Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-31 / 31. szám
ÉLŐ VÍZ Evangélikus Élet 2011. július 31. » 11 Isten megelőző szeretete ► Bár még csak júliust mutat a naptár, a bibliaolvasó Útmutató szerkesztője, Tamásy Tamás lelkész már a jövő esztendei magyar nyelvű kiadáson dolgozik. Új nap - új kegyelem rovatunk mintájára arra kértük, ossza meg gondolatait Olvasóinkkal az előttünk álló, augusztus első hetére kiírt igék alapján. Vasárnap ♦ Ti azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. (Jak 4,13.15) Sokan úgy gondolják, hogy az életük saját kezükben van. Ebből a nézőpontból tűzik ki céljaikat, és azok eléréséhez így készítik el terveiket is. Pedig még azt sem tudják, mit hoz a következő perc az életükben. Az ige ma figyelmeztet minket is: életünk Isten kezében van. És ez örömmel kell, hogy eltöltsön minket, hiszen ő csak jót akar nekünk. Ha az ő akarata szerint tervezünk, indulunk és cselekszünk, örömteljes lesz az életünk! Hétfő ♦ Ilyen bizodalmunkpedig a Krisztus által van Isten iránt. (íKor 3,4) Az embert elválasztja a bűne Istentől, ezért bizalmatlan az őt szerető és neki csak jót akaró Istennel szemben. Ezt a bizalmat emberi akarat nem, csak az emberhez a golgotái kereszt Krisztusában lehajló és általa bűnbocsánatot kínáló Isten állíthatja helyre. Akik töredelmes szívvel letérdelnek a keresztfa alatt, és hittel néznek fel a kereszt Krisztusára, azok Isten bűnösöket mentő szeretetének erőterébe kerülnek. Akik Isten szeretetének csodája előtt térdre hullanak, azokban bizalom ébred Isten iránt, mert tudják, hogy ők megváltottak: a bűn hatalmából megmenekültek, részük már nem a halál, hanem az élet. Kedd ♦ Pál írja: Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek. (Róm 12,1) Amikor Isten áldozatot kíván tőlünk, akkor nem a javainkat, családunkat, egészségünket kéri, hiszen ezeket mind tőle kaptuk. Ő azt kéri tőlünk áldozatul, ami valóban a miénk, amihez neki semmi köze, hiszen nem tőle van: bűneinket. Ez valóban áldozat, mert a legkevésbé ezektől szeretünk megszabadulni. Pedig bűneink megvallása, letétele, a bűnbocsánat kérése és annak elfogadása nélkül nem beszélhetünk Istennek odaszánt, áldozatos életről. Szerda ♦ Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. (Fii 2,3) Az ember, mielőtt bármibe belefogna, felteszi magának a kérdést: „De ki az én felebarátom?” Ki az, aki megérdemli a segítségemet, akit megillet az én szolgálatom, szeretetem és alázatom? Ki az, akit különbnek kell tartanom magamnál, akinek a hasznáért nem szabad a saját hasznomra tekintenem? Az ige szerint az egyértelmű válasz ezekre a kérdésekre ez: minden ember olyan felebarátom, akinek a hasznát nézve neki alázattal és szeretettel tartozom! Olyan üzenet, amelyet csak akkor fogunk megérteni, ha nem önmagunkra tekintünk, hanem először Jézusra nézünk, és azután a másik emberre Jézuson keresztül tekintünk! Csütörtök ♦ Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. (Róm 8,30) Isten elhívását és a hozzá kapcsolódó ígéretét semmi nem változtathatja meg. A keresztség pillanatától kezdve Isten hűségesen számon tart, hozzá tartozónak tekint minket. Hiszen ő eleve mindent megtett értünk: egyszülött Fiát a szent éjszakán elküldte ebbe a világba, nagypénteken a golgotái keresztfán odaadta halálra, s harmadnap, húsvét hajnalán feltámasztotta, hogy bűnbocsánatunk és életünk legyen. Ezt tette értünk személyesen, „hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok”. (Róm 11,29) Péntek • Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. (Jak 