Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-20 / 20. szám

Evangélikus Élet MELLÉKLET 2012. május 20. !► 9 J I ÁT ADUNK, ZÖNTÜNK Az elemit Kisapostagon végezte az evangélikus iskolában, majd a duna­­földvári polgári iskolába járt. Fiatal­korában nehézséggel kellett szembe­néznie munkahelyén bátran vállalt evangélikus hitvallása miatt. Kezdet­ben gépkocsivezető volt, majd a Du­nai Vasműben gépkezelőként helyez­kedett el. 1962-től 1990-es nyugdíja­zásáig a Dunaújvárosi Papírgyárban dolgozott mint géplakatos. Az evangélikus ifjúsági körben meg­ismert Varga Máriával 1953-ban fogad­tak örök hűséget egymásnak. Gyerme­keik, József és Györgyi, majd az unokák is rengeteg örömöt adnak számukra. 1992-ben választották a gyülekezet gondnokává. Nevéhez fűződik a temp­lom harangjának villamosítása, a templom tetőszerkezetének többszöri felújítása és legújabban a templom és gyülekezeti ház teljes felújítása. Fele­ségével együtt rendszeresen ellátja a gondnoki teendőkmellett az egyházfi munkaköri feladatait is a templomban. Mint hitvalló evangélikus jó példát mutat odaadó szolgálatával. Rendezett élete és szerető családja sokak számá­ra öregbíti gyülekezetünk hírnevét. Weil Endre A gyönki evangélikus gyülekezet kán­tora több mint ötven éve végzi hűsé­ges szeretettel szolgálatát. 1940-ben született Gyönkön evangélikus család első gyermekeként. Édesapja, Weil Elemér a gyülekezet felügyelője volt, így Weil Endre már otthonról hozta az evangélikus gyülekezet iránti fele­lős és hűséges elkötelezettséget. A gyönki gimnáziumban érettsé­gizett, majd Budapesten tanult elekt­roműszerésznek. A fővárosban kez­dett dolgozni, és itt kötött házassá­got. Miután Gyönkön állást talált, fe­leségével hazatértek szülővárosába. A DDGáznál dolgozott Pécsen, majd kis kitérő után Dombóváron gázsze­relőként, innen ment nyugdíjba. Felesége, két gyermeke és öt unoká­ja jelenti a szűkebb családot számára. A muzsika szeretete meghatároz­ta Weil Endre életét. A kántori szol­gálat mellett saját zenekarukban is rendszeresen játszott társaival Gyön­kön és környékén. Tizenkét éves kora óta, amikor is egy alkalommal Ordass Lajos püspök szolgált a gyönki gyülekezetben, ki­sebb megszakításokkal az egyházköz­ség hűséges szolgálója, és reméljük, Isten még sokáig engedi, hogy az is maradjon. Tessedik-díjasok Lázárné Skorka Katalin, az év lelkésze 1973. május 25-én született Szarva­son. Az általános iskolát Kondoroson, a középiskolát Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban végezte. 1991- ben jelentkezett az Evangélikus Teo­lógiai Akadémiára. 1997. augusztus 16-án D. dr. Har­mati Béla püspök Kecskeméten lel­késszé szentelte. Első szolgálati helye Orosháza lett. 2002-ben házasodott össze Lázár Péterrel, két gyerme­kük született, Levente és Boglárka. 2004 elején hívta meg lelkészének a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség. A Tanuló közösségben című konfirmációs segédkönyv és az Elmélyülés című munkaprogram társszerzője. Gyülekezetében és az országos ifjúsági munkában is fontos­nak tartja a fiatalok megszólítását és az intenzív hetek megszervezését, legfőképpen a gyülekezeti zenei élet­hez kapcsolódva. A nyári időszakban egyházmegyei zenei tábort és a mös­­singeni Posaunenchorral közös réz­­fúvóshetet szervez. Az utóbbi években bekapcsolódott az evangélikus vakmisszió munkájá­ba. Többéves óvodai hitoktatást kö­vetően kezdeményezte az egyik ön­­kormányzati óvoda átvételét, mely 2011. szeptember í-je óta Katicabo­gár Evangélikus Német Nemzetisé­gi Óvoda néven működik. Egyetértésben dolgozik a helyi német önkormányzat és hagyomány­­ápoló egyesület tagjaival, a mezőbe­­rényi önkormányzat oktatási bizott­ságának tagja. Konfirmációi igéje egybefoglalja hitét és hivatását, egész