Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-06 / 18. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2012. május 6. «► 9 IEF ÉS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Orosházi Harangszó - Koszorús Oszkár esszéje a város Kossuth-díjas szülöttéről Száz esztendeje, 1912. február 10-én Orosházán született Darvas (1932-ig Dumitrás) József tanító, politikus, a népi írók mozgalmának egyik jelentős alakja. Élete első húsz esztendejében erősen kötődött az Orosházi Evangélikus Egyházközséghez. Az 1930-1940-es években publikált írásai nyomán országosan megismerték a nevét. Prózájában követte a móriczi hagyományokat, később a szocializmus elkötelezett híve lett. A szociográfia eszközeivel feldolgozta Orosháza múltját és jelenét CA legnagyobb magyar falu, 1937)» famíliája életútját (Egy parasztcsalád története, 1939), értelmiségivé emelkedésének élményét (Elindult szeptemberben, 1940). 1945 után a belpolitikai élet egyik fontos szereplőjévé vált: folyamatosan országgyűlési képviselő, egészen 1973-ban bekövetkezett haláláig, 1947-től 1956-ig minden kormányban miniszter, 1950-1951-ben a vallás- és közoktatásügyi tárcát vezette. Teljesen azonosult a kommunista pártvezetés politikájával, hitt benne, és előnyeit élvezte. Igen sok tisztséget töltött be: a Szabad Szó című lap főszerkesztője, a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, az Országos Felsőoktatási Tanács elnöke, a Magyar írók Szövetségének elnöke, a Hunnia Filmstúdió igazgatója, a Hazafias Népfront alelnöke, végül az Elnöki Tanács tagja volt. Harminc önálló könyve jelent meg. Más magas kitüntetések mellett 1956-ban és 1960-ban Kossuth-díjat kapott. Az egyházat és a vallást üldöző hatalom — bizonyára nyíltan vallott ateizmusáért - a következő egyházi tisztségekbe juttatta: 1948-tól a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának tagja, 1950-től a Bányai Egyházkerület, 1952-től a jogutód Déli Egyházkerület felügyelője. Közben 1955-1956-ban még a Deák téri gyülekezet világi vezetője is volt. Rövid írásunkban orosházi indulásáról és a Magyarországi Evangélikus Egyházban betöltött szerepéről szólunk. Édesapja, Dumitrás Mihály a Bihar megyei Petegdről éhező román cselédgyerekként került Orosházára. Béres volt, amikor megismert egy cselédlányt, Kabódi Zsuzsannát. Házasságukból öt gyermek született: István (1905-1975), Mihály (1906- 1983), Sándor (1908-1982), József (1912-1973) és Pál (1915-1916). Az eredetileg görögkeleti vallású apa áttért az evangélikus hitre. József keresztelésekor (az anyakönyv szerint) a Dumitrás család a III. kerület 289. szám alatt lakott. (Ez a ház később a Zombai u. 54. címet viselte, Kiss Ferenc és Kiss Antal tulajdona volt.) Keresztszülei Papp Sándor földműves és Berta Judit. A keresztelést Kovács Andor végezte. Törekvő szülei ezután a mai Dózsa György utca végén saját házat építettek. Hamarosan kitört a nagy háború, édesapját a szerb frontra vitték, s az elsők között vesztette életét. Neve szerepel az evangélikus templom egyik márványtábláján, a hősi halottak között. A félárva Dumitrás Jóska 1918- ban a helyi evangélikus elemi népiskolában kezdte meg tanulmányait. Az első osztályban Sass Árpád, a másodikban Csizmadia Mihály, a harmadikban Csonka János, a negyedikben Zatykó Mihály tanította. Az igazgató-tanító mindvégig Jankó Bálint volt. Minden osztályzata jeles és kitűnő. Az 1922/23-as tanévre új tanító érkezett a meszes-kisközi evangélikus iskola ötödik osztályába: Tóth László. Azonnal felismerte a Dumitrás gyerek rendkívüli tehetségét. Miután ő maga is a társadalom szegény rétegéből származott, megérlelődött benne, hogy segítenie kell, ne kallódjon el a fiú. Nem a hatodik osztályba (amely a kötelezően előírt tanulmányok befejezését jelentette volna), hanem a négyéves polgári iskola első osztályába irányította. Aggódó édesanyját a tanító úrék úgy támogatták, hogy a heti nagymosásokat, takarításokat rábízták, így néhány korona pénzhez juttatták. A polgári iskola másodikos növendékeként Jóska 1924-ben konfirmált Kálmán Rezsőnél, iskolai hitoktatója Horémusz Pál volt. A küzdelmekkel teli négy esztendő eltelt, mindvégig jeles eredményt ért el. A továbbra is mellette álló Tóth László tanító arra ösztönözte a tizenöt éves fiút - és édesanyját is -, hogy folytatni kell tanulmányait, menjen a kiskunfélegyházi tanítóképzőbe. Az édesanyának az eddigi komoly áldozatvállalás mellett meg kellett küzdenie az időközben felnőtté vált három gyerekével is, akik a társadalom peremén éltek, és nem értettek egyet azzal, hogy úriember legyen a testvérükből. Nem ment könnyen a meggyőzés, a tanító úr azonban elhatározta, hogy a tanítóképzés öt esztendejére minden hónapban előkeríti a tandíjravalót és egy kis zsebpénzt. Elsősorban evangélikus tanító kartársait vette rá a rendszeres támogatásra. így a Tóth László által minden hónapban juttatott pénz mellett Orbán János, Fabriczy Pál, Macher Lajos, Székely Béla, FasangÁrpád tanítók, Aradi Jenő borbély, Füredi Iván tisztviselő és mások is rendszeresen támogatták a tehetséges ifjút, aki 1932-ben megszerezte tanítói oklevelét. Az egyik, Tóth Lászlónak írt korabeli Darvas-levélből idézünk:„...wem mulaszthatom el, hogy most... köszönetét ne mondjak annak a jóságos lelkű embernek, aki kilenc év küzdelmeiben mindig mellettem állt, nagy fásultságaimban hitet öntött belém, és mindig segített, nemcsak szóval, bátorítással, de valóságosan is, a krisztusi ajándékozás gesztusával... Csak annyit mondok: köszönöm, hogy apám helyett apám volt, és bocsásson meg ha néha keserűséget is okoztam’.’ Levele befejezéseként még odaírta: „...a szarvasi kántorképesítőjún. 13- án lesz, az én rendes képesítőm 18-án’.’ 1932 nyarán Adamcsok Lajos tanító halálával megüresedett egy tanítói állás az Orosházi Evangélikus Egyházközségnél. Két pályázatot véglegesítettek. A képviselő-testület első helyen Csizmadia Lajost támogatta, második helyen Darvas Józsefet. 1932. augusztus 7-én az evangélikus templomban történt meg a tanítóválasztás. Darvas a Tündöklő hajnali csillag (403. sz.) című éneket énekelte és orgonálta. A próbatétel után Kálmán Rezső elnök elrendelte a szavazást. Az összesen leadott 839 szavazatból Csizmadia Lajos 555, Darvas József 284 voksot kapott, így Csizmadia lett a törvényesen megválasztott segédtanító. Ezek után Darvas a fővárosba ment. 1936-ban azonban az orosházi evangélikus templomban kötött házasságot Dehelán Máriával. Két gyermekük már Pesten született: Zsuzsanna (1940-1985) egyetemi oktató volt, Máté (1942-) filmoperatőr. Közben évek teltek el, míg ismét feltűnt az evangélikus egyház környékén. Erről Dezséry László egykori püspök emlékezett meg a Békéscsabán 1976-ban napvilágot látott Új Aurora című folyóirat 7. számában, Darvas József, az „egyházfi” című írásában. A negyvenes évek elején az ifjú értelmiség a népi írók erős vonzásában élt. Darvas az Egyetemi Luther Szövetség budapesti összejövetelén szerepelt Erdei Ferenccel, Veres Péterrel és másokkal. 