Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. március 25. » 13 Kettős felelősség Az év úrvacsorái bora A presbiterek felelőssége tekintetében a helyzet jelenleg röviden a következő: nincs sem szerződés, sem hitvallás a presbiteri megbízatáshoz. Ami van, az a presbiteri avatás és beiktatás esküje. Ez viszont csak szóbeli és csak egyszeri. Ugyanez igaz presbiteriánus szervezetünk más világi vezetőire is. Nincs írásbeli szerződésben tisztázott felelősség. És nincs az egyes tisztségek sajátosságaihoz illő fohász, hitvallás és imádság. Az EvÉlet február 19-i számának 13. oldalán Esküszünk címmel Gardái Péter hívta fel a figyelmet a biblikus szövegekből építkező presbiteri megnyilatkozás hiányára. A cikk a megszokott eskühöz képest antitézisként bemutat egy lehetséges új esküszöveget, amely tartalmát tekintve egy presbiteri jószándék-nyilatkozat, hitvallás és imádság. A megszokott, illetve a cikk szerzője által fölvetett szöveg azonban valójában nem antitézisei egymásnak, hanem szintézist keresve rávezetnek arra a felismerésre, hogy nemcsak az egyes vállalásokhoz illő hitvallások, hanem a szerződések is hiányoznak. Szintézis tehát az, hogy hiányzik az a folyamatos használatra való két szöveg, amelyek rövid és tömör összefoglalása az ismert eskü egyszer elhangzó szövege. A két szöveg egyike a részletes írott szerződés, amely az e világi kormányzás szemszögéből tisztázza a jogi és ügyrendi felelősséget. A másik szöveg pedig szívből jövő fohász, hitvallás, imádság, amely a mennyei kormányzás szemszögéből tisztázza a hitből fakadó alávetettség tudatát és a felelősséget. Rejtett vagy legalábbis közvetett módon mindkét szöveg létezik - vagy legalábbis az arra mutató igény megvan. Egyrészt rövid áhítattal kezdődnek egyházi testületeink ülései. De ez messze nem pótolja az egyén megbízatására és az abból fakadó felelősségére szabott vallásos gondolatok elismétlését. Másrészt vannak belső egyházi törvényeink, de a világi vezetők alávetettsége csak önkéntes, míg a döntésük ostora olykor a megkerülhetetlen alávetettségben szolgáló lelkészeken és gyülekezeteken is csattan. Törvényeinknek és az egyházszervezeti felelősséget hordozóknak egyaránt jót tenne, ha minden egyes pozícióra össze lenne gyűjtve egy aláírható szerződés formájában a kötelezettségek és felelősségek sora. Reformátori felismerés és tanítás a világ kettős kormányzása. Ezzel nem azonos, de ennek logikus következménye, hogy a presbitereknek és más világi vezetőknek kettős felelősségük van. E kettősséget most a megszokott eskün kívül is kézzelfoghatóvá kell tennünk, például az egyes tisztségekhez tartozó részletes szerződések és hitnyilatkozatok kidolgozásával. ■ Dr. Prőhle Péter A kiskőrösi evangélikusok több mint tíz éve aktívan támogatják a városban élő vincelléreket: szövetkezetét alapítottak, az Iniciatíva Egyesület segítségével képzéseket szerveztek... Nemrégiben pedig díjat adtak át, ezzel is ösztönözve a termelőket minőségi bor készítésére. A különdíj neve: Az év úrvacsorái bora. UJ —i UJ t•LU > Lice O CQ H \n Z) LL. A díjátadó szerző az oklevéllel... A kitüntetéssel a kiíró magas minőségű, lehetőleg helyi vagy hazai termőhelyű, hungaricum szőlőfajtából készült bort jutalmaz. A díjjal együtt jár, hogy az egyházközség egy éven át a kitüntetett bort használja úrvacsorái borként, valamint segíti úrvacsorái borként való terjesztését. Az ötletgazdák ezzel nem titkoltan egyházközségeinket is szeretnék