Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-14 / 33-34. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. augusztus 14-21. » 5 Jegyzetlapok (Napló, 2011) OKTÓBER A REFORMÁCIÓ HÓNAPJA „Itt vagyok, engem küldj!” Az önkéntesség európai évének tema­tikájához illik Ézsaiás próféta szolgá­latra, küldetésre való jelentkezése (Ézs 6,8). Természetesen a biblikus ön­kéntesség nem egyenlő a humán vagy humanitárius önkéntességgel. Az egyik mögött a személyes akaratnak, döntésnek az ereje van, a másik mö­gött az isteni hívásra adott válasz: készség és engedelmesség. De ez utóbbiban is fontos az egyéni döntés, hiszen Isten hívó szavát oly sokan uta­sítják el, miközben szirének hívásának, ördögi csábításoknak engednek. A reformáció és az Isten igéjének való engedelmes önátadás a 16. szá­zadban kéz a kézben járt, és a mi éle­tünk krisztusi reformációjának, meg­újulásának mindennapos élménye is lehet. Ez a szerves összefüggés is in­dokolja, hogy a 2011-es Október a re­formáció hónapja rendezvénysorozat fő témájául a szervezők ezt az ismert prófétai igét választották, ezzel bát­ran csatlakozva az önkéntesség idei európai évéhez. Benne van ebben a választásban az elkötelezettség is, és a tettrekészség is. De benne van a személyes felelős­ségérzet is, illetve az annak felkelté­sére való igyekezet. A16. századi re­formáció elkötelezett, neves és név­telen híveit prófétai belső tűz indítot­ta, egyszerre vállalták az isteni meg­­szólítottságot és saját készségüket a megszólítottság elfogadására. Ott álltak, mert másképp nem tehettek. Ott álltak, mert másképp nem akar­tak tenni. S erre a felelősségteljes elkötele­zettségre, hivatástudatra és tettre­készségre van nagy szükség nyilván ma is kinek-kinek a maga kis világa és egyéni képességei szerint. Az iste­ni hívó szót kívánja hallatni ebben az esztendőben az Október a reformá­ció hónapja rendezvénysorozat. Főbb állomásai a következők. Október í-jén, szombaton - terve­ink szerint - ünnepélyes megnyitó­val kezdődnek a rendezvények a Debreceni Református Kollégium­ban. A megnyitó jó alkalmat ad - a fő téma megfontolásán túl, illetve ah­hoz kötődően - a fenntartható élet­formára hívó üzenet kifejtésére an­nál is inkább, hiszen ebben az idő­szakban egyházaink sokfelé a te­remtésvédelem hetét ünnepük. Ugyanezen a napon - szintén a re­­formációs események részeként - rendezik meg Debrecenben a Füre­di úti gyülekezetben a területi női ta­lálkozót. Október 16-án, vasárnap 17 órakor kezdődik a szokásos ünnepi reformá­ciói gála a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. A gazdag program­ban - terveink szerint egyebek mel­lett - a Lutheránia énekkar és a Lé­gierő Fúvószenekar szolgálatában gyönyörködhetünk. Október 30-án, vasárnap 17 órakor Pápán, a református templomban lesz az országos reformációi istentisz­telet. Igét hirdet Gáncs Péter evan­gélikus elnök-püspök. Az úrvacsorás istentisztelet liturgiájában a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak főpásztorai és a pápai protestáns lelkészek szolgálnak. Október 31-én, hétfőn 17 órakor ünnepi megemlékezést tervezünk a budapesti Reformációi emlékparkban (Bajza utca - Városligeti fasor sarka). Ezen a tagegyházak fúvószenekarai szolgálnak. Ünnepi beszédet Hu­szár Pál református főgondnok, a zsi­nat világi elnöke mond. Szeretetteljes bizalommal buzdít­juk a gyülekezeteket, intézményeket és szervezeteket, hogy lehetőleg pro­filjuknak megfelelően, de nem kizá­rólagosan e fő témához kapcsolódva szervezzék meg a maguk helyi prog­ramját vagy programjait, s erről a le­hető legrövidebb időn belül