Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-08 / 14. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. április 8. *• 3 ► Ahogyan a rutintalan táncos csak a kályhától kezdve tudja a koreográfiát, vannak, akik kizárólag gödörásással képesek elképzelni az építkezést. Pedig építkezni is sokféle módon lehet! Bár először a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség tagjai is úgy tervezték, hogy közösségük központjaként Salamonbokorban - hajdani iskolájuk telkén - emelnek templomot, egy váratlan lehetőség új megoldást kínált... Múlt szombaton dr. Fabiny Tamás püspök szentelte fel az egyházközség új szociális és gyülekezeti központját Nyíregyházán, a Bolyai téren. A Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség húsz éve vált ki a belvárosi gyülekezetből, hogy a mintegy tízezer lakosú városrésznek és a környező húsz bokortanyának lehessen bázisközössége. Az itt élő, hátrányos helyzetű, rászoruló emberek szociális ellátását a gyülekezet Joób Olivér Szeretetintézménye végzi: az étkeztetésen és tanyagondnoki szolgálaton kívül biztosítják a házi segítségnyújtást, végzik a családsegítést, az idősek nappali ellátását, a hátrányos helyzetű fiatalok foglalkoztatását. Mindezeken felül az egyház mű„Mindenben meggazdagodtatok” Gyülekezeti és közösségi központot avattak Nyíregyházán ködteti a hajléktalanok ellátására hivatott Oltalom Szeretetszolgálatot. Ebben a helyzetben vásárolták meg az önkormányzattól a két éve funkcióját vesztett egykori iskolaépületet a városrész központjában, majd nyerték el pályázatukkal az Európai Unió ötvenmillió forintos támogatását. A hatvanas-hetvenes évek világát idéző, lepusztult épületben tavaly nyáron láttak munkához, és a terveknek megfelelően ez év március 31-én vették birtokukba a megújult, megszépült létesítményt. (Igaz, a kétszintes épületnek egyelőre csak a földszinti helyiségeit.) A hivatalosan „Szociális alapszolgáltatások fejlesztése Nyíregyháza-Kertvárosban és a tanyai területeken szociális szolgáltatóközpont kialakításával és épület felújításával” címen futó projekt az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával valósul meg. Az új szociális szolgáltatóközpont és gyülekezeti ház otthona lesz a már eddig is végzett munkának (ide költözik például a családsegítő szolgálat), de indítanak benne életmód- és baba-mama klubot, létrehozzák a roma nők klubját... Lesz gondjuk a férfiakra is, ahogyan a fiatal házasok és a hitüket keresők számára ugyancsak szerveznek majd alkalmakat. Az épület belső terei egyébiránt bármikor istentiszteleti helyszínné alakíthatók. gyülekezet tagjai is magukénak érzik, az abból is kitűnt, hogy a szentelési ünnepség alkalmából máris szűkösnek bizonyultak a helyiségek... Dr. Fabiny Tamás püspök íKor 1,5 alapján („Mert a vele való közösNyugat-Európában már beváltak és elterjedtek az efféle multifunkciós központok, ám hogy a városalapító tirpákok leszármazottai, vagyis a ségben mindenben meggazdagodtatok”) a közösség fontosságáról, megtartó erejéről beszélt, szó szerint rámutatva arra a feszületre is, amelyet a gyülekezet egykori felügyelője faragott. Ugyancsak Nagyváti Pál készítette húsz évvel ezelőtt azt az asztalt is, amelyre a mostani ünnepségen a paltamói finn testvérgyülekezet képviselőitől kapott feszület került. A gyülekezet néhai felügyelőjének (és kántorának) Salamonbokorból áthozott asztala mellé egyébként az az ambó került, amelyet pedig ifj. Nagyváti Pál faragott. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen - a többi választott tisztségviselővel együtt - felesküdött másodfelügyelő kérdésünkre elmondta, órákig járta az erdőt, míg rátalált a megfelelő akácra:- Magától értetődő volt, hogy ezt nekem kell elkészítenem, ilyen módon is folytatva, amit édesapám elkezdett. Bár az azért nagyon látszik, hogy én nyers fával dolgoztam, míg ő öreg, kiszáradt és a gyökérzetet is megmutató rönköt formált meg. Már félig készen van a keresztelőmedence is. Ha az is a helyére kerül, nagyobb lesz az összhang a régi és az új darabok között. Hogy a keresztelőmedencére mikor lesz szükség, azt nem tudhatjuk, de bizonyára nem kell sokáig várni rá, hiszen - mint a gyülekezet lelkésze, Laborczi Géza bejelentette - május első szombatján megtartják az első esküvőt. ■ Veszprémi Erzsébet Már állnak a falak is, hisz január első napjaiban megkezdődött Nyíregyházán az evangélikus óvoda építése. Az alapkő ünnepélyes elhelyezésére azonban „csak” múlt vasárnap került sor. Ahogyan arról lapunk március 25-i számában már beszámoltunk, a szabolcsi megyeszékhelyen 2009 óta működtet óvodát az evangélikus egyházközség, de eddig csupán egyetlen csoport elhelyezését tudták megoldani az 1910-ben épült lelkészi hivatal egy részének átalakításával. (A túljelentkezés két és félszeres.) Az újonnan épülő kétszintes, 766 négyzetméteres épületben hatvan kisgyermek ellátására nyílik majd lehetőség. Három csoportszoba lesz, a hozzájuk tartozó öltözővel, mosdóval, tornaszobával, egyéni fejlesztő-, illetve egészségügyi, orvosi és nevelői helyiségekkel, raktárakkal, szertárakkal, melegítőkonyhával, a kor követelményeinek megfelelő felszereléssel és fejlesztőeszközökkel. A mintegy 150 millió forintból megvalósuló beruházást az országos egyház is támogatja, az Európai Uniótól pedig mintegy 100 millió forintot nyert el a nyíregyháziak pályázata. Az építkezéssel nyárra szeretnének elkészülni. A nyíregyházi evangélikus óvoda történetét rögzítő írást, valamint az Evangélikus Élet 2012. április í-jei számát tartalmazó fémhengert Sztankó Gyöngyi esperes és Kovács László Attila igazgató lelkész helyezte el az óvoda alapkövében. ■ - vési -Papnék csendesnapja Véletlen egybeesés, hogy miközben idén emlékezünk Túrmezei Erzsébet születésének centenáriumára, az Európai Unió a 2012-es évet az aktív öregség és a generációk közötti szolidaritás esztendejévé nyilvánította. Mindenesetre mindkettő témája volt az idei papnécsendesnapnak, amelyre mintegy félszáz nyugdíjas papné gyűlt össze március 31-én Budapesten (néhányuk lelkész férje társaságában), a Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében. (Az alkalomról részletesebben lapunk következő számában.) ■ B. Pintér Márta felvétele Feltámadásának erejében ► Arról egyszer már írtunk e rovatban, hogy minden istentisztelet húsvéti karakterű. A feltámadott Krisztus áll meg a középen, és megszólal: „Békesség néktek!” Kimeríthetetlen hát azon témák sora, amelyek aktuálisak húsvéttájt a Liturgikus sarokban. Ma csupán egyetlen sort emelünk ki a sok imádság egyikéből, de e pár szóban az egész titok ott rejtőzik. A liturgia minden mondata kincs. Olyan érték, amelyet kézbe kell vennünk, meg kell néznünk, sőt még gyönyörködhetünk is benne. Nem azért, mert briliánsán fogalmaztak őseink, nem is azért, mert ilyen ékkővé csiszolta az egyház közel kétezer év alatt, és nem is azért, mert megmentettük a homályba vesző értékeket, és most újra rácsodálkozva érezzük belső kisugárzását. Hát akkor miért? Gyönyörű lehet egy mondat, s nekünk - nem így szocializálódott evangélikusoknak - érdemes megállnunk egy-egy ilyen sornál, hogy megtanuljuk meglátni a szépet. Már az Ószövetség emlékeztet arra, hogy szabad gyönyörködni az evangéliumban: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!” (Ézs 52,7) Más képet használva, de hasonló gondolatot ír az ősi bölcsességek Szentírás-beli könyve: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige” (Péld 25,11) A liturgia mondatai azért olyan értékesek, mert az evangélium summáját adják nekünk, és