Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-07 / 32. szám
4 41 2011. augusztus 7. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A hónap könyvnyereménye Az Európai Unió magyar elnöksége -egyházi szemmel ► Eufórikus várakozás előzte meg hazánkban 2011. január elsejét; e naptól fél éven át Magyarország töltötte be az Európai Unió elnöki tisztét. Hosszas előkészületekre a jelenlegi kormánynak nem volt ideje, minthogy az előző évi parlamenti választások eredményeként vette kezébe a kormányrudat. Az alábbi meditativ írásban joggal állapíthatjuk meg, hogy a kormánynak és szakértő tanácsosainak munkája elismerést váltott ki más nemzetek hozzáértő, jóindulatú és elfogulatlan képviselőiből. A magyar ökumenikus egyházi delegáció tagjaival való találkozás során az EU-küldöttek közül többen méltán artikulálták azt a véleményt, hogy az elnökség második felében „jó volt magyarnak lenni” Brüsszelben. Kedves Vásárlóink! Azok között, akik augusztusban (1- jétől 31-éig) vásárolnak a Luther Kiadó könyvesboltjában, vagy ebben az időszakban küldik el megrendelésüket kiadónkhoz, kisorsoljuk az alábbi két könyvet: Szabó Lajos: Élet a gyülekezetben - Alapvető és aktuális kérdések a gyülekezetépítés tárgykörében E gyülekezetépítési kézikönyv arra törekszik, hogy többféle impulzust adjon, tágítsa a képet, árnyalja a gondolkodásmódot, és megújulni kész lel-Jt kületet alakítson ki azokban, akik tanulni szeretnék ezt a gyakorlati teológiai diszciplínát, akik a gyülekezetben hivatásként vagy érdeklődő gyülekezeti tagként informálódni szeretnének ebben a rendkívül aktuális témában. Jó ezt a területet tanulmányozni teológushallgatóknak, lelkészeknek, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak egyaránt. Akkor lesz élet a gyülekezetben, ha lelkészek és munkatársaik, a nagyon aktív belső maghoz tartozó gyülekezeti tagok és a kicsit távolabb álló érdeklődők egyaránt kezdeményezőbbé válnak napjaink gyülekezeti életének megújulásában. Sohasem szabad szemünk elől téveszteni azt, hogy első renden nem emberi teljesítmény egy gyülekezeti közösség sikere és létszámbeli növekedése vagy a benne folyó minőségi szolgálat. Isten Szentleikének ajándéka ez elsősorban. Akkor élünk helyesen ezzel az ajándékkal, ha tanulással, odafigyeléssel és lelkes kezdeményezőkészséggel készülünk az elfogadására. A gyülekezet összetételének legalapvetőbb meghatározója minden időben a sokszínűség. Nem mindegy, hogyan viszonyulunk ehhez. Akkor van élet a gyülekezetben, ha benne ez a sokszínűség megélhető valóság. Dietrich Bonhoeffer így ír erről: „Nagyon fontos, hogy a keresztyén közösség minden egyes tagja nélkülözhetetlen láncszeme legyen a közösségnek. Egy lánc csak akkor nem szakad el, ha a legkisebb szeme is megkapaszkodik a többiben... A gyöngék félreállítása a közösség halála.” Erre a magatartásra akkor lesz képes a ma élő gyülekezet, ha egyre kevésbé van elfoglalva önmagával, és egyre nyitottabb és figyelmesebb a körülötte élők életére és küzdelmeire. Csak a megszólító erővel rendelkező közösség képes növekedésre és fejlődésre. Ehhez pedig nem elég egy-két ünnepi óra önmagában. A gyülekezeti élet ünnepi óráit is a hétköznapi tevékenység alapozza meg. 256 oldal, 165x227 mm, kartonált, ISBN978-963-9979-39-0,2011 A teremtés ünnepe - Tanulmányok, képek, liturgikus szövegek Szerk.: Béres Tamás, Orosz Gábor Viktor, Szabóné Mátrai Marianna, Petri Gábor