Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-04 / 9. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. március 4. » 3 Mentőautó-adomány az OMSZ-nek Folytatás azt. oldalról Mártái István, az OMSZ főigazgatója köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy az ajándékozással „találkozott a segítségnyújtás szándéka a segélynyújtással” mert a hívek adományainak köszönhetően és az egyházi vezetők döntése nyomán az OMSZ lett az a szervezet, amely az adományból részesült. Úgy vélekedett, a rohamkocsi „több mint egy tárgy” mert egyik betegnek sem mindegy, milyen körülmények között látják el. Szólt arról is, hogy „nemcsak egy járművet kapunk, hanem a teljes egészségügyi felszerelést is” így a teljes adomány értéke „bőven harmincmillió forint felett van” ■ Csatári Bence Idei első ülését tartotta a zsinat ^ Ünnepélyes aktussal kezdődött az elmúlt hét péntekén a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának 2012. évi első ülése a fasori evangélikus gimnázium dísztermében. A kétnapos ülés nyitányaként ugyanis átadták azt a teljesen felszerelt mentőautót, amelyet egyházunk ajánlott fel az Országos Mentőszolgálat részére. A zsinat napirendjén egyébként az országos munkaági bizottságok elnökeinek jelentései szerepeltek, valamint elfogadásra várt egyházunk 2012. évi költségvetési törvénye. Tárgyalta továbbá a testület a szlovák testvéregyházzal kötendő partnerszerződés szövegét, és több egyházi intézmény alapításának is zöld utat adott. A zsinat napirendre vette a hányatott sorsú aszódi kastély ügyét is, és immár remény van arra, hogy végre-valahára rendeződik ez a hosszú évek óta húzódó ügy. Távol és mégis közel Szélrózsa-előtalálkozó februári szélben Balatonboglár - mint minden más balatoni település - ilyenkor februárban egészen kihaltnak tűnik a nyári forgataghoz képest. Február 25-én, szombaton azonban sok-sok ember egy közös célért utazott a magyar tenger partjára, hogy a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó hangulatát felelevenítse. A kisváros sportcentrumát énekszóval, nevetéssel, a találkozások örömének zajával, csendes imádságokkal töltötték meg a résztvevők és a szervezők. A zsinat érdemi munkája hosszú - több mint kétórás - vitával kezdődött. Két beadvány is érkezett ugyanis a testülethez, amelyekben az előző ülésszakon módosított választási törvényt szerették volna három helyen is megváltoztatni. A disputa végeztével mindegyik módosító indítványról külön-külön szavazott a zsinat, és mindhárom esetében úgy döntött, hogy nem kívánja újra megtárgyalni a már elfogadott törvényt, így nem veszi napirendjére a beadványokat. A vita következményeként mindenesetre jókora késéssel, csak délután kezdődhetett meg az eredeti napirend szerinti munka. Elsőként a szlovák testvéregyházzal megkötendő partnerszerződés szövegét tárgyalták meg a küldöttek. A partnerkapcsolat igényével a szlovák fél lépett fel, és a kezdeményezést egyházunk vezetése nyitottan fogadta. A szerződés szövegét széles körben egyeztették, míg mindkét fél számára elfogadhatóvá vált. A szöveget a zsinat is jóváhagyta, így a közeli jövőben a két fél ünnepélyesen aláírhatja a dokumentumot. A következőkben több országos munkaági bizottság elnökének jelentését vette napirendjére a zsinat, majd kivétel nélkül mindegyik beszámolót elfogadta. Az egyház vezetésének régóta fejfájást okozó aszódi kastély ügyét ingatlancsere oldhatja meg. Az előzményekhez tartozik, hogy a Luther Otthon - Szakkollégium épületének, amely az Evangélikus Diákotthoni Alapítvány tulajdonában van, állaga nagyon leromlott, a ház jelentős felújításra és átalakításra szorul. A hajdan munkásőrlaktanyaként funkcionáló, Budapest XIII. kerületi ingatlant szeretné most megvásárolni egy befektető, aki felajánlotta, hogy ha az egyház eladja neki, akkor ő - ennek fejében - egy arra alkalmas telken felépít egy új, hetvennyolc fő befogadására szolgáló kollégiumot. Nos, éppenséggel volna egy minden szempontból megfelelőnek tűnő telek, amely frekventált helyen, egyetemek közelében, a Magyar tudósok kőrútján található. A terület jelenlegi tulajdonosa azonban a magyar állam - az evangélikus és a református egyháznak, illetve az ökumenikus tanácsnak kilencvenkilenc évre szóló használati joga van a területre... Egyházunk vezetése több mint egy éve kezdett tárgyalásokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.vel (MNV) arról, hogy az egyházunk tulajdonát képező, rossz állapotban lévő aszódi Podmaniczky-kastélyt - amelynek csak az őrzése évente több millió forintba kerül - szívesen elcserélné a Magyar tudósok kőrútján található ingatlanra, hogy ott a kollégium felépülhessen. Az MNV Zrt. nem zárkózik el az ingatlancserétől, amellyel egyházunk két legyet is üthetne egy csapásra. Ennek köszönhetően ugyanis egyrészt végre lekerülne egyházunk válláról a rossz állagú, sok pénzt felemésztő kastély fenntartásának a terhe, másrészt a kollégium régi épületének eladásával lehetővé válna egy új kollégium felépítése komfortos, modern szobákkal, vendégszobákkal. A tervezett kollégium felépítésének tervét sem a Magyarországi Református Egyház, sem a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nem kifogásolta. Ráadásul - további forrást bevonva - a telken, illetőleg az új ingatlanban lehetőség nyílna még egy konferencia-központ kialakítására is. Az ingatlancserét és a Luther Otthon - Szakkollégium új épületének felépítését a zsinat támogatta. Újabb jelentések meghallgatása és elfogadása után intézményalapítások ügyében határozott a zsinat: Kiskőrös, Lajoskomárom, Rákoskeresztúr, Soltvadkert és Szarvas kíván evangélikus óvodát, illetve iskolát alapítani. A testület mind az öt esetben zöld utat adott a terveknek. Az ülésszak utolsó részében még egy elvi vitát folytattak le a zsinati küldöttek az intézményi törvénnyel kapcsolatban, végül egyházunk 2012. évi költségvetésének vitája zárta a zsinati ülésszakot. Az országos számvevőszék elnöke szerint a költségvetés lehetőséget nyújt a kiegyensúlyozott gazdálkodásra, ezért elfogadásra javasolható. A zsinat rövid vita után -10,2 milliárd forintos bevételi és kiadási előirányzattal — egyházunk 2012. évi költségvetését 42 igen és 2 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta. ■ Kiss Miklós „Közelíts!”- e felszólítás körül forgott minden a nap során, még a KIE-kávéház is ezzel a mottóval invitálta vendégeit egy kávéra, teára, harapnivalóra. S bár a mintegy háromszáz fiatal egészen különböző távolságokból érkezett a Szélrózsa-előtalálkozóra - Orosházáról, Budapestről, Szombathelyről, Sopronból, hogy csak néhányat említsünk mégis egészen közel kerülhettek egymáshoz, Jézus Krisztushoz és a Fonyódligeten július 18-22-én esedékes nagy nyári találkozóhoz. A nyitóáhítatot a helyi lelkész, Czöndör István tartotta, majd Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel a közel és távol fogalmával kapcsolatban. Hogyan jelennek meg ezek a mindennapi tapasztalatainkban, az ember istenkeresésében és az Isten emberkeresésében? Hogyan lehetséges ma a közeledés? Mitől nyílik vagy csukódik az a bizonyos ajtó, amely a közelséget segíti vagy gátolja? Hogyan lehetséges, hogy egyszerre közelinek és távolinak érezzük az Istent, az embereket, a kapcsolatainkat? Mindezek a kérdések nemcsak elhangzottak, hanem a megválaszolásukra is irányult törekvés, hiszen a felvetődő kérdéskörökről kiscsoportokban is lehetőségük volt beszélgetni a jelenlévőknek. A programot zeneileg az Agapé teológus-zenekar, a helyi gospelkórus műsora, a Korálsziget együttes repertoárja, a bonyhádi Gábriel zenekar és a Szélrózsa Band színesítette. A gyermekek is tartalmasán tölthették idejüket a játszóházban tartott kézműves-foglalkozáson, a nagyobbak pedig a trambulinon való ugrálással vezethették le energiáikat. Az úgynevezett lehetőségek piaca is teret kapott egészen mini formában; ezt a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Vakmisszió és a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon használta ki a bemutatkozásra. S ha valaki tartalmas olvasmánnyal szeretett volna hazatérni, megvásárolhatta a Luther Kiadó standjánál. A napi gondolatok lezárásaként a résztvevőknek Grendorf Péter angyalföldi lelkész nyújtott lelki táplálékot. Záróáhítatában összekapcsolta az elő találkozó témáját a nyári nagy találkozóéval, s útravalóként elmondta, hogy Istenhez való közeledésünk, az őrá való „zoomolásunk” segítségével áthidalhatunk minden távolságot, legyen szó időről, kilométerről vagy kapcsolatainkban észlelhető távolodásról. Az bizonyos, hogy az előtalálkozó jó alkalmat adott nagy beszélgetésekre, az ismeretlen ismerősökkel való találkozásra, és egymásra mosolyoghattak a régi, de ritkábban találkozó barátok. A résztvevőknek a