Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-13 / 19. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. május 13. *■ 3 Rendhagyó Sztehlo-évforduló Egy évvel ezelőtt, 2011. május 4-én alapította meg egyhá­zunk a Sztehlo Gábor Evangé­likus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumot Pestszent­­lőrineen. Az évfordulót rend­hagyó módon ünnepelték meg az intézményben, hiszen ép­pen ezen a napon tartották az evangélikus gimnázium első ballagását. A most végzős diákok há­rom, illetve négy évet jártak az önkormányzati intézménybe, míg a 2011/2012-es tanévet már egyházi gimnáziumban teljesítették. Az ünnepi alkalom - az im­már Pestszentlőrincen is meg­szokott egyházi rendnek meg­felelően - istentisztelettel vet­te kezdetét az intézmény tő­­szomszédságában álló helyi evangélikus templomban. Az igehirdetés után a három lelkész (Győri Gábor, Deák László és dr. Korányi András) egyenként megáldotta a 134 elballagót, akik Varga Gyöngyinek a Luther Kiadó gondozásában megje­lent Áldáskönyvét kapták útra­­valóként egyházunktól. Az ünnepség a gimnázium zsúfolásig megtelt udvarán folytatódott fanfárok kísérte bevonulással, az iskola ének­karának szolgálatával, a végző­sök búcsújával, Cselovszki Je­nő igazgató köszöntőjével, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok díjazásával, az öregdiákként megszólaló dr. Korányi András visszaemléke­zésével, majd - két nappal anyák napja előtt - Győri Gá­bor esperes-lelkész szólt, Túr­mezei Erzsébet sorait is idéz­ve, édesanyjával kapcsolatos személyes érzéseiről. A ballagok virággal köszön­tötték édesanyjukat, végül szí­nes léggömböket engedtek a szélbe, miközben valamennyi­en kívántak valamit... - alig­hanem sikeres, eredményes érettségit. ■ K.I. Érettségire ballagtak „Matúrák” az evangélikus köznevelésben Az elmúlt hétvégén országszerte tizenhárom középfokú evangélikus oktatási intézmény bocsá­totta útjára 1435 végzős diákját. A ballagás ünne­pi pillanataira aztán hamar a számadás órái-nap­­jai következtek, hiszen hétfőn megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák. A vizsgatárgyak sorát a magyar nyelv és iro­dalom nyitotta, majd matematikából, történe­lemből, angol és német nyelvből vizsgáz(hat)tak a végzősök. A kétszintű vizsgarendszerben sok függ az érettségi eredményétől - a bizonyítvány minősítésén túl az egyetemi-főiskolai felvétel is... Az írásbeli érettségik május végéig folyta­tódnak, a szóbeli vizsgák júniusban lesznek, előbb az emelt szintűek (június 7-13.), majd a középszintűek (június 18-29.). A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) számára stratégiai fontosságú terület az oktatás. A színvonalas, igényes oktatás-nevelés révén ugyanis az evangélikus egyház vonzóbbá válhat az egyházi kötődéssel nem bírók szemében is, ez pedig visszahat a misszióra: szélesíti az elért emberek, közösségek körét, és segítheti a misszi­ói küldetés beteljesítését. A kedvezőre változott jogszabályi környezet­ben a legutóbbi kormányváltás után nyílt meg a lehetősége annak, hogy az egyházak oktatási intézményeket vegyenek át az önkormányzatok­tól, ezáltal nagymértékben bővítve intézmény­­rendszerüket. Az elmúlt esztendőben egyházunk három óvodát (Katicabogár Evangélikus Német Nemzetiségi Óvoda - Mezőberény, Harangvirág Evangélikus Óvoda - Kiskőrös, Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda) vett át, illetve ilyen módon bővült általános iskolával a miskolci Kos­suth Lajos Evangélikus Gimnázium és Pedagó­giai Szakközépiskola, valamint jött létre - több­célú, közös igazgatású intézményként - a Szteh­lo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. Mindezeken felül az egyház Veszprémben új óvodát alapított (Örömhír Evangélikus Keresztyén Óvoda). Idén három gimnázium (Szarvas, Mezőberény, Kiskőrös), három általános iskola (Kiskőrös, Soltvadkert, Rákoskeresztúr) és két óvoda (Rá­koskeresztúr, Lajoskomárom) átvételéről folynak tárgyalások az illetékes önkormányzatokkal. A gyarapodó