Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
12 n 2012. március 25. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Az Igazi .Jsíézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már.1” (Énekek éneke 2,11-13) Itt a tavasz! A napsütésben vidámsággal telik meg a szívünk. Reggelenként a hála érzése tölti be lelkünket, hogy a világosság ismét győzött a sötétség felett. A simogató napsugarak incselkedése közepette könnyebb pozitív lelkülettel indulni az iskolába, a munkahelyre vagy a kertbe, valami újat kezdeni, remélni, hinni. A tavaszi zsongás a keresés és várakozás időszaka is egyben. A madarak lelkesebben csiripelnek, a lányok és a fiúk szerelemről ábrándoznak. Az ifjak esküvőre készülnek, az idősek pedig őszinte szeretettel és nosztalgiával gondolnak vissza életük tavaszára. Valahol mindannyián az igazit keressük egész életünkben, és várjuk, hogy találkozzunk vele. Ha pedig már megtaláltuk, akkor hálás szívvel emlékezünk vissza a megtalálás örömére. Miért? Mert nincs is nagyobb boldogság, mint amikor rátalálunk az igazira, és megéljük a szerelem viszonzását. Talán furcsán hangzik, de a böjti idő is egy ilyen találkozásra készít fel. Böjtben a fokozott önvizsgálat eszközével élve és a lelki gazok kigyomlálásával ékesíthetjük fel bensőnket a közelgő nagy találkozásra. A böjt nemcsak rávezet minket a nagyheti eseményekre, hanem különösen értékes idő lehet számunkra, csakúgy, mint amikor nagy gonddal ruhát választunk, frizurát készítünk és egyéb kellékekkel, kiegészítőkkel csinosítjuk magunkat egy randevú előtt. Készülődésünk annak a Jézus Krisztusnak szól, akinek hozzánk való ragaszkodását a Szentírás ezzel a szép szimbolikával fogalmazza meg: vőlegény ő, aki eljegyezte egyházát és benne téged is magának. Böjtben az Igazira várakozás lázában éghetünk tehát, a vőlegény érkezése pedig már csak napok kérdése. Jól fontoljuk meg ezért, hogyan készülünk, nehogy úgy jáijunk, mint a balga szüzek, akiknek elfogyott az olajuk, és lemaradtak a vőlegény érkezéséről (Mt 25,1-13). Legyen várakozásunk és készülődésünk gondos és örömteli, mert az Igazi érkezik. Az Igazi, akinek a szeretetétől és szerelmétől még a híres ásó, kapa, nagyharang sem választhat el bennünket. Aki irántunk való szerelmét saját életével és vérével pecsételte meg. Ha e mély isteni szeretetre rezonál a mi szívünk is, akkor a saját böjti sóhajunkká lehet az ige szava: „Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!” ■ Agod Anett Névjegy: Agod Anett Szegeden születtem és végeztem tanulmányaimat, 2009-ben jogi diplomát szereztem. 2006-ban párhuzamosan beiratkoztam az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára. Jelenleg a Cinkotai Evangélikus Egyházközségben töltöm az utolsó, a hatodévemet. Augusztus óta boldog házasságban élünk férjemmel, László Virgillel, aki a budavári gyülekezetben hatodéves. MERÍTS! „Örömmel merítek a szabadulás vizéből” Szeretem a Balatont, és szeretem a Szélrózsát; 2012 nyarán pedig találkozni fog a Balaton a Szélrózsával. ígéretesen hangzik, nem? Ahogy előző év őszén a fonyódligeti part végtelen hosszúnak tűnő platánsorán legeltettem a szemem, próbáltam ott, a helyszínen is elképzelni, hogy a víz értékhordozó, ihletadó, Szentiélekre mutató eszköz lesz a kezünkben a 2012-es országos evangélikus ifjúsági találkozó során. A Szélrózsa ugyanis itt lesz, a fonyódligeti ifjúsági táborban, ezen a parton; és itt fog terpeszkedni ez az irdatlan nagy vízfelület, és nemcsak helyet követel magának, de meg akar szólalni, és még a színpadra, az azon felállított alkalmi oltárra, sőt még a szószékre is felkapaszkodik. Egy bibliai mondás címként olvasható ige: „Örömmel merítek a szabadulás vizéből” (Ézs 12,3) - bukkant fel a gondolataimban, amikor eltöprengtem a víz hatalmáról és jelentőségéről. Azóta „ízlelgetem, szopogatom” ezt a mondatot - ahogy Luther mondta -, és attól kezdve nincs megállás: először csak a Tízek belső köre, majd a találkozó munkatársi gárdája, mostantól pedig egész egyházunk közvéleménye ízlelgetheti, forgathatja magában minden egyes szavát. Örömmel... Közös