Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-31 / 31. szám

, 1 "t V

i i lá y .Ji i l

4 41 2011. július 31. , .. . KERESZTUTAK ................................. Evangélikus Élet

Bácsfalusiak ünnepe

VÉRFÜRDŐ NORVÉGIÁBAN

Keresztény terrorizmus vagy istenkáromlás?

1*- Folytatás az í. oldalról

Ma a szöveg egy másolata a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár különleges gyűjteményében található.

Mivel több forrásban olvasható utalás a barcasági csángók esetleges református vallására, ebben a kéziratban írja Szeli: „Ha pedig Hontems János reformátornak idejében a hétfalusiak vagy még pápisták, vagy pedig calvinisták lettek volna, miképpen visitálhatta volna őket ezen említett reformátor és brassai lutheránus inspector!’ Ez az első magyar nyelvű dokumentum, amely tanúsítja, hogy a barcasági csángók igen korán követték a lutheri tanokat.

A honterusi időkben Bácsfaluban, Türkösben és Szent Mihályban, azaz a mai Csernátfaluban összesen 101 lakos élt. Egy templommal bírtak, Csernátfaluban, amely már a korábbi Szent Mihály-eklézsia temploma is volt.

A bácsfalusi hívek 1808-ban határozták el, hogy önálló gyülekezetét hoznak létre. Az 1888-as canonica visitatio jegyzőkönyvéből idézve: „Az egyház mint leányegyház 1808-ban vált el a csernátfalusi anyaegyháztól és alakult anyaegyházzá, melyhez 1886- ig 18-20 család Türkösből ide szakadt [...]. Sorsa, fejlődése, anyagi és szellemi küzdelmeire vonatkozó adatok hiányoznak. Anyaegyházzá alakulván a hívek egy kis harang összehívására falusi házakban és szabad ég alatt tartottak istentiszteletet. A harang a község közepén, faállványon volt elhelyezve, később a toronyba tétetett, több év múlva elhasadt és anyaga átöntetett. Legelsőben papiház épült i8o9ben, templom i8uben, ezt követte az orgona és oltár elkészülése 1814, nagyobb harangöntetek t8i7ben, aztán felépültek a gazdasági épületek is; istálló, csűr, sütőszín."

Források hiányában a templomépítés költségeiről egy fatábla igazít el, amelyre Bácsfalu első lelkésze, Sárai Mihály a következőket jegyezte fel: „Anno Domini 1811 Mense Maji épült e szent helyre Sárai Mihály első papsága Istók István falnagysága és curatorsága alatt. Érdemes magyar születésű asztalos mesteremberek Gödri András és Benkő Joseph által, mikor a búzának köble ért Rf. too X - Egy pár ökör Rf. 1000 X. - Nóta Olyan drágaság uralkodott ebben az esztendőben a Bartzaságon, hogy ha Erdélyből nem hoztak volna éhen halálra jutottunk volna. Az Úr Istent kérjétek, hogy adjon kenyeret, mert jaj a népnek, amikor az által büntetődik.”

A templomépítés óta eltelt kétszáz évet néhány mondatba sűríteni lehetetlenség. Mindezt pótolja az a monográfia, amely az ünnepi alkalomra jelent meg - tulajdonképpen a tizenegy evangélikus csángó gyülekezetben elsőként - „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre”-A bácsfalusi evangélikus egyházközség története címmel.

Bár a templomot 1815-ben felszentelték, az építése még mindig nem fejeződött be - mondta ünnepi prédikációjában Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke -, hiszen az Isten házát generációról generációra kell építeni, és az építőanyag már nem tégla és kő, hanem a hit. „Ha végigmegyünk a barcasági településeken, sajnos azt kell látnunk, hogy eltűnőben vannak a csángó házak, a jellegzetes motívumok, ám amíg létezik ez a templom, addig mi is létezünk. Ennek a liturgikus térnek tudatalakító és összetartó jellege van” - hallhatták az egybegyűltek az egyház lelkészi vezetőjétől.

Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen hangzottak el a meghívott romániai és magyarországi közéleti személyiségeknek, illetve a budapest-csepeli, a finnországi, a norvégiai és a németországi testvérgyülekezetek lelkészeinek és küldötteinek a köszöntései.

