Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-03-11 / 10. szám

12 ■m 2012. március n. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Emelem szemeimet Alászállás és felemelkedés Reformáció és nők - a reformáció kezdetének 2017-ben esedékes ötszázadik évfordulójára készül­ve egyházunkban ez az idei esztendő sajátos tematikája. De mi is jellemzi a nőket (és a férfia­kat)? Ezt a kérdést járja körül írásában dr. Gömböcz Elvira közgazdász, teológus, az Evangéli kus Hittudományi Egyetem tanársegédje. A nemek (kép) mássága Böjt kezdetén Helsinkiben jártam, ahol a di­ákok a városi park dombjáról nagy szánkóver­sennyel indultak neki ennek az időszaknak - finnül ugyanis „leereszkednek” húsvétig. Mé­lyebbre és mélyebbre merülünk a böjtbe, na de a harmadik vasárnap, Oculi vasárnapján fel­emeljük a tekintetünket. Ahogy az ünnep zsoltára (Zsolt 25,15) mondja: „Szemeim az Úr­ra néznek szüntelen” Azon a finnekkel töltött héten egy „karkö­tőnek látszó tárgyat” kaptam egy kedves isme­rősömtől. Tizennyolc különböző színű-mére­tű gyöngyszemből áll, melyek mind-mind arra várnak, hogy egyenként kézbe vegyem őket. Afféle imádságos segédeszköz ez, állító­lag egy mentőöv ihlette meg a kitalálóját, Lön­­nebo svéd püspököt egy földközi-tengeri vi­torlázás során. Gyöngyökből állította össze ezt a lelki mentőövet, amelybe imádsága, medi­tációja során kapaszkodhat az imádkozó, vagy amelynek segítségével a fiatalok készül­hetnek a konfirmációra. Az első gyöngy aranyosan csillog, nagyobb a többinél - Isten titokzatos jelenlétének gyöngye. Végtelen vagy, a közelemben vagy, te vagy a fény, és én a tied vagyok. Ismételgesd ezt nyugodtan, most nem kell gondolni semmi mással, találd meg a saját csendedet és béké­det, amelyben már befelé tudsz figyelni. A csend gyöngyei. Ezek kissé hosszúkásab­­bak, tojásdad alakúak. Talán mert idő szüksé­geltetik hozzájuk, és születik belőlük valami. Is­ten csendjében lehetek. Az én szemem. Gyöngyházfényű. Mert Isten szemében én is egy szép gyöngyszem vagyok. Egy aprócska csoda, amely mégis hatalmas, hiszen Isten a szívemben lakik. Szeretném a többi em­bert is ilyen csodának látni. A keresztség tiszta fehér gyöngye. Ismersz en­gem, és körülveszel gyöngédségeddel, ezért ma­gamat és életemet kezedbe helyezem. Mert te adod nekem azt a belső biztonságot, amelyre mindannyiunknak szüksége van. A puszta homokszínű gyöngye. Mert vannak ám kísértések, és nem könnyű az igaz életre tö­rekedni. Tisztíts meg és megtisztulok, tégy en­gem egésszé, és ép leszek. A gondtalanság kékje. Ne nyugtalankodjál, ne félj, ahol Isten, ott szükség nincsen. Ebben a „szent gondtalanságban” minden szorongáso­dat és aggodalmadat, búdat-bánatodat rá hagy­hatod - ez a boldogsághoz vezető út. A szeretet vöröse. Uram, senki sem tud úgy szeretni engem, ahogyan te szeretsz. Hiszen sze­rethető vagy, éppen úgy és éppen olyannak sze­ret Isten, amilyen vagy, fogadd ezt el. Az áldozathozatal gyöngyszeme. Vörös, mint az előző. Istenem, tégy engem jó emberré. Szeretném a megtapasztalt szeretetet tettekre váltani. Három fénylő gyöngyszem, a titkos dolgo­ké. Istenem, te tudod. Emlékezz rá, kérlek. Az éj fekete gyöngye. Elengedem a