Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-11 / 10. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. március 11. *• 11 Divatböjt Ma már nem lehet „hírességgel” találkozni a médiában valamilyen rá jellemző böjttechnika ecsetelése vagy böjttel kapcsolatos sztori nélkül. A bulvárlapok címlapjai nagy betűkkel hirdetik, hogy „léböjtkúrával méregtelenít Lecsó, a gitáros” vagy „35 kilót fogyott böjttel PP Gizi”. A mainstream - azaz fősodratú - írott sajtó és a televízió úgy láttatja a böjtöt, mintha valamiféle fizikai akció lenne a test megsanyargatására. Azt közvetítik, hogy a böjtnek vannak jó következményei, de ezek főleg testiek, a lelki oldallal nem nagyon foglalkoznak - ha mégis, akkor a new age kevert vallásosságával, avagy inkább valamiféle keleti megtisztulás és kiüresedés maszlagjával távolítják el Istentől az olvasót vagy nézőt. A világ tévedésben van, amikor a zsidó-keresztény kultúra böjtjét összekeveri a keletiek koplalásával vagy az újabb kor egészségmegőrző technikáival. Mi tudjuk, hogy a böjt sokkal több mindkettőnél, hogy mély és komoly lelki háttere van. A megüresítés eredménye az üresség, ennek következményeképpen van napjainkban ennyi kiégett ember. Megbocsátás és kegyelem nélkül nem lehet kiegyensúlyozott életet élni. Együtt imádkozik a test és a lélek, és nem az önsanyargatás a célja vagy az eszköze az imádságnak, hanem az Isten felé fordulás. Lemondásunk nem fizikai létünk okán része a böjtnek; nem fizikai megtisztulást keresünk ilyenkor. A böjt a bűnbánat és a hitben való elmélyülés eszköze - fohász. A hagyományos keresztény felekezetek legfontosabb ünnepe a húsvét, most is erre hangol bennünket a böjt. Azért böjtölünk, mert szeretjük Jézust. Azért mondunk le dolgokról, mert nem fér bele az életünkbe ilyenkor a fényűzés, a pompa, hiszen a krisztusi szenvedésekről elmélkedünk, Atyánk mérhetetlen jóságáról emlékezünk meg, vele töltekezünk be. Ha pedig betöltekezünk, akkor semmi esetre sem lehetünk megüresítve. Az üres szív csak az ellenségünk ügyét szolgálhatja - amelyik szívben nem Isten van, azt szívesen elfoglalja a sátán. Ezért mi színültig akarjuk tölteni egész lényünket az Úrral. Böjti napjaink része a gyász is - hiszen ő meghalt értünk de ez reményteli gyász, hiszen tudjuk, feltámadt a halálból, és mi is élhetünk általa. Vágyunk Jézussal lenni, és ez a szent várakozás már nem marad meg az adventi szinten, már nem „csak” a megváltó születését várjuk. Megváltásunk megtörtént, de az ára magas volt - ezért a böjt. Nincs veszve minden. Hálát adhatunk, hogy szabadon hirdethetjük Isten országát, elmondhatjuk a világnak, mi a böjt lényege. Missziói lelkülettel segíthetjük környezetünket a belső üresség elkerülésében. Tartalmat adhatunk a böjtjüknek, értelmet kereső életüknek. Ne szalasszuk el a lehetőséget! ■ Károly György Tamás Megszólítani az Urat Imádság. Van, akinek könnyen megy, van, aki küszködik a szavakkal. Akad, aki szinte állandó kapcsolatban áll a Teremtőjével vagy megváltó Jézusával, másnak eszébe se jut, hogy megszólítsa őt. Hajdú Zoltán Levente református lelkipásztor Előtted, Uram... - Imádságok című könyve tavaly jelent meg a Kálvin Kiadónál. A könnyen forgatható, egy kisebb táskában vagy nagyobb zsebben is elférő kiadvány hatvannégy verses imát tartalmaz. A témák és tartalmak is azt mutatják, az ember önmagában milyen gyenge és esendő, az Úristen bűnbocsátó szeretete és kegyelme pedig mennyire végtelen. A szerző nem szégyelli bevallani, hogy a hit dolgaiban még egy lelkipásztornak is vannak harcai. így válhat bátorítássá például az Éltető kegyelem című ima mindazoknak, akik kétségek között vergődnek. Ahogyan Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a könyv ajánlójában írja: „Ezek az imádságok egyben verses meditációk is, egy-egy bibliai igét »magyarázó«, áldott reflexiók, nyolc csokorba szerkesztve: a mélységet és őszinte indulatokat megváltó ember az Úrn £ hoz igyekszik, hogy Krisztus közelében átélje a 18. zsoltár magaslatát, megtapasztalva a valóságos célokat és távlatokat, melyek nyomán azután Krisztussal éli meg a hétköznapokat, az ünnepeket és a közösségi lét megannyi formáját.” Imádság. Van, akinek könnyen megy, van, aki küszködik a szavakkal. Aki nem tudja, hogyan is induljon el e téren, bátran vegye kezébe Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor könyvét. ■ Boda Zsuzsa Éltető