életét áthatja: „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akikéinek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meg­halt és feltámadt(2 Kor 5,15) Gadóné Kézdy Edit, az év pedagógusa 1964-ben született Budapesten. Szü­lei Kézdy Pál mérnök és Németh Edit gyógyszerész, akiknek házassá­gában a kemenesaljai és a nyíregyhá­zi evangélikusság találkozott; három gyermeküket keresztyén szellemben, szeretetben nevelték. Edit a Deák téren konfirmált, mely­nek ifjúságában rengeteget olvastak­­vitatkoztak Takácsné Kovácsházi Zel­­ma néni vezetésével; többekkel együtt ő is gyermekbibliakört vezetett, nyári táborokat szervezett. Nyarainak fon­tos helyszíne volt a fóti Kántorképző Intézet. A Mandák-otthon szellemisé­ge máig meghatározó az életében. A kelenföldi gyülekezet tagja, ahol másodfelügyelőként és az énekkar tagjaként szolgál. Az ELTE biológia-kémia tanári szakán diplomázott. Az induló faso­ri gimnáziumban felszerelte a bioló­gia-szertárat, majd 1989-től tanított. 1997-ben Schulek Mátyás hívására a Deák Téri Evangélikus Gimnázium­ba került. Igazgatóhelyettesként, ta­nárként, osztályfőnökként dolgozott. 2001-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen köz­oktatási vezető szakot végzett. Kollé­gái 2005-ben és 2011-ben is ellensza­vazat nélkül, egyöntetű igennel válasz­tották meg igazgatónak. Férje Gadó György természetvédő. Fiuk, Benedek gyógypedagógus. Gadóné Kézdy Editet szakmai tu­dása, olvasottsága, műveltsége és emberi értékei egyaránt hiteles veze­tővé emelik. Időt, erőt nem kímél, ha szeretett iskolájáról van szó. A veze­tői feladatok elvégzésén túl alaposan kiveszi részét a mindennapi munká­ból is: pályázatokat ír, ha kell, helyet­tesít egy beteg kollégát, vagy ellát egy­­egy beteg gyereket. Mindig ott van, ahol szükség van rá. Fricker Andrea, az év diakónusa A kaposszekcsői Evangélikus Diakó­­niai Otthon intézményvezetője, 2004-től, a szeretetotthon megalapí­tása óta dolgozik az intézményben. Megnyerő személyisége mellett ki­váló kommunikációs és probléma­­megoldó képesség, szakmai felké­szültség és maximalizmus jellemzi munkáját. Kiemelten fontosnak tart­ja, hogy az intézmény dolgozói és la­kói aktív módon vegyenek részt az egy­házi, diakóniai közéletben. Az otthon a térség egyik meghatározó szociális intézménye, amely kiváló szakmai és közösségi kapcsolatokat ápol a környék szociális ellátórendszerével. Örvende­tes, hogy Andrea a kezdetektől részt vett és részt vesz a helyi evangélikus gyülekezetek életében, sok esetben al­kalmak, események, szolgálatok kez­deményezőjeként. Saját munkájáról így vall: „A diakó­niai szolgálatban dolgozni nagy meg­tiszteltetés és felelősség. Megtisztelte­tés, mert a szolgálatban Isten munka­társa lehetek, miközben embertársa­imat szolgálom. Felelősség mert az én szolgálatom által is megítélik az em­berek intézményünket és egyházunkat. Úgy gondolom, hogy bárén veszem át, a kitüntetés az egész intézménynek szól. Számomra ez a díj az elmúlt évek bizalmon alapuló munkájának elis­merése. Szeretném megköszönni mun­katársaimnak, hogy egy csapatként, egymásrafigyelve és egymást támogat­va dolgozhatunk együtt. Végül kö­szönet a sok-sok szeretetért, amelyet la­kóinktól, ellátottjainktól kapunk nap mint nap, ez ad erőt a folytatáshoz, ez az igazi kitüntetés!” Emlékplakettel jutalmazottak Prónay-emlékplakett Dr. Gálos Miklós 1938. július 15-én született Budapes­ten, evangélikus családban. A pest­­erzsébeti templomban keresztelték, és itt konfirmált. Gyermekkora és if­júsága is ide kötötte. Az érettségit követően a Műegye­tem mérnöki karán szerzett mérnö­ki, majd szakmérnöki diplomát. Az egyetem után kivitelező, később szer­kezettervező mérnökként dolgozott. Nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Ka­rán oktatott és kutatott, ugyanott 1999-től egyetemi tanár. Negyvenöt évvel ezelőtt Schürger Évával kötött házassága révén lett a fasori evangélikus gyülekezet tagja. 