Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-03-04 / 9. szám

6 ■m 2012. március 4. FÓKUSZ Evangélikus Élet Találkozó Az Északi Evangélikus Egyházkerület találkozót szervez az egy­házkerülethez tartozó, evangélikus kötődésű őstermelők, gaz­dálkodók és borászok részére. Cél a kapcsolatok erősítése és a további - adott esetben intézményes - együttműködés alap­jainak megvetése. A találkozó helyszíne: az Északi Egyházke­rület Püspöki Hivatala (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fa­sor 24 ). Ideje: április 18. (szerda), 14 órától. Szeretettel vár­juk az érdeklődők jelentkezését a hivatal elérhetőségein (eszaki.kerulet@lutheran.hu; 06/1/394-2448). Dr. Fabiny Tamás és Benczúr László, az egyházkerület elnöksége HIRDETÉS______________________________________________________________________ VI. országos evangélikus borfesztivál Révfülöpön Ez évben is megrendezzük a már hagyománnyá vált evan­gélikus borfesztivált, amelyre szakembereket és érdeklődő­ket egyaránt hívunk és várunk Révfülöpre, az Ordass La­jos Evangélikus Oktatási Központba március 23-25. között. Kezdés pénteken 17 órakor, befejezés vasárnap ebéddel. Részvételi díj teljes ellátással: 12 000 Ft/fő. A borversenyre nevezőknek fajtánként három palackot kell leadniuk. Komoly szakmai és lelki program mellett jó közösséget kínálunk. Az érdeklődőknek részletes programot küldünk. Jelentkezni lehet március 15-ig a revfulop@lutheran.hu drótposta- vagy a 8253 Révfülöp, Füredi út 1. postacímen. FIZESSEN ELŐ “Evangi 'EvangFlikus Ékt®-1 ‘Evangélikus Élet®? 1 LAPUNKRA! Lelki nevelés - esély a holnap számára Országos konferencia a hittudományi egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya közösen Dies Acade­­micust rendez március 22-én, csütörtökön az egyetem dísz­termében Lelki nevelés - esély a holnap számára címmel. Az országos konferenciára minden érdeklődőt szeretet­tel várunk. Gáncs Péter elnök-püspök, dr. Szabó Lajos rektor Program 09.45-10.00: Megnyitás - dr. Szabó Lajos rektor. 10.00- 10.20: A lelki nevelés társadalomban elfoglalt szerepe. Az új köznevelési törvényből adódó várható változások. Ak­tuális oktatáspolitikai szempontok. Előadó: dr. Réthelyi Mik­lós miniszter, Nemzeti Erőforrás Minisztérium. 10.20- 11.00: Kerekasztal-beszélgetés: Felelősségvállalás a kö­vetkező nemzedékért katolikus, református és evangélikus szemmel. Résztvevők: Bárány Béla plébános, hitoktatási felügyelő, Budapest-Zugló; dr. Bodó Sára egyetemi docens, Debreceni Református Hittudományi Egyetem; Rozs- Nagy Szilvia hitoktatási előadó, Magyarországi Evangé­likus Egyház. Moderátor: Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője. 11.00- 11.20: Szünet. 11.20- 11.40: A lelki nevelés - egy konkrét példa. Előadó: Dej­­csics Konrád OSB, Pannonhalmi Bencés Gimnázium. 11.40-12.30: Kerekasztal-beszélgetés: Pedagógusok és lelkészek együtt munkálkodása a lelki nevelés terén. Résztvevők: Fel­legvárt Zoltán, a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgatója; Molnár Istvánná, a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Ál­talános Iskola igazgatója; Mesterházy Balázs iskolalelkész; dr. Magyarkúti Gyuláné Tóth Katalin iskolalelkész. Mode­rátor: Gáncs Péter elnök-püspök. 12.30- 14.00: Ebéd. 14.00- 15.30: Szekcióülések. 1. szekció: Mit tehet az iskolavezetés? A beszélgetést vezeti: Hallgatóné Flajnal Judit. 2. szekció: Mit tehet az iskolalelkész? A beszélgetést vezeti: Deák László. 