Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-03-25 / 12. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 77. évfolyam, 12. szám ■ 2012. március 25. ■ Böjt 5. vasárnapja (Judica) Ára: 250 Ft „Ebben bizony a Teremtőhöz „Amelyik felekezet élni akar - nem pedig „Ha az áldásként felfogott dolgainkra gondolunk, jellemzően A szemek böjtje 2. oldal hasonlít a művész: létrehoz elidegenedni a brazil emberektől az nyit anyagi természetűek jutnak eszünkbe, mint például az otthon, Déli KINCS »- 7. oldal valamit az anyagból, de abba a Lélek felé, és olyan istentiszteletet alakít étel, ruházkodás, jövedelem, munkahely, egészség. Emma, a böjti szél !► 10. oldal lelket is kell lehelni.” ki, olyan teológiát folytat, amelyben Gondoltunk azonban már valaha is arra, hogy azok felé A múlt adósságai 11. oldal Interjú Konok Tamás a karizmatikus elem meghatározóvá válik.” forduljunk köszönettel, akik életünkre pozitív hatással voltak?” „Felhőt lépő”beszélgetés... !► 12. oldal festőművésszel !► 4■ oldal Brazíliából jöttem... !► 8-9. oldal Miért (avagy kinek) vagyunk hálásak? !► 11. oldal A presbiter munkaköri leírásáról 13. oldal SEMPER REFORMANDA „Amikor így megerősödött a szíved Krisztusban, és már nem a gyötrelmes büntetéstől való félelem miatt, hanem szívedből gyűlölöd a bűnt, akkor Krisztus szenvedése egész életed pél­dájává is lesz. Most egészen más szempontból fogjuk vizsgálni a Krisz­tus szenvedését. Eddig úgy beszéltünk róla, mint egy szentségről, mely ben­nünk végzi munkáját, a mi közremű­ködésünk nélkül. Most viszont azt gondoljuk meg, hogy a Krisztus szen­vedését mi magunk is hatékony fegy­verként forgathatjuk a bűn kísértése el­leni küzdelmünkben, mégpedig így: Ha fájdalmas nap virrad rád, vagy be­tegség gyötör, gondold meg, milyen csekélység ez Krisztus töviskoronájá­hoz és szögeihez képest. Ha meg kell tenned vagy el kell viselned valamit, ami ellenedre van, gondold meg, mi­ként hurcolták Krisztust ide-oda, megkötözött fogolyként. Ha elfog a nagyzás gőgje, nézd, hogyan gúnyol­ják Uradat, és miként vetik meg mint gonosztevőt. Ha paráznaság kísért, és úrrá lesz rajtad az érzéki vágy, gondolj arra, hogy Krisztus gyenge testét mi­lyen keserves kínokat okozva korbá­csolják agyon, döfik át, verik keresz­tül. Ha fellobban benned a gyűlölet lángja, vagy irigység fog el, vagy ha bosszúért lihegsz, gondold meg, hogy Krisztus mennyi könnyel és kiáltással imádkozott érted és minden ellensé­géért, noha igen könnyen bosszút áll­hatott volna rajtuk. Ha bánat emészt, vagy bármilyen testi-lelki kellemeden­­ség aggaszt, erősítsd meg a szívedet, és mondd: Ej, miért is ne szenvednék el egy kis bánatot, amikor az én Uram a kertben vérrel verejtékezett a féle­lemtől és a bánattól. Rest és gyaláza­tos szolga, aki ágyban heverészik, amíg Ura haláltusáját vívja. Lásd, így tudunk minden bűnös szenvedély és rossz szokás ellen erőt és vigasztalást találni Krisztusban.” M Luther Márton: Hogyan szemléljük Krisztus szenvedését? (Véghelyi Antal fordítása) Konok­kiállítás ► Oldott, barátságos, ugyanak­kor ünnepélyes hangulat fo­gadta az Evangélikus Orszá­gos Múzeumba látogatókat két nappal nemzeti ünnepünk előtt, a Kossuth-díjjal és a Magyar Köztársasági Ér­demrend középkeresztjével is kitüntetett Konok Tamás kortárs festőművész Mikrolu­­diumokll. című kiállításának megnyitóján. Igazi kulturális csemegével kecsegtetett az esemény, a látogatók szemé­nek és fülének egyaránt élmé­nyeket kínálva. MÜZEUM IO HHHs A mikroludiumok kis játékok. Már maga a szó is utal a játékosságra, hiszen a mikroludium nem véletlenül rímel a prelúdiumra. A tárlat anyagában meg­találhatók Konok Tamás régebbi munkái is, de javarészt új alkotásokat tar­talmaz, a legutóbbiak tavaly készültek. A megnyitón elhangzott Bartók néhány hegedűduója Bozzai Balázs és Ittzés Tamás előadásában, majd Harmati Béla László köszöntötte az egy­begyűlteket. A kiállított képek