szíves­kedjenek tájékoztatást küldeni a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának: 1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.; telefon/fax: 1/371- 2690 vagy 1/371-2691; e-mail: oiku­­mene@meot.hu. A hozzánk beérke­ző programokat a honlapunkon köz­­zétesszük, és részvételre buzdítunk. Bizalommal kérem, hogy az októ­ber 16-án, vasárnap 17 órakor az Urániában megrendezendő ünnepi gálára - tekintettel az intézmény befogadóképességére - a jegyeket szí­veskedjenek megrendelni, valamint jegyenként 500 forint/fő adományt is remélünk legkésőbb szeptember 10- ig a fenti elérhetőségek egyikén. Az Október a reformáció hónapja rendezvénysorozat iránt minden ér­deklődő imádságos, aktív részvételét kérjük, a jegyigényről és a helyi prog­ramokról a tájékoztatást bizalommal várjuk. ■ Dr. Bóna Zoltán, a MEÖTfőtitkára Újra gospelfesztivál Solymáron A solymári gospelfesztivál tizenegy éves története alatt megkerülhetet­len szereplőjévé vált a magyar fesz­tiváléletnek. Egyedi műfajt képvi­selve különleges színfoltja a gazdag hazai nyári programkínálatnak, az­zal a leírhatatlan, sajátos hangulattal, melyet senki nem felejt, aki csak egyszer is ellátogatott a rendezvény­re. Valódi értékekkel, az izgalmas ze­nei műfajok segítségével, léleképítő üzenetek közvetítésével a rendez­vény évről évre több látogatót vonz Solymárra az ország minden részé­ből és határainkról túlról is, bizonyít­va: igen nagy szükség van az öröm üzenetére, a közösségben megélt lé­lekemelő pillanatokra. A tizenegy éves fesztivál a „felső ta­gozatba” lépésének alkalmából ismét remek fellépőkkel és számos megle­petéssel várja a gospel rajongóit, ez­úttal azonban a gazdag műsor miatt korábbi kezdési időponttal: augusz­tus 27-én 15 órától a solymári PEMŰ- sportpálya szabadtéri színpadán. Sokan várják visszatérő, közked­velt előadóink közül a „fekete han­gú” fehér gospelénekes'nőt, Dávid Viktóriát vagy a tavaly nagy sikerrel bemutatkozott EverLand Gospelt és a kárpátaljai Credo fellépését. Hason­lóképpen nagy várakozás előzi meg évről évre a rákospalotai Jézus Szí­­ve-templom ifjúsági együttesének, a Lumen Christinek a műsorát is, amelynek látványos fellépőruhái és koreográfiái is hozzájárulnak az egyedi produkciókhoz. A közönség nagy kedvence, a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium kórusa Regős Zsolt ve­zetésével idén is ellátogat Solymár­ra csakúgy, mint a nyitókoncertet adó csákvári Gyémánt gospelkórus és a Pax Vobis. Ez utóbbi énekkar ve­zetője és a dalaik szerzője, Havasi Ti­bor a Tapolcsányi Gyermekkollégi­um igazgatójaként olyan gyermekek életének ad új értelmet és teszi szép­pé napjaikat a gospel örömüzenetét közvetítve, akik önhibájukon kívül átmenetileg az élet árnyékosabb ol­dalára kényszerültek. Az idei rendez­vényen művészvendégük is lesz, Charlie Horváth Nice és a Wastaps együttes. A Bolyki Brothers visszatérő ven­dége a fesztiválnak. Most azonban Bolyki Balázs jóvoltából ősbemuta­tó részesei lehetnek a vendégek: a Bolyki Soul & Gospel Kórus ez alka­lommal mutatja majd be első kom­pozícióit. Az idei rendezvény új fellépője a négy képzett énekes alkotta Hortus M. Singers. A 2000-ben nemzetkö­zi Lyra Díjban részesült együttes az évek során sikeresen szerepelt bel- és külföldi fesztiválokon, versenyeken, koncerteken - legutóbb a solevoci nemzetközi a cappella fesztiválon let­tek bronzérmesek, és a zsűri az egyik saját kompozíciójukat a legjobb da­lért járó különdíjjal ismerte el. Az idei különlegesség, szenzáció, melyet sokáig titokban tartottunk, két csodás dél-afrikai énekesnő, a Crux