gyermeklétszám és a bővülő pedagógusi kar kétségkívül jelentősen növeli egyházunk társadalomban betöltött szerepét, egyben pedig felelősségét. Jelenleg közel ti­zenháromezer gyermek van az evangélikus köznevelés rendszerében, és körülbelül ezer­ötszáz tanárt, továbbá mintegy hatszáz kisegí­tő munkatársat foglalkoztat a Magyarországi Evangélikus Egyház az oktatásban. A finanszírozási rendszer küszöbönálló - a köznevelési törvényben rögzített, részleteiben azonban még nem kidolgozott - változása né­mi bizonytalanságot eredményez ugyan, ám az egyházi fenntartásba vétel eddig is körültekintő­en, jól kidolgozott szempontrendszer alapján ment végbe. Az egyház illetékesei, mielőtt az átvételről döntenek, mérlegelik az adott intézmények fenn­tarthatóságát, az ingatlanok állapotát, a helyi de­mográfiai mutatókat, a gyülekezetek méretét. Maga az alapítás többlépcsős eljárás, a zsi­nat általi alapításra a nevelési-oktatási bizottság, illetve a gazdasági bizottság jóváhagyását és az országos presbitérium támogatását követően kerülhet sor. E lépésekhez mindig szükség van megfontolt­ságra, átgondoltságra, de mindenekelőtt - nem utolsósorban a jövő kiszámíthatatlansága miatt - az Úristenbe vetett, bizakodó hitre. ■ Bállá Mária ► Harmati Béla Lászlóval, az Evan­gélikus Országos Múzeum (EOM) igazgatójával munkatársunk arról beszélgetett, mi történik éppen az épületben kőművesek és csősze­relők munkálkodása helyett. Vagyis mi zajlik addig, amíg nem kezdődik el az évek óta vágyott és tervezett múzeumbővítés?- Igazgató úr! Körülbelül egy évvel ezelőtt méltó módon búcsúztatták el a jó három évtizeden át látható állan­dó kiállítást. Az eseményről lapunk­ban is beszámoltunk. Mi van most a múzeumban?- Várunk a múzeum teljes felújítá­sára és bővítésére. Persze nem tétlenül, mert a tervezés mellett a tereinkben időszaki kiállításokat rendezünk. Hi­szen nem veszíthetjük el a látogatókat!- Hány ilyen - nagyobb méretű - időszaki kiállítás volt már az állandó kiállítás lebontása és becsomagolá­sa óta?- Tavaly pünkösdkor nyílt a két­száz éves Deák téri templom történe­téről szóló kiállítás, azután pedig Konok Tamás Kossuth-díjas festőmű­vész Mikroludiumok II. című tárlata.- Hogyan fogadták az Insula Lu­­therana épületében a 20. századi művészetet?- Nagyon vegyesen. A vélemények a szélsőségeket tükrözték. Voltak, akik lelkesedtek, és voltak, akik nem tudtak mit kezdeni a nonfiguratív fes­tészettel. Az absztrakciónak ez a fo­ka nagyobb képzelőerőt és alázatos hozzáállást kíván a látogatótól. A ven­dégkönyvben azonban számos pozi­tív visszajelzést olvashatunk - kor­osztálytól függetlenül. Kortárs kiállításra azért is szükség van a mi intézményünkben, mert a közönségnek olyan szeletét tudjuk megszólítani vele, amely ha nem is szkeptikus, de legalábbis közönyös az egyházzal szemben. Ráadásul a meg­nyitón az összes spalettát kitártuk, és ezzel jelképesen is ablakot nyitottunk Intermezzo képekkel a világra. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez új lehetőséget villantott fel előttünk: mit fog majd jelenteni a fel­újított múzeum, hogyan kezelheti majd az utca embere.- Most újabb időszaki kiállításra készülnek, ez azt mutatja, hogy a fel­újítás még mindig várat magára.- A gazdasági válság - és benne az ország helyze­te - rányomja bélyegét az ilyen munkákra. Egyházi vezetésünk sem mer bele­vágni ekkora feladatba, amíg a jelentős önrésze mellé pályázaton nem nyer, vagy állami támoga­tást nem kap.- Milyen új kiállításra készülnek?- A „nők évére” való tekintettel az idei nagy időszaki kiállításunk ter­mészetesen a nőkről fog szólni. A kiállításhoz prog­ramokat is szeretnénk szervezni - elsősorban a múzeumok éjszakájára. Sőt azzal még nem árulok el titkot, hogy a Szélrózsa országos evangélikus ifjú­sági találkozón is megjele­nünk majd valamivel. Egy ekkora kiállítás megszerve­zése több hónapos munka­folyamat, így most a le­bontás és az építés között üresek a tárlóink.- Átmenetileg bezár­nak?