Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-13 / 19. szám
8 -m 2012. május 13. PANORAMA Evangélikus Élet Az Olaszországi Evangélikus Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien - ELKI) április 25. és 29. között Rómában tartotta éves zsinatát, amelyen egyházunkat Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke képviselte (asszisztense, Adámi Mária kíséretében). A zsinaton a költségvetés és a zárszámadás megtárgyalásán és a választások lebonyolításán túl a tagok a migráció témájával, annak egyházi vonatkozásaival foglalkoztak. Szemerei János az olasz evangélikusok megismerése mellett erősítette a szomszédos egyházakkal való partnerkapcsolatot is. így beszélgetést folytatott többek között Géza Ernisa szlovén püspökkel (képünk jobb szélének előterében), illetve az ausztriai protestáns egyház képviselőivel, Michael Bünker püspökkel és Erwin Schranz vezetőségi taggal. Ahol a jövevények otthonra találnak: az Olaszországi Evangélikus Egyház ► Istentiszteletre gyülekeznek az emberek április 25-én, szerdán délután a római Szent Zene Intézetéhez tartozó templomban. Az orgonán a helyi katolikus pap játssza a lutheri korátokat. Kezdetét veszi az Olaszországi Evangélikus Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien, röviden ELKI) idei zsinata... „Nálunk évente egyszer kerül sor zsinatra - világosít fel Ulrich Eckert milánói lelkész. - Ilyenkor összegyűlnek az egyházunkhoz tartozó tizenöt gyülekezet képviselői, hogy megvitassák a zárszámadást, a költségvetést és egyéb fontos ügyeket. Az idén választások is lesznek: döntünk a zsinati elnök és helyettese személyéről, a kincstárnoki poszt betöltéséről. Megválasztjuk a konzisztórium három laikus tagját és a különböző bizottságok tagjait.” A zsinat nyitó istentiszteletén A zsinat április 25-étől 29-éig tart. Egy négycsillagos hotelben rendezik meg, ahol az Olaszország különböző részeiből érkező résztvevőket el tudják szállásolni. Az ülések a szálloda konferenciatermében zajlanak- szinkrontolmácsolással. „Az ELKI ma kétnyelvű egyház, amelyben a német vallási és kulturális gyökerek együtt élnek és növekednek az olasz valósággal. Olyan egyház, amely gyülekezetei és a bennük találkozó kultúrák sokszínűsége révén különleges helyet foglal el Európa és Olaszország protestáns egyházai között” - áll a honlapjukon található bemutatkozó szövegben. Komolyan is veszik mindkét nyelv- a német és az olasz - használatát az egyházi életben. A zsinaton bemutatott valamennyi dokumentum kétnyelvű, a felszólalások váltakozva zajlanak olaszul és németül. Emellett a - részben az ELKI támogatásával működő - Claudiana Kiadó olaszul is hozzáférhetővé teszi a protestáns irodalom alapműveit, például Luther és Bonhoeffer írásait. Innario címmel pedig kiadtak egy kétnyelvű énekeskönyvet, hogy segítsék a gyülekezetek istentiszteleti életét. Az egyház felépítése A piciny, körülbelül hétezer tagot számláló olasz evangélikus egyház a reformáció koráig vezeti vissza gyökereit. Az első, betelepült németekből álló lutheránus közösség 1650 körül jött létre Velencében. Maga az egyház - az addig különállóan, egymástól függetlenül létező gyülekezetek összekapcsolódásával - 1949- ben alakult meg. Az ELKI államilag elismert egyházzá 1961-ben vált, 1967-ben pedig alapító tagja lett az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetségének (Federazione déllé Chiese Evangeliche in Italia - FCEI). A gyülekezetek elsősorban az országban élő vagy ideiglenesen ott tartózkodó német evangélikusokat fogják össze, akik általában munka vagy házasság révén kerülnek olasz nyelvterületre. Az olasz anyanyelvű tagok létszáma egyelőre elenyésző - ellentétben például a valdens egyházzal vagy a kisebb baptista és más szabadegyházi közösségekkel. Püspökük nincs, egyházuk élén öttagú konzisztórium áll, melynek három laikus és két lelkész tagja van. Utóbbiak közül az egyik az esperes (dékán), aki egyben az ELKI legfontosabb reprezentánsa, másikuk pedig az espereshelyettes. Jelenleg dr. HolgerMilkau nápolyi lelkész tölti be az esperesi tisztséget. Ez számára rendszeres ingázással jár gyülekezete és Rómában található hivatala között. A lelkészek helyzete különleges, hiszen a Németországi Protestáns Egyház (Evangelische Kirche in Deutschland - EKD) küldi ki őket - meghatározott időre - olaszországi szolgálatra (fizetésüket is az EKD- től kapják). Többségük a württembergi tartományi egyházból érkezik hat évre, és