Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-13 / 19. szám
2 4t 2012. május 13. FORRÁS Evangélikus Élet SEMPER REFORMANDA „Azért, atyámfiai, imádkozzatok szívvel-szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot. Különben ugyan rosszul állna!" M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk! Hozzád fordulunk imádságunkkal, amikor elindulunk a gondokkal teli hétköznapok útjára, a kísértések útjára. Te jól tudod, hogy milyen nehéz gyarló emberként megállnunk a kísértések között. Nehezen tűrjük, hogy nem látásban, hanem hitben kell járnunk. Erősítsd hitünket! [Lektor:] Urunk, válságba kerültünk az élet minden területén. Mint egykor Izrael népe, mi is megszabadultunk, de most itt állunk tétlenül és tehetetlenül, csodára várva. Hittünk a pénz mindenható hatalmában, megformáltuk és körültáncoltuk az aranyborjút, de nem segített rajtunk. A ránk bízott világot nem tudtuk gondos gazda módjára művelni, visszaéltünk lehetőségeinkkel. Többet vettünk el magunknak, mint amennyire szükségünk van, mégis elégedetlenek vagyunk. Hozzád kiáltunk szabadulásért: Atyánk, kérünk, hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus, Megváltónk! Hallottuk bátorító szavaidat: Kérjetek az én nevemben, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen! Vedd le rólunk vétkeink és mulasztásaink terhét, és add a bűnbocsánat örömét. Készíts fel bennünket az evangélium hirdetésére, a békéltetés szolgálatára. Őrizz meg minket minden tévelygéstől: a korszellem elvtelen kiszolgálásától és a kegyetlen kegyességtől. Hadd valósuljon meg közöttünk igazságod és szereteted éltető harmóniája! Krisztusunk, kérünk, maradj velünk minden napon a világ végezetéig! [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Erőnek, szeretetnek, józanságnak Lelke, jöjj el hozzánk! Teremts életet ott, ahol a halál uralkodik! Teremts hitet ott, ahol kihunyt a hit lángja! Hívd elő sírjából az európai keresztyénséget, támaszd fel az ige erejével a reformáció népét, adj ébredést a hazai evangélikusságnak. Végezd áldott munkádat gyülekezetünkben is: védd a gyermekeket, tanítsd a fiatalokat, erősítsd hitben a középkorúakat, vigasztald az időseket. Szentlélek Isten! Segíts a mi erőtlenségünkön, mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell. Légy pártfogónk most és halálunk óráján! Szentlélek Isten, kérünk, jöjj el hozzánk! [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk! Amikor most tanításod szerint imádkozunk, gyermeki bizalommal szólítunk meg, tudva, hogy kéréseinket minden értelmet meghaladó módon teljesíted: Mi Atyánk... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP (ROGATE) - RÓM 8,24-27 Hiszem a test feltámadását A test meghal, a lélek örök? Talán túl hamar lemondunk a testről. A lélek elképzeléseink szerint eleve anyagtalan, láthatatlan. A lélek halálát el sem tudjuk képzelni. Néhányan azonban nagyon szeretnénk valahogy tetten érni a lélek működését, többet tudni róla. Ebből a vágyból született a 21 gramm című film. Egy kísérlet résztvevőinek testtömegét megmérték a haláluk előtti pillanatban, majd miután kilehelték a lelkűket. A különbség 21 gramm volt. A szereplők arra a következtetésre jutottak, hogy ez a lélek súlya. Ez az elképzelés a lelket a materiális világ részeként mutatja be. Míg a testünk rendje felbomlik, lelkünk azonnal távozik, és talán visszatér egy másik világba, ahonnan egykor, fogantatásunk pillanatában érkezett. Míg a testet hajlamosak vagyunk az anyagi világba sorolni, a lelket