Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-04 / 49. szám
6 -m 2011. december 4. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Jegyzetlapok (Napló, 2011) Miként fér meg a bizmut-ferrát a teknővájás mellett? Kutató diákok - diák kutatók ► Nagyon is természetes volt a jövő ígéretes anyagának és a múlt egyik szép mesterségének találkozása a tudományos diákkörök országos konferenciáján (TUDOK) november 11-12-én Bonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. A Völgység fővárosában található tanintézmény volt a regionális konferenciák (Közép-Magyarország, Kelet-Magyarország, Nyugat-Magyarország, Erdély, Vajdaság, Felvidék) nyugat-magyarországi helyszíne. Ötvenhét diák tartott tíz-tíz perces előadást kutatási témájáról. A háromfős zsűri és a hallgatóság is kérdezhetett, végül a bírálóbizottság értékelt: kiemelte a produktumok erősségét-gyengeségét, irányt mutatott, hogyan lehet tovább haladni akár a téma alaposabb feldolgozásában, akár az előadói teljesítmény javításában. Luther válogatott művei 5. Nem mindennapi vállalkozás: a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Márton válogatott műveinek új, tudományos igényű kiadását jelenteti meg tizenkét kötetben. A Magyar Tudományos Akadémia székházának kistermében tartott könyvbemutatón én is átlapoztam a majdani sorozat ötödik, ám időrendben elsőként megjelent kötetét, amely a Bibliafordítás, vigasztalás, imádság címet viseli. Kézbe véve első gondolatom az volt: ha Luther váratlanul betoppanna, és helyet foglalna a vendégek között, vajon mit szólna a vaskos gyűjteményhez? A nemes vállalkozáshoz? Tetszene neki a sötétkék-ostyafehér borító? Bizonyára leülne a szívmeleg szavakkal őt dicsérő Ritoók Zsigmond professzor mellé, és az egészből az asztali beszélgetések folytatása kerekedne. Mint régen, amikor L. M. tanítványai, barátai s a wittenbergi házban szép számmal megforduló vendégek voltak a résztvevők. Volt - tehát van - egy ember, aki sokaknak: papoknak, teológusoknak, költőknek, olvasóknak, istenkeresőknek fontos, szellemével és műveivel reményt jelent a holnapokra. Leül közénk, keveset beszél, nagyokat hallgat, mielőtt elbúcsúzik, még visszaszól: „Ha valaki megszerzi mostanában a könyveimet, ne azokat olvassa! Mert megakadályozzák abban, hogy magát a Szentírást tanulmányozza.” # * * Liszt Ferenc 200. Még mindig a mester születésnapja. Ünnepségek és megemlékezések a nagyvilágban. Egyre világosabban látom: életeleme a rácsodálkozás volt, a lélek legnemesebb létezése. Komponált, írt, átírt, zongorázott, tanított. És jótékonykodott a haza javára. A veszendő életet egészében figyelte mindig. Mélyen hitt Istenben és abban, hogy tőle kapta tehetségét, a gyönyörű hangokat. Sokan legyintve beszéltek egy különös rendezvényről, nekem tetszett a nemes gesztus: egy balassagyarmati cukrász nagy zongoratortát készített. Egész nap szólt Liszt Ferenc muzsikája, a gyerekek meg ették, falták a finom csokis süteményt. * * Hí Templomépítők. Németszentpéter kis gyülekezete és a hozzá tartozó apró erdélyi falvak templomépítésre szánták el magukat. Hálásak Istennek, hogy adta az ötletet, a hitet, a kevés mecénást és a sok kétkezi munkást. A nem szűnő lelkesedést, hogy a hétvégén, aki csak mozdulni tud, az mind ott van, és dolgozik. Jönnek a közeli gyülekezetek tagjai, segítők a külföldi testvérvárosokból. A holland egyetem professzora mosolyogva mutatja kérges tenyerét - téglát hord vastalicskán. Munka után, amíg fő a csípős babgulyás, összejönnek, és nézik a félig kész falakat. Együtt! - ez a legfontosabb. Fut az idő, szeretnék még karácsony előtt fölhúzni a tetőt és a toronyra föltenni a rézsisakot. Maroknyi csapat, mégis hatalmas és elszánt erőt egyesítenek, biztos vagyok benne, hogy győzelemre viszik közös álmukat! * * * Nemes Nagy Ágnes. Ma este jeles költőnkre emlékezem. Amíg köteteit megkeresem, gyertyát gyújtok, belém villan az utolsó találkozás. A szörnyű betegségtől csontsoványan olvasta versét, piros kabátban, kezében az elmaradhatatlan cigaretta. Húsz éve halott, és