serkenteni, hogy úrvacsorái célokra kizárólagosan kiváló minőségű bort használjanak. Első alkalommal március 9-én, a Kiskőrösön megrendezett XVII. nemzetközi kadarkaversenyen adták át a díjat. A serleget és az oklevelet Koch Csaba borász, a Koch-Vin Kft. tulajdonosa vehette át 2011-es évjáratú kadarka boráért a megmérettetésnek helyet adó István Borházban. A bort egyébként a bírálóbizottság aranyéremmel is elismerte. Az egyházközség tervezi, hogy a soltvadkerti cserszegi fűszeres borversenyén is kiválasztja a legszebb fehérbort, és úrvacsorái bornak javasolja. ■ Lupták György A presbiter munkaköri leírásáról + Kedves presbiter jelölt társaim! Az Evangélikus Élet 2012. február 19-i számában megjelent, Esküszünk című cikk további gondolatokat indított el bennem. Garádi Péter írásának minden mondatával egyetértek, és szívesen (szíwel-lélekkel) mondanám el az általa javasolt új esküt (is) a presbiteri beiktatáskor, Isten szent színe előtt. Ám ha addig ennek nem teremtődnek meg a legális feltételei, akkor „csak” csendes imádságként hangzik majd el - remélem, sokak szívéből - az új eskü is! A fontos az, hogy az Úr Isten hallja ki nem mondott szavainkat is! A frissített zsinati törvényekben is csak igen szűkszavúan történik utalás a presbiteri tisztségből adódó feladatokra, inkább csak a presbitérium - mint döntéshozó testület -tevékenysége van tételesen meghatározva. De ha a presbiter többre vágyik annál, mint hogy csak „élő szavazógép” legyen, akkor jobb híján saját magának kell megfogalmaznia presbiteri munkaköri leírását. Világi munkahelyeken gyakori, hogy a dolgozó maga készíti el tevékenységjegyzékét, és a felettese jóváhagyja. Öntevékeny munkára buzdítom presbitertársaimat, még a beiktatás előtt, amikor még talán tart bennünk a lelkesedés, a bizalom, a tenni akarás, így megmutathatjuk, hogy „új seprő jól seper”! Önkéntesen elkészíthetjük saját presbiteri munkaköri leírásunkat; nem kell új zsinati törvényekre várnunk, hiszen nálunk jobban ugyan ki ismerhetné, mire is vagyunk képesek gyülekezetünkért! És főleg hogy ebből mit is akarunk megvalósítani, és érintettként mit is tartunk presbiteri tisztséggel járó feladatainknak. Hat évvel ezelőtt volt egy hasonló próbálkozásom: szintén egy „joghézagot” szerettem volna „bestoppolni” húszpontos javaslatommal, melyben megfogalmaztam a követelményeket, hogy ki lehet a Szentírás tanítása alapján a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő. Ugyanis erről sem szól részletesen egyetlen zsinati jogszabály sem, miként a presbiteri tisztségből adódó feladatokról sem. Ez akkor kéziratban s pusztába kiáltott szó maradt; talán azért, mert túl általánosan fogalmaztam. Lehet, hogy ez az írás is erre a sorsra jut, hiszen az ország presbiterjelöltjei közül ugyan hányán tekintik magától értődőnek, hogy olvassák egyetlen magyar nyelvű evangélikus hetilapunkat? Tizenkét pontos presbiteri munkaköri leírásomat egyes szám első személyben írtam. így ez mások számára legfeljebb ötlet, javaslat. Senkit sem akar megkötni, amikor - még a beiktatás előtt - elkészíti saját, személyre szabott presbiteri munkaköri leírását, és annak egy példányát aláírva átadja az iktatását végző gyülekezeti/körzeti lelkészének. Ha akár egy kitépett irkalapra, ceruzával, remegő kézzel, de szívből fakadóan írunk néhány sort, ez lesz talán a legértékesebb dokumentuma Isten ügyéért végzett szolgálatunknak! És hat év múlva, a számadásnál ez lehet a mérce is. Természetesen