tapasztalatunk, hogy az öröm hatalmas erő: egy egész napot, egy stresszes, küszködésekkel teli- a napot képes ellensúlyozni néhány percnyi öröm. A próféta úgy mutatja be számunkra Istent, mint örömforrást. Jézus is beszél Istenről mint örömforrásról az elrejtett kincs és az igazgyöngy példázatában. Az egyik esetben az embernek az ölébe hullik az öröm. Kincsre talál teljesen váratlanul, anélkül hogy kereste volna. Az igazgyöngy megtalálása pedig a másik, a hosszú és fáradságos utat mutatja be, egy gyűjtő fáradhatatlan keresésének eredményét. Nem véletlen, hogy egymás mellett, egymástól elválaszthatatlan módon van jelen Jézusnak ez a két példázata, mert ezzel azt akarta kifejezni, hogy ha Istenről mint örömforrásról beszélünk, akkor mindkettő lehetséges. Merítek... A bibliai idők sátoros ünnepén, mely hét napon át tartott, a csúcspontnak tekinthető pillanatban a főpap és kísérete egy aranykorsót telemerített vízzel, a nép hangos ujjongása és zenélése közben az oltárhoz vitte, és a vizet ezüstcsészékbe öntötte. Ez a vízöntési szertartás emlékeztette őket arra, hogy Isten a pusztában a sziklából vizet fakasztott. Hétszer ismételték meg a vízöntést, emlékezve arra, hogy Jerikót is hétszer kerülték meg, míg falai leomlottak. Az öröm az ünneplés során ekkor hágott a legmagasabbra. Még Jézus idején is az a mondás járta: nem látott még örömünnepet az, aki nem látta a lombsátor ünnepén a vízöntés szertartását. Az idei Szélrózsa találkozó reggeli és esti alkalmai majd erre a bibliai időkbe visszanyúló különös liturgiára és performance-ra fognak emlékeztetni, de természetesen mai tartalommal megtöltve. ■ Réz-Nagy Zoltán Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Mese, mese, meskete „Felhőt lépő” beszélgetés Fekete Gy. Viktorral ► Szeretitek a meséket - vagy tizen-, huszonéves fejjel úgy érzitek, már kinőttétek őket? És hivatásos mesemondókról hallottatok-e? Nem? Akkor most - a mese világnapja (április 2.) alkalmából - bemutatunk nektek egyet. Ismerkedjetek meg Felhőtlépővel, vagyis Fekete Gy. Viktor mesemondóval, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) katekéta szakos végzős hallgatójával!- Világéletemben szerettem rajzolni és írni, egészen fiatal korom óta ezek kötnek le. Békéscsabán, ahol éltem, lehetőségem volt ilyen irányú tanulmányokat folytatni; az evangélikus gimnázium és művészeti szakközépiskola grafika szakán tanultam. Ott ismerkedtem meg a hittannal, a hitoktatással, a Bibliával, és bár ez akkoriban még nem annyira foglalkoztatott, mégis, etikailag sokat adott.- Ez mit jelent?- Azt jelenti, hogy megfogtak a jézusi tanítások, az Ószövetségben pedig megtetszettek a történetek. Nem vallásos családból jövök, nem jártam hittanra azelőtt, egyke, magamnak való „művésziélek” voltam, de aztán történt ez a fordulat. Megtaláltam a hitem, Isten megszólított, megtértem. Nem tudom már, mikor és hogyan történt, de mindaz, amit a középiskolában magamba szívtam, hirtelen élni kezdett... Rátaláltam az evangélikus ifjúsági alkalmakra; azokon kezdtem el gitározni, ott mertem először kibontakozni. így lettem végül evangélikus, és kaptam elhívást arra, hogy Istent szolgáljam.- Hogyan befolyásolta ez az életedet?- Azt tudtam, hogy nem akarom pénzért olyan dolgokra használni a fantáziámat, amelyek számomra esetleg vállalhatatlanok. Ezért miután leérettségiztem, és megszereztem a grafikusi végzettséget, már tudtam, hogy valamilyen formában inkább a pedagógia irányában akarok tovább tanulni.- így jött az EHE.- Igen, már évek óta szolgáltam evangélikus gyülekezetben, és ajánlólevéllel kerültem az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, teológuslelkész szakra. Másfél évvel később, édesanyám halála miatt kicsit eltávolodtam az egésztől, magamba fordultam, kerestem a választ a kérdéseimre, és úgy éreztem, hogy nem tudnám folytatni a lelkész szakot. Végül több tanárom és lelkészem javaslatára az akkor indult katekéta szakon folytattam a tanulmányaimat. Úgy érzem, ez nagyon jó döntés volt. Amit én most katekétaként a rákosszentmihályi és a maglódi gyülekezetben az istentiszteleteken, gitáros alkalmakon, ifjúsági órákon, nyári táborokban végzek, munkának kevés, szolgálatként viszont megadja azt a pluszt, ami a hétköznapjaimhoz, az életemhez kell, hogy teljesnek érezzem magam.