- Legfeljebb a rendezés finisében zárunk be. Hosszabb időre nem te­hetjük, hiszen Luther végrendelete miatt szívesen térnek be hozzánk a turisták, s most még a Pulszky Tár­saság Múzeumi Egyesület számára is fontos hely lettünk. Ugyanis mi vagyunk az a „jól megközelíthető bá­zis” ahol az új tagsági kártyákat át le­het venni.- Tehát?- Nyitva tartunk. Az előtérben megnézhető a végrendelet, amelyről egyébként épp a napokban készült el ismertető füzetünk. Ez olcsón és három nyelven kapható. Egészen ki­retét meglehetősen romos állapot­ban. A poros polcon hevert egy ron­gyos vászon; erre a templomkulcsot őrző néni hívta fel a figyelmet. Szét­hajtogatva láttuk, hogy ez a másfél te­nyérnyi töredék az oltárképből való - és éppen a központi jelenete az utolsó vacsorának. Krisztus alakja mellett ott van a szeretett tanítvány és Júdás is. Res­taurálás és dublírozás után a képet és keretét „újraegyesítettük”. Egy­szerre mementója ez a múló időben pusztuló mű­emlékeinknek, ugyanak­kor abban is megerősít bennünket, hogy ha Krisz­tust meg tudjuk őrizni a szívünkben, mindenünk megmarad.- Ezenkívül két kereszt­re feszített Krisztust lá­tunk. — Igen, a téma nagyon kedvelt az evangélikus ol­tárképfestészetben, és így volt már a képek keletke­zési idejében, közvetlenül a türelmi rendelet után is. A kistormási oltárképet úgy tíz évvel ezelőtt ellop­ták. Ráadásul a tolvaj nem leszerelte, hanem egysze­rűen kivágta a keretből. A Tolna megyei rendőrség megtalálta, mielőtt a tet­tes túladott volna rajta. A sikerben persze nagy sze­repet játszott az egymillió forintos nyomravezetői díj, amelyet az elszármazott kistormásiak ajánlot­tak fel. Ez ugyanis nagyobb összeg volt, mint amennyiért a feketepiacon el lehetett volna adni a nyilvánvaló­an lopott - és rossz állapotú - műtár­gyat. A tettest ezért saját anyja adta fel a rendőrségnek!- Most tehát tökéletesen restaurál­va a Deák téren látható. És a másik honnan került elő?- A szakonyi kép története inkább figyelmeztető erejű, nem ilyen krimi­be illő. A műemléki leltár készítése­kor a büki lelkész számba vette a gyülekezet műtárgyait, és egy sötét, félreeső helyiségben észrevette az el­­rongyolódott festményt. Először vállfán lógó öreg Luther-kabátnak vélték a keret felső íve miatt. A restaurálás során az alsó sáv bib­liai idézetének megfejtése okozott gondot. Annyira sérült volt, hogy csak néhány írásjelet, betűtöredéket lehetett tisztán látni. A kép vissza­adása előtt még levéltári kutatások szükségesek, hogy a feliratot végle­gesíteni tudjuk. Most egy lehetséges verzió olvasható a képen.- Említtessék mega restaurátor is, akinek ezeket a csodálatos átalaku­lásokat köszönhetjük!- Bucsi Ágnes az, akivel a múzeum rendszeresen együttműködik. Csak ajánlani tudjuk őt gyülekezeteinknek is. De térjünk vissza a kis kiállításra! Ne felejtsük el, hogy ezekben a konkrét esetekben identitásunk és hitünk szá­mára egyaránt fontos tény, hogy jó két­száz évvel ezelőtt élt eleink - akik ép­pen fellélegeztek az egyházpolitikai vál­tozások miatt - alkották ezeket a Krisztus-képeket. És most az enyészet­től mentettük meg őket!- Van itt még egy festmény. Való­ban Feszty Árpádtól származik?- A leltárrevízió során tűnt fel az erősen besötétedett kép szignója. Ennek alapján Feszty tájképéről be­szélhetünk. Természetesen ki kell derítenünk, nem hamisítvány-e vé­letlenül, és azt is, hogy a festő élet­művében hol helyezhető el.- Tehát az idei nagy kiállításuk még készülőben van, de a múzeum lá­togatható.- Igen, az átmeneti időben ezt a ki­csi, ám annál érdekesebb kiállítást fél áron ajánljuk látogatóinknak. ■ Z. Zs. esi kiállítást rendeztünk mellé azok­ból a festményekből, amelyeket az el­múlt két évben restauráltattunk.- Melyek is ezek a képek? Fűző­dik-e érdekes történet valamelyikhez?- A varsádi oltárképnek megrázó története van. Néhány évvel ezelőtt a sekrestyében találtuk meg a kép ke-Krisztus a kereszten - a régi oltárkép Szakonyból (1790-es évek)

Next

/
Thumbnails
Contents