ez sem kötelező, mint ahogy egyházunkban szinte semmi sem az, de aki tudatosan készül az előtte álló hat évre, az az indulás előtt jól teszi, ha számadást készít. Mint a toronyépítő ember vagy a hadba vonuló király Jézus példázatában. Cseppet sem tökéletes és hibátlan saját presbiteri munkaprogramomat mégis abban a reményben teszem közzé, hogy talán ezzel is hozzájárulhatok ahhoz az ébredési, újulási folyamathoz - az „esküszünk” után az „ígérjük és fogadjuk” személyre szabott gondolataival -, amelyet a kínai keresztyének imádsága (lásd EÉ 737. o.) tökéletes tömörséggel így fogalmaz meg: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam! Uram, építsd gyülekezetedet, és kezdd velem! Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam! Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem!” Hittestvéri üdvözlettel: ■ Garai András nyíregyházi presbiter jelölt Garai András önként vállalt presbiteri szolgálatának leírása Én, Garai András, ígérem és fogadom, hogy önként vállalt presbiteri tisztségemben a következő hat évben gyülekezetemben végzett szolgálatom során a rám vonatkozó hatályos egyházi törvényekbe és gyülekezeti szabályrendeletekbe foglalt előírásokon túlmenően különösen is a következő tizenkét önkéntes vállalásomat igyekezem teljes erőmből és minden tehetségemmel megtartani és teljesíteni: 1. Gyülekezeti presbiteri tisztségemet minden más elfoglaltságom elé helyezem; igazolatlanul nem hiányzóm a presbiteri ülésekről, és tudomásul veszem, hogy a ciklusban a harmadik igazolatlan hiányzással automatikusan kizárom magam a presbiteri szolgálatból. De főként azért sem hiányzóm felelőtlenül, hogy távolmaradásommal ne akadályozzam a döntéshozatali munkát. Ellenben az ülésekre az előzetesen megkapott anyagok, napirendi pontok alapján lelkiismeretesen felkészülök; építő jellegű hozzászólásaimmal, határozati javaslattervezeteimmel, szakismereteimből fakadó felajánlásaimmal, aktív részvételemmel a hatékony testületi munkát elősegítem. 2. Döntéseimet mindenkor az Ige mérlegére helyezem. A Szentírással, valamint egyetemes és evangélikus hitvallásainkkal ellentétes határozatokat nem támogatok, ezért ezeket a hitvallási iratokat igyekszem minél jobban megismerni. A felmerülő egyéni érdekek helyett a döntéshozatalkor mindenkor a gyülekezet szempontjait veszem figyelembe. Az esetlegesen megjelenő tévtanítások ellen is fellépek. 3. A törvényességet betartom, és ha a testületi munka során bármilyen törvénytelenséget tapasztalok, azt az egyházon belüli jó rend biztosítása érdekében a presbiteri üléseken és a törvényes, nyilvános fórumokon mondom el. Ennek érdekében törekszem, hogy mind mélyebben megismerjem az egyházunk minden tagjára vonatkozó mindenkori aktuális zsinati törvényeket. 4. Az elvégzett presbiterképző és gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamon szerzett speciális ismereteimet igyekszem a lehető leghatékonyabban hasznosítani, azokat presbitertársaimmal megosztani és őket ezek megszerzésére buzdítani. 