ebben az összefoglalásban benne van sok minden, a legfontosabb, a lényeg. Röviden, tömören elénk tárják Isten szeretetének a titkát. Ha ezek a drága mondatok belénk ivódnak, akkor a fejünket, lelkünket átjárják a szavai. így mindig lehet a lelki tarisznyánkból elővenni valami olyan táplálékot, amely több mint az aktuális falat kenyér. Ez a lelki eledel az örök életre táplál. Az úrvacsora nagy imádságainak egyike az „anamnézis”, az, amelyben arra kéri az egyház Istent, hogy emlékezzék meg Krisztus művéről, népéről, tanítványairól: „Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, áraszd ki Szentlelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadásának erejében részesüljünk." Olyan imádságbevezető mondat ez, amelyen érdemes elgondolkodni, meditálni. Érdemes szóról szóra ízlelgetni s engedni, hogy kinyíljon, megérintsen, hasson ránk, és formáljon minket. Magában foglalja ez a kérés az egész üdvtörténetet, összefoglalja, mit is lehet és érdemes kérni az Istentől, s felcsillantja azt a távlatot, amelynek mi is részesei lehetünk az istentiszteletben és a dialógussá formálódó Istenember találkozásban. Most azonban csak ezt a mondatrészt kóstolgassuk: „...hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadásának erejében részesüljünk” Nagyhét akkor lehetett naggyá számunkra, ha a kereszt állt a középpontban. Megváltónk keresztjét ünnepeltük. Nem olyan üdvrivalgásos, mulatós ünneplés ez, mint amilyennel az emberek a sekélyességben, a tartalom hiányát rejtegetve ünnepelnek. Minél hangosabb, látványosabb, annál kevésbé derül ki, hogy nincs mögötte semmi. A kereszt csendes (sokszor belső) ünneplése azt jelenti, hogy magasra emeljük, és tudjuk, újra meg újra tudatosítjuk: ez - Krisztus keresztje -RÉGI-ÚJ LITURGIKUS a megváltásunk helye. A kereszt bitófáján és botrányfáján, a legnagyobb emberi gyengeségben, a kilátástalan tragédiában, a gonoszság tomboló koncentrációjában született meg a győzelem bűnön és halálon. Krisztus győzelme miatt a kereszt királyi trón lett, s mi hittel énekelhetjük: „Keresztfán én üdvösségem” (EÉ 205). Ezt persze a földi szem nem észleli. A földi szem csak horrort lát - vagy ha hozzászokott már, akkor egy közömbös jelet. A hit szemével azonban láthatjuk a győzelmet. Aki egyszer meglátta az összevert, haláltusát vívó, szenvedő Názáretiben a győztes királyt, az többé nem akar másról tudni, csak róla, róla is mint megfeszítettről (vö. íKor 2,2). S bár a kereszt a szem és a puszta gondolkodás számára a gyengeség és a halál jele, belőle valójában erő árad. Az új élet ereje. Az újjáteremtő Isten ereje. A halálnál is erősebb szeretet ereje. Ezért könyörög az egyház így: „...Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve feltámadásának erejében részesüljünk.” Hányszor hallottuk, hogy az egyik felekezetnek ez, a másik felekezetnek pedig az a legfontosabb ünnepe. A protestánsoknak nagypéntek, a katolikusoknak húsvét. Ez is, mint minden „skatulyázás” csak részigazság. A liturgia - ha tényleg figyelünk rá, és adunk időt, hogy szavai bennünk érlelődjenek és hassanak - helyre teszi gondolatainkat, korrigálja a hangsúlyeltolódásokat. Egyszerűen és lényegre törően mondja, hogy egyik a másik nélkül elképzelhetetlen, húsvét erejében csak a keresztet ünnepelve részesülünk, a keresztet csak húsvét reménységében tudjuk ünnepeim. Ezért fogta össze és tartotta és ünnepelte az egyház mindenkor egy egységnek a három szent napot, a „triduum sacrum”-ot. A húsvéti istentisztelet tehát az erőgyűjtés és erőáradás alkalma. Itt nincs energiaválság, itt nincs gyengélkedés. A kereszt titkát ünnepelve a húsvéti győztes úr erejéből vihetünk magunkkal. Ennél többre nincs is szükségünk. Ez egyszerűen elég! ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.)