1,5) Salamon király rádöbbent, hogy önmagában nincsen bölcsessége, ezért kérte azt Istentől. A modern ember úgy véli, hogy önmaga bölcsességével el tud igazodni az életben, neki nincsen szüksége felülről jövő bölcsességre. Sokszor kemény élethelyzeteken keresztül kell rádöbbennie, hogy ez nem így van. A bölcsesség ott kezdődik, amikor az ember felismeri a valódi állapotát, és megtapasztalva Isten hatalmát, hozzá fordul bölcsességért. És ő a hozzá fordulót készségesen meghallgatja. Szombat ♦ Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (íjn 4,19) Szeretni azt jelenti: a másikat magam elé helyezni, szeretetben megelőzni, a másikért cselekedni, élni és meghalni. Isten szeretete valóban ilyen megelőző szeretet. Isten megelőzött minket, és egyszülött Fiát, Jézus Krisztust odaadta értünk a golgotái keresztre. Ő valóban halálig menően szereti az embert. Akik meg tudják nyitni szívüket ez előtt a szeretet előtt, és rá tudnak hagyatkozni Isten életadó szeretetére, azok ebből a szeretetből meríthetnek, ebből élhetnek minden körülmények között. Szép Ernő Jézus Krisztus Emberek istene, Istennek embere, Te lehajtott fejű, Megszegezett kezű, Leszegezett lábú, Lecsukódott szemű, Te megfagyott ajkú, Te kihasadt szívű, Te örökre vérző, Útszél elhagyottja, Mezítelen testű, Hófehér szemérmes. Tavasszal lombtalan, Nyáron napon égő, Te ősszel megázó, Te télen megfázó, Szélben takaratlan, Viharban búvatlan. Te nappal életlen, Éjszaka fekvetlen. Özvegyek karója, Leülő koldusnak Támasztó párnája, Minden úttalannak Útmutató fája. Gyermekek rokona, Véneknek pajtása, Vándoroknak botja, Bohóknak tútora, Pásztorok vezére, Juhok gyapjújából Tövist válogató, Szamár hosszú hátát Végig simogató. Jajnak trombitája, Sóhajnak vonója, Némának ekhója, Könnyeknek kendője, Éhes vendéglője, Te kenyér bor és hal. Bénának fürdője, Esettnek mentője, Vakoknak gyertyája, Poklosok barátja, Halálnak doktora, Mindenki testvére, Egyetlen magános. Te másról beszélő, Te tengerre lépő, Te egekre néző. A kínoknak grófja, Hercegek hercege, Királyok királya, Szegények szegénye, Harminc ezüst érő, Harminchárom éves. Te felhőbe szálló, Te mennyekben járó, Tejúton sétáló, Fényességben álló, Szivárványra dűlő, Te angyalt tanító, Te bárányt vezető, Galambnak gazdája, Kelet majorosa, Nyugat bíborosa, Csillagok csillaga, Örök trónörökös, Örökös boldogság. Jézus Krisztus. Oltárkép a bélyegen A bélyegnek bérmentesítési szerepén túl számtalan egyéb tükröződése van. Történelmi, kultúrtörténeti, művészettörténeti vonatkozásai sokrétű megközelítési lehetőségeket nyújtanak. Mivel tervezésével nagyrészt elismert képzőművészek foglalkoznak, a nyomtatásnál sokszorosításra felhasznált eredeti grafika nemegyszer egyedi művészeti alkotás, amely nem pusztán a viteldíj lerovásának, hanem az alkotó művészi üzenetének is hordozója. Személyes kedvencem Svindt Ferenc festő- és grafikusművésznek az 1999-ben Húsvét elnevezéssel bélyegre került alkotása, melynek eredetije oltárképnek készült. A művész - aki maga hívő katolikus - hosszú ideig kereste azt a Megváltó-képet, amelyet önmaga számára autentikusnak érezhet. E törekvése kapcsolódott össze azzal a megbízással, amelyet az országos katolikus karizmatikus találkozó oltárképének elkészítésére kapott. Kutatásai közben észrevette, hogy a torinói lepel férfiarca és Masacciónak a firenzei Santa Maria Novellatemplomban látható Szentháromság-freskóján az Úr arca mennyire hasonlít egymáshoz. A két arcot számítógépén összeillesztette, és megdöbbenve látta, hogy nemcsak hasonlítanak, hanem minden vonásukban azonosak. „Megértettem belőle - mondta a művész -, hogy az Atya a Szentlélek által valóban megmutatta magát nekünk a Fiúban, mint ahogy Jézus mondja Szent János evangéliumában: »Aki engem látott, az Atyát is látta.