Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-11 / 10. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. március 11. *• 3 Lelkésziktatás fél évszázad után Új parókus lelkészek ► Történelmi pillanat volt a mórichida-árpási evangélikus gyülekezet életében az a lelkésziktatás, amely a múlt vasárnap zajlott az egyházközség templomában. Ötven év elteltével hangzott fel ugyanis újra a templomban az ősi Confirma dallama, amikor Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese beiktatta lelkészi állásába a gyülekezet megválasztott új pásztorát, Bakay Beatrixot. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. A mórichida-árpási egyházközség legutóbbi beiktatott lelkésze Sághy Jenő volt, aki 1959-ben érkezett a gyülekezetbe. 1991-ben történt nyugdíjazása után segédlelkészek és helyettes lelkészek követték egymást, név szerint: Hanvay László, Valtinyi Gábor, Szabó András és Kardos Zsuzsanna. Tavaly nyáron Kardos Zsuzsanna egyházunk diakóniai munkájában vállalt szolgálatot, így lelkész nélkül maradt a gyülekezet. A presbitérium akkor úgy döntött, hogy pályázatot ír ki a lelkészi állás betöltésére. A pályázat eredményesnek bizonyult, és a gyülekezet ez év januárjában Bakay Beatrixot választotta lelkészévé. Bakay Beatrix a teológia elvégzése és lelkésszé avatása után először Nógrád községbe került segédlelkésznek. 2004-ben az ősagárdi egyházközség hívta meg lelkészének, itt öt éven át szolgált. Ezt követően a budapesti rákosszentmihály-sashalmi gyülekezetben végzett rendszeres kisegítő lelkészi szolgálatot. Itt találta meg a mórichida-árpási gyülekezet pályázati felhívása. Az ünnepi istentiszteleten Szemerei János Mt 13,44 alapján - „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, amint megtalál, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet” - prédikált. Isten országa nagy kincs, amelyet sokan mégsem látnak meg, és nem értékelnek - hangsúlyozta a püspök. Pedig ez a kincs megtalálható, és aki rábukkan, annak életét alapvetően megváltoztatja. Új értékrend szerint fogja élni életét. Azt kívánom - mondta Szemerei János -, hogy Isten tárja fel ezt a kincset, hogy életformáló erővé válhasson. Beiktatott lelkészként Bakay Beatrix Ézs 49,8-10 alapján arról a reménységről prédikált, amelyet az Úr ad minden benne hívő embernek. Az ünnepi istentisztelet díszközgyűléssel folytatódott, illetve fejeződött be, amelyen elhangzottak a beiktatott lelkésznőre áldást kérő köszöntések. ■ K.M. ► Az Északi Egyházkerület elmúlt évi parókusi alkalmassági vizsgálatát az tette rendhagyóvá, hogy mind a négy jelölt a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéből érkezett - ezért volt Nyíregyháza a helyszín. Az idei parókusi alkalmassági vizsgálat, illetve lelkészképesítő vizsga ugyancsak „kilógott a sorból”: az élet úgy hozta, hogy mind a négy vizsgázó személyében egy-, két- vagy háromgyermekes édesanyát köszönthettek a vizsgabizottságok. A március í-jei szóbeli vizsga két részből állt: az írásban beadott öt munka megbeszéléséből, illetve a szóbeli tételek ismertetéséből. Az első dolgozatra - amely a vizsgázó legutóbbi szolgálati helyének úgynevezett SWOT-analízise volt - több időt szántak a bizottságok, és arra biztatták a lelkésznőket, hogy a felmérések eredményeit beszéljék meg a gyülekezeteikben. Az SWOT négy angol szó kezdőbetűjéből alkotott mozaikszó; az analízisben felvázolt erősségek (S), gyengeségek (W), lehetőségek (O) és veszélyek (T) tudatosításával komoly előrelépést tehetnek a közösségek a gyülekezetépítés területén. A püspöki hivatal e feladatot azzal a