5. Az egyház legfontosabb stratégiai célja a misszió, így a helyi gyülekezet első számú feladata is ez. Ennek hatékony folytatása érdekében célszerű ötletekkel, konkrét javaslatokkal hozakodom elő, felhasználva a modern média eszközeit is. így személyes honlapommal, blogjaimmal továbbra is a NET-misszió (azaz a nemzetközi evangéliumi tanúságtételre szóló küldetés) ügyét szolgálom: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Ahol csak részt veszek egyházi alkalmakon, és ahol csak megengedik, az elhangzó örömhír hanganyagát rögzítem és az internet segítségével „közhírré teszem”! Teszem mindezt abban a reményben, hogy talán olyanokat - különösen fiatalokat - is elér a jó hír, akik csak névleges keresztyének, s talán csak a népszámláláskor vallották magukat evangélikusnak, de templomban eddig még nem láttuk őket... 6. Rendszeresen részt veszek, léleképítő várakozással és nyitott szívvel, gyülekezeti istentiszteleteken, helyi és közegyházi közösségi alkalmakon, csendesheteken, konferenciákon stb. Luther után szabadon fogalmazva: nem csak négyszer veszek évente úrvacsorát... Igyekszem a rádió, a televízió evangélikus műsorait akár utólag is meghallgatni, illetve megnézni. 7. Anyagilag is rendszeresen támogatom (havi banki átutalás formájában) gyülekezetemet, nem csak a presbitérium által évekkel ezelőtt előírt és elvárt mértékben, az éves nettó jövedelem i%-ával... így szerepelek a választói névjegyzékben is. 8. A Szentírást természetesen rendszeresen olvasom és - különféle szakkönyvek, folyóiratok {Lelkipásztor, Credo, áhítatoskönyvek, kommentárok stb.) segítségével - tanulmányozom is. Egyházunk kiadványait, aktuális eseményeit érdeklődési körömnek megfelelően (különösen a Luther-irodalmat) figyelemmel kísérem, ideértve az Evangélikus Élet és az internetes evangélikus portál információit is. 9. Ha kérnék, kaphatnék tiszta erkölcsi bizonyítványt. Világi életfolytatásommal kerülöm mások botránkoztatását, a károkozást, büntetést előidéző magatartást, és nem keltem egyházunk rossz hírét. 10. Az egyetemes papság elvéből következő feladataimat, kötelezettségeimet, bizonyságtételi lehetőségeimet igyekszem képességeim, talentumaim lehető legteljesebb hasznosításával ellátni s erre presbitertársaimat is bátorítani, hogy a számadásnál Urunk hűséges szolgáinak bizonyuljunk. Ugyanis a gyülekezet „vénei" - a presbiterek - nemcsak anyagi ügyekben illetékesek, de a lelkész munkatársaiként, őt segítve s vele együttműködve a nyáj példaképei is kell, hogy legyenek! 11. Presbiterként az egyháznak - mint Krisztus testének - szolgáló tagja vagyok, s mindig az én Uram és Istenem vezetése alatt állok, aki Igéjével és Szentjeikével tanácsol. Éppen ezért végső soron nem az egyháznak, hanem az egyház Urának, Jézus Krisztusnak vagyok szolgája, akit én személyes Megváltómnak hiszek és vallók! Presbiteri munkám során sem az egyháztagoknak akarok tetszeni, hanem Isten akaratának kívánok engedelmeskedni. Egész életfolytatásommal őt dicsőítve, neki tartozom felelősséggel a gyülekezet színe előtt is, minden időben. 12. Végül, de nem utolsósorban ismét megerősítem azt a szándékomat, hogy - rendezett életvitelű egyházi tisztségviselőként - a magam számára összeállított húszpontos, úgynevezett „etikai kódexben” megfogalmazott alapelvek alapján végzem önként vállalt szolgálatomat az Úristen dicsőségére és hittestvéreim javára! Soli Deo gloria! A törvényekben előírt kötelességeim mellett a régi és az új „presbiteri esküben” foglalt igei alapelvek szerint élek Krisztus-hívő, magyar evangélikus keresztyénként, s mindezeket ebben a „nyilatkozatban” is ígérem és fogadom. Isten engem úgy segéljen! Úgy legyen! „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fii 2,13) Erős várunk az Úristen! Keltezés Aláírás (A nyilatkozatomban említett dokumentumok személyes honlapomon - www.garainyh.hu - is elérhetők a Friss információk rovatban.)