«” Ennek a számítógépes grafikának az alapján készült el a bélyeg, majd a művész ecsetet fogott, és olajban is megfestette a képen látható Krisztus-fejet. A festmény és a bélyeg által közvetített üzenet tökéletesen érthető. Mivel Masaccio nem láthatta a leplet, Svindt Ferenc felfedezése azt sugallja, hogy bárhol élünk és bárhogy gondolkodunk is, van a világon valami - és ez a valami épp a lényeg -, amit földrajzi, nemzeti, világnézeti hovatartozástól függetlenül valamennyien egynek tudunk. Ez a tudás pedig összeköt bennünket, hiszen a megváltás mindenkinek szól. ■ Nikodém Gabriella HETIÚTRAVALÓ „így szól az Úr, a te teremtőd: Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43>i) Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi által az Úristen a bűn sötétségéből az örök élet világosságára - a keresztség ajándékával - megtérésre hív. Egyszülött Fia, „Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által”. (Ef 5,25.26; LK) S mert „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása”. (GyLK 699) Isten a keresztségben bűnbocsátó szeretete zálogát adta nekünk; reformátorunk számára (is) állandó erőforrást jelentett e tény: „Baptisato sum!”: „Meg vagyok keresztelve!” Mi se felejtsük el az örök Vagyok heti igénkben adott kijelentését, melynek az „indoklása”: „Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek..!’ (Ézs 43,4) Jézus utolsó parancsa ma is érvényes: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében..!’ (Mt 28,19) Pál szerint mi is „az ő halálába kereszteltettünk”. „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk’.’ (Róm 6,3.8) Egyiptomból kivonulva „Izrael fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt”. (2MÓZ 14,22) Ok „Hit által keltek át a Vörös-tengeren”. (Zsid 11,29) Péter a pünkösdi prédikációját követő „Mit tegyünk?” kérdésre ezt válaszolta: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát’.’ (ApCsel 2,38) Pál és Szilász - ugyanezen kérdésre - így felelt a filippi börtönőrnek: „Higgy azúr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” S ő „azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt”. (ApCsel 16,31.33) Jézus a benne hívő kicsinyeket állítja elénk példaként: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába!’ (Mt 18,3) A páska ünnepe előtti napon délután halt meg Jézus, az Isten Báránya; éppen abban az órában, amikor megölték a páskabárányokat! S „mivel látták, hogy már halott, (...) az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot...” (Jn 19.33-35) így ..Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által". (íjn 5,6) Dr. Luther tanítása: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan, piros vérét. Miért? Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely értünk kiomlott és bűneinkért megfizetett.” Nem csak (!) a szárdisziaknak üzeni a felmagasztalt Úr Krisztus: „Ébredj félj „és térj meg!” „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlőm ki az élet könyvéből..!’ (Jel 3,2.3.5) Minden kereszteléskor felhangzik az ige: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül...” (Mk 16,16) „Mert a keresztség és a hit / Megnyitja a menny kapuit, / Hogy soha el ne vesszünk.” (EÉ 320,4) ■ Garai András 1X0YC