egyre kevesebb szó esik róla, pedig igazi fejedelemasszony volt. Művelt, bölcs, vérbeli műfordító;, aki a gyerekeknek is kedves rímeket kalapált. Meglepve nyitom ki az általam még olvasatlan naplóját: 1979 őszén négy hónapot töltött Iowa városában, az Egyesült Államokban, és gyors följegyzésekben örökítette meg zsúfolt napjait. December 11- én írta, hazafelé készülőben: „Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok. Az európai mind hasonlít egymáshoz. Egyszerre eszik késsel és villával. Ha végigtekintesz egy éttermen, tíz lépésről meglátod, hogy melyik az európai. Az európai képes rá, hogy mosolytalanul köszönjön. Az európai cigarettázik; mindössze ötórás séta után már a fáradtság jeleit mutatja. Az európai nagyképű. Hiányzik belőle az igazi természetesség, szívélyesség, vidám szembenézés a világgal. Ha valahol szirénáznak, összerezzen. Az európai ideges. Az európai mindig fél!” * * * Nagyvilág. Milyen kicsi és átláthatatlan. Mindenütt kis háborúk, gomolygó füstoszlopok és menekülő emberek. Mindegy, mivel, szál deszkán, boruló gumicsónakon, csak el a rabságból, az iszonyú szegénységből! Talán a népes család egy tagja elér a remény szigetéig. Nem ölik meg rablók, nem sodródik el a tengeren, nem falják föl éhes cápák. Partot ér, megszánja valaki: korty vizet ad neki, meleg pokrócba csavarja didergő testét. Nincs többé nagyvilág, csak gyűlölet van, kísértetek járják a városokat, az elnéptelenedő falvakat. * # # A magyar nyelv. Nagy titok ma is. Megfejthetetlen csoda. Hány évtizede már: olvasok, írok, töprengek egy-egy odaillő szón. Szórenden és pontos jelzőn. Kimarad egy betű, vessző, és máris valami sose hallott üzenet születik. Milyen jó volt figyelni Rómában a szeretett olasz nyelv dallamát, az embereket, akiket nem érdekel igazán az angol. Ott, idegenben az esti csendben lehull az anyanyelvről minden felesleges. Maradnak rég halott apám intelmei, Arany János méhzúgású verssorai, Babits sípoló gégéjének mondatai a halál ellen. Ady mély gordonkaszava. Kodály és Bartók. És még sok minden. A megnyílt titok, most, hogy kifogytam az időből, öregszem, és egyre közelebb vagyok Istenhez. * * * Imádkozni. De hogyan? És miért? Mert élő emberek vagyunk. Apánk, anyánk is így tette, így tanította. De ettől függetlenül is ezt tenném, ha nem lettek volna ilyen csodálatos felnevelők. „Hinni annyi, mint inni” - mondta egy öreg erdélyi prédikátor régen. Szóróján nem sokáig bírjuk, éltető víz nélkül hamar meghalunk. Imádkozáshoz alig kell valami, elég egy pillantás, egy mozdulat, elrejtőzni a csendben. Az imádság a szótlansággal kezdődik; a legelső rezdüléssel. Néma kívánsággal: „Istenem, de jó volna, ha meghallgatnál!” Szeretni akarlak, te is hajolj ide le, hozzám. Sokan a vasárnapi templom várakozó áhítatában kulcsolják imára a kezüket, ünnepnapokon. A váratlan, őszinte imádság is megindítja Istent. De figyelni kell, honnan érkezik a zörgő szívverés, mert nemcsak a túlbuzgók kaphatják meg a belső öröm fölfakadását, hanem az egyszerű istenkeresők is. A hűségesek. Az Isten Fia szeretetében tündöklő igazságot őrzők! Akiknek törékeny építménye megmarad - hogy Pál apostolt hívjam segítségül, az ő tüzes jóslatát. * * * Novemberi pillanat. Végre otthon, késő este. Feleségem kíváncsian kérdezi, történt-e valami érdekes. Visszakérdezek: „Érdekes?” Gyorsan megismétli: „Valami szokatlan?” Végigfutok az eltelt napon, mennyi minden történt velem, szép és szörnyűséges is bőven. Jót is tettem egy vak férfival. Mégis. A déli levél jut eszembe, a magas körtefáról a lábam elé lehulló. Olyan gyönyörű, vérlila, körözve földet érő levelet soha nem láttam. ■ Fenyvesi Félix Lajos A konferencia hét szekciója szinte az összes tudományterületet felölelte. A résztvevők hallhattak előadást Harcos pálosok a Szent Korona védelmében címmel, de megismerkedhettek a pannonhalmi tintareceptek minőséganalízisével is. Petőcz-puszta pusztulása Hambuch Mátyás - aki a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában tanul - Petőcz aprófalu eltűnésének okait dolgozta fel. Egy