nem titkolt szándékkal adta ki, hogy felhívja a lelkészek és a gyülekezetek figyelmét az ilyen típusú számvetésre is. Ezután került sor az adventi és temetési igehirdetés, a konfirmációi óravázlat és a 2012. év témáját feldolgozó, Reformáció és nők című előadás értékelésére. Az eredményhirdetéskor dr. Fabiny Tamás püspök elmondhatta, hogy mind a négy jelölt megfelelt a követelményeknek: Labossáné Kővágó Anita (Érdi Evangélikus Egyházközség) sikeresen teljesítette a lelkészképesítő vizsgát, így lelkészi oklevelet vehetett át, Keczkó Szilvia (Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség), Gazsóné Verasztó Teodóra (Dél-Pest Megyei Egyházmegye), illetve Zsarnainé Urbán Nóra (Túróczy Zoltán Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda, Nyíregyháza) pedig parókus lelkészi oklevelet kapott. A nevezettek így mindannyian bekerültek a parókusi jogkörrel felruházható lelkészek sorába. ■ Horváth-Hegyi Áron Hármas jubileum Veszprémben ünnepelt a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület népe ► Egyházkerületünknek ünnepe van - csendült fel az első mondat március 3-án a kora délutáni órákban, amikor is a helybelieken kívül a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület számos gyülekezetéből érkezett küldöttek töltötték meg a veszprémi templomot. Az ünnep ezúttal hármas jubileumot jelent: tizenöt esztendeje annak, hogy megszületett az elvi döntés az egyházkerület újbóli felállításáról - erre 2002-től évente az egyházkerületi napokon emlékeztek a dunántúli evangélikusok -, és öt éve annak, hogy elhunyt az egyházkerületi napok „ötletgazdája” dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő. Egy kérdés - egy válasz a dunántúli kerületi napról- Csaknem véget ért a rendszerváltást követő első zsinati időszak, amikor a sok hatalmi küzdelem és méltatlan vita után Márkus Géza zsinati küldött felállt, és szívhez szóló szavaival sokak véleményét megfordította - idézte fel igehirdetésében a történelmi pillanatot Ittzés János, a kerület nyugalmazott püspöke. - Végül így határozta el a zsinat 1997. február 22-én, hogy helyreállítja Dunántúli Egyházkerületünket. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” - helyezte az ünneplő gyülekezet szívére Pál apostol szavait (iThessz 5,16- 18) Ittzés János.- Az öröm számunkra azért tűnik olyan elérhetetlennek, mert gyakran Isten nélkül akarunk boldogulni. Isten öröme azonban éppen az, amikor végre utolér bennünket, és átölelhet a szeretetével: hiszen a mennyek országában jobban örülnek egy megtért bűnösnek, mint ezer önelégültnek. Az imádság valósággal körülöleli a földet: nincs olyan perc, amikor valahol ne imádkoznának a bolygón. Az egyház sikeres időszakai mögött mindig ott volt a hívők, a szentek imádsága. Mint ahogyan a kudarcok is akkor jelentkeztek, amikor elnémult az imádság. Az Istenre figyelő szívet ugyanis nem lehet pótolni különféle színes ötletekkel és rekreációs programokkal. Forduljunk hálaadással Isten felé, mert tudnunk kell, hogy minden helyzetben az ő kezében vagyunk. Az istentiszteletet követően Szabó György egyházkerületi felügyelő idézte fel elődje emlékét:- Noha ebben az évben már nem került sor az egyházkerületi napra, mégis úgy tudunk emlékezni, hogy békesség van a szívünkben. Dr. Weltler János testvérünk betegsége tudatában vállalta a felelősségteljes szolgálatot, és Isten kegyelméből tudta végezni. Nem olyan módon, hogy uralkodott volna, hanem szolgálta a rábízottakat. Weltler Sándor meleg szavakkal emlékezett meg bátyjáról, majd arra figyelmeztetett, hogy vegyük komolyan Isten mindenhatóságát:- Hatalmas kincs van a birtokunkban. Ne vegyük természetesnek, hogy létezik a Dunántúli Egyházkerület, mert holnap akár megint megszűnhet. De sohasem emberek szüntetik meg, hanem Isten, mint ahogyan ő lesz az is, aki újra tudja indítani - fogalmazott a nyugalmazott malomsoki lelkész. Végül Bereczky Gyula, aki veszprémi egyházközségi felügyelőként lett Weltler János utóda, magát a néhai kerületi felügyelőt idézte. Weltler János a szolgálata során három területet tekintett igazán fontosnak: az egyházkerületi napot, a kórustalálkozót és a teológiai pályázatot. Gyakran jelentett nehézséget számára a munkahelyi és családi kötöttségeket összehangolni egyházi szolgálatával, de ahogyan ő fogalmazott: végül mindenhez kapott erőt... ■ Tubán József ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben az idén a gyülekezetekben ünnepelték meg a kerület újraindulásáról határozó zsinati döntés 15. évfordulóját. Miért döntött úgy a kerület vezetősége, hogy nem tartanak központi rendezvényt? - tettük fel a kérdést Szemerei János püspöknek, az egyházkerület lelkészi vezetőjének.- Az érzelem és az értelem más utakon jár, ezért könnyen szem elől vesztik egymást... Sok félreértés forrása ez magánéletünkben, de az egyházban is. Kerületünk 2002. február 22-én, az 1997. évi zsinati döntés 5. évfordulójára emlékezve tartott először kerületi napot, aztán ez évente bekerült a kerület programjába február utolsó szombatján. Sajnos ez a jónak gondolt és a kerületi identitás erősítésére szánt program a kerület gyülekezeteinek és tagságának csak nagyon szűk töredékét érte el. Az idei év kerületi programjait széles munkatársi körben tavaly november 9-én Pápán terveztük meg. Egyenként mérlegre tettük alkalmainkat, így a kerületi napot is. Egyetértettünk abban, hogy céljai fontosak, amelyeket meg kell őrizni, de az időpontja (február vége) kerületi rendezvényre - sem közlekedési, sem vendéglátási szempontból - nem jó. Nem elhagyni szerettük volna, hanem úgy megtartani, hogy többekhez elérjen. Egyik esperesünk kompromisszumos javaslata is ezen a pápai megbeszélésen körvonalazódott: február végén gyülekezeteinkben ünnepeljünk - erre a püspök körlevélben kérje meg gyülekezeteinket -, a kerületi nap tartalmi elemeit pedig integráljuk a májusi kerületi missziói napba. Nem hallgathatom el, hogy a kerületi nappal kapcsolatban volt egy kényes és kellemetlen félreértés is. A november 12-én Győrben tartott kerületi közgyűlésünkön a 2012. évi program tervezetét a pápai előkészítőn megbeszéltek szerint terjesztettem elő. Egyik testvérünk a kerületi nap kötelező felvételét indítványozta azzal az indokkal, hogy az egyházkerület korábban közgyűlési határozatban döntött az alkalom évenkénti megtartásáról. A résztvevők ráhagyatkoztak erre az információra. Sajnos a közgyűlést követően kiderült, hogy ilyen határozat soha nem született. A közgyűlési tagokat levélben és e-mailben tájékoztattuk a történtekről, és kértük, jelezzék a püspöki hivatalnak, hogy kérik-e a kerületi nap megtartását. A visszajelzést küldők többsége nem kérte. Ezen előzmények után gyülekezeteink körében emlékeztünk meg kerületünk újraindításáról. Május 19-én Tatabányán a kerületi missziói napra várjuk kerületünk népét. Remélem, hogy sikerül integrálni a kerületi nap értékeit. A hitben és kerületi kötődésben való erősödésre egyaránt szükségünk van. A kettő nincs távol egymástól. Bízom abban, hogy az érzelem és az értelem egymásra talál. Nemcsak azért, mert mindkettő Isten ajándéka, hanem mert a kettő harmóniájában mindannyian gazdagodunk! ■ E.É.
