Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-03-04 / 9. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP Ára: 250 Ft 77. évfolyam, 9. szám ■ 2012. március 4. ■ Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere) „A vita következményeként mindenesetre jókora késéssel, csak délután kezdődhetett meg az eredeti napirend szerinti munka.” Ülésezett a zsinat W- 3. oldal „A parlamenti döntés nem a jogi személlyé válás lehetőségéről határoz, hanem az egyházi státus megszerzéséről. (...) Jelen esetben az egyházi státus elismerésekor arról van szó, hogy az egyházak jogosultak lesznek-e bizonyos plusztámogatásokra.” Parlamenti verdikt: 32 az egyház 4. oldal „A fórumbeszélgetés legizgalmasabb kérdése lett tehát, hogy miként motivál­hatók az emberek - és különösen a fiatalok - a szolgálatra, a másik ember iránti felelősségvállalásra.” Krisztus-hordozó nemzedékek 5. oldal Az ember, aki gyülekezeteket ültetett !► 2. oldal Szélrózsa-előtalálkozó 3. oldal Kortárs prédikátorportrék V* 4■ oldal Beszélgetés Lackner Pállal 6. oldal Teremtésvédelem böjtben W- 11. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap SEMPER REFORMANDA „Mózes maga mondja: »Átkozott min­den, akifán függ.« Ezért szidalmazták kárhozottnak, átkozottnak. Magán se tud segíteni, hogy tudna másokon?! De rosszul látták. Mert hiszen a mi fáj­dalmainkat hordozta. Külső látszatra mintha átkozott volna. Voltaképpen pedig a mi fájdalmainkat hordozza. »Azért van rajta büntetés, hogy békes­ségünk legyen, és az ő sebeivel gyógyul­tunk meg.« Ő bűnhődik, miénk a béke. Mi haragítottuk meg Istent, s ő vezekel érte, hogy bűneinktől megvált­va békességhez jussunk. Néki szen­vedni kell, mi pedig megmenekültünk. Mily gyalázatos dolog volna ekkora szeretetet és irgalmasságot csak úgy elfelejteni!” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter mellett Buda Annamária, egy­házunk diakóniai osztályának vezetője, mögötte Gáncs Péter elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő Mentőautót adományozott az evangélikus egyház az OMSZ-nek Az idén százhuszonöt éves fennállását ünneplő Országos Mentőszol­gálat (OMSZ) a tavaly indult államadósság-csökkentő akció kereté­ben egy teljesen felszerelt mentőautót kapott a Magyarországi Evangélikus Egyháztól. A több mint harmincmillió forint értékű, em­beri életeket mentő gépjármű kulcsait a kormány nevében Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter vette át ünnepélyes keretek között Prőhle Gergelytől, egyházunk országos felügyelőjétől febru­ár 24-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium épülete előtt. Az ünnepségen Gáncs Péter elnök-püspök mondott igei köszöntőt, majd megáldotta a gépjárművet. Az egyház adományáért Cserháti Péter egészségpolitikai helyettes államtitkár és Mártái István, az OMSZ főigazgatója mondott köszönetét. Igei köszöntőjében Gáncs Péter két evangéliumi képet említett példa­ként a betegszállítás bibliai gyöke­reiről. Az elnök-püspök így fogalma­zott: „Hisszük és reméljük, hogy a most átadandó autó is hozzájárulhat ahhoz, hogy a mentő szeretet, a szakszerű orvosi segítség lehető­ség szerint mindig idejében, mindig a kellő pillanatban megérkezzék a rászorulókhoz.” Prőhle Gergely a mentőautó kul­csait átadva azt mondta: a magyar­­országi evangélikusoknak olyan tör­ténelmi kötelezettségük van, melynek megfelelően „a jó gazdát, a jó álla­mot” kell segíteniük. Ezzel összefüg­gésben utalt arra, hogy az Európai Unió gazdaságilag sikeres államainak többsége protestáns ország. Annak a meggyőződésének is han­got adott az országos felügyelő, hogy az evangélikus egyháznak a jó állam, a jó gazdálkodás iránti elkötelezett­ségét olyan formában kell kifejezés­re juttatnia, amelyben benne van a közösség diakónia iránti elkötele­zettsége