magányo­mat, befogadlak téged. Mert időnként megérint minket a sötétség, erőt vesz rajtunk az elhagya­­tottság, amikor csak arra várunk, vágyunk, hogy a fény ismét láthatóvá váljék az életünkben. A feltámadás fehérje. Nincs távolság - csak közelség. Nincs idő - csak örökkévalóság. Csak Isten van, de ő mindenütt. És ezzel vissza is ér­tünk az első szemhez, Isten jelenlétéhez. Kézbe vehető, morzsolgatható gyöngysor. Mindannyiunk annál a szemnél időzhet többet, amelyikre éppen szüksége van. És jól tűri az uta­zást - kipróbáltam. ■ Darvas Anikó Névjegy: Darvas Anikó Darvas Anikó vagyok a Budapest-Deák téri gyü­lekezetből. 2003-ban vé­geztem középiskolai ma­gyartanárként, emellett finnugrisztikát tanultam, majd a doktori is­kola elvégzése után jelentkeztem a teoló­giára. Jelenleg a nyíregyháza-kertvárosi gyülekezetben töltöm a gyakorlati évemet. M W JS OSZTOZÓ Zene, színház, böjt Egy vajdasági magyar lányt néhány hét alatt megkedvelt az ország. Rúzsa Magdi, a Mega­sztárban feltűnt énekes aztán hamar európai színpadra lé­pett, hisz saját dalával gyűjtött rajongókat az eurovíziós dal­­fesztivál döntőjében. Rúzsa Magdi ezúttal kislányként lép a pódiumra. A nagymama kedvence egy tükröt és rúzst talál a poros padláson, és amint magára ken egy kis fes­téket, már nem is Magdi ő, ha­nem Magdaléna (képünkön). A hölggyé lett kislány őszinte hangon mesél önálló estjén életéről, érzéseiről. Ahogy az előadást hirdetik: „Ismerős sztár, meglepő műfajban, szo­katlan őszinteséggel. Ez a meg­lepetések estje lesz...” És hogy hol találkozhatsz Magdalé­nával? Március 17-én a győri Richter Teremben vagy 22- én, 24-én, 26-án és 28-án Bu­dapesten, a Pesti Színházban. Hallottál már Hans Kohlha­se, a 16. századi Brandenburg derék és jómódú polgáráról? Története szerint 1532 októbe­rében két lovával indult útnak a lipcsei vásárba. Útközben azonban Günther von Zasch­­witz földbirtokos lefoglalta két lovát zálogul a Drezda fe­lé átutazás díja fejében. Kohl­­hase jogi úton keresett elégté­telt. Mivel nem adtak neki igazat, valóságos hadjáratot indított, Wittenbergben háza­kat gyújtott fel, és egy kolos­tort is kifosztott. Ekkor került kapcsolatba a reformátor Lu­ther Mártonnal, aki levélben próbálta jobb belátásra térí­teni. A folytatást ezúttal nem áruljuk el. Helyette arra biz­tatunk, hogy ismerkedj meg a középkori lócsiszár történe­tével közelebbről is. Megtehe­ted, ha jegyet váltasz a buda­pesti Nemzeti Színházba Egy lócsiszár virágvasárnapja cí­mű darabra, amelyet márci­usban és áprilisban is több al­kalommal műsorára tűz a te­átrum. A főszerepet Szarvas József alakítja, míg Luther Márton reverendájába Blas­­kó Péter bújik. Ha netán nem tudsz ellátogatni a színházba, vedd ki a Sütő András által írt színművet a könyvtárból. Iga­zi böjti olvasmányban lehet részed. Ahogy pedig lassan „cél­egyenesbe fordul” a böjt, ide­je lelkünk mellett fülünket is a fájdalmak útjára irányítani. Megszokhattad, hogy a fővá­rosi Deák téren egy-egy Bach­­passióval indítják a nagyhetet. Ezúttal a János írása szerinti szenvedéstörténetet járhatod végig Bach mester zenéje se­gítségével a Lutheránia tolmá­csolásában. Virágvasárnap vagy nagyszombat este 6-tól érdemes hát beülni a Deák té­ri templom padjába. Ezúttal is azt javasoljuk, hogy előtte töltsd le a kétnyelvű szöveg­könyvet a http:/Autherania.lu­­theran.hu oldalról, hogy szó­ról szóra követhesd az esemé­nyeket. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit ► „A nő: tetőtől talpig élet. / A férfi: nagyképű kísértet.” Weö­res Sándor írja ezt A nő című versében. De mi van olyan­kor, amikor fordított a helyzet? Amikor egy nő „kísértet” és egy férfi élet? Mi jellemző a női és a férfiszerepekre? Mi az, ami megkülönbözteti a nőket és a férfiakat bioló­giailag és érzelmileg? Hogyan tudnánk jobban megérte­ni a másik nemet? Hogyan tudunk férfiként és nőként élet­tel teliek lenni? Isten az embert - a Biblia sze­rint - a saját képére, férfivá és nővé teremtette. A két nem közötti különbséget Isten akarta, mégpedig azzal a cél­lal, hogy a két nem összetar­tozzon. Nemiségünk, férfi vagy női mivoltunk lényegileg határoz meg bennünket. Mindannyian emberek va­gyunk, férfiként vagy nőként. Ez pedig nem szégyellni vagy rejtegetni való, hanem Isten teremtésének a része. Olyan különbözőségeket rejt ma­gában nemi identitásunk, amelyeket jó tudatosítani, hogy megértőbbek és szere­tett élj esebbek tudjunk lenni saját magunkkal és a másik nem tagjaival. Mi jellemző a férfiakra? Bár a férfiak az „erősebbik nem”, biológiailag mégis törékenyeb­bek, mint a nők. Nyolc-tíz évvel korábban halnak meg a statisztikák szerint. A beteg­ségben sokkal elesettebbek tudnak lenni. A férfiak nagyon teljesít­ményorientáltak. Kifejezet­ten jól teljesítenek, ha van mögöttük megfelelő háttér: egy szerető feleség, aki múzsa­ként és gondoskodó társként jelen van. „Az a férfi, akit sze­retnek, nagyon sokra képes.” Szerető családi háttér nélkül viszont még elesettebbek le­hetnek. Jellemző rájuk az agresszi­vitás pozitív és negatív érte­lemben egyaránt. A pozitív ag­resszivitás nagy és erős pozi­tív energia, amellyel kiváló eredményeket tudnak elérni a tanulásban, munkában, embe­ri kapcsolatokban. A negatív agresszivitás pedig a túlélést szolgáló erős energia, amelyet időről időre tanácsos kien­gedni azon a bizonyos szele­pen, amelyet a férfi sokszor ösztönösen is kiválaszt magá­nak. Ilyen lehet például a hor­gászás, a foci, a férfikor, a tú­rázás, a zenélés és így tovább. A férfi más módon dönt, mint a nő. Ha egyszer döntött, kimondott valamit, akkor az úgy van, „visszavonásig ér­vényes”. Mi jellemző a nőkre? A nők agya másként működik, mint a férfiaké, ezért összefüggések­ben gondolkodnak, sokkal több szempontot képesek fi­gyelembe venni döntési hely­zetben, mint a férfiak. Sokkal inkább használják az intuíci­óikat, és fejlettebbek a kom­munikációs képességeik is. A híres „női megérzés” például mérőszalagok nélkül is képes kiválasztani a hálószobába il­lő és megfelelő éjjeliszekrényt, amely stílusban, színben és méretben is a helyére passzol. A nők életében meghatáro­zó szerepük van a kapcsola­toknak. Ezért kell akár száz­szor is elmondani nekik, hogy szeretik őket. És ezért tudnak a családért örömmel dolgoz­ni és akár többet is vállalni. Döntési helyzetekben a nők sokkal inkább az embert né­zik, nem a logikai összefüggé­seket, mint a férfiak. A