nevű tévégospelshow-ban feltűnt Verona és Mary Ann fellépése, akik Johannesburgból látogatnak hoz­zánk együttesükkel, és természetesen a fináléban lépnek majd színpadra. A külföldi fellépők között lesz egy nagy kedvenc, visszatérő fellépő, a varsói Sienna gospelkórus az energi­kus és bájos Anna Bajak vezetésével. A kórus névadója a varsói Sienna ut­ca, itt található az a templom, mely­ből a kórus karrierje indult. Első koncertjüket 2002 májusában adták, 2003-ban pedig már első díjat nyer­tek a Kerygmat fesztiválon, a lengyel­­országi Kwidzynben. Az augusztus 27-i gospelfesztivál fővédnökei dr. Mádl Ferencné, Dal­ma asszony és dr. Beer Miklós római katolikus megyés püspök. Az alkalom friss híreiről folyamatosan tájékoztat­juk látogatóinkat honlapunkon (www.gospelfesztival.hu). ■ Jeney Erzsébet alapító-szervező Márai és Nápoly. Nézem a gyö­nyörű olasz tájat, a vidám embereket, a bő zsákmánnyal hazatérő halá­szokat. Joggal írhatta 1950-es napló­jába: „A Parco Virgilio magaslatáról minden reggel megnézem azt a zöld­­mohás sziklafokot, melyet a tenger fehér hullámmal öblít. Ez az ulysse­­si küszöb a világban. De valóságosan így érzem: itt kezdődött valami, e fe­hér taréjjal öblített küszöbnél. Itt kezdődött Európa.” Arra gondolok, mi lett volna az íróval, ha állampol­gárságot kap, s nem kell tovább­mennie Amerikába? Olaszországban talán nem fordította volna maga ellen a fegyverét, talán kivárta volna, amíg Nagy Imrét és arccal a földbe le­dobott társait újratemetik. A kedves város nem hagyta volna elveszni, kapaszkodót adott volna. A köz­mondást átfogalmazza: „Nápolyt meglásd, és élned kell tovább!” * * * Utcai árus. A Nyugati pályaudvar bejáratánál egy család könyveket árul. Az idős férfi írta a vékony kö­tetet: malenkij robotjának emberpró­báló nyolc évéről. A szép ezüsthajú asszony ajánlja a portékát, a férfi ül kopott székén, kezében golyóstollal. Várja, hogy valaki vesz a szibériai hó­­szakadásos emlékekből, és ő pár percig beszél róla, apró betűkkel de­dikálja keserű ifjúságát. Ez a csendes üzlet a főváros zajában nehezen mű­ködik. Legtöbbször elsodorja a roha­nó tömeg, a guruló bőrönddel érke­zők fel is lökik őket. A homéroszi idő­ben lett volna vevője, akkor az író és műve utcai közelségben élt a kíván­csi közönséggel. * * * Egry József. Fényhidakon át címmel nyílt kiállítása a budapesti Kogart Ga­lériában. A hatvan éve halott festő tár­lata több tucatnyi magán- és közgyűj­temény kincseiből állt össze. A Bala­ton örök csodálójaként ismert Egry művészi világa egyedülálló nemcsak a hazai, de az egyetemes festészet tör­ténetében is. Kontúros, stilizáltan komponált, szecessziós hangvételű olajképein a fölkelő Nap ragyog, a déli önti aranyát, az alkonyi belezuhan a víztükör üvegzöldjébe... „Fönn egy nagy semmi / lenn egy nagy semmi / köztük a kusza eleven semmi //a vájt égből zuhatagban / piros sárga szilánk pattan / a táj tarka teknőjébe / dől a sugár szakadatlan // tűzben el­­sűlyed a tó / szikráz a domb-kapta­­tó (...) fénybe-mossa termetét / aztán elolvad az ember” - mondogatom Weöres Sándor versét. A távolba tart ez a különös ragyogású festészet. Végtelenbe vesző kiáltások; gyöngy­párában tündököl táj és ember. A Ba­laton, a világ legszebb tengere érde­kelte Egryt egész életében. * * * Régi notesz. Húszéves, azóta írok be­le neveket, lakáscímeket és telefonszá­mokat. Pótlapokat ragasztottam bele, lehúztam adatokat. Betelt, ideje kicse­rélni. Meglepve olvasom a régi bará­tok adatait, alig maradt, aki nem árult el. Milyen sok a fekete kereszt, a fia­tal halott! És nemzedékem legjobbjait is