Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
4 ◄( 2011. augusztus 14-21. KERESZTUTAK Evangélikus Élet „Ez tiszta jó volt!” Közös asztal tábor Sárszentlőrincen Akinek a prédikálás volt a szenvedélye Főhajtás egy szolgáló élet előtt ► Elhívás, kiküldés - és ami közötte van. Lényegében ezt a Bibliából jól követhető folyamatot járta végig cigány és nem cigány táborlakóival az idén júhus 29-étől augusztus 2-áig Sárszentlőrincen megrendezett Közös asztal tábor. Az elhívás, a kiképzés-felkészítés után - a tábor egyik csúcspontjaként - valóban elérkezett a próbára küldés ideje, és valóban az történt a bátor vállalkozókkal, ami a visszatérő rokra, éjszakai túra, tábortűz, cigány népzene stb.). Legfontosabb céljait elérte a tábor. Isten kézzelfogható jelenlétének eredményeképpen - erőteljes, Lélektől telt igehirdetések, bizonyságtételek szabadulásokról, újjászületésekről, megváltozott életekről, egymásra figyelő, szeretetteljes légkör megvalósítása - minden résztvevő növekedett hitben, reménységben, szeretetben. Fel lehetett mutatni a szűkebb környezetnek, és jó volt világgá kürtölni, hogy különböző csoportokhoz tartozó cigányok, különböző országokban élő magyarok, hetvenkét tanítvánnyal: ragyogó arccal, örömmel számoltak be bizonyságtevő tapasztalataikról. A jelképes - és ebben az évben még nagyobbra szétnyitott - asztalt Győr-Sopron, Somogy és Tolna megyéből, Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből érkezett igehirdetők, bizonyságtevők, szolgálók, táborozok és házigazdák, cigányok és nem cigányok, Krisztus követésében tapasztaltabbak és még az út elején állók ülték körül. A szokásoknak megfelelően a központi lelki téma mellett a tábor az idén is kínált kulturális programokat, kikapcsolódási lehetőséget (Petőfi-, Lázár Ervin-emlékhelyek, a Paksi Atomerőmű meglátogatása, vetélkedő, visszatekintés az elmúlt tábokülönböző felekezetekhez tartozó hívők és keresők az asztalfőn ülő Jézusra figyelésük eredményeképpen felszabadultan, örömben, egymást azonosnak és nagy értéknek tartva tölthettek el öt napot. Van gyógyír a cigány-magyar feszültségekre, a fájdalmak enyhítésére, sebek gyógyítására! Összeszámlálhatatlanul sok szépségben, örömben, áldásban részesültek mindazok, akik megfordultak a táborban. „Ez tiszta jó volt!” - tört ki tökéletes természetességgel és lelkesedéssel egy fiatalemberből a megállapítás az egyik bibliakör után. Táborvezetőként e sorok írója sem mondhat mást az egész táborról: igen, ez tiszta jó volt! ■ Bakay Péter Ökumenikus imádság az erőszak ellen ► Ökumenikus imádságot és megemlékezést szervezett a kislétai romagyilkosság második évfordulóján, a roma holokauszt emléknapján, augusztus 2-án a Sant’Egidio közösség. A pesti Jézus Szíve jezsuita templomban tartott szertartás egyik igehirdetője dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök volt. Kezdőimádságot Székely János esztergomi-budapesti segédpüspök, a püspöki konferencia cigánypasztorációs referense mondott, majd elmélkedésében reményét fejezte ki, hogy Isten minden ember szívéből ki tudja űzni a félelmet és az előítéletet. Balog Zoltán református lelkész, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára kiemelte a megemlékezés helyszínének, a templomnak a fontosságát, ahol mindenki testvér, amely mindenkit alázatra tanít, és ahol a Jézustól tanult irgalmasságot gyakorolhatjuk közösen - hiszen „irgalmasság nélkül nem megy semmi sem”. „Az erőszakra nemet kell mondani! Együtt kell, hogy mondjuk: ezt akarjuk!” Az átok és az áldás történelmünkben oly sokszor felbukkanó feszültségéről szólt Fabiny Tamás evangélikus püspök Zsolt 28,9 alapján tartott igehirdetésében. A múltat Isten igéjének fényében kell feltárniuk a keresztényeknek, hogy ne az átok, hanem az áldás uralkodjon. Isten megtalálja az elrejtetteket, a margóra szorítottakat, és megáldja őket, s áldása visszavonhatatlan, valóságos