egy másik világ részeként értjük. A testről lemondunk. Eláruljuk a testet. Egyre erőtlenebből mondjuk a hitvallást: „Hiszem a test feltámadását...” Úgy tűnik, hogy minden, ami anyagi, a megsemmisülés felé halad. Legalábbis nagyon gyorsan, talán túl hamar elromlanák a dolgaink, s feleslegessé válnak. Szemtanúi és okozói vagyunk annak is, ahogy felbomlik a természetes élőhelyek összhangja, pusztul a környezet, fajok tűnnek elv összeomlik a bolygó rendje. Ezt mindannyian tudjuk és látjuk. Az egyetlen remény, amely talán még tartja magát, a lélek halhatatlansága. Isten tervében a testünk talán csak átmeneti burokként, a lényeg hordozójaként szerepel? A matéria csak arra való, hogy kiszolgálja igényeinket, s aztán eldobjuk? A testünk csupán arra való, hogy lelkünket megtáncoltassa? Aztán levethetjük, mint este a ruhát? Mi lenne, ha megfordítanánk a 21 gramm logikáját, és ahelyett, hogy a lelket az anyagi világban felfogható valóságnak tartanánk, megkísérelnénk a testet az isteni világ részeként értelmezni? Hiszen az anyagi világ Isten teremtése. Szorosan Istenhez tartozik. Krisztus, a testté lett Isten személyében mélységesen kifejezi az anyagi és a lelki világ egységét. Pál találkozott Krisztussal, s ezért nem hagyja, hogy a római gyülekezet elfeledkezzen a testről, mert a keresztény üzenet központi gondolata, hogy az anyagi világot átjárja a Lélek. Az anyag teremtett valóság, az emberi test életre szánt isteni alkotás. A megváltás műve az egész teremtett világ szabadságát hozza el a romlandóság börtönébe. Új irányokat mutat. Félelmeink ezzel szemben más irányba húznak minket. Tapasztalataink a halál irányába fordítják tekintetünket. Amikor szervezetünk jól működő rendje meglazul, a halál árnyéka vetül ránk. A szenvedés pillanatai és a halál közelsége mintha elválasztanának minket mindentől, ami isteni, s visszarántanának minket a földre. A minap fogorvosnál voltam, de előtte félelmemben több hétig halasztottam a beavatkozást. Tudom, az én hibám, hogy elromlanák a fogaim. Az életmódom nem az egészséget szolgálja, hanem a romlást. Apróságnak tűnhet ez a példa, szinte semmiség, de jól érzékelteti, milyen kevés elég ahhoz, hogy kimozdítson bennünket magabiztosságunkból, s a halál felé fordítsa gondolatainkat. Félelmeink egyben erős vágyat is jeleznek: szeretnénk egészségesek lenni. A teljes élet lehetőségében reménykedünk. De minél inkább látjuk erőtlenségünket, annál halványabb a reményünk a felépülésre, megerősödésre. Egyszer egy fiatal sportember szervezetében rákot diagnosztizáltak. Rövid időn belül szinte teljesen leépült. Amikor a terápia megölte benne az utolsó rákos sejtet is, vereséget szenvedett a félelmetes kór. Gyógyulásának első pillanatában a sportolónak semmije nem maradt. Akkor senki nem gondolta volna, hogy valaha újra versenyezni fog. De ez a fiú nem adta fel, orvosai segítségével rendszeres edzéssel újjáépítette az izomzatát. Sok rajongója a versenyző feltámadásáról beszélt. Gyógyulása után hétszer nyerte meg a világ legrangosabb kerékpárversenyét, a Tour de France-t. Sokan merítettek erőt a történetéből. De nekünk van egy még nagyobb hatású történetünk, néhány szó csupán az evangélium: Krisztus meghalt és feltámadt. Testestül, lelkestől feltámadt. Valóban feltámadt. Nemcsak lelki értelemben találkozott a tanítványaival, hanem megjelent köztük, sült halat evett velük, megérinthették, látták őt. Erről beszél Pál apostol, amikor a keresztény ember reményét alapozza meg. Akik akkor látták őt, A