kegyelem Uram, megváltó Krisztusom! Az életem, a hitem tele van valami különös emberi kettősséggel. Kereslek, és boldog vagyok, amikor rád találok, amikor rám találsz előled és önmagam elől rejtőzködő mindennapjaimban, de látod, milyen kétségek gyötörnek, emésztenek ugyanakkor engem. Félelmek és fájdalmak környékeznek, gyengeség vesz erőt rajtam, testi és lelki értelemben egyaránt. Vergődök, csak vergődök ebben a kettősségben - nélküled. Kérlek, Uram, ölelj át, emelj fel,fogd meg a kezem! Szereteteddel békíts meg önmagámban, békíts meg önmagaddal és önmagámmal. Indíts el, mutass nekem utat, vezess! Add, hogy a rád talált hit bizonyosságában járva, élve mindenestől, aki vagyok, aki melletted, veled lehetek, dicsőítselek és áldjalak téged! Ámen. Emlékezet „Emlékezzetek csodatetteire...” (Zsolt 105,5) Látod, Uram, mennyit panaszkodunk! Szidjuk önmagunkat, szidjuk a másik embert. Bosszankodunk, méltatlankodunk, elégedetlenkedünk. Pedig hányszor könyörültél már rajtunk! Hányszor bebizonyítottad már kegyelmedet! Hányszor mentettél már meg bennünket,- legtöbbször önmagunktól... Add, hogy tudjunk emlékezni csodáidra, amelyekkel csendben végigkísérted eddigi életünket! Add, hogy meg tudjuk köszönni, hogy ahová nélküled jutottunk, te még ott sem hagytál magunkra minket! Ámen. ■ Hajdú Zoltán Levente Ima a másik emberért Látod, Uram, hitem próbája mindig, mindig az a másik ember. Aki bánt, feldühít, elkeserít. S csak nagy ritkán látom meg benne az általad elrendelt testvért. Kérlek, taníts meg téged keresni, de ne csak magányos csendességben, a templomi áhítatban vagy belsőleg vizsgált önmagámban, hanem a másik emberben, s igazán benne! Ámen. < ex. < HETI ÚTRAVALÓ „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk 9,62) Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Isten Báránya, az Úr Jézus követésére hívnak. Nézzünk fel reá, aki szolgálni jött, és meghalt bűneinkért! „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1,7; LK) Oculi:„Szemem állandóan az Ürra néz’.’(Zsolt 25,15) „Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol.” (GyLK 758,1) Imitatio Christi - Krisztus követése - állandó és önként vállalt életforma, ezt nem lehet „mellékfoglalkozásként űzni”. Az ő hívása - „Kövess engem!” (Lk 9,59) - a teljes (ideig s örökkévaló) életre szól, s a részvételt kizáró okot lásd a heti igében. Péter süllyedni kezdett a tengeren, amikor levette Jézusról a tekintetét! Pál ezt kéri: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagátadta értünk..!’(Ef 5,1-2) Jól értjük a követés előfeltételeit? „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom!’ (Lk 14,27) Luther így/jól értette: „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel remélnénk üdvözülni vagy csak a legcsekélyebb érdemet is szerezni; mégis, Krisztus példája szerint, szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk. Vigyázz hát, hogy a kereszt ki ne maradjon az életedből!” Urunk példázatai a toronyépítésről, a hadba vonulásról és a megízetlenült sóról mind az ő követése előfeltételeiről szólnak. Jób Istenét kérdezte; ő a próbák között is szemmel tartotta feddhetetlen, neki panaszkodó szolgáját. „Micsoda az ember..., hogy minden pillanatban próbára teszed. Miért nem veszed le rólam a szemed? (...) Miért nem bocsátód meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet?” (Jób 7,17-19.21) Jézus féltékeny tanítványai megtudják őtőle, hogy „aki nincs ellenünk, az mellettünk van”, s „Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma’.’ (Mk 9,40.41) Urunk megkérdezi mindenkori, tanakodó tanítványait: „Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok?” (Mk 8,17-18) És mi már jól értjük követésének lényegét? Megismétli az egyetlen helyes választ: aki bárkit jobban szeret nálam, „és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt’.’ (Mt 10,38-39) Ez az Emberfia eljövetelekor lesz nyilvánvalóvá: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt!’ (Lk 17,33) A Lótnák és feleségének szóló intés ma is él: „Mentsd az életedet! Ne nézz hátra... Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett’.’ (íMóz 19,17.26) De ma még „Jézus hív: »Jertek énutánam! / Ne földiekre nézzetek! // Ki keresztjével nem követ, / Énhozzám méltó nem lehet.« // Kövessük őt, a drága Mestert! / Küzdőre vár csak győzelem / És égi béke, végtelen.” (EÉ 438,1.4.5) ■ Garai András