- Változtak-e a kezed alól kikerült munkák a megtérésélményed miatt?- Érdekes módon nem, mert például Jézus alakja a megtérésem előtt is nagyon érdekelt. Az ő személyében, életében minden benne van, ami nekem rajztéma volt, ha egy eszményt akartam megrajzolni. Egy időben mégis kevesebbet foglalkoztam a rajzzal, mert sokáig nem tudtam időben összeegyeztetni a gyülekezeti szolgálataimmal. Ha van egy jó témaötleted, és hajnalig rajzolsz, aztán reggel menni kell szolgálni, nem biztos, hogy érdekli a gyülekezetét, hogy éppen miért vagy fáradt.- A grafika és a teológia után hogyan jutottál el a meséléshez?- Föl akartam tenni a munkáimat az internetre, de a honlapkészítésért olyan díjat szabtak, hogy úgy döntöttem, inkább megtanulok magam honlapot szerkeszteni. Ebből aztán az lett, hogy nemcsak a sajátomat készítettem el, de például több evangélikus oldal létrehozásában is részt vettem. Tavaly a Holnemvolt mesemondó fesztivál szervezői is engem kerestek meg, hogy készítsek honlapot az eseménynek, így ismerkedtem meg a mesemondókkal, köztük Zalka Csengével, és ekkor döntöttem el, hogy én is mesemondó leszek. Azt éreztem, hogy ide vezetett minden, amit eddig tanultam és átéltem: hogyan kell kiállni az emberek elé és mikrofonba beszélni; miként kell emberekkel, gyerekekkel foglalkozni; hogyan kell bakizni, de megélni, amit mondok, nem csak ügyesen előadni. Ezeket mind megtanultam az egyetemen, közben formálódott a hitem, láttam, hogy mire nem vagyok alkalmas, és mire igen. Tudom, hogy érdemes emberekkel foglalkoznom, ehhez megvan az adottságom, a mesemondáshoz pedig a fantáziám.- Tehát végleg elkötelezted magad a mesemondás mellett. .. És nyilván ebben a szerepben is megjelenik a keresztény elkötelezettséged.- Hiszek az általam csak „nevetve nevelésnek” nevezett módszerben, ahogyan abban is, hogy a mesemondás felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt szól. Mivel azonban nem csupán keresztény közegben lépek fel, ezért a „vallásos modorosságot” és a teológiai szóhasználatot kerülöm. Kicsit olyan ez, mint a színjátszás, ahol a történetek egy-egy szerepre hasonlítanak: eldöntheted, hogy melyiket játszod el és miért, de amikor előadod, nem sajátíthatod ki őket kedved szerint. Mesemondóként tehát nem az a dolgom, hogy igehirdetést tartsak. Hálás vagyok viszont mindazért, amit kaptam, és ezt igyekszem példamutatóan viszonozni a magam lehetőségei szerint: a Mosolygó Kórház Alapítványt segítve például hetente járok be a gyerekkórházakba mesélni és foglalkozni a beteg gyerekekkel. Kicsit más közeg, mint a hagyományos fellépés, több figyelmet és rögtönzést kíván.- Hogyan néz ki egy hagyományos előadás? Mit csinál pontosan egy mesemondó?- Mesét mond... Tudom, ez így elég tág megfogalmazás, de igazából kevés a konkrétum, mert minden mesemondó más. Én például egyaránt szeretek gyerekeknek mesélni könyvtárakban, iskolákban és felnőttek előtt fellépni kávéházakban vagy múzeumokban. Az előadásaim során több saját dalomat is eljátszom. Ezek nem gyerekmondókák, inkább a nagyobbaknak szólnak. Ismerek mesemondót, aki madaras meséket mesél, mert számára fontos a madárvédelem. Ilyen szempontból rám az jellemző, hogy elgondolkodtató meséket mesélek a magam humoros módján, mert számomra ez a két dolog az, ami fontos: az egészséges humor és a tanulság.- Végül megtudhatjuk, honnan jött a Felhőtlépő név?- Az egyik versemben, majd egy dalszövegemben szerepelt ez a kifejezés. Tetszett a hangzása, és amikor észrevettem, hogy sok mesemondónak van művészneve, rögtön ezt választottam. Azt üzeni, hogy a viselője határozottan tart valamerre. Célja, küldetése van, amihez felül kell emelkednie a földi utak nyújtotta lehetőségeken, túl kell látnia az éppen aktuális látóhatáron. Erről szól az élet, erről szólnak a történeteim. ■ Liszka Viktor Fekete Gy. Viktor mesemondó és dalnok honlapja: http://feketegyviktor.hu
