Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-31 / 31. szám
FÓKUSZ IO 41 2011. július 31. I • i ' I : < 4 I Evangélikus Élet Vak vezet látót ^ Ahogyan a résztvevők kamaszból fiatal felnőtté váltak, úgy „nőtt fel” tartalmában és lelkületében az országos evangélikus ifjúsági vaktábor is. Kezdetben csak kirándulások voltak, majd kulturális és kreatív programokkal bővült a paletta, mára pedig a lelki táplálék egyik fontos forrásává vált a vakok számára ez az egy hét nyári együttlét. A tábor eddigi, több mint húszéves történetében mindig változott kicsit, idén például megerősödött és megújult a szervező csapat. Annak ellenére, hogy az új szervezőknek sokat kellett tanulniuk a vakokról, a július 4. és 10. közötti hét napban remekül működött minden. Az új emberek új színeket hoztak a részben visszajáró tagok alkotta csapat életébe, és szervezettségük is példás volt. Hack János táborvezető, aki maga is vak, elmondta, hogy érzi, ezzel a csapattal komolyan együtt lehet dolgozni. A fiatal felnőtt vakok számára rendezett együttlétnek - amelynek idén A Lélek gyümölcsei volt a mottója - a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium adott otthont. A negyvenöt táborozó fele-fele arányban volt vak és látó. Sok segítség is érkezett, így a látássérültek speciális igényeinek sem volt olyan nehéz megfelelni. Az áhítatokat és az istentiszteletet - immáron második éve - Lázárné Skorka Katalin mezőberényi lelkész, illetve az ő irányításával több teológus tartotta. A gazdag programban szerepelt például egész napos pécsi kirándulás - amelynek a székesegyház megtekintése mellett az evangélikus templomban tartott reggeli áhítat is része volt -, csütörtökön a hidasi református fatemplomra való rácsodálkozás, illetve a dombóvári Fekete István Emlékmúzeummal való ismerkedés. Az emlékházban az íróvadászhoz kapcsolódó tárgyak és történetek felidézték a gyermekkori és nem is olyan régi olvasmányokat, a természet no meg a fantázia gyönyörű valóságába repítve a nyár kalandorait. A Vukkal és Bogánccsal való találkozás után a templomban a fa kellemesen átható illata a szaglószervüknek jelentett élményt. Bár a tábor ideje alatt többször is volt hőségriasztás (ezeken a napokon nem mentek a kollégiumon kívülre), az embert próbáló időjárás nem szegte kedvét a csapatnak. A helyi programok között is mindenki talált kedvére való elfoglaltságot. Sokak épültek a csütörtök este tartott csendsétán, a látók számára pedig egyedülálló, megdöbbentő élményt nyújtott egy másik este az érzékek színházának előadása, amely rövid, de tanulságos bepillantást kínált a vakok világába. Igeolvasás mellett tettek sétát a vakok vezette látók - elmélyedve a bibliai történetekben, a fizikai látást egy másfajtára cserélve... A táncházak, vetélkedők a könnyedebb, míg a csendsarok és az Isten igéjével töltött percek az elmélyültebb időtöltést képviselték. A vaktábor nem csupán a hívő látássérültek számára nyitott rendezvény: számos, az egyházon még kívül álló vak felebarátunk is évek óta visszajár ebbe a nyári közösségbe. A baráti beszélgetések, a csendességek lassan Krisztus elé hozzák a szívüket, így a misszió kiteljesedik. Habár Hack János látványos megtérésekről nem számolt be, mégis örvendező lelkesedéssel állapította meg: „Már elkészült az Új ének ifjúsági énekeskönyv speciális, Braille-írású kiadása. Ezekből az énekekből szoktunk énekelni, és az énekeken keresztül lehet rajtuk érezni, hogy most már keresik azt az utat, amelyen szeretnének menni, azt a biztos pontot, amelyhez szeretnének tartozni. Ezért is jó ez a közösség...” ■ Tom Károly Vargyasi fordulópont Huszonöt evangélikus fiatalnak nyújtott otthont nyolc napra július közepén Erdélyben a - természetvédelmi területként óvott - Vargyas völgye. A tizennégy-húsz év közötti résztvevők a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház öt gyülekezetéből - Apácáról, Csíkszeredából, Hosszúfalu-Fűrészmezőről és Sepsiszentgyörgyről - érkeztek a kalandokat ígérő nomád táborba. A programok lebonyolításában Simonné Nagy Ica és Domokos Jenő táborvezetőknek Nánási Sámuel, Kálit