3. szekció: Mit tehet az óvoda? A beszélgetést vezeti: Lakatosné Hachbold Éva. 4. szekció: Mit tehet a gyülekezet? (1) A beszélgetést vezeti: Baranyayné Rohn Erzsébet. 5. szekció: Mit tehet a gyülekezet? (2) A beszélgetést vezeti: Bárdossy Tímea. 6. szekció: Új kihívás: etika és hitoktatás. A beszélgetést vezeti: dr. Kodácsy-Simon Eszter. 15.30- 16.00: Összefoglalás, úti áldás - Gáncs Péter elnök­püspök. Mit csinál egy programkoordinátor? Beszélgetés Lackner Pállal ► Lackner Pál korábbi protestáns tábori püspök szolgála­ta hét év után letelt, így 2011. december 31-én leszerelt. Azóta a Magyarországi Evangélikus Egyház programja­inak koordinátoraként, valamint a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) főtitkáraként tevékenykedik. Ráadá­sul még a perikópareform is hozzá tartozik majd. Új fel­adatairól az Evangélikus.hu szerkesztője kérdezte.- Először is a programkoor­dinátori feladatairól faggat­nám...- Programkoordinátorként a feladatom az országos, nagy rendezvények összefogása lesz. Másrészről pedig a lelkész­továbbképzések, lelkészkonfe­renciák - nyugdíjaslelkész­­konferencia, országos lelkész­konferencia, lelkészakadémia - eddigi struktúrájának át­formálása és kézben tartása lenne. Emellett a jövő évi munkaterv kidolgozásában is részt vennék. A terv az, hogy ezt a munkatervet jó előre el tudnánk készíteni, hogy ne a hatálybalépés napján kapják kézhez a gyülekezetek vezetői.- Mely konferenciák lesznek akkor konkrétan azok, amelye­ket Ön szervez majd?- Ez még egyeztetés kérdé­se. Az intézmények, a diakó­­nia és az oktatás saját konfe­renciáiba nem folynék bele. Az lenne a lényeg, hogy a meglévő ötleteket és energi­ákat összegezzük, és kerüljük a diverzitásokat. Például egy országos lelkészkonferencia, a teológián a tudomány nap­ja és egy-egy lelkészi munka­­közösségi téma ne gyengítse egymást. A lelkészi munkát és a gyü­lekezeti életet befolyásolja az egyházi év, van egy tanév, ami megint egy fix rend, van egy naptári év, ami januártól indul. Egy olyan tantervet kell készí­teni, ami flexibilis a különbö­ző évek szempontjából, rá­adásul a különböző helyze­tekre, például városi és falusi gyülekezetre is alkalmazha­tó. Sokrekeszes fiókot szeret­nénk tehát. A 2012-2013-as munkaév már nagyjából meg­van, de 2013-tól szeretnék egy ilyen átlátott és tematikus rendszert kidolgozni.- Ez így jó nagy falatnak tűnik. Kifog Önnek ebben se­gíteni?- Felkértem számos em­bert, akikkel egy bizottságot fogunk létrehozni, és akik az én munkatársaim lennének. Tőlük egy váz, egyfajta kon­cepció véglegesítését várom. El kell döntenünk, mi az, amit magunk számára témaként választani szeretnénk, és amit egy nagyobb tematikába beil­­leszthetőnek vélünk. Vannak ugyanis olyan dolgok, amelyek nem hangolhatok bele egy ilyen munkába. Például az ökumenikus imahét, illetve a Lutheránus Világszövetség­nek, az Egyházak Világtaná­csának a projektjei ilyenek.- Hogyan motiválná a lelké­szeket abban, hogy részt vegye­nek az egyes programokban?- Nem titkolt szándék, hogy szeretnénk bevezettet­ni a lelkészi továbbképzések­nél a kötelező pontszerzést. Nem várjuk azt, hogy a lelké­szi munkaközösségek (LMK) megújítják egyházunkat, és igazi teológiai műhelyek lesz­nek; ezek a fraternitás meg­élésének színterei. A hang­súlyt én a lelkészakadémiára és a konferenciákra szeret­ném áthelyezni. A lelkészakadémia igazga­tótanácsának vagy kuratóriu­mának legyen a felelőssége, hogy olyan témákat hirdessen meg, amelyekre van érdeklő­dés. Ki kell dolgozni, hogy egy LMK-n való részvétel vagy egy lelkészakadémiai munka mennyi