tíz­tizenöt percet érdemes). Ez­alatt mozogjunk valamit! Alvás - Hiába tanultunk, ha nem pihenjük ki magunkat kellőképpen. Különösen a vizsga előtti utolsó éjszaka fontos, semmiképp se marad­junk fönn csak azért, mert „még nincs minden átnézve". Mozgás - Reggeli torná­val, kocogással vagy egy esti sétával a szellemi teljesítmé­nyünket is növelhetjük, és a stresszel is könnyebben küz­dünk meg. Szénhidrát - Egy szelet cso­ki vagy egy zacskó szőlőcukor azonnali táplálék az agynak, fenntartja a vércukorszintet (ha elfelejtettünk vagy nem bírtunk reggelizni), és általá­ban meg is nyugtat. Imádság - Jó, ha a vizsga előtt be tudunk ülni egy nyu­godt helyre. Lazítsuk el a tes­tünket, nyugtassuk meg a lég­zésünket, és imádkozzunk. Bízzuk magunkat arra az Is­tenre, aki ebben a helyzetben is velünk van! Önbizalom - Arra próbál­junk koncentrálni, amit tu­dunk, és ne arra, amit nem. Ne mantrázzunk magunkban ne­gatív ítéleteket a tudásunkról („Még egy nap kellett volna”; „Nem tudok semmit”)! Koncentrálás - A vizsgára belépve már nincs veszíteniva­lónk. Minden előkészületnek vége van, ezért összpontosít­suk minden figyelmünket a helyzetre, a kapott tételre, fel­adatra. Ne a vizsgáztató vagy a többi vizsgázó kösse le a fi­gyelmünket! Tételhúzás - Ha a szerencse is közrejátszik a tételhúzásnál, akkor se tétovázzunk, ne pró­báljuk kitalálni, melyik borí­tékban melyik kérdés lehet, és ne alkalmazzunk babonás esz­közöket. Bátran és határozot­tan húzzuk ki a tételt! Kidolgozás - Lehetőség sze­rint úgy dolgozzuk ki a tételváz­latot, hogy világosan áttekint­hető legyen! Vannak, akik szó szerint leírják az első mondatot, amellyel kezdeni akarnak. Ha több olyan fontos gondolatunk is van, amelyet mindenkép­pen hangsúlyozni szeretnénk, azt is érdemes egész monda­tokban leírni, nehogy elfelejt­sük! Nézzük át még egyszer a vázlatunkat, mielőtt elkezde­nénk a feleletet! Ha több időre van szükségünk, jelezzük bát­ran - lehetőleg mondjuk be az időtartamot is: „Még két perc­re lenne szükségem!” Ne féljünk használni az engedélyezett se­gédanyagokat! Felelés - Hangosan, jól ar­tikulálva beszéljünk, ez önbi­zalmat sugároz. Üljünk rende­zetten, a vázlatunk legyen előttünk, de nézzünk gyakran a vizsgáztatódra! A kezünket pihentessük a vázlatunkon - ha van, akkor az asztalon -, az egyik ujjunkkal követhetjük is a sorokat, ez segít visszatalál­ni a gondolatmenethez, ha közbevetett kérdéssel meg­akasztottak volna bennünket. A szilárd támasz miatt kevés­bé látszik a kéz remegése. Ha kiszárad a szánk, elmegy a hangunk, vagy berekedünk, kérjünk egy kis vizet! Rosszullét - Előfordulhat, hogy tünetekben is megmu­tatkozik a drukk. Ha rosszul érezzük magunkat, nyittassuk ki az ablakot, kérjünk egy pohár vizet, lélegezzünk mé­lyeket! Ha visszanyertük egyensúlyunkat, folytassuk a felelést! Blokkolás - Két típusát kü­lönböztethetjük meg. Az első a tétellel történő szembesülés­kor következhet be, amikor úgy érezzük: erről a témáról semmit sem tudunk. Vagy tényleg nem tanultuk meg, vagy megtanultuk, de nem jut eszünkbe. Ha az utóbbiról van szó, mindenképpen üljünk le kidolgozni, mert egy kis légzésrendezés, imádság, át­gondolás után eszünkbe juthat sok minden. A második a szóbeli felelés közben történhet, például egy közbevetett kérdésnél úgy érezhetjük, erre sem tudunk válaszolni, és a kifejtést sem tudjuk folytatni. Ilyenkor kér­jünk egy percet átgondolásra, és figyelmünket tereljük vissza a témához! Ha végképp nem tudjuk folytatni, adjuk át a kidolgozott vázlatunkat a vizs­gáztatónak átnézésre! Kérdések - Ha nem értjük a kérdést, kérjünk pontosítást vagy átfogalmazást! Ha nem tudjuk a pontos választ, akkor is érdemes elmondani mind­azt, ami eszünkbe jut a témá­val kapcsolatban, amire asszo­ciálunk, talán segítő kérdések­kel közelebb kerülhetünk a válaszhoz. Objektivitás - Ne a vizsgáz­tató személyére koncentrál­junk, még ha „emberevő" hí­rében áll is. Figyelmünket összpontosítsuk a tárgyra, és ne azzal foglalkozzunk, hogy vajon mit gondolhat rólunk, mennyire néz butának vagy lustának minket! Eredmény - Fogadjuk fe­gyelmezetten az értékelést, ha negatív is, ne rendezzünk jelenetet! Ha biztosak vagyunk benne, hogy igazságtalan a döntés, jelezzük ezt a vizsgáz­tatónak ott helyben! Ha pedig nem olyan fontos számunkra, vagy nem egyértelműen hibás a döntés, akkor fogadjuk el, és utólag ne hőbörögjünk, és ne is rágódjunk rajta! Ellenkező­leg, nyugtázzuk elégedettség­gel a teljesítményünket, hiszen megtettük, amit lehetett! Ad­junk hálát Istennek a sikeres vizsgáért, és jutalmazzuk meg magunkat valami apró, de örömöt adó dologgal: séta a napfényben, egy kiadós ebéd, sport, beszélgetés egy jó barát­tal, egy film. Amit mindenképpen kerül­jünk mint stresszoldót: Alkohol - Az alkoholban instant oldódik a feszültség és a drukk, de az agyunk hamar megtanulja, hogy a stresszke­zelésnek ez a „módja” gyorsan hat, és az átmeneti megol­dásból függőséggé válik. Ke­ressünk egészséges módszere­ket: lazítás, mozgás, kikap­csolódás, baráti-családi be­szélgetés! Gyógyszerek - A vizsgázó nappal gyakran „ajzószere­ken” (kávé, energiaital, koffe­intabletta) él, éjszaka pedig csak nyugtatóval, altatóval tud elaludni. Fontos tudni, hogy ezek a szerek ördögi körbe kergethetnek, és hosszú távon csökkentik a teljesítményt! Egészségesebb serkentőket válasszunk: teát, gyümölcsöt, sok folyadékot, ásványvizet! Levezetés a szeretteinkén - A hisztérikus jellegű kirohaná­sok nem csökkentik a stresszt, ellenben zavart okozhatnak emberi kapcsolatainkban. Ha nem bírjuk tovább a feszültsé­get, inkább menjünk el magá­nyosan sétálni, vagy üljünk le egy csendes helyen rendezni a gondolatainkat és imádkozni. Remélem, ez a néhány ap­ró tipp segít bővíteni a stresszel való megküzdésünk fegyvertárát! Tanuljuk - ne csak az anyagot, hanem a hit, a bizalom, a ráhagyatkozás technikáit is! Áldott vizsgákat kívánok! ■ Seben Glória pszichológus, negyedéves teológushallgató ILLUSZTRÁCIÓ: ZSOLCZAI BALÄZS

Next

/
Thumbnails
Contents