VASÁRNAP IGÉJE azok megtapasztalták, hogy Jézus él. Mi, akik nem látjuk, állhatatosan várunk, reméljük, igaz a hír, hogy Krisztus valóban feltámadt. Mi ugyan nem látjuk és nem érintjük meg őt, de testének és vérének szentségében újra és újra valósággá válik fizikai jelenléte köztünk. Egykor pedig vele együtt a mi testünk és lelkünk is - sőt az egész teremtett világ - megszabadul a romlandóságtól. Mert hisszük, hogy sem halál, sem élet nem választhat el minket Isten szeretetétől. Ennek a hitnek minden emberi tapasztalat ellentmond. A teremtett világ és a fizikai test szenvedései nyomán legyengült bennünk az Istenhez tartozás érzése. Már nem is merünk ilyen merész gondolatra jutni. Isten hitetlenségünkért mégsem vádol, hanem gyógyít. Ezért aztán maga a Lélek erősíti meg, hogy szívünk mélyén legtitkosabb vágyunk mégis az élet. Istenünk ismeri rejtett vágyainkat, megtöri bennünk a halál hatalmát, s amikor mi már nem is tudjuk, hogy remélhetünk-e ilyesmit, a Lélek kimondja bennünk az élet szavát. ■ Románné Bolba Márta Imádkozzunk! Teremtő Istenünk, hálát adunk neked, mert kimondhatatlanul szereted a világot és benne minket is. Köszönjük, hogy életre alkottál bennünket. Olyan ajándékot készítettél nekünk, amelyről álmodni sem merünk. Ámen. Orgonaszentelés RÉGI-ÚJ LITURGIKUS Isten számára mindig a legszebbet! Ez a keresztény istentisztelet egyik alapelve, amely annak a válasznak a lényegét foglalja össze, amelyet Isten szeretetének számtalan megnyilvánulására adunk. Sokféle módon reagálunk Isten szavára és nagy tetteire. Ezek közül számunkra, evangélikusok számára különösen is fontos az ének, a zene. Ez ugyanis nem csupán hangulati kísérője az istentiszteletnek - ma már nem bírnak csöndben lenni az emberek, és úton-útfélen hangzik, netán dübörög a zenepóüék -, hanem az ige hordozója és imádságunk segítője. A lutheránus teológia - reformátorunk nyomán - ezért igen magas „polcra” teszi a muzsika ajándékát, hiszen egyszerre hordozhatja az istenit és az emberit. Ezért is fontos, hogy az istentiszteleti zene igényes legyen. Ha nem megfelelő az igehirdetés, rögtön beindulnak a vészjelző reflexek; ha csak gyenge, igénytelen ének és zene szól, akkor alacsonyabb az ingerküszöb? Ne így legyen! Az orgona a hangszerek királynőjeként került az egyház használatába. A királynő képességeivel és lehetőségeivel kiemelkedik a hangszerek sorából, a templomban mégsem uralkodásra hivatott, hanem szolgálatra. Arra, hogy a háttérből (az oltárral szembeni - eredetileg nyugati - karzatról) prédikálva hirdesse annak nagyságát, aki előtt még az uralkodó is térdet hajt. Nem egyszerűen egy hangszert s végképp nem valamiféle hangkeltő eszközt veszünk használatba az orgonaszentelés különleges ünnepén, hanem a hangszerek közt legnagyobb és legszebb áll Isten munkájába - ahol megszűnnek a rangok, a kiváltságok, és marad az alázatos küldetés: együtt örvendezni az ömlőkkel, sírni a sírókkal s közben magasztalni Isten nagyságát. (Erre a kiváló és kiemelkedő feladatra méltatlan lenne mindenféle elektronikus „műanyag orgona” mert az csupán utánzat; és ahogy nem teszünk kölnivel illatosított művirágot az oltárra, vagy nem osztunk műanyag pohárból úrvacsorát - szégyen lenne -, úgy helytelen lenne, ha hosszú távon egy pótszer váltaná ki az igazit. Inkább szóljon természetes hangszer - például harmonium -, mint egy zenei művirág, hívják bár azt bármilyen márkás darabnak. Az orgona elnevezés ebben az esetben plágium a javából!) Mivel ilyen jeles ünnepről