kreditet érne. Ha va­laki nem éri el a megfelelő pontot, akkor a hatályos tör­vényeink szerint elveszítené a parókus lelkészi jogállását. Ez a rendszer más világi állások­nál nem ismeretlen: az orvos nem írhat fel receptet, ha nem szerez elég kreditet. Emellett egyfajta újrastruk­turált munkamegosztást is szükségesnek tartanék. Na­gyon sokszor a gyülekezeteket ellátó lelkészek egymáson át­utazva látják el az egyházköz­ségeket. Át kellene tekinteni földrajzilag, népességileg a térképeket, és pár ponton pontosítani kellene a mun­kákat. Ilyen szempontból nem lettek a kerületi határok sem bölcsen meghúzva. Ráadásul a jövő azt mutat­ja, hogy lesznek bizonyos te­rületek, ahol teljesen elhalnak gyülekezeteink. De fontos egy-egy bástya hátrahagyá­sa. Ha nem életképes egy gyü­lekezet, azt központilag kell támogatni, vagy dönteni kell a felszámolásáról. Azt is fon­tos lenne rögzíteni, hogy a központból támogatott lel­készeknek milyen - a szolgá­latuk végzéséhez szervesen hozzá tartozónak ítélt - plusz­feladatot adunk. Kórházi, gimnáziumi szolgálat, feszti­válokon való lelkigondozás és így tovább...- A püspöki tanács megbí­zásából a perikópareform ki­dolgozását is Ön fogja végre­hajtani. Az új Liturgikus könyvvel ezt ugyanis nem újították meg pedig szükség lenne rá.- Egy bizottság állt fel, amelynek én vagyok a vezető­je. A bizottság harminc és nyolcvan év közötti tagokból áll, kegyességben is széles ská­lán mozgunk. Van közöttünk, ó- és újszövetséges, dogmati­kus, liturgus, homiléta. Mun­kánk végeredménye távlati cél. 2017-ben szeretnénk megje­lentetni az új perikópát. A bevezetése egységesen tör­ténne. Másfél év alatt végig­vesszük a perikópát, megtár­gyaljuk és javítjuk a hibákat, majd az anyagot kiküldjük a lelkészi munkaközösségek­nek. Ha valami valakinek nem tetszik, akkor konkrét javasla­tot várunk arra, hogy mely igét kellene azon a vasárnapon mondani. Számítok arra, hogy a lelkészi munkaközösségek konstruktívan fogják ezt a munkát segíteni.- A Magyar Evangélikus Konferencia főtitkári tisztségét is megkapta. Hogyan látja: meg tud újulni ez a szervezet? Milyen jövő áll a Maek előtt? Különösen abból az aspektus­ból is kérdezem, hogy bár évek­kel később alakult meg a Ma­gyar Református Egyház, még­is nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, mint a mi szerveze­tünk. Esetleg a Maek tervez-e egy egyháztestté fonódást a külföldi evangélikusokkal?- Azt gondolom, hogy hiá­ba oldanánk is fel a határokat az egyházak között, mégis na­gyon nehéz lenne egy olyan egyháztestet létrehozni, amely mindegyik egyház szempont­jából előnyös lenne, hiszen rengeteg feltételnek kellene eleget tenni; vagy pedig az az egyezmény, amelynek alap­ján ez az egyháztest létrejön­ne, a minimumra lenne redu­kálva. Ennek azonban így nem lenne sok értelme. De látni kell azt a történel­mi tényt is, hogy míg a Magyar Református Egyház egységes nyelvet mondhat magáénak, ez evangélikus egyházunk eseté­ben nem így van, hiszen a ma­gyarok mellett németek és szlovákok is vannak egyháztag­jaink között. Abban természe­tesen megállapodhatunk, hogy elfogadjuk egymás lelkészi ké­pesítését - eseüeg különbözeti vizsga letételével használjuk egymás agendáját, énekesköny­vét. Ez pedig spirituális kö­zösséget jelent. A Maek ilyen szempontból egyfajta koordi­náló szervezet, így ebbe bele­tagozódhat bárki, aki szeretne szerepet vállalni ebben a mun­kában.