ötletek, játékok, melyek indulatból születtek. A művészeti alkotások elhelyezése pedig - a helyi adottságok, saj í‘■osságok okán - a múzeumnak kínált játéklehetőséget, kihívást - hangozta ta a mú­zeumigazgató, egyúttal köszönetét mondva munkatársának, Zászkaliczky Zsuzsannának a tárlat kurátoraként végzett munkájáért. Keserű Katalin, az ELTE Művészettörténeti Intézetének egyetemi taná­ra a kiállítást megnyitó beszédében az irodalmat hívta segítségül Konok Ta­más alkotóművészetének bemutatásához. Vörösmarty Mihály Előszó című költeményének első sorával fejezte ki azt a paradoxont, amelyet minden bi­zonnyal a festőművész is jól ismer saját megtapasztalásából: „Midőn ezt ír­tam, tiszta volt az ég.” (A levert szabadságharc után aligha lehetett így, mint ahogy a fájdalmas és nehéz idők lenyomataként később olvashatjuk is: „A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az isten...”) Többségében színes kollázsokból, lineákból, betűkből, geometrikus for­mákból építkező alkotások fogadják az érdeklődőt. A Konok-munkák szü­letésének körülményeiről, metódusáról az alkotó szavait felidézve beszélt a művészettörténész: „Tele van holmikkal a környezet, melyekre rátekint a műteremtő véletlen, váratlan, és létrehozza a rendet, miáltal elvonttá vál­nak a dolgok.” A tér, idő, formák és színek Konok Tamás által adott játéka április 15-ig látható az Evangélikus Országos Múzeumban. Aki pedig otthonában is né­zegetné az alkotásokat, megteheti, ha beszerzi a Mikroludiumok II. című - a kiállításmegnyitón említett, a Pauker Collection gondozásában megje­lenő - kötetet. (A festőművésszel - a számos evangélikus templomot tervező Sándy Gyula unokájával - lapunk 4. oldalán olvashatnak interjút.) ■ Bállá Mária (El) ismert evangélikusok Magyarország köztársasági elnöke - a mi­niszterelnök előterjesztésére - az 1848-1849- es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország meg­születése évfordulójának alkalmából kitün­tetéseket adott át március 14-én a Parlament kupolacsarnokában. A Magyar Érdemrend középkeresztjének polgári tagozata kitüntetést vehette át - többek között - dr. Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus lelkész, ökumenikus tanácsadó lelkészi szolgálatának, teológiai, publicisztikai munkásságának, példaértékű életútjának elis­meréseként. Folytatás a 3. oldalon Laetare Jerusalem Ismét színvonalas koncert színhelye volt a zuglói evangélikus templom. Az egyházközség zuglói zenés esték elnevezésű sorozatában március 18- án Barta Gergely szerzői estjére ke­rült sor Laetare Jerusalem címmel. A műsorban a Secundus Liber Organi (cantus firmus nélküli tételek orgo­nára) és a Vesperale Gregorii Bartae (tonus tertius) hangzott el a Stella énekegyüttes és Kéménczy Antal (or­gona) közreműködésével. (A koncert­sorozat szervezésében is részt vállaló orgonaművésszel lapunk 7. oldalán ol­vashatnak interjút.) M EvÉlet-infó ítélünk Dr. Lackner Pál A mostani vasárnap bevezető zsoltá­ra többféle fordításban ismert. A „szolgáltass nekem igazságot” formu­la legömbölyíti azt, ami az „ítélj meg” változatban benne van. Az ítélet kifejezés sokszor negatív­ként jelenik meg előttünk, polgári perekkel, sportmérkőzésekkel kap­csolatban. Arisztotelész alapvető megjegyzését - miszerint a jog szen­vedélymentes értelem - a mai ta­pasztalatok sokszor nem támasztják alá. Az érzelmi azonosulás sokszor túlfűtöttségbe csap át; minden, ami tetszik - nekem jó —, az igazságos, ami nem kedvező, az pedig rögtön igazságtalan és erkölcstelen. ítéletet nem csak az igazságszol­gáltatás fórumain hoznak. A kifeje­zés használata nélkül mi is ítélünk választáskor, vásárláskor, egy isko­la kiválasztásakor, de akár vezetés közben is. Mindennapi ítéleteink nagy része természetszerűleg nem hordoz magában komoly következ­ményeket. Van azonban a köznapi döntéseknek egy olyan halmaza is, ahol a meghozott ítéletek következ­ményei súlyosak is