1969-ben presbiterré, 1987-ben a gyülekezet felügyelőjévé választották. 1984-ben szervezőmunkájával segí­tette a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének lebonyolítását. A kilencvenes években a Déli Evangé­likus Egyházkerület presbitere, majd két cikluson keresztül világi főjegy­zője. A Budapesti Evangélikus Gim­názium újraindítása után az igazga­tótanács tagjaként, 1992-től 1997-ig az igazgatótanács elnökeként dolgo­zott. Miklós fiukat feleségével hitben nevelték, ő a fasori gyülekezet orgo­nista-kántoraként szolgál. Dr. Gálos Miklós a fasori evangé­likus templom és gyülekezeti ingatlan felújítását és karbantartását szakértel­mével, a közösség életének békéjét és jó rendjét kiegyensúlyozott és hűsé­ges jellemével segítette. A fasori lelké­szeket hivatásuk gyakorlásában test­véri odaadással támogatta. Dr. Németh Pál 1923-ban született Szekszárdon Né­meth Gyula gyülekezetszervező és templomépítő lelkész fiaként. A Ga­ray János Gimnáziumban érettségi­zett, majd a Pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetem Jogi Karán szerzett diplomát 1947-ben. 1939-ben, tizenhat évesen állt be a Szekszárdi Evangélikus Egyházközség orgonista-kántori szolgálatába. Ké­sőbb szerepet vállalt a háborút köve­tő időszakban a helyi hangversenyélet megindításában. Egyházzenei áhí­tatokat, a város közönségét is vonzó énekkari, kamara-zenekari, szóló­hangszeres hangversenyeket szer­vezett, amelyeken orgonajátékkal működött közre, és vezényelt is. A ze­nebarátok számon tartották és ked­velték nevezetes orgonafélóráit. 1976- tól a Liszt Ferenc Társaság tagja. Az eltelt hetvenhárom egyházi esz­tendőben a liturgikus rendhez illő ze­nedarabok előadásával kísérte Isten igéjének szolgálatát, gazdagította és gazdagítja a gyülekezet ünnepeit. Te­metéseken énekkel, esküvőkön orgo­nakísérettel szolgál. Korábban rend­szeresen tartott gyermek-bibliaórákat, segítője volt a felnőtt-bibliaköri és kór­házi istentiszteleti szolgálatoknak. Dr. Németh Pál - korát cáfoló fris­sességgel - ma is gyülekezetének hűséges, igényes zenei tudású orgo­nista-kántora. Ordass-emlékplakett Ribár János 1947. március 27-én született Csanád­­apácán. Orosházán érettségizett 1965-ben. 1966 őszétől az Evangéli­kus Teológiai Akadémia diákja. 1971-től segédlelkész Szegeden, 1973-ban eisenachi diák, majd a Bu­­dapest-Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközségben segédlelkész. Első önálló helye 1975-től a ceglédi gyü­lekezetben volt. Ez időben fordult ér­deklődése a tanatológia (haláltudo­mány) felé. Több, ezzel a témával fog­lalkozó rádió- és tévéműsorban vett részt. 1983 októberétől Szegeden szolgált lelkészként. Közéleti sze­replése élénk, főleg a világi média fog­lalkoztatja a tanatológia okán. 1984-85-ben Tübingenben foly­tatta teológiai tanulmányait. 1993. november 28-ától az orosházi gyüle­kezet lelkésze, 1995-től a Nyugat-bé­kési Egyházmegye esperese. Lelkész­ként Orosházán egyik fontos ügye az iskola; a másik 1994-től az egyházköz­ség lapja, az Orosházi Harangszó. Volt városi képviselő is és a megyei bi­zottság tagja két cikluson keresztül. Három gyermek édesapja. Az Evangélikus Életbe gyakran ír publicisztikát, igehirdetési előké­szítőt. írásai egy részét 2007-ben gyülekezete és a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatala kötetben is meg­jelentette - a szerkesztés munkáját felesége végezte. Számos dolgozat szerzője. Gyakran vendég előadó. 2009-ben Orosháza Városáért ki­tüntetésben részesült, 2012-ben megkapta a Magyar Arany Érdem­kereszt állami kitüntetést.

Next

/
Thumbnails
Contents