Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-03-25 / 12. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. március 25. » 13 Kettős felelősség Az év úrvacsorái bora A presbiterek felelőssége tekinteté­ben a helyzet jelenleg röviden a kö­vetkező: nincs sem szerződés, sem hitvallás a presbiteri megbízatás­hoz. Ami van, az a presbiteri avatás és beiktatás esküje. Ez viszont csak szóbeli és csak egyszeri. Ugyanez igaz presbiteriánus szervezetünk más vi­lági vezetőire is. Nincs írásbeli szer­ződésben tisztázott felelősség. És nincs az egyes tisztségek sajátossága­ihoz illő fohász, hitvallás és imádság. Az EvÉlet február 19-i számának 13. oldalán Esküszünk címmel Gard­ái Péter hívta fel a figyelmet a bibli­kus szövegekből építkező presbiteri megnyilatkozás hiányára. A cikk a megszokott eskühöz képest antitézis­­ként bemutat egy lehetséges új eskü­szöveget, amely tartalmát tekintve egy presbiteri jószándék-nyilatko­­zat, hitvallás és imádság. A megszokott, illetve a cikk szerző­je által fölvetett szöveg azonban való­jában nem antitézisei egymásnak, hanem szintézist keresve rávezetnek arra a felismerésre, hogy nemcsak az egyes vállalásokhoz illő hitvallások, hanem a szerződések is hiányoznak. Szintézis tehát az, hogy hiányzik az a folyamatos használatra való két szöveg, amelyek rövid és tömör összefoglalása az ismert eskü egyszer elhangzó szövege. A két szöveg egyi­ke a részletes írott szerződés, amely az e világi kormányzás szemszögéből tisztázza a jogi és ügyrendi felelőssé­get. A másik szöveg pedig szívből jö­vő fohász, hitvallás, imádság, amely a mennyei kormányzás szemszögé­ből tisztázza a hitből fakadó alávetett­ség tudatát és a felelősséget. Rejtett vagy legalábbis közvetett módon mindkét szöveg létezik - vagy legalábbis az arra mutató igény megvan. Egyrészt rövid áhítattal kezdődnek egyházi testületeink ülé­sei. De ez messze nem pótolja az egyén megbízatására és az abból fa­kadó felelősségére szabott vallásos gondolatok elismétlését. Másrészt vannak belső egyházi törvényeink, de a világi vezetők alávetettsége csak ön­kéntes, míg a döntésük ostora olykor a megkerülhetetlen alávetettségben szolgáló lelkészeken és gyülekezete­ken is csattan. Törvényeinknek és az egyházszervezeti felelősséget hor­dozóknak egyaránt jót tenne, ha minden egyes pozícióra össze lenne gyűjtve egy aláírható szerződés for­májában a kötelezettségek és felelős­ségek sora. Reformátori felismerés és tanítás a világ kettős kormányzása. Ezzel nem azonos, de ennek logikus követ­kezménye, hogy a presbitereknek és más világi vezetőknek kettős felelős­ségük van. E kettősséget most a megszokott eskün kívül is kézzelfog­hatóvá kell tennünk, például az egyes tisztségekhez tartozó részletes szer­ződések és hitnyilatkozatok kidolgo­zásával. ■ Dr. Prőhle Péter A kiskőrösi evangélikusok több mint tíz éve aktívan támogatják a városban élő vincelléreket: szövetkezetét ala­pítottak, az Iniciatíva Egyesület segít­ségével képzéseket szerveztek... Nemrégiben pedig díjat adtak át, ezzel is ösztönözve a termelőket mi­nőségi bor készítésére. A különdíj ne­ve: Az év úrvacsorái bora. UJ —i UJ t­•LU > Li­ce O CQ H \n Z) LL. A díjátadó szerző az oklevéllel... A kitüntetéssel a kiíró magas minő­ségű, lehetőleg helyi vagy hazai termő­helyű, hungaricum szőlőfajtából ké­szült bort jutalmaz. A díjjal együtt jár, hogy az egyházközség egy éven át a ki­tüntetett bort használja úrvacsorái borként, valamint segíti úrvacsorái borként való terjesztését. Az ötletgaz­dák ezzel nem titkoltan