lehetnek; talán elég, ha a műveleti helyzetben lévő katonák parancsnokaira vagy az életveszélyben lévő beteget gyógyí­tó, a sérültet vagy sebesültet operá­ló orvosra utalok. Sokszor nem feketék és fehérek a dolgok, a szürke árnyalatok sokasága között kell megítélni, mi a jó vagy leg­alábbis a kevésbé rossz. Gyakran elő­fordul, hogy nem egyetlen dolgot vizsgálva, egy skála mentén ítélünk, hanem három-négy olyan tényezőt fi­gyelembe véve, amelyek egymással nincsenek összhangban. Ne feledjük, sok döntést gyorsan kell meghozni, percek vagy csak másodpercek állnak rendelkezésünkre. A kiérlelt elméleti ítéletek a mindennapokban ritkák. Utólagos elemzésekre és vizsgálatok­ra mindig több idő áll rendelkezésre, mint a valós idejű döntéshozatalra. Ha ezt összefüggéseiben végig­gondoljuk, akkor - együttérezve az ilyen helyzetben élőkkel - imádsága­inkban is gondolhatunk rájuk. Az ítéletek objektív volta sok­szor kérdéses. „Nézőpontom hatá­rozza meg az álláspontomat” - szól a népi bölcsesség. Valóban így van, a jó és a kedvező attól függ, hogy honnan nézem az eseményeket. Ez alól a gyakorlat alól - valljuk meg őszintén - a keresztény ember sem kivétel. Ami nekem vagy annak a ki­­sebb-nagyobb közösségnek kedvez, amelyben élek, az a döntés jó, a má­sik legalábbis vitatható. Ha ésszel fel­fogható is, logikusan magyarázható is egy nekem adott pillanatban nem kedvező lépés, a zsigeri elutasítás gyakran tetten érhető. Ezért nagy szó, ha valahol átlépnek mélyen meggyökerezett előítéleteken. Minél hosszabb ideje áll fenn egy el­lentét, létezik egy feszültség, annál nagyobb elszánás kell az átlépéséhez, de ez annál nagyobb örömet is ger­jeszt - még ha nem mindenki oszt­ja is ezt azonnal. Ebben az esztendőben különö­sen is fontos történelmi esemény, hogy Komáromban aláírjuk - terve­ink szerint e lapszám megjelenésének napján - a szlovákiai és a magyaror­szági evangélikusok közötti part­nerszerződést. Évtizedek, sőt száza­dok feszültségét félretolva, egyházhoz méltatlan viták és veszekedések után, a közös alap és a közös cél újrafelis­merésével, a békés egymásmelletti-Böjt vége felé megyünk. Rövidül a megtérésre hátralévő idő - ezt nemcsak a vasárnap hajnali óraátállítás szimbolizálja. Használjuk ki, amíg lehet! ség, a kiengesztelődés fényében együttműködő szomszédság útján megindulva. Az emberi ítéletek nem mindig ob­­jektívek. Az Isten ítéletei azok, de az Úr rögtön felkínálja a kegyelmet an­nak, aki érzi helyzete lehetetlenségét. Az ítélet objektív, a végrehajtás már nem az. A szeretett Fiú váltságműve kiutat mutat, mentesít a megfelleb­bezhetetlen döntés végrehajtása alól. A nyomtatóból az ítélet rögtön az iratmegsemmisítőbe kerül. Nem mi­értünk, nem valami adminisztrációs tévedésből, hanem mert a golgotái kereszt nemcsak az időben, de az íté­letben is metszőponttá lett. Ez a tény ad egyedül reménységet a vég­ső bírói idézéskor mindenkinek. Különben az esélytelenség tudatával (nem nyugalmával, mert a végső ve­reség tudata nem megnyugtató az ember számára) várhatnánk az idő végét. így azonban van kire feltekin­teni, van kiben reménykedni, van ki­hez kiáltani. Böjt vége felé megyünk. Rövidül a megtérésre hátralévő idő - ezt nemcsak a vasárnap hajnali óraát­állítás szimbolizálja. Használjuk ki, amíg lehet! Magyarok, szlovákok, szászok, mindenki! Tudván, hogy valamennyien ugyanarra a Jézusra nézünk, hozzá közeledve egymás­hoz is - akaratlanul vagy akarva - közelebb kerülünk. A múltról van mit ítélnünk, az Úrnak még in­kább. A jelenben jussunk el mind­annyian arra, hogy egy Urunk van, hosszú közös történelmünk, és kö­zös a cél is. A Kárpát-medence sok vihart látott már. Mi, evangélikusok ne gerjesszünk egymással, egymás közt újakat. ítélünk - kezdtem a gondolati sort. Egészítsük ki egy betűvel: itt élünk. Együtt, Krisztusban. A szerző egyházunk országos prog­ramkoordinátora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents