Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-20 / 20. szám

8 ■m 2012. május 20. MELLÉKLET Evangélikus Élet A missziói nap a Déli Evangélikus Egyházkerület nagy családjának legnagyobb ünnepe. Ilyenkor adunk hálát Is­tennek azokért a testvéreinkért - lelkészekért, pedagógu­sokért, diakóniai munkásokért és gyülekezeti tagokért - akiken keresztül az egyház Ura különösen is gazdagon megajándékozott minket. Őket ünnepeljük és köszönt­jük a különböző egyházkerületi díjakkal a bonyhádi sportcsarnokban. Kitüntetett szolgatársaink példája és az apostol szava bá­torítson minket Isten családjában küldetésünk felvállalásá­ra: „Szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetle­nek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” ■ Gáncs Péter püspök A mellékletet szerkesztette Wiszkidenszky András AKIKÉRT AKIKET H ß ♦ ♦ KC Az egyházkerület hűségérmesei Fülöp Mihályné Fülöp Mihályné (szül. Váczi Ilona) 1930. május 4-én Kisapostagon szü­letett. Vallásos, evangélikus gyüleke­zetéhez hűségesen ragaszkodó szülők nevelték, akiktől méltán tanulhatott jó példát. Édesapja a gyülekezet áldo­zatkész presbitere volt, sokat dolgozott a templom építésén, és anyagiakkal is segítette annak megvalósulását. Édes­anyja a templomtakarítást végezte, és gondoskodott arról, hogy az oltáron mindig legyen friss virág és az ünnep­hez rendelt oltárterítő. Ilonka néni ezt látta szüleitől, így nőtt fel ő is a gyülekezet aktív tagjaként. Korán presbiterré választották, 1971- 2008 között a gyülekezet pénztárosa volt, 1992-ig egyúttal a gondnoki felada­tot is ellátta. 2012-ig, tizenegy éven át volt a gyülekezet felügyelője. A mai na­pig ő vezeti a temető-nyilvántartást, és rendszeresen segít a templom vasárna­pi felkészítésében, díszítésében. Cso­dásán ápolt és gondozott kertjéből gyakran kerülnek virágok az oltárra. Gyülekezeti munkáját mindig hű­ségesen és odaadó szeretettel vé­gezte. Méltán vívta ki szorgalmával mind a gyülekezet, mind a település elismerését. Az elmúlt időszakban Kisapostagon szolgált lelkészek kö­zül ma is többen köszöntik Ilonka né­nit ünnepek alkalmával. Családjában nagy szeretettel veszik körül, két lánya, három unokája és két dédunokája mindig örömmel lá­togatják őt otthonában. Dr. Gombos András 1943. augusztus 23-án született Csa­­nádalbertiben, mely születése idején színtiszta szlovák evangélikus tele­pülés volt, majd az 1947-es lakosság­­csere idején lett félig magyarok lakta falu. Felmenői generációkon át evan­gélikusok voltak. A családi légkör döntően befolyásolta az Istenben va­ló szilárd hitét és az evangélikus egy­házhoz való hűséges ragaszkodását. Általános iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Makón, a József Atti­la Gimnáziumban végezte. Az Állat­orvos-tudományi Egyetemen szerzett diplomát. gálatot vállalni, de megtalálta a gyüle­kezetgondozás megfelelő módját. Min­den hónapban telefonon keresi föl a születésnapjukat ünneplő testvéreket, számon tartja a betegeket, és jelzi a lá­togatási igényt a lelkésznek. Minden hétfőn felhívja a „telefonos imakör” tag­jait az aktuális imatémákkal. A Budapest-Pestszentimrén élő kétszáz evangélikusnak nincs saját temploma, vasárnapi istentisztelete­iket a református templomban tart­ják. A Kenderesi házaspár a hétközi bibliaórák tartására saját otthonát bo­csátotta rendelkezésre, így is építve a személyes kapcsolatokat. A terüle-Az egyetem elvégzése után, 1966- 67-ben Medgyesegyházán volt gyakor­nok, majd 1975-ig Eperjesen, 1975-től 1994-ig Szentesen hatósági állatorvos, azután 2007-ig - nyugdíjba vonulásá­ig - kerületi főállatorvosként dolgozott. Felesége Lehoczky Éva tanár, a szentesi evangélikus gyülekezet fel­ügyelője, akivel 1967-ben kötött mind a mai napig tartó, boldog házasságot. Zita lányuk belgyógyász és angioló­­gus szakorvos