Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-22 / 16. szám
4 41 2012. április 22. Evangélikus Élet KERESZTUTAK Börtönmissziós imahét „Felülírták” a cigány himnuszt A baracskai börtönben cigány bűnözők (is) imádkoztak az európai romákért ► A cigány kultúra április 8-i világnapjához kapcsolódó imanapot tartottak múlt csütörtökön a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektumában. A rendezvényen börtönlelkészek - a börtönmisszióban részt vevő felekezetek részéről huszonhárom lelkész és missziói munkatárs valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának képviselői imádkoztak együtt a fogvatartottakkal az intézet étkezdéjében. Az alkalom a cigány himnusz (Zöld az erdő...) beás, oláh, majd magyar nyelvű éneklésével kezdődött. A himnusz utolsó mondatát („Megátkoztál, meg is vertél, / Örök csavargókká tettél”) azonban felülírták a fogvatartottak, és „Megáldottál, megváltottál, / Országodba befogadtál” szöveggel énekelték. W Folytatás az í. oldalról Igazságot mindenkinek! Minta víz, áradjon az igazság mint a sebes patak, az igazságosság. (Ám 5,24) A bosszú, a megtorlás mindig valamiféle féktelen, vad igazságosságot jelent - hangzik Sir Francis Bacon, a nagy angol filozófus gondolata -, mely egyfajta ösztönös reakció; mindnyájan érezzük, amikor áldozattá válunk. Hasonlóan az iskolaudvaron játszó gyerekekhez mi is vissza akarunk ütni az elkövetőknek, hogy megfizessenek azért, amit tettek. És ezt így jónak is látjuk talán, pedig tudjuk: a megtorlás gyakran a bűnözés, az erőszak és a rombolás elterjedését jelenti. A szemért szemet, fájdalomért fájdalmat, elvesztésért elvesztést gondolata bár lehet, hogy áldozatként enyhíti a haragunkat, de a bosszú nem pótolja vagy állítja helyre senki és semmi elvesztését, sem nem teszi az elkövetőt alkalmassá arra, hogy felelősségre vonható legyen. És ebben a folyamatban az erőszak szintjén a düh és a félelem egyre csak nő a társadalomban. Azt gondolom, ez nem lehet az igazságosság útja. Mert az igazság sokkal többet jelent, mint az igazságtalanság vagy a jelen lévő gonosz elleni harcot. Ezek is az igazság fontos szempontjai, de az igazság sokkal inkább egy felhívásnak tekinthető: arra, hogy megvédjük a kiszolgáltatottakat, hogy visszaszorítsuk a gonoszt; és természetesen azért is szükségünk van az igazságra, hogy helyreállítsa az igazságtalanság okozta károkat, annak érdekében, hogy gyógyulást és békét hozzon minden ember életébe. Már az ősidők társadalmai is hoztak létre szabályokat annak érdekében, hogy megóvják a fennálló rendet, és különböző eljárásokat is alkottak arra az esetre, ha a közösség rendje vagy a közösség tagjainak élete, jóléte esetleg megsérül. Mégis, tudjuk, hogy az igazság eszménye és normája gyakran sérül, és azt is tudjuk, hogy a törvények kijátszása és manipulációja folyik néhányak javára, miközben mások áldozattá válnak azon törvények által, amelyek megvédeni szándékoztak őket. Ebben a tökéletlen világban, ahol hamis érdekek, irigység és erőszak, egyenlőtlenségek és visszaélések tapasztalhatók lépten-nyomon, szomjazzuk azt az igazságot, mely igazán kiárad, mint a tenger, minden ember megelégedésére! Engedjük az igazságot kiáradni, hogy a gonoszságot és az erőszakot megfékezze! Szavahihető igazságszolgáltatást, méltányos ítéletet - olyan igazságot szeretnénk, mely nem annak kicsúfolása; tisztességet, tiszteletet és rendet! Engedjük az igazságot kiáradni, hogy megmentsük a kiszolgáltatottakat és elesetteket, azokat, akik gyengék és szegények; hogy hozzon enyhülést az igazság mindazok számára, akik áldozatául estek mások pusztító akaratának. Engedjük az igazságot kiáradni, hogy minden gonoszságot le lehessen leplezni, hogy felelősségre lehessen vonni az elkövetőiket olyan igazsággal, mely a javulást és a megújulást jelenti számukra. Engedjük az igazságot kiáradni, hogy helyreállítsa azokat a károkat, amelyeket az elkövetők és gonoszságuk okozott; az igazság nemcsak bünteti az elkövetőket, hanem segíti is őket, akár az áldozattal való viszony rendezésében. Engedjük az igazságot kiáradni, hogy helyreállítsa a békét és a közösségek jólétét; az igazság helyreállítja a megtörött kapcsolatokat, az áldozatok gyógyulását hozza, és az elkövetőket újra a társadalom, közösség felelős tagjaivá teszi. A bűnözés nem pusztán a szabályok megsértését jelenti, hanem általában a másik ember, az egyén és a közösség ellen támad. Egyes bűncselekmények azonban sokkal nagyobb kárt okoznak, mint a többi. Gondoljunk csak