megtizedelték. Szép számmal van­nak azok, akik eltűntek, ismeretlen he­lyen élnek. Egy kínai filozófus mond­ta: „Ötven év után kis háború az élet. Egyszer az egyik kap egy golyót, más­szor a másik.” Szerencse dolga is, ki marad talpon. Vigyázni kell, mert rö­videsen pergőtűzzé válik az arcvonal. * * * Panasz. Nehéz Erdélyben az élet, fő­leg a legtávolabbi részeken. „Rólunk az Isten is megfeledkezett!” - mond­ja egy kilencvenéves férfi. Senki nem megy, hogy megkérdezze, mi van ve­lük, van-e valamire szükségük. A puszta létezésük is hatalmas erőt szív ki belőlük. Aki tudott, elmene­kült az elnéptelenedett falvakból. Az öregeknek nem volt erejük, hogy elmenjenek. „Hívnak a halottak - pa­naszkodik egy máramarosi idős asszony -, nem engednek bennün­ket.” Maradnak. Minden odaköti őket: erdők, mezők, vén fák, rejtőző ösvények, kövek, hegyi patakok. * # * Fiatalok. Kíváncsian nézem őket. Nagy drukkal, hogy tervezzenek és reménykedjenek. Egy éve érdekes dolgot figyeltem meg: nagy divat lett fiatal férfiak és nők között, hogy apró pincsi kutyát szorongatnak. Nem kisgyereket. Arról hallani sem akarnak! A kutyát viszik magukkal mindenhová. „Ne beszélj hangosan! Fifike elaludt” - mondja a metrón egy szőke-lila hajú lány. De késő, a piros szalagos kutyautánzat kinyitja sze­mét. S jön az udvarlás, a bocsánatké­rés, a finom simogatás. Dorina pró­bálja álomba csókolgatni a kéjenc kis dögöt. Megborzongok. Szegény Ma­gyarország, mormolom magamban. * * * Latabár Kálmán. A negyvenegy éve elhunyt nagy színészre emlékeznek. Végre! - sóhajtok fel, valakiknek eszébe jutott a zseniális művész. „Angyal volt, aki földre szállt, hogy vigasztaljon és nevettessen bennün­ket” - mondja az idős barát. Kálmán édesapja színházában statisztált, az­után együtt a testvérével külföldön próbálkozott, de hiányzott neki a gyönyörű magyar nyelv, a tapsok és nevetések. Minden alakításán a könnyedség és elegancia látszott. Ami csalóka volt, mert minden moz­dulatot kidolgozott, és százszor el­próbált: szavakat, lépéseket, gesztu­sokat. És kacagtak az emberek nem tudva, hogy Latabár Kálmán szomo­rú és riadt, törékeny férfi. A végén mindig látszott fáradt arcán a kérdés: nem volt hiba a jelenetben, nem le­hetett volna jobban? Nagy pillanat volt életében, hogy fia, a kis Kálmán­­ka is színpadra lépett vele. Drukkolt érte, tanította fáradhatatlanul. De hi­ába. Őt csak utánozni lehetett, azt is rosszul. Mert mindenből csodát va­rázsolt. Az ötvenes évek olcsó műveit is nézhetővé tette teletűzdelve szipor­kázó ötleteivel. Játszott, énekelt, tán­colt úgy, olyan könnyedén, hogy a lá­ba nem érte a földet. Harmincnyolc filmben szerepelt, ott is briliánsán, hogy a naponta emlegetett nagyok, Chaplin és Louis de Funés is megiri­gyelték volna. Körvonala volt, maga­­biztossága; magához ölelt mindenkit a színházban, hogy minden este győ­zelmes legyen. Nagy színész volt. Óri­ás. Talán újabb száz évet kell várni, hogy hozzá hasonló szülessen! * * * Lukács evangéliuma. Késő éjjel, lámpaoltás előtt néhány korty az apámtól kapott öreg Bibliából. Előbb, mint mindig, elolvasom a hátsó üres lapokon a feljegyzéseket. Egy várat­lan sor szíven üt: „Mert az Istennek semmi sem lehetetlen”. Most is ebben reménykedem. A magam életére gondolva és a veszendő országra. Az imádság is csak ez: semmi ne legyen lehetetlen! ■ Fenyvesi Félix Lajos XI. Jt rEsifiv 2011. augusztus 27. szombat 15.00-22.00. Helyszín: MU Sportpálya Szabadtéri Színpad Védnökök: Dr. Mádl Ferment-', Dr. Beer Mikii«, • Miiiorvt'Yffő- Csűri» Csilla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents