Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-29 / 17. szám
4 41 2012. április 29. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Rövid testvérlátogatás Hosszúszón Folytatás az 1. oldalról A gyülekezet énekkarának szolgálata után a szlovák püspök, Rusznyák Dezső sajógömöri lelkész és Benczúr László, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének felügyelője mondott köszöntőt. Az egyházi vezetők kötetlen beszélgetésére - az istentisztelet előtt és után is - megterített asztalnál volt lehetőség Ferdinánd Zoltán gyülekezeti felügyelő jóvoltából, aki közeli panziójába invitálta a vendégeket és a helyi közösség képviselőit. A konstruktív, baráti eszmecserének köszönhetően missziói napjára, ahol reménység szerint találkozhatnak is leendő testvérgyülekezetük képviselőivel. A két püspök megegyezett, hogy - a nemrégiben Komáromban aláírt szlovák-magyar partnerszerződésben foglaltaknak megfelelően - keresik a lehetőséget a felvidéki területeken, jelen esetben Rozsnyón és környékén, hogy magyarországi evangélikus lelkészek segíthessenek a magyar szórványgyülekezetek gondozásában - ezzel is elősegítve a magyar evangélikusság identitásának megőrzését és az anyaországhoz tartozás érzésének erősödését. a kapcsolatok megerősítése több szinten is megindulni látszott. A helyi evangélikus közösség szívesen lépne testvér-gyülekezeti kapcsolatra egy magyarországi gyülekezettel. Ezzel kapcsolatban Fabiny Tamás már konkrét javaslattal is biztatta a vezetőséget. így a hosszúszóiaknak eggyel több okuk van arra, hogy ellátogassanak az Északi Egyházkerület százhalombattai A délutáni kecsői istentisztelet után a püspök, a felügyelő és a püspöki titkár még szívtak egyet-kettőt a Gömör-Tornai-karsztvidék friss hegyi levegőjéből, majd az alig háromórányira lévő magyar főváros irányába vették útjukat. Igazán nem hosszú út, hogy akár gyakrabban is meglátogassuk hittestvéreinket Hosszúszón... ■ HHÁ Kismartoni kézfogások Az ausztriai Eisenstadtba (Kismarton) látogatott április 19-én Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Az Ausztriai Evangélikus Egyház Burgenlandi Egyházmegyéjének szuperintendensével, Manfred Kochhal a közeljövő közös projektjeiről egyeztettek. A tervek között szerepel egy közös, magyar és osztrák területen is dolgozó gyülekezeti hittanár szolgálatba állítása 2012 szeptemberétől, valamint egy evangélikus történelmi helyeket összekötő vándorút kialakítása a határ mindkét oldalán, „a tolerancia útja” néven. A megbeszélésen részt vett Otto Mesmer burgenlandi esperes is. ■ Adámi Mária felvétele Évforduló rendhagyó liturgiával !► Folytatás az 1. oldalról Az ünneplés terített asztal mellett, bőséges és ízletes ebéddel folytatódott. Fluber Béla, a Szőlőtő-alapítvány otthonának vezetője és Flidasi György alapítványi elnök itt köszöntötte a jelenlévőket, és számolt be az otthon életéről, eredményeiről és gondjairól. Elmondták, hogy a személyzet adott, jelenleg mégis csak tizennyolc gondozottat tudnak ellátni két lakóegységben, a lehetséges huszonhét fő és három lakóegység helyett. Bár volt segítség, mégis nehéz a működés, a fenntartás. „Kérésünk, hogy ne engedjenek el bennünket, hiszen jó a cél, fontos az alapítvány által végzett feladat” - kérték az otthon vezetői. Furka János gondozott önmagáról beszélt. A terhes múltról, a megélt mélységekről, majd az újrakezdésről a Szőlőtőben, az itt kapott fizikai, lelki, szellemi támogatásról, segítségről. Csepregi András lelkész reménységét és jókívánságát kifejezve kérte Isten áldását az alapítványra. Andorka Árpád, az alapítvány kuratóriumi tagja arról beszélt, hogy mindig a megtapasztalt valóságnak megfelelően szabad egy intézmény működését, életét megítélni. Gáncs Péter püspök búcsúzásként kifejtette, hogy az alapítvány fontos az egyház számára, ha ez nem jut is mindig kifejezésre. Mint mondta, azt kívánja, hogy a továbbvezető úton szorosabb együttműködés alakuljon ki a rehabilitációs otthon és a györkönyi evangélikus gyülekezet között. ■ WiszKiDENSZKY András A Szőlőtő Alapítvány alkoholbetegek gyógyulását elősegítő szolgálata már 1991 óta működik, a rehabilitációs otthon jelenlegi formájában 2003 áprilisa óta fogad betegeket. Az intézményben huszonegy férőhely van. Két épületben, három és négyágyas szobákban laknak a gondozottak, akiknek teljes ellátást biztosítanak. Az otthonba való bekerülés és az ott-tartózkodás önkéntes. Fontos, hogy aki szeretne bekerülni, abban