1943-ban pedig megjelent az evangélikus egyetemi ifjúság között. A diákok a Deák téren könyvnapi sátrat állítottak, az egyházi kiadványok mellett ott voltak a népi írók könyvei, és Darvas József is dedikált. Aztán 1948-ban már a hatalom küldte őt az evangélikusokhoz. A közeledést jelzi, hogy 1948. június 6-án iktatták orosházi lelkészi állásába Gyöngyösi Vilmost, akit - mint a helyi egyházközség jegyzőkönyvében olvashatjuk - táviratban üdvözölt Darvas József újjáépítési miniszter. Tény, hogy Darvas segélyt utalt ki a meszes-kisközi iskola felújítására és az épülő Rákóczi-telepi templom padjainak elkészítésére. Ekkortájt már erősen behatárolták az egyházak mozgásterét. Államosították az iskolákat, letartóztatták, majd október elején koholt vádak alapján kétévi fegyházra ítélték az evangélikusság érdekeit védő Ordass Lajos püspököt, aki az egyházi autonómia tántoríthatatlan védelmezője volt. A hatalom azonnal lépett. A kormány képviseletében Mihályfi Ernő és Darvas József október 13-án a Parlamentbe hívták - többek között - Túróczy Zoltán és Szabó József püspököket, Dezséry László és Gyöngyösi Vilmos lelkészeket azzal a nem titkolt tervvel, hogy a baloldal többségét biztosítsák az összehívandó zsinat tagjainak sorában. A december 8-i zsinatban Darvas hangsúlyozta: nem mint a népi demokrácia építési minisztere, hanem mint „az ország egyik legnagyobb evangélikus egyházközségének, az orosházi gyülekezetnek a szülötte” van jelen, akinek megadatott a nagy történelmi átalakulásban, hogy a szocialista állam és az egyház viszonyát rendezze. A hatalom erőszakosan beavatkozott az egyház önkormányzatába, a zsinat elfogadta az egyezményt. A politikai baloldal helyét elfoglalta a diktatúra. 1949 tavaszán Darvas elvállalta a Luther Társaság és a könyvkiadó elnökségét. Április 7-én a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem évi rendes közgyűlésén Darvas mint építés- és közmunkaügyi miniszter az elnökségben foglalt helyet Dobi István miniszterelnök, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Mihályfi Ernő, az országgyűlés alelnöke mellett. A politika beindult. Mihályfi Ernő 1949- augusztus 9- i levelében ezt írta Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettesnek: „...a teendő az lenne, hogy Darvas Józsefet az evangélikus egyház kerületi felügyelőjévé kell választani, és azután az ő közreműködésével Ordass Lajos helyére új püspököt kell választani’.’ Rákosi szeptember 30-án meg is kérdezte: „Mi van Darvas miniszter megválasztásával?” A papfiúból lett szélsőbalos politikus, Mihályfi megnyugtatta Rákosit, hogy Darvas kerületi felügyelővé választása az illetékes egyházi vezetők szerint rövidesen megtörténik. Titkon a börtönben ülő Ordass kiszabadítását ígérték a bányakerületi gyülekezeteknek és lelkészeiknek, ha Darvas mellé állnak. Bizonyára hozzájárult ez is, hogy közben Darvast Szentetornyán megválasztották egyházközségi felügyelővé, hiszen csak aktív tisztségviselő lehetett a Bányai Evangélikus Egyházkerület felügyelője. November 25-én az orosházi egyházközség is őt jelölte a kerület világi vezetőjének. A december 23-i végeredmény: 87 egyházközség Darvasra szavazott, 11 ellene, 11 szavazata érvénytelen volt, 4 pedig egyáltalán nem voksolt. 1950. február 21-én Budapesten iktatták be Darvas Józsefet a Bányai Egyházkerület felügyelőjének. Székfoglalójában a következőket mondta: „Nem tudom puszta véletlennek tekinteni azt, hogy azok közül az evangélikusok közül származom én is, akik kétszáz évvel ezelőtt hitük, igazságuk védelmében inkább az üldöztetést vállalták, semhogy megalkudtak volna. Amikor az iskolában a dunántúli Zombáról elmenekült honalapító ősök küzdelmeiről s hősi helytállásáról hallottam, a gyermeki lelkesedés tüze égett bennem, hogy én sem leszek náluk méltatlanabb. Amikor bennem is, a faluszéli szegénységgyermekében - már egészen fiatalon - felizzott a protestálás, az igazságtalanság elleni lázadás szenvedélye, akkor az ősök hagyománya is munkált bennem’.’ Négy nappal ezután Darvast vallás- és közoktatásügyi miniszterré választották. Igyekezett megszolgálni a párt bizalmát. Március 22-én levelet írt Rákosi Mátyásnak, melyben többek között ez állt: „Én azonnal intézkedem, hogy Kékén András bpesti (Deák tér) lelkész fegyelmi ügyét súlyos ítélettel sürgősen lezárjuk. Ez annál is fontosabb, mert Kékén András -bár egy év óta fel van függesztve - egyik fő mozgatója az egyházon belüli reakciós szervezkedésnek.’’ Ordass Lajost 1950 májusában szabadon engedték, azonban a megüresedettnek nyilvánított püspöki tisztségbe június hónapban az állami akaratot végrehajtó, Darvas által is támogatott Dezséry Lászlót választották meg. Darvas továbbra is vezető szerepet játszott abban, hogy irányt mutasson és utat vágjon az új világban. A Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának 1951. május 4-i ülésén úgy határoztak, hogy a Minisztertanács ideiglenesen megbízza Darvas Józsefet az Állami Egyházügyi Hivatal ellenőrzésével. 1952. május 3-án elfogadták az egyház új területi beosztását. A déli kerület püspöke Dezséry László, felügyelője Darvas József, az egyetemes felügyelő Mihályfi Ernő lett. Ezzel teljessé vált az ateista állam hatalmi bázisának kiépítése. 1956. október 30-án a lemondott Dezséry helyére ismét Ordass Lajost emelték a püspöki székbe. Ordass telefonon felhívta Darvast, és kérte, hogy az életfelfogásával ellentétben álló felügyelői tisztségről mondjon le. Darvas erre ígéretet tett, de soha nem teljesítette, sőt Ordass Lajos püspök másodszori eltávolításában is jelentős szerepet játszott. 1958. május 6- án levelet írt Ordass Lajosnak, hogy tartsanak egyházkerületi presbiteri ülést, mert halaszthatatlan ügyeket kell tárgyalni. Ordass közölte Darvassal, hogy az állam részéről tett intézkedések miatt nem áll módjában a kérést teljesíteni. Erre Darvas az elnökség nevében 1958. június 24-re összehívta a Déli Egyházkerület presbitériumát, és az ő, valamint Koren Emil esperes elnöksége alatt a megfélemlített egyházvezetők megállapították, hogy „D. Dezséry László püspöki tisztéről történt lemondása érvénytelen”. A presbitérium felkérte Ordass Lajost a hivatal átadására, Dezséry Lászlót a püspöki hivatal átvételére. Dezséry nem foglalta el a püspökséget, nagybeszédben azonnal lemondott, így megürült a püspöki állás. Az elnöklő Darvas azt mondta Dezséryről: „...tévedett ugyan, de nem ártott’.’ Miután Káldy Zoltán tolna-baranyai esperest 1958. november 4-én beiktatták püspöknek, Darvas egyházkerületi felügyelői tisztsége teljesen névlegessé vált. 1971-ben tévéfilmet készítettek Szülőföldem, Orosháza címmel Darvas forgatókönyve alapján. A forgatás egyik helyszíne az evangélikus templom volt, ahová elhívták az őt elindító Tóth László tanítót és Csizmadia Lajost is, akik együtt emlékeztek a Darvas életét teljesen megváltoztató, 1932-es tanítóválasztásra. Hosszú tárgyalások után Darvas 1972-ben lemondott, egyházkerületi felügyelői tisztségét Szent-Iványi Ödön Deák téri presbiter nyerte el. Darvas József 1973. december 3- án halt meg, s a Kerepesi temetőben egykori miniszternek kijáró külsőségek mellett, egyházi szertartás nélkül temették el. E sorok írója jelen volt a temetésen, és látta, amint a tömegből kilépő, megrendült Dezséry László, a Magyar Rádió főmunkatársa egy szál vörös szegfűt helyezett a ravatalra. ■ Koszorús Oszkár Az ünnepi könyvhét országos szövetkezeti megnyitója - Orosháza, 1973. június 3. A képen balról: Darvas József Kossuth-díjas író, Koszorús Oszkár könyvesboltvezető, Féja Géza író, Seszták András, a városi könyvtár igazgatója, Lipták Pál Kossuth-díjas, a megyei könyvtár igazgatója és Enyedi G. Sándor, a Békés Megyei Népújság főszerkesztője ,