A kezünkben tartott könyv címében ünneplésre hív, mégpedig teremtésünneplésre. De vajon tudunk-e még igazán ünnepelni? Van-e egyáltalában okunk és jogunk az ünneplésre? Egyre inkább fenyegetett, vészterhes világban élünk: a nagyvárosokban alig kapunk levegőt, néha már csak palackos vizet merünk inni, lassan félünk kifeküdni a napra... A föld minden tájáról naponta zúdulnak ránk aggasztó hírek a természet pusztulásáról, az egyensúly felbomlásáról, a teremtett világ szenvedéseiről. Az ökológiai krízis nem csupán sürgető gazdasági, politikai kihívás, hanem égető morális és teológiai kérdés is. Vajon fel tudjuk-e újra fedezni, hogy teremtmények vagyunk? A teremtés koronái, akiket az alkotó és gondviselő Úr jó gazdaként küld a teremtett világba, „hogy azt művelje és őrizze”?! (íMóz 2,15) Bizonyára érezzük a téma - a teremtett világ megőrzése - szorító aktualitását. Azt is érezzük, hogy ez a keresztény közösség témája. Helye van ifjúsági táborokban és hittanórákon, bibliaórán és a gyülekezeti élet mindennapjainak konkrét gyakorlatában. Manapság lehetetlen keresztény emberként élni úgy, hogy ne érdekeljen a teremtett világ jövője, s hogy a teremtő Istenbe vetett hit ne határozza meg fogyasztói szokásainkat, felelős vagy felelőtlen életmódunkat. A kötet teológiai tanulmányai, a hozzájuk kapcsolódó fotókkal együtt, megnyithatják szemünket, hogy újra rátaláljunk helyünkre, felelős küldetésünkre a teremtménytársak között. A kidolgozott istentiszteleti rend, a Lutheránus Világszövetség 2008-ra ajánlott LVSZ- vasárnapi liturgiája segíthet, hogy gyülekezeteinkben az ügyhöz méltó tartalommal, illő formában ünnepeljük a Teremtőt és ajándékait, bekapcsolódva a világkereszténység sokszínű, gazdagító családjának éltető vérkeringésébe. Hiszem, hogy az ilyen ünneplés igazi erőforrás lehet a hétköznapok feladataihoz, hiszen ma különösen is aktuális az apostoli figyelmeztetés: „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) E válogatás segítségével közkinccsé tesszük a Déli Evangélikus Egyházkerület teológiai és fotópályázatára beérkezett értékes munkák színe-javát. A pályázat sikere bátorít arra, hogy csatlakozzunk a Lutheránus Világszövetség kezdeményezéséhez, és éljünk meg egyházunkban egy szeptemberi hetet a teremtés ünnepeként. Adjunk hálát a Teremtőnek a Földért és a világért, éljük meg emberségünket a teremtett világ részeként, és merjünk olyan életstílust felvállalni, amely hálásan és a teremtmény alázatával őrzi és műveli azt a környezetet, amelyben a Teremtő élni engedi. 167 oldal, 160x235 mm, kartonált, ISBN 978-963-9571-85-3, 2008 A szerencsés nyertes nevét az Evangélikus Élet szeptember 11-ei számában közöljük. A július hónap könyvnyereményének sorsolásán Wagner Szilárd harkai vásárlónk nevét húztuk ki. Gratulálunk a nyereményhez! ■ Luther Kiadó Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,20/824-5518. Könyvesbolt: 1/411-0385. Fax: 1/486- 1229. E-mail: kiado@lutheran.hu. Honlap: www.lutherkiado.hu. Az összkép azonban ennél jóval bonyolultabb, amint ezt a kedves Olvasók más hírforrásokból is tudhatják. Amikor a magyar kormányfőnek egy uniós párt első számú képviselője azt köszöni meg, hogy a magyar elnökség bebizonyította az Európai Unió életképtelenségét, akkor a józan gondolkodású ember azt kérdezheti, hogyan kerül be egy párt ezzel a szemlélettel az Európai Parlamentbe; csak azért, hogy a megannyi nehézséggel