mindennapok káoszából kiszakadva részük lehetett a közösség élményében, előrevetítve mindazt, amit a nyári fonyódligeti találkozó nyújthat számukra. Mindebből merítsünk, és találkozzunk 2012 júliusában a Balaton-parton! ■ LKG Az igazi evangélikusok - a zsinat és a Szélrózsa-találkozó tükrében A mentő-akcióhoz készítettem egy sajtóanyagot, amelyben a Finn kátéból volt olvasható egy részlet arról, hogy miről is szokták megismerni az evangélikusokat. A szöveg szerint az evangélikusok „nyitottak, közösségi emberek, akik nem szeretik a szélsőségeket, vidámak, határozottak, de kompromisszumkészek, szeretik az éneket, a zenét és a kultúrát, összetartanak”. 2012. február 24-én példaértékű dolgot tettünk. Az államadósság csökkentésére felajánlottunk az Országos Mentőszolgálatnak egy teljesen felszerelt rohamkocsit, amely ezentúl Budapest II. kerületében teljesít majd szolgálatot. A mentőautó átadása valóban megmutatta az evangélikusok világfelé nyitottságát és azt, mennyire közösségi emberek is vagyunk, mennyire tudunk segítőkészek és határozottak lenni bizonyos kérdésekben. Én ott, azon az átadón büszke voltam arra, hogy a Luther Márton egyházújító munkája nyomán járó egyház tagja lehetek. Aztán az átadóhoz kapcsolódva a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata is ülésezett. Az ott tapasztaltak azonban egyből visszarángattak a főidre: parázs vita, igazi iszapbirkózás volt ott. Érdekellentétekfeszültek egymásnak, kompromisszumokra képtelenséggel, az összetartás, összetartozás legkisebb jelét sem mutató magatartással találtam magam szembe. Nem kívánok belemenni a vita részleteibe, csak annyit mondanék róla, hogy az után az ünnep után méltatlan volt minden szó és mondat, ami ott több órán keresztül sorjázott. Ráadásul az igazán fontos dolgokra most sem jutott kellő idő, tehát nem az a bajom, hogy zsinati atyáink és anyáink vitáznak kérdésekről, és megvizsgálják őket, hanem csak az a bajom, hogy mint a kutya a farkát, úgy kergetik egymást, sziszifuszi módon, vég nélkül, értelmetlenül döntenek ideoda. Korábban megszavazott döntéseket visszavonnának, korábban visszavontakat meg újra megszavaznának. Szégyelltem magam, és nem voltam büszke az evangélikusságomra. Ezzel a nappal aztán újra drasztikus kontrasztban állt a következő napom, amikor is a Szélrózsa-előtalálkozón jártam, Balatonbogláron, háromszázfiatal között. Erőt adó és feltöltő volt a közös dicsőítés, az áhítatok és az előadás hallgatása, majd az utána következő beszélgetések is. És mindenki mosolygott, csillogtak a szemek, gyermekek táncoltak, fiatalok énekeltek, cinkosan összekacsintottunk, megöleltük egymást, közeledtünk, közel kerültünk egymáshoz. Összegyűltünk Isten igéje köré, és együtt, közösen kerestük a válaszokat a kérdésekre. Itt újra az igazi evangélikusság érzése jött elő bennem. Ha az egyház eme két arcát nézem tehát, akkor én semmiképp nem szeretnék a zsinati arc részese lenni. És nem mehetünk el e mellett szó nélkül! Azt gondolom, hogy életünk minden helyzetében Isten gondviselése bizonyosságának kell a meghatározónak lenni, s nem a magunk erejében, hanem Istenben kell bíznunk. Ez ott nem volt meg. Ébredj etek fel, Testvérek! Ti tényleg ilyen egyházat akartok? Én nem, és szeretnék azon az úton végigmenni, amelyet Jézus Krisztus jelölt ki. Először is az emmausi tanítványokkal lépdelve, embertársaink mellé állva hirdetni azt, hogy Isten szeretete mindent megelőz, és kifogyhatatlan. Hirdetni minden ember számára, fiatalok és idősek között is az evangéliumot szóval és cselekedettel. És ezek nem pusztába kiáltott szavak. De az egyház igazi lényege! Aki hiszi és vallja, az tudja, miről is beszélek. Van jó út, és van rossz út. Ezt már Jézus is megmondta, amikor a szélesről és a keskenyről beszélt. Van zsinati út, és van szélrózsás út. Hogy melyik utat választjuk, az a jövő kérdése. Sok múlik az előttünk álló választásokon, sok múlik a döntéseken. Hogy kiket válasszunk küldötteknek, zsinati tagoknak, vezetőknek, fontos döntéseket hozóknak? Segítségül hívom a káté szavait: igazi evangélikusokat, akik „nyitottak, közösségi emberek, akik nem szeretik a szélsőségeket, vidámak, határozottak, de kompromisszumkészek, szeretik az éneket, a zenét és a kultúrát, összetartanak”. Ha ez nem így fog történni, akkor jaj nekünk! ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: Evangélikus.hu