és erős - mondta a püspök. Az oltár előtt felállított gyertyatartóban meggyújtott kilenc szál gyertya az elmúlt három év cigánygyilkosságai és -támadásai - Galgagyörk, Kisléta, Nagycsécs, Tiszalök, Tarnabod, Piricse, Alsózsolca, Tatárszentgyörgy, Nyíradony - áldozatainak emlékére égett. A megemlékezésen az áldozatok családtagjai közül is többen részt vettek; a több mint száz jelenlévő - együttérzését kifejezve - velük közösen gyújtotta meg mécsesét. ■ Horváth-Hegyi Áron ► Egy név és két évszám. Nekünk, magyar evangélikusoknak talán nem mondott túl sokkal többet az a nemrég érkezett gyászhír, amely tudatta, hogy július végén kilencvenéves korában elhunyt dr. John R. W. Stott. Pedig nem akárki volt ő: az elmúlt hatvan esztendő egyik legnagyobb hatású keresztény teológusát, az evangéliumi mozgalom vezéralakját tisztelhetjük benne, akinek mi, magyarok is rengeteget köszönhetünk. John Stott nevét a legtöbben komoly tudományos és teológiai alapokon nyugvó, mégis közérthető könyveiről ismerik szerte a világon. Több mint ötven kötetet írt, műveit hatvanöt különböző nyelvre fordították le - közülük közel húsz magyarul is megjelent, túlnyomórészt a Harmat Kiadó gondozásában. Legnépszerűbb könyve, a Basic Christianity (magyarul Hinni Jézusban - A keresztyénség lényege) több mint 2,5 millió példányban kelt el világszerte, és változtatta meg sokak életét. Diplomatából a hit tudósa Az 1921-ben született Stott fiatalon diplomatapályára készült, de miután a diákévei alatt hitre jutott, módosította terveit. A cambridge-i Trinity College-ban francia nyelvet és teológiát tanult, majd a Ridley Hall Theological College-ba iratkozott be, ahol lelkészi végzettséget szerzett. 1945- ben avatták anglikán lelkésszé, aminek neves orvos és meggyőződéses agnosztikus hírében álló édesapja, Sir Arnold Stott kevéssé örült. Segédlelkészi éveit a londoni Langham Placeen található híres All Souls gyülekezetben kezdte meg, ott, ahol mély hitű - mellesleg evangélikus - édesanyjával gyermekkorától kezdve részt vett istentiszteleteken. 1950-ben, huszonkilenc évesen az All Souls vezető lelkésze lett. Többször is úgy jellemezte magát, mint aki „megátalkodottan hisz a prédikáció erejében”. Egyházában az evangéliumi kereszténység egyik vezéralakja volt. Igehirdetői szolgálata nyomán emberek ezrei találtak rá a Jézus Krisztusban való hitre. Beszédeiben és írásaiban újra és újra arra buzdította a keresztényeket, hogy ne húzódjanak a háttérbe, hanem legyenek felelős formálói a világ gazdasági, művészeti, politikai és kulturális életének. Azt vallotta, hogy a keresztényeknek kettős hallásuk kell, hogy legyen: egyrészt a Szentírásra kell figyelniük, másrészt pedig a világra (angol szójátékkal: listening to the Word, listening to the World). Ennek elősegítésére 1982-ben megalapította intézetét, a London Institute for Contemporary Christianityt, mely különböző képzéseket és programokat kínál azoknak, akik a hitüket a modern világ kihívásai között is hitelesen szeretnék megélni. Hatása messze túlmutat Anglián. Az egyik fő szövegezője volt a híres lausanne-i nyilatkozatnak (1974), mely az evangelikál mozgalom hitvallását és globális törekvéseit tartalmazza. Később is ő volt az evangéliumi mozgalom legelfogadottabb teológusa. Magyarországon sokszor tudatlanságból a fundamentalistákhoz sorolják, de könyveit olvasva könnyen megbizonyosodhatunk róla, hogy a legtisztább evangéliumi alapokon állt, méltó követője volt a Pál apostoli és a lutheri teológiának. John Stottra nem volt jellemző a fundamentalista kirekesztés, ő inkább az egységes „evangéliumi minimum” meghatározásával kereste a közösséget a különböző keresztény felekezetek között. „Az evangelikál mozgalom a legnagyobb szószólóját veszítette el, én pedig az egyik legközelebbi barátomat és tanácsadómat. Alig várom, hogy újra lássam, amikor én is a mennybe érkezem” - kommentálta