Budapesten, a fiatalabb lányuk és férje pedagógusok, Doma­­széken élnek. A Gombos házaspár éle­tét gyermekeik és két unokájuk, a 12 éves Máté és a 9 éves Anna aranyoz­za be, akik a szegedi evangélikus gyü­lekezet aktív tagjai. Dr. Gombos András a Szentesi Evangélikus Egyházközség presbite­reként tevékenykedik a gyülekezet szervezeti, anyagi, infrastrukturális megújulásában, és igyekszik a közös­ség hasznára lenni. Kenderesi Sándor és Kenderesi Sándorné A Kenderesi házaspár másfél évtize­des hűséges szolgálata alapvetően meghatározza egy fővárosi peremke­rületi, kicsiny leánygyülekezet életét. Mindketten nyugdíjasok már, de nem tétlenek. A másfél évtized nem nagy idő, de Kenderesiék ez idő alatt fél évszázadnyi munkát végeztek el. Az ezredfordulón történt gyülekezeti fölmérés során Margitka szülte egye­dül járta be a XVIII. kerület pestszent­­imrei részét, fölkutatva minden rejtő­ző evangélikus testvért. Amíg tehette, aktívan közreműködött a gyerekek nyári táboroztatásában. Mivel közben súlyos térdműtéten esett át, már nem tud kerékpárra szállni és konyhai szol­tileg illetékes lelkésznek egy külön helyiséget alakítottak ki, hogy láto­gatásai közben megpihenhessen. Sándor jól ért a videózáshoz, ezért vállalta, hogy minden evangélikus egyházi műsort fölvesz a televízióból, rádióból. A felvételeket a gyülekezeti archívumból bárki kikölcsönözheti. A Kenderesi házaspár jutalomnak tekinti, hogy szolgálhat, hogy fizikai és anyagi áldozatot vállalhat Miből te­lik nekik erre? Cselekvő szeretetük Krisztusból, a naponkénti bibliaolva­sásból és imádságból merít erőt. Koszorús Oszkárné , M . Koszorús Oszkárné Kovács Hajnalka 1944-ben született Szarvason. Édesap­ja, Kovács Béla a Budapest-Fasori, majd a szarvasi Vajda Péter Evangéli­kus Gimnázium tanára, a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség presbitere. Édesanyja, Tóth Klára a szarvasi Luther Tanítóképzőben szer­zett oklevelet. Nagyapja, Tóth László az orosházi evangélikusság tanítója, kán­tora, hivatalvezetője, ötvenhárom esz­tendőn keresztül jegyzője volt. Koszorús Oszkárné az iskoláit Szarvason végezte. 1957-ben kon­firmált, 1962-ben érettségizett, 1964- ben szerzett diplomát a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetben. Orosházán 1964-ben kezdte óvo­dapedagógusi pályáját, 1974-től 1993- ig a Könd utcai óvodában vezetőhe­lyettes, 1995-ig óvodavezető. Ekkor hívták az Evangélikus Hajnal Óvodá­ba, ahol 1999-es nyugdíjba vonulásá­ig vezetőhelyettesként dolgozott. Három évtizeden át vett részt az óvónőképzésben, ez idő alatt tizen­öt gyakorló óvónőnek volt mentora, vezető pedagógusi címet is kapott. 1993-tól a mai napig az Orosházi Evangélikus Egyházközség presbite­re, 2000-től 2012-ig jegyzője, 2002-től az egyházközség Fénysugár nyugdíjas­egyesületét vezeti. A 2001-ben Oros­házán megrendezett - háromezer fős - III. országos evangélikus talál­kozó egyik főszervezője volt. Az utób­bi két évtizedben alkalmanként kán­tori szolgálatot is ellát gyülekezetében. Lackner Aladár né Zászkalicky Márta 1940-ben született Foton, evangélikus lelkészcsalád negyedik gyermekeként. Budapesten tanítóképzőt végzett, majd Foton tanított három éven keresztül. 1962-ben kötött házasságot Lack­ner Aladár evangélikus lelkésszel, és pontosan ötven évvel ezelőtt került a tolnai dombok közé, Keszőhideg­­kútra, ahol a mai napig él és szolgál. Nehéz, sok megpróbáltatással járó időben vállalta férje és családja mel­lett odaadó hűséggel a szolgálatot a kiterjedt szórványban. Férjével 1970-től gyűjtötték a Tol­na megyei németség néprajzi emlé­keit, és a hosszú évek alatt néprajzi szempontból egyedülálló gyűjte­ményt hoztak létre, amely ma is megtekinthető a Gyönki Tájházban. Négy gyermeküket nevelték szere­­tetben, és Márta néni végezte mind­azt a szolgálatot -,a