egyházközsé­geinket is szeretnék serkenteni, hogy úrvacsorái célokra kizárólagosan kivá­ló minőségű bort használjanak. Első alkalommal március 9-én, a Kiskőrösön megrendezett XVII. nem­zetközi kadarkaversenyen adták át a díjat. A serleget és az oklevelet Koch Csaba borász, a Koch-Vin Kft. tulaj­donosa vehette át 2011-es évjáratú ka­darka boráért a megmérettetésnek he­lyet adó István Borházban. A bort egyébként a bírálóbizottság arany­éremmel is elismerte. Az egyházközség tervezi, hogy a soltvadkerti cserszegi fűszeres borver­senyén is kiválasztja a legszebb fehér­bort, és úrvacsorái bornak javasolja. ■ Lupták György A presbiter munkaköri leírásáról + Kedves presbiter jelölt társaim! Az Evangélikus Élet 2012. febru­ár 19-i számában megjelent, Es­küszünk című cikk további gon­dolatokat indított el bennem. Garádi Péter írásának minden mondatával egyetértek, és szíve­sen (szíwel-lélekkel) monda­nám el az általa javasolt új esküt (is) a presbiteri beiktatáskor, Is­ten szent színe előtt. Ám ha ad­dig ennek nem teremtődnek meg a legális feltételei, akkor „csak” csendes imádságként hangzik majd el - remélem, so­kak szívéből - az új eskü is! A fontos az, hogy az Úr Isten hall­ja ki nem mondott szavainkat is! A frissített zsinati törvényekben is csak igen szűkszavúan történik uta­lás a presbiteri tisztségből adódó feladatokra, inkább csak a presbité­rium - mint döntéshozó testület -tevékenysége van tételesen meghatá­rozva. De ha a presbiter többre vágyik annál, mint hogy csak „élő szavazó­gép” legyen, akkor jobb híján saját magának kell megfogalmaznia pres­biteri munkaköri leírását. Világi munkahelyeken gyakori, hogy a dol­gozó maga készíti el tevékenységjegy­zékét, és a felettese jóváhagyja. Öntevékeny munkára buzdítom presbitertársaimat, még a beiktatás előtt, amikor még talán tart bennünk a lelkesedés, a bizalom, a tenni aka­rás, így megmutathatjuk, hogy „új seprő jól seper”! Önkéntesen elkészít­hetjük saját presbiteri munkaköri leírásunkat; nem kell új zsinati tör­vényekre várnunk, hiszen nálunk jobban ugyan ki ismerhetné, mire is vagyunk képesek gyülekezetünkért! És főleg hogy ebből mit is akarunk megvalósítani, és érintettként mit is tartunk presbiteri tisztséggel járó feladatainknak. Hat évvel ezelőtt volt egy hason­ló próbálkozásom: szintén egy „jog­hézagot” szerettem volna „bestoppol­ni” húszpontos javaslatommal, mely­ben megfogalmaztam a követelmé­nyeket, hogy ki lehet a Szentírás ta­nítása alapján a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő. Ugyanis erről sem szól részletesen egyetlen zsinati jogszabály sem, miként a presbiteri tisztségből adódó feladatokról sem. Ez akkor kéziratban s pusztába kiál­tott szó maradt; talán azért, mert túl általánosan fogalmaztam. Lehet, hogy ez az írás is erre a sorsra jut, hi­szen az ország presbiterjelöltjei kö­zül ugyan hányán tekintik magától értődőnek, hogy olvassák egyetlen magyar nyelvű evangélikus hetila­punkat? Tizenkét pontos presbiteri mun­kaköri leírásomat egyes szám első személyben írtam. így ez mások számára legfeljebb ötlet, javaslat. Senkit sem akar megkötni, amikor - még a beiktatás előtt - elkészíti saját, személyre szabott presbiteri munkaköri leírását, és annak egy példányát aláírva átadja az iktatá­sát végző gyülekezeti/körzeti lelké­szének. Ha akár egy kitépett irkalapra, ceruzával, remegő kézzel, de szívből fakadóan írunk néhány sort, ez lesz talán a legértékesebb dokumentuma Isten ügyéért végzett szolgálatunk­nak! És hat év múlva, a számadásnál ez lehet a mérce