Az ünnepség alkalmával a bácsfalusiak emléktáblákat és kopjafákat avattak, amelyekkel a település korábbi lelkészeinek, felügyelőinek, valamint az első és második világháborús hősöknek állítottak emléket.

Nemcsak szavakban mutatták be a gyülekezet történetét, hanem élővé tették azok a fényképek is, amelyeket a gyülekezeti tagok vittek a kétnapos ünnepségre összeállított kiállításra. A mindennapokról - a csángó viseletről, családi eseményekről, műkedvelő előadásokról, konfirmációról, az iskoláról - készült képek színesítették és egészítették ki mindazt, ami a kétszáz éves történelemről elhangzott.

A Csángó fiú a Cenk tövében című kötet pedig Borosa Mihályra emlékezett. A gyülekezet legismertebb lelkésze 48-as honvéd, tanító, egyházépítő, korának egyházpolitikusa volt, aki gyülekezetében negyvenhét éven keresztül - mint írja - a fejlődés érdekében vasárnapi iskolát szervezett, ahol az ifjúságot a számtantól kezdve a méhészkedésig és gyümölcsfakertészetig mindenre tanította, ami szükséges és hasznos.

E Brassó környéki szórványgyülekezet múltja, egykori személyiségeinek munkássága pedig a mai híveket kell, hogy tanítsa mindenre, ami szükséges és hasznos, hogy megtarthassa nyelvét, magyarságát és hitét.

■ Veres Emese-Gyöngyvér

■ Dr. Fabiny Tamás

Az elmúlt napokban Norvégiára irányult a világ közvéleményének figyelme. Előbb időzített bomba robbant az eddig oly békés ország fővárosának kormányzati negyedében, aminek következtében heten meghaltak. Nem sokkal később egy Oslo melletti kis szigeten gyilkolt halomra egy fegyveres több mint hetven táborozó fiatalt.

Először szinte mindenki iszlám szélsőségesekre gyanakodott, ám hamar jött a sokkoló hír: a kettős vérfürdőt elkövető személy egy szőke, kék szemű norvég fiatalember, bizonyos Anders Behring Breivik volt. Őt a norvég rendőrség közlése nyomán a hírügynökségek azonnal keresztény fundamentalistának minősítették.

Ez az inkább politikai, mint vallási irányzat valóban jelentős hatást fejt ki a világ számos országában, és tagjait világvégevárás, a kiválasztottság tudata és a militáns türelmetlenség jellemzi. A Szentírás gyakran rövidzárlatos értelmezésével Izrael államának és politikájának feltétlen támogatását szorgalmazzák. Ez a keresztény cionizmus természetesen együtt jár a radikális iszlámellenességgel, amely Breivik mészárosmunkájának kétségkívül egyik mozgatórugója volt.

A vérfürdőt azonnal elítélte a Vatikántól kezdve a Lutheránus Világszövetségig minden egyház, az Egyházak Világtanácsának főtitkára pedig - egyébként norvég evangélikus lelkész - istenkáromlásnak minősítette a merényletet.

Az első szavunk nekünk is a megrendültség és a gyász kifejezése kell, hogy legyen. Arra ugyanis egyszerűen nem lehet szavakat találni, hogy valaki szisztematikusan és kéjelegve legyilkol védtelen fiatalokat, mintha csak egy borzalmas számítógépes játékban venne részt. Az is elgondolkodtató, hogy az iszonyatos robbanást okozó bomba alkotóelemei az interneten megrendelhetők és házilag összeszerelhetők, akárcsak egy elemes bútor. A társadalom felelőssége számos további ponton felvethető még, engem azonban most elsősorban a vallással való visszaélés kérdése foglalkoztat.

Keresztény fundamentalista lenne az elkövető? A szélsőségesen jobboldali körökben forgolódó Breivik számos internetes bejegyzésében önmagát valóban nacionalistának és konzervatív kereszténynek minősíti, és különböző fórumokon előszeretettel bírálja az iszlám európai előretörését. Az általa írt ezerötszáz oldalas politikai pamfletét is - amelyben egyrészt naplószerűen rögzíti, miként készült a merényletre, másrészt annak zavaros ideológiai hátterét adja meg - a vallási fanatizmus és iszlámfóbia jellemzi. Ebben az összefüggésben bukkan fel a „magyar szál” is, hiszen - anakronisztikusán - szívesen hivatkozik Hunyadi Jánosra, mint aki visszaverte a mohamedán előretörést, továbbá beszámol magyarországi utazásáról, illetve feltűnő módon szól országunk szélsőjobb pártjairól és mozgalmairól. Az interneten megjelent, 2083 című manifesztumot - Breivik angol nyelvű ideológiai alapvetését - nem véletlenül nevezi az egyik kommentár a „keresztény-fundamentalista egyházállam Mein Kampf -jának.