nők híres szeszélyességét és hangulati változékonysá­gát a hormonháztartásuk vál­tozásai okozzák. A havi ciklu­sok szakaszainak más-más hormonszintje más-más han­gulatot idéz elő. Egyénileg el­térő, hogy kinél milyen erőtel­jesen jelentkezik ez a hangu­lati ingadozás. A nőkre sokkal jellemzőbb a másik elfogadása, a meghall­gató, gyengéd, átölelő szeretet. A férfiakra ezzel szemben a noszogató, sürgető, előrevi­vő, kemény szeretet. Egyik sem jó vagy rossz, csupán más. Egy család egészséges működéséhez mindkettőre szükség van. Az emberi életút szakaszait tekintve a férfi- és női szerepek különbözősége a felnőttkorig erősen érvényesül. A középko­rú férfiak és nők esetében vi­szont a szerepek kezdenek közeledni egymáshoz. A kö­zépkorú férfi már mer sokkal gyengédebb lenni, a középko­rú nő pedig sokkal inkább meri a saját szükségleteit is ki­fejezni és érvényesíteni. A férfiakat kisfiú koruktól arra nevelik, hogy „nem sza­bad sírni”, nem szabad a „gyengeség” érzéseit kimu­tatni, ki kell bírni mindenféle szenvedést pókerarccal. Ez­zel sok fontos érzelem megélé­séről és kimutatásáról szoktat­ják le a férfiakat. A nőknek megengedett az érzékenység, a sírás, a gyengeség. Nekik vi­szont a dühöt és az agresszi­vitást tilos kifejezniük. Ne­veltetésük azt tanítja, hogy „légy kedves és megértő min­denkivel, gondoskodj mások­ról, ne légy önző, vedd észre, mi kell a másiknak”. A női szolgálatkészségnek természetesen biológiai okai vannak, hiszen a csecsemőjé­ről minden anya ösztönösen gondoskodik. Viszont ha a nők nincsenek tudatában eme női tulajdonságuknak, és el­szakadnak saját igényeiktől, szükségleteiktől, akkor ennek a környezetük és a családjuk is kárát láthatja. Az a nő, aki ápolt, odafigyel saját testi és lelki szükségleteire, és össz­hangban van önmagával, sok­kal inkább tud a családjának és másoknak a szolgálatára lenni. Gyökössy Bandi bácsi, az is­mert református lelkész, lelki­gondozó sokszor emlegette, hogy a keresztény buzgóság fi­gyelmen kívül hagyja Jézus mondatának a második felét: szeresd embertársadat, mint magadat. A keresztények gya­kori tulajdonsága, hogy az embertárs, a másik szolgálatá­ra koncentrálnak, sokszor sa­ját igényeik háttérbe szorítá­sával és saját energiáik ki­zsákmányolásával. A keresz­tény nőket ez a veszély még in­kább fenyegeti. Ezért nagyon fontos tudatosítani, hogy saját magunk egészséges szeretete nélkül nem tudunk másokat sem szeretni. A férfiak „érzelemleszok­­tatása” többnyire hatásos, ezért nehezen tudatosítják az érzéseiket. A nők többnyire a haragjukat és a dühüket hajla­mosak elfojtani. Pedig törvény­­szerű, hogy ha az érzéseinkkel nem tudunk bánni, akkor ez a mindennapokban konfliktu­sokhoz, feszültségekhez, be­tegségekhez vezet. Számos módszer és techni­ka áll ma már rendelkezésünk­re ahhoz, hogy az érzéseinket, szükségleteinket, legmélyebb vágyainkat tudatosítsuk, és va­lóban megéljük: bibliodráma, pszichodráma, tánc, különbö­ző önismereti módszerek. A bibliai történetek pedig arról tanúskodnak, hogy Jézus köze­lében az emberek - férfiak és nők - rátaláltak valódi önma­gukra, és ezáltal váltak képes­sé mások szolgálatára. ■ Gömböcz Elvira

Next

/
Thumbnails
Contents