is. Természetesen ez sem kötelező, mint ahogy egyházunkban szinte semmi sem az, de aki tudatosan ké­szül az előtte álló hat évre, az az in­dulás előtt jól teszi, ha számadást ké­szít. Mint a toronyépítő ember vagy a hadba vonuló király Jézus példáza­tában. Cseppet sem tökéletes és hibátlan saját presbiteri munkaprogramo­mat mégis abban a reményben te­szem közzé, hogy talán ezzel is hoz­zájárulhatok ahhoz az ébredési, úju­­lási folyamathoz - az „esküszünk” után az „ígérjük és fogadjuk” sze­mélyre szabott gondolataival -, amelyet a kínai keresztyének imád­sága (lásd EÉ 737. o.) tökéletes tö­mörséggel így fogalmaz meg: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd raj­tam! Uram, építsd gyülekezetedet, és kezdd velem! Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a föl­dön, és kezdd nálam! Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem!” Hittestvéri üdvözlettel: ■ Garai András nyíregyházi presbiter jelölt Garai András önként vállalt presbiteri szolgálatának leírása Én, Garai András, ígérem és fogadom, hogy ön­ként vállalt presbiteri tisztségemben a követke­ző hat évben gyülekezetemben végzett szolgá­latom során a rám vonatkozó hatályos egyhá­zi törvényekbe és gyülekezeti szabályrendele­tekbe foglalt előírásokon túlmenően különösen is a következő tizenkét önkéntes vállalásomat igyekezem teljes erőmből és minden tehetsé­gemmel megtartani és teljesíteni: 1. Gyülekezeti presbiteri tisztségemet min­den más elfoglaltságom elé helyezem; igazo­latlanul nem hiányzóm a presbiteri ülésekről, és tudomásul veszem, hogy a ciklusban a har­madik igazolatlan hiányzással automatikusan kizárom magam a presbiteri szolgálatból. De főként azért sem hiányzóm felelőtlenül, hogy távolmaradásommal ne akadályozzam a dön­téshozatali munkát. Ellenben az ülésekre az előzetesen megkapott anyagok, napirendi pontok alapján lelkiismeretesen felkészülök; építő jellegű hozzászólásaimmal, határozati ja­vaslattervezeteimmel, szakismereteimből fa­kadó felajánlásaimmal, aktív részvételemmel a hatékony testületi munkát elősegítem. 2. Döntéseimet mindenkor az Ige mérlegé­re helyezem. A Szentírással, valamint egyetemes és evangélikus hitvallásainkkal ellentétes hatá­rozatokat nem támogatok, ezért ezeket a hit­vallási iratokat igyekszem minél jobban meg­ismerni. A felmerülő egyéni érdekek helyett a döntéshozatalkor mindenkor a gyülekezet szempontjait veszem figyelembe. Az esetlege­sen megjelenő tévtanítások ellen is fellépek. 3. A törvényességet betartom, és ha a tes­tületi munka során bármilyen törvénytelen­séget tapasztalok, azt az egyházon belüli jó rend biztosítása érdekében a presbiteri ülése­ken és a törvényes, nyilvános fórumokon mondom el. Ennek érdekében törekszem, hogy mind mélyebben megismerjem az egy­házunk minden tagjára vonatkozó mindenko­ri aktuális zsinati törvényeket. 4. Az elvégzett presbiterképző és gyüleke­­zetimunkatárs-képző tanfolyamon szerzett speciális ismereteimet igyekszem a lehető leghatékonyabban hasznosítani, azokat pres­bitertársaimmal megosztani és őket ezek megszerzésére buzdítani. 