belecskai tanítói munka mellett -, ami éppen adódott a gyülekezetekben, 1974-től Gyün­kön élve. 1990-ben férjével - hatalmas energiával és áldozatkészséggel - ala­kították át a keszőhidegkúti parókiát és hívták életre a Találkozások Házát mint ifjúsági szálláshelyet, amely az­óta is működik. Mostanra már sok-sok generáció kedves emlékei közé tarto­zik a keszőhidegkúti táborban töltött napok élménye. Márta néni mind a mai napig tö­retlen lelkesedéssel és energiával szervezi a Találkozások Háza körüli teendőket, végzi hűséggel Belecs­­kán és Keszőhidegkúton kántori szolgálatát, és szeretettel veszi körül gyermekeit és kilenc unokáját. Dr. Iványi János Békéssámson Gyulamező nevű ta­nyaterületén született 1924-ben. Is­koláit Szentesen végezte, orvosi dip­lomát 1949-ben Szegeden szerzett. 1983 óta címzetes egyetemi docens. Belorvos tanár, a fertőző betegségek szakorvosa, diabetológus. Számos elismerés igazolja mun­kássága jelentőségét: Iványi János életkörnyezetében máig meghatá­rozó személyiség. Jó szakembere­ket, jó orvosokat nevelt. Emberi tartása is sokak számára példa. Felesége, Ella néni hűséges társként áll mellette ma is. Unokái határozott „Erős várunk nékünk az Isten” köszönése a családi tradíció mellett a hit személyes megélését is bizonyítja. János bácsi a politikailag nehéz években sem rejtette el keresztyén értékrendjét és magyarságát. A hit gyakorlásának fontos szerepe volt életében. Mindig törekedett arra, hogy tudatosítsa a lélek ápolásának fontosságát, felébressze a gyulai evangélikus közösség fennmaradá­sa iránti felelősségérzetet a csügge­­dőkben. Több évtized óta - napja­inkban is - a jelölőbizottság elnöke. A lelkészek minden élethelyzetben számíthattak segítségére. János bá­csi munkája során feltérképezte munkatársainak vallási hovatartozá­sát, és igyekezett őket a gyülekeze­tek életébe bekapcsolni. Iványi János szakmai életútja, emberi példája és hitélete, a gyulai evangélikus közösségért folytatott, sok évtizedes munkálkodása méltó a tiszteletre, az elismerésre és a kö­vetésre. Szkaliczki Istvánná 1936. április 13-án született Geren­dáson hitüket gyakorló evangélikus szülők háromgyermekes családjá­ban. Édesapja a gyülekezet felügyelő­­jeként szép példát adott családjának a hit megéléséről. Gyermekkorá­ban még tanyáról jártak be az isten­­tiszteleti alkalmakra, így az egész család és az ő mindennapi életét is meghatározta a vasárnaponként ka­pott lelki táplálék. Amikor az első hittankönyvét megkapta, végigsírta Jézus Krisztus történetét. Az Úr megváltó munkája olyan hatással volt rá, hogy azóta is meghatározza egész életét. Férjével, Szkaliczki Istvánnal 1956- ban kötöttek házasságot. A min­denható Isten két fiúgyermekkel ál­dotta meg frigyüket: Istvánnal és Ti­borral. A gyermekek látták szüleik hi­tét, amelyet azok előttük megéltek, így az ő életükben is igazán meglát­szik a krisztusi lelkűiét. Fiai mellé azok feleségeiben „lányokat” is kapott a házaspár, majd unokákkal is gyara­podhatott családjuk. Szkaliczki Istvánná testvérünk több mint húsz esztendőn keresztül hűségesen, precízen és önzetlenül, teljes odaadással látta el a gerendá­­si gyülekezetben a pénztárosi teen­dőket. Mindig és mindenkire volt ideje. A gyülekezet volt és jelenlegi lelkészeinek segítőjeként élte és éli életét, amelyet családja, egyháza és hazája iránti féltő szeretet jellemez. Egyházunk számára adományozott hűségérme szerény egyéniségén Krisztus nagyságát mutatja. Szurma József 1930. július 25-én Kisapostagon szü­letett evangélikus parasztcsalád gyer­mekeként. Édesapja - Szurma József presbiter - és édesanyja - Varga Ro­zália - aktív gyülekezeti tagok vol­tak. Munkájukkal és adományaikkal részt vettek a templom építésében, amely 1950-re készült el, és ez év ta­vaszára megújult.

Next

/
Thumbnails
Contents