tájfutóverseny közben bukkant a település nyomaira. Visszatért, s a volt helybéliekkel beszélgetve, írásos és fényképes emlékeik feldolgozásával, majd levéltári kutatásokkal kiegészítve bontakozott ki előtte a 18. században alapított falu szomorú sorsa. A közelben nyílt uránbánya tette tönkre a kicsi, de prosperáló falut. Balázs-Kovács Sándor néprajzkutató, muzeológus kiemelte, hogy az eltérő életmód miatt nagyon kevés példa van a magyar-cigány, még inkább a betelepült németek és cigányok közti szoros szimbiózisra, amely Petőczön egykor létezett. Többek között ennek feltárása és bemutatása miatt is igen fontosnak ítélte Hambuch Mátyás témáját, és gratulált a magas színvonalú előadáshoz. Jelek a jeleken Dr. Antóni Judit nyelvész, a gimnázium tanára nem először vállalt közreműködést TUDOK-rendezvényen, mert örömmel tölti el a diákok lelkesedése, kitartása és kreativitása. Az idén az irodalom-, nyelvtudomány, szociológia és pszichológia szekció zsűrielnökeként hat fiatal prezentációját kísérte figyelemmel. Amint mondta, felettébb érdekes témákkal jelentkeztek a diákok. Példamutató feldolgozással, pörgő, szép kiselőadással szerezte meg az elsőséget Molnár Janka Sára ebben a szekcióban. Janka a jelentéssel bíró feliratok nyomába eredt. Kíváncsi volt, vajon tudják-e kortársai, mit jelentenek a szövegek, a lógók egy-egy ruhadarabon. Kiderült, hogy nagyon is. A kapott válaszok szerint minél igénytelenebb valaki, annál több felirattal ékeskedik; minél igényesebb és magasabb státusú, annál inkább elutasítja a feliratos holmikat. Ami közös a fiatalok két csoportjában: egyik sem szereti a szexualitásra és az erőszakra utaló jeleket, szövegeket. A diáklány több divatházat is megkeresett, ott azt tapasztalta, hogy a luxus nem tűr el lógót, feliratot. A minőség magáért beszél. Spektroszkópiával a jövőbe Várni Tamás Álmos, a bonyhádi gimnázium diákja olyan kutatási témára lelt, amely még hosszú időre ellátja feladatokkal. Nem bánja, mert - elmondása szerint - kedvére való, hogy különböző szakterületekkel egyidejűleg foglalkozhat. Választott témájához ugyanis szüksége van kémiai ismeretekre, a vizsgálati eszköz (Mössbauer-spektroszkópia) a fizika területére vezet, míg az alkalmazáshoz az informatikában kell járatosnak lennie. Tamás ugyanis a merevlemezek anyagát szeretné kiváltani a tartósabb, biztonságosabb bizmut-ferráttal, felhasználva ennek az anyagnak a ferroelektromos tulajdonságait. Tavaly óta foglalkozik ezzel a problémával, az ELTE magkémiai laboratóriumában is lehetősége nyílt kutatni. Több megmérettetésen és tanulmányúton vett már részt, ebben az évben például Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen, az ifjú kutatók nemzetközi konferenciáján. így érthető, hogy a témát alaposan ismerő, gyakorlott előadóként levette a zsűrit a lábáról. Tagjai nem tehettek mást, mint hogy a fizika, csillagászat, informatika szekcióban a sok értékes előadás közül az övét emeljék az első helyre. A kétnapos konferencián lehetőség nyílt a zsűritagok és a kutató diákok szabadabb eszmecseréjére is, s ezt a lehetőséget az utóbbiak köszönettel ki is használták. Jó volt megtapasztalni, hogy a tudás a hittel milyen kincseket eredményez. ■ V. Gänszler Beáta Várni Tamás Álmos a tablettakészítővel Dr. Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem biokémiaprofesszora gondolta úgy, hogy nemcsak az egyetemista, hanem a középiskolás korosztályban is van elegendő tudásvágy, amely egy-egy szakterület jobb megismerésére, kutatására sarkallja őket. A diákokba vetett hit késztette arra, hogy 1996-ban megalakítsa a Kutató Diákok Mozgalmát. Az érdeklődés kezdetektől nagy volt; a fiatalok megalakították a Kutató Diákok Országos Szövetségét. A mozgalomnak ma már ötezernél jóval több, határon túli és hazai tagja van, akiket közel kétezer mentor segít. A mentorok egy része maga is kutató, akadémikus, egyetemi oktató, illetve középiskolai tanár. Külföldön számos országban adaptálták már a honi példát. A mozgalomról bővebben honlapjukon (kutdiak.hu) lehet tájékozódni.