szolgálatuk egyszer három évvel meghosszabbítható. Utána azonban vissza kell térniük hazai földre, s ez a lelkészcsaládokat sokszor nehéz helyzet elé állítja. „Hamarosan lejár a megbízatásunk” - mondja a veronai lelkésznő, Kerstin Vogt. Lelkész férjével együtt már tartanak attól, mi lesz velük Németországban, hiszen mindhárom gyermekük kicsi korától itt él; itt kezdtek iskolába járni. „Lehet, hogy egy évet meg kell ismételniük, hogy belerázódjanak az otthoni oktatási rendszerbe” - sóhajt. A különböző vidékeken élő gyülekezetek helyzete más és más; létszámuk általában százötven-kétszáz fő, néhol eléri a háromszázat. A diaszpórahelyzetnek egészen szélsőséges eseteire is van példa. „Én évente maximum kétszer jutok el evangélikus istentiszteletre - meséli Margit Müller szicíliai zsinati tag. - Szicíliában két településen van erre lehetőség. Ezek közül az egyik, Catania száztíz kilométerre található a lakóhelyemtől, a másik, Palermo pedig százhúszra. így az év nagy részében férjemmel a helyi katolikus misére szoktam járni.” Egyház és migráció Mivel az évi egyszeri zsinat az az alkalom, amelyen a legtöbb lelkész jelen van, a hivatalos ügyeken túl ez egyben lelkészkonferenciául is szolgál. Az idén a migráció és a menekültek közötti szolgálat a kiemelt téma, ezt járják körül a résztvevők az előadások és a csoportmunka során. Az olasz társadalomban rendkívül aktuális a bevándorlás problémája, különösen az Afrika országaiból érkezők száma nagyon magas. Ugyanakkor az ELKI mint „külföldi gyülekezetekből” álló egyház különösen érintett a kérdésben. „Migráns egyház vagyunk - hangsúlyozza előadásában Jakob Betz genovai lelkész. - Mi vagyunk az egyik olyan hely, ahol emberek segítséget és hazát keresnek... Ugyanakkor nekünk is megvannak a magunk migrációs problémái, idegenségérzése, amelyre reflektálnunk kell.” Dr. Walter Lorenz, a bozeni (olaszul Bolzano) egyetem professzora épp ezen a területen látja az olasz evangélikus egyház különleges küldetését. „Szükség van rá, hogy fejlesszük a reflektív kommunikációs készségünket - fogalmaz. - Ehhez hozzátartozik az is, hogy a különbözőségeket ne próbáljuk elmosni, és ne bagatellizáljuk őket, hanem beszéljünk róluk. A saját kultúránkról van szó, arról, hogy a kultúránkat életben tartsuk, kommunikációképessé tegyük, és benne az egyéni identitás szintjén mindig jelen lévő sokszínűséget integrálni tudjuk, ezzel létrehozva a szolidaritás légkörét.” Paradox helyzetben Az előadásokat követő megbeszélésekből kiderül: az ELKI zsinatának tagjai látják a társadalmi problémákat, és igyekeznek valamilyen módon hozzájárulni azok megoldásához. Ugyanakkor folyamatosan küzdenek a kisebbségi létből eredő nehézségekkel. „Paradox helyzetben van egyházunk - avat be az összefüggésekbe Uwe Habenicht, aki a nagy északolasz tó, a Lago Maggiore környékén élő közösség lelkésze. - Az olasz protestáns egyházak között mi vagyunk a leggazdagabbak, de a legkisebbek is. Ezért általában anyagilag támogatni tudjuk a különböző projekteket, de embereket nem tudunk küldeni. Már az ötvenegy zsinati posztra is elég nehéz valakit találni.” Miből ered ez a sajátos ellentét? Az a furcsa tény áll a hátterében, hogy bár maga az egyház csak mintegy hétezer fős, az állampolgárok adójából kötelezően felajánlható nyolcezrelékes támogatást (amely a magyarországi egy százalék rendszeréhez hasonlóan működik) évente mintegy negyvenezren juttatják az evangélikusoknak. Anyagi gondokkal tehát nem küszködik az ELKI - náluk az emberhiány jelent óriási problémát. Ezért erős az a törekvés, hogy a gyülekezetek szerepét erősítsék, a személyes felelősségvállalásra próbálják serkenteni a híveket. „A külföldi egyházakkal való partnerkapcsolatainkban is szeretnénk az egyes közösségek közötti kontaktust erősíteni - meséli Ulrich Eckert, aki most éppen a szlovén és a magyar evangélikusok meglátogatását szervezi. - Szeptember elején kerül sor az útra, és remélem, hogy egy huszonöt fős csoporttal tudunk menni, hogy megismerjük a magyarországi gyülekezetek és intézmények életét A Magyarországi Evangélikus Egyház egyébként 2010-ben kötött partnerszerződést az Olaszországi Evangélikus Egyházzal. Talán a jövőben megvalósul az olaszok reménye, és lehetőség nyílik az egyes gyülekezetek közötti szorosabb kapcsolatfelvételre. „Sok mindenben hasonló a helyzetünk, így sokat tanulhatnánk egymástól” - véli a milánói lelkész. ■ Adámi Mária is” - mondja. A SZERZŐ FELVÉTELEI