A keresztény vallási fanatizmus jele az a szimbólumrendszer is, amely megnyilvánul abban, hogy önmagát „templomos lovagnak” nevezi, a középkori keresztes hadjáratok örökösének tartja. Az internetre feltett fotóin is láthatók az erre utaló jelképek, együtt a borzalmas fegyverekkel.

Mindezt látva természetesen minden keresztény azonnal elhatárolódik Breiviktől. Az írásból áradó tömény gyűlölet és még inkább a brutális cselekedet olyan távolinak tűnik, mintha ahhoz égvilágon közünk sem lenne. így aztán „csupán" siratjuk az áldozatokat, valamint megbotránkozunk, és angyalarcú gyilkosról beszélünk.

Miután megismerhettem Breivik manifesztumának tartalmát, úgy érzem, ennél többet is tennünk lehet. A döbbenetes következményeket látva óvakodnunk kell a kereszténység és a politikai filozófia összekeverésétől.

Breivik nem vallási fanatikus, hanem egy konszolidált, a vélt vagy valós európai értékeket védelmezni szándékozó szalonkereszténység képviselője. Önmagát „kulturális kereszténynek” nevezi, szemben a „vallásos keresztényekkel” Egészen pontosan így ír: „Ha személyes kapcsolatod van Jézus Krisztussal és Istennel, akkor vallásos keresztény vagy. Nekem és sok más embernek nem feltédenül van személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal és Istennel. Azonban hiszünk a kereszténységben mint egy kulturális, szociális, identitásbeli és morális platformban. Ez tesz kereszténnyé bennünket.” Saját szavai szerint a vallás neki csak mentális erőt ad.

A kereszténység teljes félreértését és a személyes Krisztus-hit hiányát mutatja Breivik naplószerű feljegyzéseinek az a része, amikor arról tudósít, hogy hosszú idő után miként imádkozott újra: „Tudtára adtam Istennek, hogy ha ő nem akar marxista-iszlamista szövetséget, és nem szeretné, hogy az iszlám egész Európát meghódítsa, és a következő száz évben eltűnjön az európai kereszténység, akkor gondoskodnia kell arról is, hogy az ő harcosa sikerrel küzdjön az európai kereszténység érdekében."

Ezt a teológiailag vállalhatatlan eszmefuttatást még konkrétabbá teszi akkor, amikor immár a vérfürdőt tervezi: „Egészen biztos vagyok benne, hogy imádkozni fogok Istenhez, amint a városon átrohanok, fegyverek ropognak, 100 felfegyverzett rendvédelmis üldöz, hogy megállítsanak és megöljenek. Tudom, hogy több mint 80% esélyem van, hogy meghaljak bevetés közben, mivel nincs szándékomban megadni magam, amíg el nem végeztem az elsődleges célokat és a bónuszküldetést. Valószínűleg imádkozni fogok Istenhez erőért azon a ponton, abban a bevetésben, mint ahogy azt gondolom, a legtöbb ember ezt tenné.”

A további zavaros szövegekből az is kiderül, hogy a modern kereszteshadjárat-szerű magatartást másoktól is elvárja: „Nem szégyen imádkozni percekkel a halálod előtt. Nagyon ajánlom, hogy a művelet előtt keress fel egy templomot, és vegyél úrvacsorát. Amint tudjuk, ez a rituálé Jézus Krisztus utolsó vacsoráját jelképezi a tanítványaival, mielőtt letartóztatták és végül megfeszítették. Rendezz el minden dolgot, ami esetleg közted és Isten között lehet, kérd a megbocsátását a múltbeli bűneidért. Végül kérd meg, hogy készüljön fel az egyház egy mártírjának a fogadására.”