küzdő kontinens összetartozásának erejét gyengítse, bomlassza belső egységét? Hiszen egykori osztályfőnököm a győri Révaigimnáziumban már 1957-ben azt mondta az érettségi utáni búcsúbeszédében: „Fiúk, ne felejtsétek el, csak az egyesült Európa biztosíthatja a kontinens jövőjét, kulturális kincseinek továbbadását és gazdasági erejét.” Európa-szkeptikus gondolatok persze éppen napjainkban bőven olvashatók újságokban és az elektronikus médiában. A szerzőik azt felejtik el, hogy a széthúzás és az érdekek rosszindulatú ütköztetése nem viszi előre a legöregebb földrészt. Csak a közös gondolkodáson alapuló egyetértésre törekvés - amelynek során nem lehetnek egyenlőbbek, kiváltságosak, csak azonos rendű, rangú társak - ad életképességet egy sajátos egységbe tömörült szervezetnek. Az azonban már napjainkra kiderült, hogy a később taggá vált nemzetek, államok számára nem elegendő kizárólag az uniós partnerek piacán jelen lenni. Nem házasságra léptünk az unió államaival, inkább érdekszövetségre - mondta Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője, helyettes külügyi államtitkári minőségében, éppen Varsóban. Ezért lehet más kontinensek velünk szimpatizáló népeivel is ke- A magyartanárnőm, Őze Sándorné bukkant rá az interneten a pályázati kiírásra, ő biztatott, hogy vegyek részt rajta. Amikor először meghallottam a témát, kicsit megijedtem, mert nemigen vagyok jártas a szentek életében. A tanárnő megnyugtatott, hogy nem kötelező közülük választanom, és ötleteket is mondott, kikről szólhatna a dolgozatom. reskedni. Nemcsak lehet, de szükséges is. Ha pedig azt kérdezi a kedves Olvasó, miért meditálok e kérdések tucatja fölött, erre könnyű választ adni. Azért, mert mindannyiunk életéről, hazánk jövőjéről, benne evangélikus egyházunk holnapjáról van szó. Nem közömbös, hogy mekkora a munkanélküliségi arányszám, nem közömbös nekünk, keresztényeknek, hogyan alakul a romakérdés itthon és a környező államokban. Véleményem szerint hazánk egyik legnagyobb fegyverténye az elmúlt félévben az volt, hogy az Európai Uniót széles körben rádöbbentette ennek a kérdésnek a több országot érintő fontosságára. Az EU-ban közel tízmilliós cigányság él. Sorsuk a mi sorsunk is. Ha pedig egyházakként keresztény felelősséggel szemléljük küldetésünket, akkor az Európai Unió illetékeseinek észre kell venniök tenni akarásunkat. Európában nemcsak gazdasági krízis van, hanem általános, egyetemes válság. Ha egy kontinens nem tudja népességének utánpótlását állandó számban biztosítani - immár három évtizede -, akkor belőlük hiányzik az élni akarás természetes ereje. Ha egy kontinens nem tud örülni fiainak és leányainak, unokáinak, akkor ott az önzés, az élet hedonista élvezete tölti be a lelkeket. Ez az egoista életstílus csak a mélybe vezet. Vajon nem kellene legalább a hit- és erkölcstant tanulni nem kívánók részére általános filozófiai-etikai ismereteket továbbadni? Tényleg olyan magas hazánkban az egyházi iskolák számaránya? Ha más EU-államok nevelési rendszerét összehasonlítjuk a magunkéval, nincs lemaradásunk? Vajon nem az egyházaknak kellene nagyobb lehetőséget biztosítani a gondolkodás, az Sztehlo Gábor nevét is ő említette, én pedig örömmel fogadtam a tippet. Apukám, Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója segített megszerezni a róla szóló könyveket, és az Isten kezében című naplóját is elolvastam. Azért fogott meg a