az emberiség elleni rettenetes bűncselekményekre: népirtás, terrorizmus, rabszolgaság. Tekintsünk olyan messze ható borzalmakra, mint az emberölés, nemi erőszak, emberrablás, gyermekmolesztálás, kényszermunka. Éppen az az egyik fő célja az igazságszolgáltatásnak, hogy korlátozza a rosszat, korlátozza a bűnt, korlátozza mindazokat, akik megszegik a jogszabályokat. Az elkövetőknek, függetlenül attól, hogy gazdagok vagy szegények, erősek vagy gyengék, felelősséget kell vállalniuk tetteikért. Vannak olyan idők és bűncselekmények, amikor és amelyek esetében a szükséges igazsághoz hozzátartozik a megtorlás. Bizonyos bűncselekmények esetében, amelyek súlyos támadást jelentenek az erkölcsi rend és a társadalom jóléte ellen, az igazságossággal kell válaszolni a bűn sötétségére. Komoly tévedés ugyanakkor azt hinni, hogy az igazságszolgáltatás) elsődleges célja a büntetés. Amikor az igazság hiánytalanul megvalósul, akkor az elégedetté tesz minden embert - áldozatot, elkövetőt és a társadalmat egyaránt - a kiszolgáltatottak és gyengék védelme által, az elkövető felelősségvállalása által, az áldozatok fájdalmainak és hiányainak helyreállítása által és a társadalom és közösségek békéje és jóléte által. A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság missziója és szolgálata pontosan az, hogy keresse az igazságot, és tegyen érte Isten segítségével, megváltozott életekkel, helyreállt kapcsolatokkal, bocsánatot nyert és megbékélt közösségekkel. ■ Ron Nikkel, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság (PFI) elnöke Imádkozzunk! (Április 22., vasárnap: a fogvatartottak és a börtönmisszió napja.) Az Úr irgalmáért, az elítéltekért, a szabadultakért, családjaikért, gyermekeikért, az áldozatokért és a börtönmisszióért. Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek, és keressék a bűnbocsánatot. A rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal. (Április 23., hétfő: a helyreállító igazságszolgáltatás napja.) Hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen. A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bűnözők megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. A bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat igazság és könyörületesség vezérelje. (Április 24., kedd: az áldozatok napja.) Hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. Hogy megtanuljunk irgalmasnak lenni azokkal, akik fájdalmat okoztak nekünk. (Április 25., szerda: a szabadultak napja.) A szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben. A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. (Április 26; csütörtök: a büntetés-végrehajtás napja.) A börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket. A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat. Hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. (Április 27., péntek: a börtönben lévők családjainak napja.) Az elítéltek családjaiért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen. Az elítéltek családjaiért, hogy a távoliét ne gyengítse szeretetüket, és támogassák egymást. Az otthon maradt családért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. (Április 28., szombat: a börtönlelkészek, missziósok napja.) A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és -missziósoktól. (Április 29., vasárnap: a megbékélés napja.) Hogy a fogvatartottak a kereszthez jöjjenek, ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkozik. Hogy a fogvatartottak megbékéljenek az áldozataikkal, családjukkal és a közösségekkel. Az intézeti - református - lelkipásztor, Szénási Jonathan Sándor a Bibliaolvasó kalauz napi olvasmányával köszöntötte az egybegyűlt fogvatartottakat: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért..!’ (Róm i,8), majd a vendégek felekezeti sokszínűségére utalva említette az Ökumenikus Tanulmányi Központ Örömhír a cigányoknak is című füzetét, amelyben különböző egyházak munkatársai írnak cigánymissziós szolgálatukról. A tanulmányi füzet és az imanap is lehetőség arra, hogy megismerjük egymás eddigi szolgálatát, és a jövőben számítsunk és építsünk egymásra - mutatott rá a börtönlelkész. A fogvatartottak énekei után Szeidl Tamás alezredes, parancsnokhelyettes köszöntötte a vendégeket. Röviden beszámolt az intézetben folyó felzárkóztató programokról, az általános iskola befejezését lehetővé tevő iskolai oktatásról, a szakmát adó OKJ-s képzésekről. Elmondta, hogy az intézet figyel a különböző etnikai hátterű fogvatartottakra, és lehetővé teszi - „öntevékeny kulturális csoport” keretében - a nemzetiségi hagyományok ápolását. A parancsnokhelyettes kiemelte a börtönlelkészi szolgálat fontosságát, és köszönetét mondott a bejáró missziók szolgálatáért, amely a szabadulok reintegrációjában is komoly segítséget jelent. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságát képviselő Kissné Oláh Anita lovári nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, nagy tapsra késztetve a lovári anyanyelvű fogvatartottakat. Tarr Zoltán református zsinati tanácsos köszöntőjében elmondta: az Amerikai Presbiteriánus Egyház kezdeményezése volt, hogy a cigány kultúra világnapjához kapcsolódva imahetet kellene tartani. A cigány imanapot börtönben tavaly tartották meg először, mégpedig a pálhalmai intézetben. A köszöntések után az Agapé Gyülekezet gyöngyösoroszi cigány gyülekezetének tagjai szolgáltak. Énekeik között Csemer József tett bizonyságot huszonegy évvel ezelőtti megtéréséről és hitben járásáról. Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke Fii 4,6-7 alapján beszélt az imádság fontosságáról, az aggodalomról, a könyörgésről, a hálaadásról és Isten békességéről. Igeszolgálata után a hazai cigányság életét bemutató prezentáció következett. A vetítéssel párhuzamosan magyar, beás, oláh és romungró fogvatartottak olvasták fel a Szentírásból a kijelölt lekciókat és az imádságokat. Kissné Oláh Anita elmondta, hogy az imádságok mélyen megérintették. Valóban szükség van Isten előtti elcsendesedésre, hogy felismerjük Isten előtti felelősségünket. Az egymás iránti felelősségről szólnak azok a felzárkóztatási programok is, amelyek szeretnék kedvezőbb helyzetbe hozni a hátrányos helyzetben levőket. De ott kell, hogy legyen mindegyikünkben az önmagunk iránt érzett felelősség is, mert csak azon lehet segíteni, akiben ez megvan, és maga is akar változni és változtatni a helyzetén - mutatott rá a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium munkatársa. Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója a Miatyánk (Mt 6,9-13) felolvasása után az imádkozó és imádkozni tanító Jézusról beszélt. Arról a Jézusról, aki most is imádkozik értünk, magyarokért és cigányokért egyaránt; és tanít bennünket imádkozni, egymásért is. Zárszavában a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságát képviselő Benedek Ede elmondta, hogy öröm volt a büntetés-végrehajtási intézet és az egyházak együttműködését látni, a magyaroknak és cigányoknak olyan kölcsönös megértését tapasztalni, és ez példát mutathat másoknak is. A hozzászólások után újra az Agapé Gyülekezet gyöngyösoroszi cigány gyülekezetének tagjai énekeltek. Az énekek között előbb Baranyi Albert tett bizonyságot tizennyolc évvel ezelőtti megtéréséről, majd Makula Zsolt mondta el, hogy bűncselekményei miatt külföldre menekült, hogy ne tudják elfogni. Spanyolországban megtért, és megtérése után hazajött, hogy jelentkezzen büntetése letöltésére. Hálás Istennek, hogy ebben a börtönben élő közösségben lehetett más megtért hívőkkel, és most, szabadulása után visszatérhetett, hogy ezen az imanapon bizonyságot tegyen. Az alkalom végén áldást mondott dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Agyagási István esperes, a Dunamelléki Református Egyházkerület képviselője, Bencze András, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese, Pásztor Jánosné a Református Nőszövetség képviseletében, Dani Eszter a református cigánymissziós lelkészek nevében, Tornyai Gábor a római katolikus börtönlelkészek nevében és L. Molnár István a református börtönlelkészek nevében. Az áldások után a vendégek és a fogvatartottak átvonultak a kápolnába, ahol Landauer Attila cigánymissziós referens és Tornyai Gábor plébános nyitotta meg az intézeti lelkipásztor képeiből összeállított kiállítást. (Szénási Jonathan Sándor kezdeményezésére baracskai fogvatartottak már nyolc éve részt vehetnek a csatkai búcsún. A lelkipásztor ezeken az alkalmakon készítette a részben a zarándoklatot, részben a zarándokokat bemutató képeket.) Tornyai Gábor plébános a katolikus népi lélek Máriatiszteletéről beszélt, ezen belül is a sajátos csatkai Máriakultuszról: idén volt százötven éve az a Mária-jelenés, amely a csatkai völgyet kegyhellyé tette. Azóta áldozatkész hívek díszes ruhákat varrnak, illetve varratnak a csatkai Máriaszobornak, amelyet a misék előtt „öltöztenek” fel. A baracskai büntetés-végrehajtási intézetben zajlott alkalom a kiállítás megtekintésével és kötetien beszélgetéssel zárult. 0 GeSheR-HÍD