Ez a szemlélet kétségtelenül szoros rokonságot mutat az iszlám öngyilkos merénylők fanatizmusával, és ilyen értelemben Breivik valóban nem más,

mint „keresztény” terrorista. Mondhatja valaki, hogy ez a fajta fundamentalizmus távol áll a magyar egyházaktól, ezért túlzás megszólaltatni a vészcsengőt. Úgy érzem azonban, résen kell lennünk. Breivik manifesztumának következő bekezdése - tartok tőle - sok magyarországi keresztény egyetértésével találkozik: „A keresztényeknek vissza kell szerezniük az irányítást a médiában, a parlamentekben, az üzletben és a kormányhatalmakban. Meg kell rohamozniuk az egyház és állam közötti falat, és a liberális modernizmus minden nyomát el kell tüntetniük.” Ismét csak azt tudom mondani: eszközzé züllesztjük, hogy ne mondjam: prostituáljuk a kereszténységet, ha hatalmi ambícióknak rendeljük alá. Természetesen törekedni kell arra, hogy a hívők jelen legyenek a közéletben, és a keresztény értékek érvényre jussanak a politikában és a média világában is, de ez a legkevésbé sem jelenthet hatalomvágyat és gyűlöletkeltést.

A norvégiai tragédia önvizsgálatra int. Éppen Breivik eszmevilágának zavarossága teszi lehetővé, hogy az elemző kommentárok - tapasztalatom szerint - mindig együtt járjanak az ellentétes politikai oldal megleckéztetésével. A baloldaliak azt emelik ki, hogy a merénylő szélsőjobbos fanatikus, a jobboldal pedig a szabadkőműves cionistát látja a terroristában.

Evangélikusként mi ne másra mutogassunk, hanem - a megrendültség és a gyász mellett - azt vizsgáljuk, ránk nézve milyen tanulsággal szolgál ez a tragédia. Tartsunk önvizsgálatot, hogy vonzóan és hitelesen éljük-e meg hitünket. A tiszta tanítást képviseljük-e, és mindenekfelett megtartjuk-e a szeretet, akár az ellenségszeretet parancsát.

Azt nem lehet elvitatni, hogy a kereszténységnek van közéleti, sőt akár politikai következménye. A sorrend azonban nem fordítható meg, vagyis a hitet és a szentírási üzenetet nem lehet a politika eszközévé silányítani. Az önvizsgálat arra is ki kell, hogy terjedjen, hogy az ilyen vagy olyan politika mételye nem fertőzi-e meg hitünket. Mert mindig lehetnek olyanok, akik az egyház hajójába a saját önző céljaik elérése végett próbálnak bemászni. Kereszténységünk próbáját jelentheti, ha felismerjük, hogy kik és mikor hivatkoznak Istenre oly módon, hogy az ő szavának lényegét nem értik meg. Éppen a keresztény tanítással való visszaélések kötelezik az egyházat arra, hogy szolgálatát a jézusi értelemben töltse be.

Ebben a szellemben hirdette a vigasztaló jézusi igét Helga Haugland Byfuglien, a norvég egyház vezető püspöke az oslói székesegyházban két nappal a tragédia után. Jn 14,1 nyomán („Ne nyugtalankodjék a ti szívetek”) arról tett tanúságot, hogy a borzalmak közepette is felfénylik az emberek Istentől kapott képessége a jóságra és az irgalmasságra. Jens Stoltenberg miniszterelnök pedig azt mondta, hogy ha egyetlen ember gyűlölete ilyen hatással lehet a világra, akkor mennyivel nagyobb ereje lehet sokak szeretetének.

Egyházunk Norvégia budapesti nagykövetségével közösen július 31-én a 11 órai istentiszteleten erhlékezik mega norvégiai terrortámadások áldozatar iról a Bécsi kapu téri evangélikus templomban.

Dr. Fabiny Tamás, egyházunk külügyi munkájáért felelős püspöke és felesége az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház (ELCA) meghívására július 19. és 24. között hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban. A püspök, aki az LVSZ kelet-közép-európai alelnöke is, előbb az egyház chicagói központjában tartott előadást azon egyházkerületi vezetőknek, akiknek európai kapcsolataik vannak. A magyar vendégek ezt követően az Északkelet-iowai Egyházkerület központját és számos intézményét látogatták meg, és tárgyaltak Steven Ullestad püspökkel a lehetséges testvéregyházi kapcsolatról is.

M EvÉlet-infó