legyen meg az elhatározás az alkoholról való teljes leszokásra. Az otthonban ehhez nyújtanak segítséget egyéni és csoportos foglalkozások során és a terápiás munka biztosításával. Ha a gondozott valóban célul tűzi ki a szenvedélyétől való megszabadulást, és ennek érdekében hajlandó együttműködni, jó eséllyel indulhat el a gyógyulás útján. A gondozottak számára szociális foglalkoztatást (terápiás munkát) biztosítanak. A foglalkoztatás az alapítvány gyümölcsösében történik. Meggy-, cseresznye-, kajszi-, szilva- és almaültetvények adnak lehetőséget egész éven át a gondozottak foglalkoztatására; a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat alapján napi négy-, illetve hatórás munkát végezhetnek. A bérezés a minimálbér figyelembevételével történik. Az intézmény a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával működik. Súlyt helyeznek arra, hogy kezeltjeik megismerjék a keresztyén hit alapelveit, és megtapasztalják, hogy súlyos betegségükből csak Isten képes megszabadítani őket. Ezért az otthonban mindennap tartanak reggeli és esti áhítatot, vasárnap pedig a gondozottak csoportosan vesznek részt istentiszteleten a helyi evangélikus templomban. Orosháza 268 ► Nem, a cím nem helyrajzi szám, hanem évek száma. Minden évben Szent György napján írunk eggyel többet a város neve után, hiszen ez a nap a város alapításának dátuma. 1744-ben az evangélikus hitüket feladni nem akaró zombai családok e napon telepedtek meg az orosházi pusztákon, hogy olyan jövőt építsenek, amelynek örökösei büszkén és méltósággal tekinthetnek a múltra, mert abban nem látnak megalkuvást, hitehagyást. A gyülekezet és a város gyökerei ebbe a hitbeli, emberi tartásba kapaszkodnak, méltó tehát, hogy újból és újból tudatosítsa minden nemzedék, hogy milyen kincset, értéket jelentenek az alapító ősök. A város alapításának kétszázötvenedik évfordulója óta a gyülekezet minden évben a városalapítás napjához legközelebb eső vasárnap főistentisztelete után két emlékkövet állít egy-egy lelkésze és tanítója tiszteletére a templom mellett kialakított emlékhelyen. Idén április 22-én, vasárnap az istentisztelet után Aranyi József esperes-lelkész és Csizmadia Mihály tanító életpályáját ismertette Koszorús Oszkár helytörténész, egyházmegyei felügyelő, majd Ribár János esperes rövid igeszolgálatát követően a gyülekezetben vendégeskedő D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök mondott felavató áldást. Hétfőn folytatódtak az ünnephez kapcsolódó hagyományos alkalmak. Kiemelkedett közülük a városi fúvószenekar hangversenye, amely mindig a város egyik meghatározó kulturális szereplőjének tisztelgése az ősök emlékezete előtt. Az ünnep előestéjén 1969 óta minden évben megrendezik ezt a hangversenyt, idén immár sorozatban a negyvenharmadik alkalommal. A nagyszámú közönség a Himnusz és az Erős vár a mi Istenünk korái fúvószenekari kísérettel való éneklése után hallgatta meg a színvonalas műsort. Kedden este kezdődött Orosháza Város Önkormányzatának ünnepi ülése. Ebben talán nincsen semmi különös, mert ha egy település konkrét időponthoz tudja kötni múltjának valamely kiemelkedő eseményét, akkor azt az ünneplés, az emlékezés napjává teszi. A város önkormányzata azonban úgy határozott, hogy ünnepi ülése az evangélikus templomban lesz. Ez a döntés nem csupán az egyház és a város jó együttműködését jelző gesztus volt, hanem annak a történelmi ténynek a kifejezése és tudatosítása, hogy Orosháza újkori történelme szorosan egybekapcsolódik az evangélikussággal. Üldözött, menekülő, mindenét hátrahagyó gyülekezet épített otthont, templomot, állandóságot, és ebből nőtt ki az a hely, amely a mai nemzedékek számára is szülőföld, otthon, szűkebb haza. Az ünnepi ülésen dr. Dancsó József polgármester, országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, és átadták a város díjait. A résztvevők és a vendégek az orosházi Kodály gyermekkórus mellett a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános iskola és Gimnázium növendékeinek műsorát láthatták. Nem mindennapi adottság, ha egy város elmondhatja magáról, hogy léte a hitben - az emberileg lehetetlent, a kilátástalanságot legyőző hitben - gyökerezik. Élet az elhagyatott földön, város a pusztában, hit és reménység a szívekben: Isten áldásával indulhatott új és új esztendő, idén már a 268. Nemzedékünk javára és az Úr dicsőségére. ■ Ördög Endre Ribár János, D. dr. Harmati Béla és Koszorús Oszkár