Eszter, Oláh Orsolya, Tóth Noémi és Halmágyi Csaba, valamint néhány apácai gyülekezeti tag segített. A résztvevők többsége egy-egy nagy döntési helyzet előtt áll. Kinek új iskolát, új lakóhelyet, kinek egyetemet kell választania. Nem véletlenül lett tehát a tábor témája a fordulópont. József megpróbáltatásokkal teli élettörténetére és Pál apostol életének fordulópontjára tekintve a táborlakók közösen gondolkodhattak, miként segít a keresztény életszemlélet, a hitbeli stabilitás a krízishelyzetek átélésében és az Isten által kijelölt célok elérésében. A táborozok emellett - többek között - kézműves-foglalkozásokon vehettek részt, sőt sziklamászásra is lehetőségük nyílt. ■ - KalitE -Ökumenikus napköziben Ökumenikus napközi gyerektábort tartottak július 4. és 8. között a Veszprém megyei Takácsiban, a helyi evangélikus és református gyülekezet közös szervezésében. Az öt délelőttöt felölelő programon több mint harminc gyerek vett részt. ■ Vass Károly felvétele Tűvel, koronggal, ecsettel ^ Az egyházunk gyermek- és ifjúsági osztálya által szervezett országos evangélikus hagyományőrző kézművestábor, a szokásokhoz híven, idén is tematikus programot kínált az általános iskolás gyermekeknek és gimnazista fiataloknak. Két éve a textil és a szövet került középpontba, tavaly a növények adták a vezérfonalat. A 2011. év mottója a Fények és színek volt. A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium épületében június 26. és július 2. között megrendezett tábor programját Mártonná Némethy Márta táborvezető foglalta össze.- A tábor egyes napjainak egy-egy szín adta a vezérfonalát, beleértve a reggeli és esti áhítatokat, a tárgyak készítését és a beszélgetéseket is. Például a „piros napon” a vérrel és a tűzzel kapcsolatos, a kéken a vízről, az arany esetében pedig a kinesis, egyes délutáni szabad programok lebonyolításában számíthattunk a komoly segítségükre - felnövekszik az utánpótlás. Sok alsó tagozatos táborozónk is volt, közülük jó néhányan a közeli gyógypedagógiai intézmény tanúséin. Persze voltak közös, mindenki számára nyitott foglalkozások is. Ami az alkalmazott technikákat illeti, a táborozok választhattak például az agyagozás, fafaragás, varrás, hímzés, márványozás, kötélverés és üvegfestés közül, és készültek alkotások papírból, zseníliadrótból, gyöngyből és nemezből is. Lelki táplálékkal Bonnyai Anna elsőéves teológus szolgált. A záró istentiszteletet Németh Katalin hatodéves teológus tartotta Nóé Istennel kötött szövetségéről, a szivárvány üzenetét helyezve a szívekre a táborral kapcsolatban is. Ezen az alkalmon a szülők is részt vettek, akik - nem mellesleg - előtte megtekinthették a kis alkotóknak a tábor során készített kézről szóló igehelyek kerültek reflektorfénybe. Azokon a napokon, amelyeken az egyházi esztendő liturgikus színei között is megtalálható szín szerepelt, felhasználtuk ezt a tényt, és beszélgettünk arról is, hogy például mely ünnepeken milyen színű az oltár- vagy a szószékterítő. A táborban harminchat gyermek és ifjú volt együtt, többen közülük már évek óta törzstagjaink. Három gimnazista - két lány és egy fiú - például már tekinthető akár segítőnek lói. Az alkotás öröme, a közösség ereje mindenkit felüdített, de számukra különösképpen fontos volt egy ilyen jellegű közösség megélése. A délelőttöket a barkácsolásnak szenteltük, majd délutánonként mindenki magának választhatott programot. Sokan folytatták ilyenkor a már megkezdett munkát, de volt, aki inkább kosarazott vagy focizott. A társaság természetesen személyre szabott és az életkoruknak megfelelő feladatokat kapott, hogy ne maradjon el a sikerélmény művesmunkáiból rögtönzött kiállítást is. Bár csak napi egy tárgyat volt kötelező elkészíteni, a lelkes társaság jelentős része jellemzően nem állt meg három-öt alkotás létrehozásáig, így volt mit hazavinni és előkelő helyre rakni a vitrinekben... Idei egy hetünket azzal zárhattuk, hogy a hagyományőrző tábor lassan maga is hagyománnyá válik, de a jövő reménységével: terveink szerint jövő nyáron ismét lesz kézművestábor Kőszegen. ■ KGYT Éneklés közben