és a gyakorlatiassága is. Az adományozással az egyház most azt a szervezetet segíti, amelyet sújt az ál­lamadósság és a magyar gazdaság nyomorúsága - hangsúlyozta. Prőh­le Gergely egyúttal sajnálatát fejez­te ki, hogy az egyház nem tudott több mentőautót rendelkezésre bocsáta­ni, de annak a meggyőződésének adott hangot, hogy kezdetként ez az adomány is kiválóan jelzi, hogy az egyház az emberek felé fordul. Magyarország kormánya nevé­ben Réthelyi Miklós nemzetierő­forrás-miniszter köszönte meg a mentőautót. Mint mondta, a mo­dern, infokommunikációs társada­lomban is meg kell találni az egyhá­zak helyét. Emlékeztetett arra, hogy az egyházaknak a kommunizmus évei után „teljesen lehetetlen, vissza­szorított, sokszor kifigurázott hely­zetből” kellett visszanyerniük a he­lyüket a kilencvenes években, de ma már fontos szerepet játszanak az oktatás, a szociális gondoskodás, a sport és a kultúra területén egy­aránt, a Nemzeti Erőforrás Minisz­térium pedig szoros kapcsolatban áll az egyházak vezetőivel. Meglátása szerint élni kell „az egymáshoz fordulás” lehetőségeivel, mert abban, hogy „kiegyensúlyo­zott, jókedvű, bizakodással a jövőbe néző társadalomban” éljünk, az egy­házaknak is fontos szerepük kell, hogy legyen. Réthelyi Miklós szólt ar­ról is, hogy az egészségügyben nem­csak betegségek elleni harc folyik, ha­nem a betegek lelkét is gyógyítani kell, mert „lelkiállapotunk és testi be­tegségeink kölcsönösen és többszö­rösen egymáshoz kapcsoltak”. Cserháti Péter helyettes államtit­kár a mentőautó ünnepélyes átvéte­lekor rámutatott: „Óriási jelentősé­ge van az egyházak szolgálatának, mert ma már szinte csak tőlük vár­hatjuk, hogy olyan többletet tegyenek hozzá az ellátáshoz, amelyet sajnos más módon nem tudunk megvásá­rolni.” Felhívta a figyelmet arra, hogy az evangélikus egyház elkötelezett­sége az egészségügy területén a múlt­ban is megmutatkozott. Hozzátette: a mentőautó a benne dolgozók és az általa szállított betegek szempontjá­ból „hihetetlen nagy jelentőségű” mert „sokan megélték már, hogy milyen érzés egy édesanyát betenni a mentőautóba, illetve milyen érzés egy gyermeket kísérni vagy bent fe­küdni egy mentőautóban”. A gépkocsin egyébként lógóval ellátott felirat jelzi: „Ez a mentőautó a Magyarországi Evangélikus Egyház adománya”. ^ Folytatás a 3. oldalon Jézus a válasz ■ SZEVERÉNYI JÁNOS „Jézus a válasz” - lehetett olvasni egy időben metrókocsikon, egyéb he­lyeken kiragasztva. Egyes egyházi körökben szokás megmosolyogni az ilyen — pietistának, naivnak tartott - megnyilvánulást, missziós akciót. Jézus a válasz. De mi volt a kérdés? - reagáltak frappánsan némelyek. Jézus a válasz. Mire? Az emberrel, világgal, egyházzal kapcsolatos min­den igazi, égető, alapvető kérdésre. Napjainkban is van kérdés bő­séggel: mi lesz gyermekeinkkel, a házasságokkal, a családdal, az otthon­nal, hazánkkal, Európával, az egyház­zal, az egész törékeny, válságot, krí­zist megélő nyugati kultúrával? Csak nem Jézus mindezekre a válasz?! De igen. Hiszem és tudom, hogy ő a megoldás, a válasz: tanítása, éle­te, váltsághalála, feltámadása; Szent­lélek általi folyamatos munkálkodá­sa az akarata, szándéka szerint meg­újult egyház által. Ugyanis őbenne, őáltala jött el közénk Isten és az ő országa. Ő tet­te világossá, érthetővé, befogadható­vá a teremtés értelmét és célját. Ő az, aki ezen a földön a legtöbbet tette a bajba jutott, bukott emberért és vi­lágért. Ha megtérünk hozzá, és Lé­lek által újjászületünk, az ő tanítása szerint élünk, megváltozik, meg­gyógyul a viszonyunk egymással a családban, felekezetek, vallások, né­pek közösségében. És ennek pozitív kihatása lesz a környezetre, termé­szetre, gazdaságra, politikára. Egyházi levelezőfórumunkon, a Fraterneten néhány héttel ezelőtt vita