Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-29 / 17. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. április 29. » 5 Templomépítő lelkészére emlékezett a sárszentlőrinci evangélikus gyülekezet Kétszáz éve halt meg Nagy István evangélikus püspök, aki majdnem ötven éven át volt a Tolna megyei Sárszentlőrinc lelkésze. A templomépítő, iskolaalapító lelkipásztorról könyvet jelentetnek meg, vasárnap pedig ünnepi istentiszteleten emlékeznek rá - adta hírül (Kari Jánosné Csepregi Erzsébet helyi lelkész közlése alapján) már április 20-án a Magyar Távirati Iroda. A nemzeti hírügynökség ismertette, hogy Nagy István (1728-1812), akit előbb esperesnek, majd püspöknek választottak, szinte halála pillanatáig Sárszentlőrincen szolgált. Utóbbi tisztét tizenhat éven át töltötte be. Az egykori szuperintendens szellemi öröksége igen gazdag: német nyelvről lefordított és saját költségén kiadott egy ezerötszáz oldalas áhítatoskönyvet, szerkesztett és adott ki konfirmációs kátét, énekeskönyvet, Újszövetséget, és 1775-ben - Mária Terézia engedélyével - ő építtette a ma is álló templomot a korábbi sártemplom kiváltására; ő alapította 1806-ban az egyházmegyei algimnáziumot, ahova később Petőfi is járt, s amelyet 1870-ben Bonyhádra telepítettek át. A püspök halálának kétszázadik évfordulója alkalmából múlt vasárnap rendezett délutáni ünnepségen dr. Kertész Botond egyháztörténész nyitotta meg a gyülekezeti teremben azt az igényes kiállítást, amely az Evangélikus Országos Múzeum anyagának felhasználásával és a múzeum munkatársainak áldozatos segítségével mutatja be a kort, amelyben Nagy István püspök élt. Erre emlékezett Gáncs Péter püspök is a megnyitót követő templomi istentiszteleten. „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” Nem véletlenül helyezte annak idején Nagy István az újonnan épült sárszentlőrinci templom falára ezt az igét - mutatott rá a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője -, hiszen életének tájékozódási pontja volt az Istentől kapott világosság, az emberi élethez kapott erő. így tudott megállni, élethelyzetekben helyesen dönteni, tudott Isten igaz szolgája lenni. „Vigyük magunkkal mi is e tájékozódási pontokat, hogy félelem nélkül tudjuk járni a krisztusi utat” - zárta igehirdetését Gáncs Péter. Az istentiszteleten Szabó Vilmos Béla esperes és a gyülekezet lelkésze végezte az oltári szolgálatokat. A Pro Artis vonóstrió után dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész tartott előadást Nagy István életéről. Kari Jánosné Csepregi Erzsébet az évforduló alkalmából középiskolások részére meghirdetett pályázat eredményét hirdette ki és adott át díjakat - az I. kategória győztese, Matos Péter nyertes esszéjéből olvasott fel egy részletet. Az istentisztelet után a templomkertben került sor Nagy István püspök emléktáblájának leleplezésére a „a tanítók falánál” ahol mostantól a község tanítóinak, lelkészeinek állítanak emléket. (A falnál Szabó Vilmos Béla esperes tartott rövid áhítatot.) A templomkertből a község temetőjébe vonult át a gyülekezet. Nagy István sírjánál a Déli Egyházkerület, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, a Tolna-Baranyai Egyházmegye, valamint a Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség képviselői helyeztek el koszorúkat (képünkön). Az évfordulós ünnepet szeretetvendégség zárta a gyülekezeti teremben. A Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség kiadásában (Kari Jánosné és Bakay Péter evangélikus lelkészek szerkesztésében) igényes kiadvány is megjelent az évfordulóra, amelynek mellékletében a Nagy István által írt vagy fordított kötetekből közölnek részleteket. A könyvből minden sárszentlőrinci család ajándékba kapott egy példányt, hogy megismerje a község életében jelentős szerepet játszó lelkész életművét. ■ W. A. A kinek az Vr VILágossága és szabaDItoIIa, kltöL féLIen. Az Vr én éLeteMnek erele, kltöL retteglek. Ps. 27. v. 1. 1 x M = 1000 1 x D = 500 5 x L = 250 3 x V = 15 10 x I = 10 Összesen 1775 A kronosztikonhoz nem tartozó utolsó sor meg is fejti a rejtvényt: Sub Eccl[esiae] huj[us] V[erbi] Djivini] M[inistro] Ste[phano] Nagy. 1775. Azaz: Ezen gyülekezet lelkésze, Nagy István idejében. 1775. Nagy István, a Dunántúli Egyházkerület püspöke Kétszáz éve halt meg korának kiváló lelkipásztora, Nagy István. Hatását máig érezzük, munkássága maradandó. Beziben született 1728-ban. Győrben, Sopronban, majd Wittenbergben tanult. Három évet töltött külföldön, 1753. november 3-án szentelte lelkésszé Mohr Illés Modorban. Nagyalásonyi és várpalotai szolgálati évek után 1765-ben már sárszentlőrinci lelkész, itt szolgál haláláig, negyvenhét éven át. Mit köszönhetünk neki mi, mai sárszentlőrinciek? Hatalmas, gyönyörű templomunkat, amelyet 1775-ben a kicsinek bizonyult sártemplom helyén emeltek. A türelmi rendelet előtt építették, nagyobb lett, mint az előző, kőből, toronnyal. A szószék mögött a falban elhelyezett, az alapításra emlékeztető, kronosztikont tartalmazó tábla igéje - a 27. zsoltár 1. verse - Nagy István életigéjének tekinthető: „Akinek az Úr világossága és szabadítója, kitől féljen. Az Úr én életemnek ereje, kitől rettegjek.” Amikor fiatal feleségét elveszti, s ott marad három gyermekkel egyedül, akkor is az Úr ereje élteti. De szüksége volt szabadító Ura jelenlétére, segítségére munkája végzése, gyülekezetei bátorítása, biztatása küzdelmeiben is. Mit köszönhet neki a Tolna-Baranya-Somogyi Egyházmegye, ahol hamarosan alesperes, majd főesperes lett? Az algimnáziumot, amelyet 1806-ban itt létesítettek Sárszentlőrincen. A messziről ide érkezett diákok között itt töltött két tanévet Petőfi Sándor is. De a tehetséges, éles eszű helyi gyermekek, fiatalok számára is nagy lehetőség volt helyben megkezdeni algimnáziumi tanulmányaikat (Zsivora György, Balassa János). Ez az iskola 1870-ben került Bonyhádra, ahol a mai napig él és virágzik. Mit köszönhet neki a Dunántúli Egyházkerület, amelynek sárszentlőrinci lelkészi szolgálata mellett 1796-tól tizenhat éven át püspöke volt? Felelős gyülekezetszervezői munkát. Azt a szellemi, lelki hatást, amellyel gyülekezeteit a hitben megtartani, megerősíteni igyekezett. Németből lefordította és saját költségén 1790-ben kiadatta Rambach János ezerötszáz oldalas áhítatoskönyvét Jézus szenvedéséről. Újra kiadatta Torkos András Újszövetség-fordítását 1803-ban. Új énekeskönyvet szerkesztett és adott ki 1805-ben. 1810-ben konfirmációi kátét készített és adott ki, amelyet hosszú ideig nagy haszonnal forgattak a konfirmációra készülő fiatalok. Mit köszönhet neki a közegyház? 1791-ben mint főesperes részt vett a pesti zsinaton. A racionalistákkal szemben ő is a hitvallási iratokhoz ragaszkodók táborát erősítette. Magyar érzelmű volt, ezt még a zsinaton való megjelenése is kifejezte. Nem volt hajlandó az akkor szokásos hosszú fekete papi viseletben (germanica) megjelenni, ő mindig rövid szabású magyar ruhát viselt. Nyolcvanhárom éves koráig állt szolgálatban. 1812 februárjában mondott le püspöki tisztéről, s közel két hónap múlva megtért Teremtőjéhez. 1812. április 22-én nagy részvét mellett búcsúzott tőle gyülekezete és egyházkerületének népe. Sárszentlőrinci egyházközségünkben nagy elődöket követett és neves utódok követték őt is a gyülekezetépítő munkában. Bárcsak múltunk kiemelkedő személyiségeinek lelkisége, hite, ihletett élete formálná jelenünket is, Isten dicsőségére, örömünkre! ■ Karl Jánosné Csepregi Erzsébet Hatvani hitvállalás DR. BARCZA BÉLA Nyugalmazott pásztoruk gyűjteményes tanulmánykötetének gyülekezeti bemutatójára sereglettek össze az érdeklődő hívek április 22-én délután a hatvani evangélikus templomban. A hetvenötödik életévében járó dr. Barcza Béla egyház- és helytörténeti írásokat tartalmazó könyvének bemutatójához igazán méltó - istentiszteleti - keretet szervezett a közösség Fatalin Helga lelkésznő koordinálásával. (A vendégeket Halacska András, az újonnan választott egyházközségi felügyelő köszöntötte.) Az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese, Mekis Ádám nemcsak a szószékről hirdette Zsolt 78,3-4 alapján, hogy „Istentől rendelt munkát végez az, aki átadja hitét a jövendő nemzedéknek” de a délutáni alkalmon „vendégszolgáló” acsádi énekkar tagjaként is kifejezésre juttatta a keresztény örökség (esetükben az egyházzene) ápolása, átörökítése melletti elkötelezettségét. Az istentiszteletet követően elsőként vállalkozott Mekis Ádám a Sorsvállalás! című - szerzői magánkiadásban megjelent - kötet méltatására is, jóllehet a kiadvány „kulisszatitkairól” természetesen nála többet árult el a szerkesztő, Bacsa Tibor. Végezetül a szerző (képünkön) is szólt néhány hitvallásos szót, nem rejtve véka alá, hogy a közel fél évszázados kutatómunkájának eredményeként megszületett temérdek írásból (melyek közül jó néhány az Evangélikus Élet hasábjain jelent meg első ízben nyomtatásban) fájó szívvel tudott csak válogatni. Végül is 135 minitanulmány kapott helyet a dr. Fabiny Tamás püspök ajánlásával ez év elején napvilágot látott kötetben, reményt adva a folytatásra... A bölcsész- és teológiai doktorátussal is felvértezett dr. Barcza Béla 1981 derekától volt lelkésze - közel huszonöt éven át - Hatvan evangélikusainak, s vált eközben a város megbecsült, tudós polgárává. ■ TPK