van szó, a püspök végzi a szentelést istentisztelet keretében. Az istentisztelet a szokott rendben halad egészen az orgonaszentelés szertartásáig - azzal a megkötéssel, hogy a gyülekezet kíséret nélkül vagy harmóniumkísérettel énekel. Az istentisztelet bevezető része az egyházi évnek megfelelő rendet vagy a templomszentelési ünnep szövegeit használja. Amikor a főpásztor bejelenti az eseményt, így fogalmaz: „Új orgonát állíthattunk fel Isten kegyelméből...” Nem kegyes frázis ez, hanem a lényeg kifejezése. Nem saját érdem, hogy a gyülekezet eljutott ennek a különleges beruházásnak a végére, hanem Isten kegyelme. Ugyanis Isten az, aki gondoskodik arról, hogy az evangélium hangozzék - ha kell, akkor a zene szárnyain. Isten az, aki lehetővé teszi, hogy hozzá méltó módon dicsérhessék őt gyermekei. Fel is csendül az ünnepi zsoltár, amelyet - antifónaként - Pál apostol kedves biztatása keretez: „Örüljetekaz Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek." (Fii 4,4) S mi más lehetne az introitus, mint a 150. zsoltár, amely hangszerek egész sorát bátorítja az Isten magasztalására: „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek őt a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!'(1-2. v.) Majd folytatódik a felsorolással: „Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával, dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával, csengő cintányérral, zengő cintányérral! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (3-6. v.) Ezt a gyönyörű sorozatot „koronázta” meg az egyház azzal, hogy a legszebb és legnagyobb hangszert állította a sorba. Amíg a hangszer még nem szólal meg, a kántor ott állhat, és a gyülekezet lelkészével együtt imádkozhatja a Kyriét. „Úr Jézus Krisztus, akit Mária Istent magasztaló énekkel hordott szíve alatt, Uram, irgalmazz! Úr Jézus Krisztus, aki zsoltárt énekelve mentél még a szenvedés útján is, Krisztus, kegyelmezz! Úr Jézus Krisztus, aki a mennyei Atya dicsőítésére biztattad követőidet, Uram, irgalmazz! Az olvasmány ismét apostoli bátorítást hordoz: „Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon, tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, és énekeljetek hálaadással szívetekben Istennek. És amit cselekedtek szóval vagy tettel, mindazt az Úr Jézus nevében cselekedjétek, és adjatok hálát Istennek, az Atyának őáltala’.’ (Kol 3,16-17) Ismét egyértelmű jelzés ez arról, hogy nem luxusberuházásról van szó, amely néhány zeneszerető gyülekezeti tag koncertigényét elégítheti ki, vagy az érdeklődő turistákat gyönyörködteti majd. Az ige, a hálaadás, a zsoltározás, a Jézus nevében való cselekvés eszközévé, segítőjévé válik az új instrumentum. Elhangzik az igehirdetés, majd a püspök ajkáról megszólal a várva várt mondat: „Az Úrnak szentelt legyen ez az orgona az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, Isten dicsőségére és a gyülekezet épülésére. Áldott legyen mindenki, aki ezt az orgonát megszólaltatja az Úr szolgálatában, és áldott legyen a gyülekezet, amely megérti hangját, hogy Isten kegyelmének gazdagságát magasztalja nemzedékről nemzedékre.” A gyülekezet hálaadó szívvel válaszolhatja: Ámen. Ekkor megszólalhat a hangszer, hogy intonálja a gyülekezet énekét, amellyel Istent, a mi Erős Várunkat magasztalja. Zúgó harang, ének és orgonahang, mind az ő szent nevét áldja! ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) 'Evangt ‘Evane$ikus Étó ‘Evangélikus ÉIcl® s k _____ * Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