alakult ki „Európa szelleméről”. Némelyek - közöttük én is - azon a véleményen vannak, hogy baj van Eu­rópával, baj van a nyugati civilizáci­óval. Mások túlzónak érzik aggodal­mainkat. (A disputa egy hír nyomán indult el: Svédországban ötéves ko­rában árulták el a „nem nélkülinek” nevelt fiú nemét. Akkor is csak azért, mert az iskolai behatáskor meg kel­lett adni ezt az adatot.) Jonathan Sacks brit ortodox főrab­bi Rómában, a Pápai Gergely Egyete­men 2011. december 12-én tartott előadásában többek között ezt állítot­ta: „Manapság Európa szekulárisabb, mint a kereszténység előtti Róma utolsó napjaiban, a bűnös pedig az ag­resszív tudományos ateizmus, ami sü­ket a hit zenéjére; a beszűkült mate­rializmus, ami vak az emberi lélek ké­­pésségeire; a nemzetközi vállalatok, amelyek kontrollálhatatlanok és erő­sebbek a nemzeti kormányoknál.” „Ha Európa elveszti zsidó-ke­resztény örökségét, amiből történel­mi identitása származik, valamint irodalma, művészete, zenéje, okta­tása, politikája és gazdasága legna­gyobb teljesítményei, elveszíti ön­azonosságát és nagyságát, ha nem is azonnal, de még azelőtt, hogy ez a század véget érne.” Egy híres keresztény mondást pa­­rafrazeálva: „Mit nyer Európa, ha megnyeri is az egész világot, de elve­szíti saját lelkét? Európát az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti saját lelkét.” Ez a zsidó tanító világosabban látja keresztyén hagyományú földré­szünk vészesen fenyegető állapotát és az abból való gyógyulás útját, mint sok egyházi ember. Milyen érdekes: a kínai kormány tu­dományosan analizáltatja a nyugati kultúra sikertörténetét. Az foglalkoz­tatja őket, hogy annak ellenére, hogy a 15. században a kínai technológia fej­lettebb volt, mint az európai, miért előzte meg őket a Nyugat. A választ így fogalmazták meg: nem a haditechni­ka, a politikai és gazdasági rendszer volt a felemelkedés titka, hanem a kul­túra szíve, a vallás, a keresztyénség. És mivel Európát ma nem a keresz­tyén hit motiválja, hanem a meggaz­dagodás, materializmus, a korlátlan fogyasztás, a lelketlen hedonizmus, „a relativizmus diktatúrája”, ezért van féltenivalónk. Az a kultúra beteg vagy haldoklik, amely milliószámra pusztítja el magzatait, törvényesíti és propagálja a teremtés rendjétől elté­rő életformákat, szokásokat, és repro­dukálni sem képes magát, nemhogy gyarapodna. Igen, Jézus a válasz. Jézus meghir­dette az Ország jelenvalóságát. Ennek erejéből, tartalmából fakadhat az ér­telmes, igaz böjt és megtérés. Ma a böjt nem a csabai kolbásztól való időnkénti tartózkodást jelenti, hanem az élő Is­ten előtti elcsendesedést, megtérésre hívásának meghallását, gondolata­inknak, szavainknak és cselekedeteink­nek az ige mérlegére való helyezését. Lüktet az isteni szeretet ezekből a biztatásokból: keress, zörgess, ki­álts! Miért? Mert van kihez kiáltani, mert a zörgetést ő tanácsolja, és megnyíló ajtóval válaszol, keresé­sünket segíti az elhagyott otthon hazahívó kisugárzása. Jól tudja a mi Alkotónk, mennyei Atyánk, hogy mire van szükségünk, és azt is, hogy mire vágyunk. A ket­tő nem mindig fedi egymást. Mivel ő teremtett, ő tudja, mi végre terem­tett. Csak az általa alkotott törvény mentén vezetett élet működőképes. Kétféle törvény szerint nem lehet él­ni. Csak a „gyártó” által adott „hasz­nálati utasítással” élve működik az életünk „rendeltetésszerűen” Az em­beri vélekedések változnak, de a szükségletek, hiányok és bűnök nem­zedékről nemzedékre ugyanazok, és a válasz is ugyanaz. A böjt segít különbséget tenni a között, amit akarok, és amire szük­ségem van. Reminiscere — Gondolj, Uram, ir­galmadra! Mert te vagy a válasz éle­tünk minden égető feltett és ki nem mondott kérdésére. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze

Next

/
Thumbnails
Contents