5. Az egyház legfontosabb stratégiai célja a misszió, így a helyi gyülekezet első számú fel­adata is ez. Ennek hatékony folytatása érde­kében célszerű ötletekkel, konkrét javaslatok­kal hozakodom elő, felhasználva a modern mé­dia eszközeit is. így személyes honlapommal, blogjaimmal továbbra is a NET-misszió (az­az a nemzetközi evangéliumi tanúságtételre szóló küldetés) ügyét szolgálom: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Ahol csak részt veszek egyházi alkalmakon, és ahol csak megengedik, az elhangzó öröm­hír hanganyagát rögzítem és az internet segít­ségével „közhírré teszem”! Teszem mindezt ab­ban a reményben, hogy talán olyanokat - kü­lönösen fiatalokat - is elér a jó hír, akik csak névleges keresztyének, s talán csak a népszám­láláskor vallották magukat evangélikusnak, de templomban eddig még nem láttuk őket... 6. Rendszeresen részt veszek, léleképítő vá­rakozással és nyitott szívvel, gyülekezeti isten­tiszteleteken, helyi és közegyházi közösségi alkalmakon, csendesheteken, konferenciákon stb. Luther után szabadon fogalmazva: nem csak négyszer veszek évente úrvacsorát... Igyekszem a rádió, a televízió evangélikus műsorait akár utólag is meghallgatni, illetve megnézni. 7. Anyagilag is rendszeresen támogatom (havi banki átutalás formájában) gyülekeze­temet, nem csak a presbitérium által évekkel ezelőtt előírt és elvárt mértékben, az éves net­tó jövedelem i%-ával... így szerepelek a válasz­tói névjegyzékben is. 8. A Szentírást természetesen rendszeresen olvasom és - különféle szakkönyvek, folyóira­tok {Lelkipásztor, Credo, áhítatoskönyvek, kommentárok stb.) segítségével - tanulmányo­zom is. Egyházunk kiadványait, aktuális ese­ményeit érdeklődési körömnek megfelelően (különösen a Luther-irodalmat) figyelemmel kísérem, ideértve az Evangélikus Élet és az in­ternetes evangélikus portál információit is. 9. Ha kérnék, kaphatnék tiszta erkölcsi bi­zonyítványt. Világi életfolytatásommal ke­rülöm mások botránkoztatását, a károko­zást, büntetést előidéző magatartást, és nem keltem egyházunk rossz hírét. 10. Az egyetemes papság elvéből követke­ző feladataimat, kötelezettségeimet, bizony­­ságtételi lehetőségeimet igyekszem képessé­geim, talentumaim lehető legteljesebb hasz­nosításával ellátni s erre presbitertársaimat is bátorítani, hogy a számadásnál Urunk hűsé­ges szolgáinak bizonyuljunk. Ugyanis a gyü­lekezet „vénei" - a presbiterek - nemcsak anyagi ügyekben illetékesek, de a lelkész munkatársaiként, őt segítve s vele együttmű­ködve a nyáj példaképei is kell, hogy legyenek! 11. Presbiterként az egyháznak - mint Krisztus testének - szolgáló tagja vagyok, s mindig az én Uram és Istenem vezetése alatt állok, aki Igéjével és Szentjeikével tanácsol. Ép­pen ezért végső soron nem az egyháznak, ha­nem az egyház Urának, Jézus Krisztusnak va­gyok szolgája, akit én személyes Megváltóm­nak hiszek és vallók! Presbiteri munkám so­rán sem az egyháztagoknak akarok tetszeni, hanem Isten akaratának kívánok engedelmes­kedni. Egész életfolytatásommal őt dicsőítve, neki tartozom felelősséggel a gyülekezet szí­ne előtt is, minden időben. 12. Végül, de nem utolsósorban ismét meg­erősítem azt a szándékomat, hogy - rendezett életvitelű egyházi tisztségviselőként - a ma­gam számára összeállított húszpontos, úgy­nevezett „etikai kódexben” megfogalmazott alapelvek alapján végzem önként vállalt szol­gálatomat az Úristen dicsőségére és hittestvé­reim javára! Soli Deo gloria! A törvényekben előírt kötelességeim mellett a régi és az új „presbiteri esküben” foglalt igei alapelvek szerint élek Krisztus-hívő, magyar evangéli­kus keresztyénként, s mindezeket ebben a „nyilatkozatban” is ígérem és fogadom. Isten engem úgy segéljen! Úgy legyen! „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének meg­felelően” (Fii 2,13) Erős várunk az Úristen! Keltezés Aláírás (A nyilatkozatomban említett dokumentumok személyes honlapomon - www.garainyh.hu - is elérhetők a Friss információk rovatban.)

Next

/
Thumbnails
Contents