barátja elvesztésének hírét Billy Graham. Lelkészek pártfogója John Stott szerint „a templompad nem emelkedhet magasabbra a szószéknél” vagyis ahhoz, hogy a keresztények növekedhessenek hitükben, megfelelően felkészült igehirdetőkre van szükség. Ezt felismerve nagyon sokat áldozott arra, hogy a szegényebb, fejlődő országokban - ahogy ő nevezte: a „többségi világban” — elősegítse a teológiai képzést. Könyveinek tekintélyes jogdíját ezért nem magára költötte - aprócska, szerény lakásban élte életét -, hanem egy ösztöndíjalapot hozott létre, hogy a feltörekvő országok tehetséges diákjai külföldön doktorálhassanak, majd hazatérve teológiát taníthassanak. Személyében híd lett a hanyatló Nyugat és a fejlődő világ növekvő kereszténysége között. John Stott többször is járt hazánkban előadásokat tartani. Legutoljára a Billy Graham Evangélizációs Társaság által szervezett, Hirdesd az Igét! című konferenciára látogatott el hozzánk, melyet a Kárpát-medence igehirdetőinek, lelkészeinek és lelki munkásainak rendeztek 2002- ben. Ezenkívül nemegyszer örömmel hódolt nálunk egyik kedves hobbijának, a madármegfigyelésnek is. Diákmozgalmak vezetője Mivel maga is a diákévei alatt vált meggyőződéses hívővé, különösen is szívügyének tekintette az egyetemisták-főiskolások között végzett szolgálatot. Azt tartotta, hogy az egyetemi campusok a leghatékonyabb szószékek, hiszen ha a jövő értelmiségét sikerül megnyerni, akkor a hit ereje megsokszorozódik. Gyakran prédikált, adott elő különféle diákkonferenciákon szerte a világon. Korábban elnöke, 2003-ig pedig aktív alelnöke volt az International Fellowship of Evangelical Students (IFES) nevű szervezetnek, melynek nagy szerepe volt a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) rendszerváltás utáni újraindulásában. Ebben John Stottnak személyesen is sokat köszönhetünk. A királynő káplánja Hazájában és világszerte a legmagasabb szinteken ismerték el munkásságát. II. Erzsébet brit királynő 1959-ben nevezte ki a lelkészének (Chaplain of the Queen), és ezt a tisztséget egészen 1991-ig, nyugdíjazásáig viselte. Számtalan egyetem választotta őt díszdoktorává. 2005- ben a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere között őt is megemlítette. 2006-ban a brit kormány érdemei elismeréséül a Commander of the British Empire kitüntetésben részesítette. Mindezek ellenére alázatos maradt, nem élt vissza hírnevével, és azt tartotta: „A büszkeség kétségkívül a keresztény vezetők legnagyobb kísértése. Én nagyon is tisztában vagyok azzal a veszéllyel, amely az ünnepeltséggel jár. így aztán nem hiszem, hogy az ünneplésnek örülnöm kellene.” Mi, akik személyesen is ismerhettük, nem tisztelendő úrnak, még csak nem is professzor úrnak, hanem egyszerűen „uncle John”-mk (John bácsinak) szólíthattuk. Ha írtunk neki, két héten belül rendre megérkezett tőle a kézzel írt válaszlevél. Sokszor meghatott, hogy számtalan teendője mellett még erre is volt energiája, figyelme. Halála napján Händel Messiás című oratóriumát hallgatta, és elolvasta Pál apostol Timóteushoz írottá, levelét. Erről a levélről kommentárt is írt, melynek bevezetésében ezt olvashatjuk: „A levél lényege két kicsiny szóban kristályosodott ki a számomra: szü de (de te) - ez a fordulat négyszer szerepel benne. Timóteus arra kapott elhívást, hogy más legyen. Nem engedhet a közvélemény nyomásának, nem hódolhat be a korszellemnek, hanem szilárdan meg kell maradnia Isten igazságában. Úgy gondolom, az ilyen keresztyén kiállásra van a leginkább szüksége ma a világnak és az egyháznak.” Ő, aki a timóteusi hívásnak megfelelően „más” volt, földi élete végéig megmaradt abban, amit tanult, és amiről megbizonyosodott. Úgy, ahogyan élt, csendben, alázattal ment be az Ura által megígért örömbe, példát hagyva mindannyiunknak. ■ Gy$ri Tamá,s József Dr. John R. W. Stott (jobbra) és a szerző Londonban 1999-ben