személye, mert önzetlenül mentette a gyerekeket, függetlenül attól, hogy milyen valláéletértékek továbbadása érdekében? Nehezen tudjuk száműzni kortársaink némelyikének azt a hamis látását, amely szerint a vallás magánügy. Nem magánügy, hanem személyes ügy, amelynek közösségi kihatásai jól ismertek. Az egyházak itthon sajátos programokkal vettek részt az uniós célok remélt megvalósításában. Ilyen alkalom volt a romakérdéssel foglalkozók részére egybehívott konferencia, a közép-európai ökumenikus tanácsok közös konzultációja Budapesten, konferencia a megbékélésről a környező államok egyházainak részvételével, kétszeri találkozás a brüsszeli stáb szolgálattevőivel. Szakmai fórumot tartottunk a válságban levő családról és Háló-konferenciát az önkéntességről, hogy csak néhányat említsek. Sajnáltuk viszont, hogy a Belgiumtól átvett elnökség nyitóalkalmán sem flamand, sem vallon egyházi személy nem biztatott minket, magyar egyházi képviselőket saját szerepünk és szolgálatunk megtalálására. A virtuális stafétabot átadása ellenben már látványos volt: Varsóban ökumenikus istentiszteletet, míg Krakkóban magyar nyelvű misét tartottak. A magyar kormány mind az európai uniós elnökség kezdetekor, mind a befejezése után értékelte az elvégzett feladatok sokaságát az egyházi vezetőkkel. A mérleg mindenképpen pozitív. Ám fájdalommal állapítható meg, hogy magyar a magyarnak miként vált ellenségévé Brüsszelben egy olyan történelmi feladat végrehajtása során, amikor méltán lett volna elvárható az egyéni, közösségi - vélt vagy jogos - sérelmeken való felülemelkedés. A félév gyorsan, szinte a rakéta sebességével száguldott el. Most már a minket mindig nagyra becsülő lengyel kormányon s annak holdudvarán a sor. Vagy talán egész Európán, hogy ráébredjen a gazdasági bajokon és politikai érdekeken túli morális felelősségére, spirituális értékeinek megbecsülésére? Igen, rajtunk a sor, mindannyiunkon, hogy a magunk helyén elvégezzük, ami ránk bízatott, szülőként és nagyszülőként, egyházként és nemzetként gyermekeink és unokáink tartalmasabb s boldogabb életéért. Tőlünk is függ a jövő! súak vagy nemzetiségűek voltak. Az embert látta bennük. Én úgy tudtam, hogy csak középiskolások vehetnek részt a pályázaton, ezért kicsit megdöbbentem, amikor kiderült, hogy a nyertesek között felnőttek is vannak. Határon túli magyarokat is díjaztak. A jutalmunk egy rövid brüsszeli út volt. Június 14-én délután a Szent Mihály-katedrálisba vittek el bennünket, ahol a magyar európai uniós elnökség zárása alkalmából rendeztek hálaadó szentmisét. Másnap az Európai Parlamentbe mentünk, ahol ugyancsak Hidak Európai népei között címmel nyílt kiállítás. A hazafelé vezető utat aacheni kitérővel gazdagítottuk, ahol megtekintettük Nagy Károly templomát és annak magyar kápolnáját. ■ V.J. ■ D. Szebik Imre Sztehlo Gáborral Brüsszelbe I» Sztehlo Gáborról szóló esszéjével nyert brüsszeli jutalomutat Harmati Dóra. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulójának Egy ember mindenkiért című dolgozatát száztizenhárom pályamű közül választották be a legjobb tizenháromba. A Hidak Európa népei között - Szentek, boldogok, példaképek, akik kapocsként szolgáltak magyarok és más európai nemzetek között című pályázatot még tavasszal hirdette meg dr. Surján László európai parlamenti képviselő. A témaválasztás és a nyereményút részleteiről a tizenhat esztendős diáklányt kérdeztük.