- 2011 decemberében szerelt le, addig tábori püspök volt. Az eltelt hét évre hogyan emlék­szik vissza? Bár tudom, hogy konkrét információkat nem oszthat meg velünk, mert ál­lamtitkot képeznek, én szolgá­latának inkább a lelkészi olda­láról kérdezném.- Ez alatt az időszak alatt rengeteget utaztam - felada­tomnak tartottam, hogy min­denüvé elmenjek, ahol ma­gyar katona szolgál. így jártam Boszniában hatszor, Koszovó­ban több mint tízszer, Cipru­son ötször, a Sínai-félszigeten kétszer. Aztán kétszer látoga­tóban Afganisztánban, egy­szer pedig hat hónapig, egy hosszabb misszió keretében.- Ezek közül melyik szolgá­lati helyén érte a legmélyebb benyomás?- Afganisztánban hét em­bert veszítettünk el. Mentem volna egyik tábor­ból a másikba, és szóltak, nem lehet, mert robbantottak. Re­­peszálló mellényben éltük a mindennapokat. Nyolcvan­hét órát töltöttem a levegőben ebben a hat hónapos misszi­óban. Sokat jártam a katonák között. Végigjártam a tábori lelkészeket, vizitáltam náluk. Elég sok koporsó mellett áll­tam, magyar és német, svéd, finn katonáké mellett is.- Ilyenkor hogy zajlik egy is­tentisztelet?- A kórháztól a reptérig sorfalat állnak a katonák, az el­hunytat a saját lelkésze bú­csúztatja el az anyanyelvén, amikor felteszik a repülőre. De kemény volt az itthoni­akkal való kapcsolattartás is, hiszen nem mindig van inter­netes elérhetőség. Telefonon pedig nehéz tárgyalni, töb­ben is lehetünk a vonalban...- A családja hogyan visel­te a hiányát?- A nagyobbak már termé­szetesnek vették, a legkisebb gyerekünk pedig rájött arra, hogy az édesanyja egymaga úgysem fogja tudni teljesíte­ni minden óhaját. A normál lelkészi szolgálat­hoz képest a tábori lelkészi szolgálatnak egyébként egé­szen más hangsúlyai vannak. Egyértelmű hierarchikus vi­szonyok vannak, és ha az elöl­járó parancsot ad, azt követ­ni kell. Ez azt jelenti, hogy ő gondoskodik a felszerelésről, a kiképzésről, hogy a lehető legnagyobb hatásfokkal, testi és mentális kár nélkül véghez lehessen vinni azt, amit ő kér. Lehetőség van kiscsoportos lelkigondozásra, amelynek más súlypontjai vannak, mint egy gyülekezeti tag esetében. Más szociológiai hátterű a populáció is: tizennyolc-har­mincöt éves az emberek nagy része, általában egészségeseb­bek, mint a civil lakosság, fér­fidominancia van. Tudomásul kell venni, hogy az anyanyelv felülírja a vallásosságot. Egy magyar katolikus katona in­kább elmegy egy magyar evangélikus istentiszteletre, mint egy horvát misére. És ez az evangélikusokra is igaz: nem fognak német istentisz­teletre menni, ha épp magya­rul van katolikus mise.- Mennyire jellemző a val­lásosság a katonák között?- Ha lőnek a fejed felett, ez nem lehet kérdés...- Ez predesztinál?- És egyfajta összetartást is ad. Az istentiszteleteken való részvétel természetesen nem kötelező, de megfigyelhető az, hogy ha valami tragikus ese­mény történik, akkor többen jönnek el. Gyertyát gyújta­nak, és imádkoznak. Nagyobb ünnepeken, így karácsonykor, sokkal többen jönnek el, mint egy átlagos istentiszteletre. Nagy hatása van annak is, ha a katona elöljárója ott van az istentiszteleten. Akkor nin­csen apelláta, akkor kötele­zőnek érzik az alacsonyabb rangúak, hogy maguk is ott le­gyenek. Kereszteltem meg ka­tonákat, és ilyen esetben is szoktunk keresztapát felkérni, aki a keresztség tanújaként van jelen. Ilyenkor szoktak a társaik közül is választani, de inkább az a jellemző, hogy egy magasabb rangú elöljárót választanak. Érdekes, hogy ilyenkor a felelősségérzet is megnő az emberek között. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: Evangélikus.hu

Next

/
Thumbnails
Contents