Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-31 / 31. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. július 31. » 5 ŐSBEMUTATÓ Tessedik harcai Szarvas új színházában ► Musicalhős lett Tessedik Sámuelből. A szarvasi Cervinus Teátrum jú­lius 22-én mutatta be Pozsgai Zsolt és Gulyás Levente Tessedik című zenés darabját, amely minden elemében helyi produkció volt. A vá­ros színi társulatának tagjai mellett a Körösmenti Táncegyüttes és a Tessedik Ifjúsági Táncegyüttes tagjai léptek színpadra. Az ősbemu­tató fővédnöke Gáncs Péter elnök-püspök és Babák Mihály, Szarvas város polgármestere volt. Utolsó utáni pillanatban Vathy Zsuzsa emlékezik Lázár Ervinre ► Többször kerestem, de elzárkózott a beszélgetéstől. Közelinek érezte a gyászt, a társ és jeles író, Lázár Ervin elvesztését. Vathy Zsuzsa az utób­bi években írt novelláiból új könyvet álUtott össze, de a váratlan halál mindent más megvilágításba helyezett. Új kötetébe, az Angolparkba is felvette fájó-szép írását, a Paradicsommadarat, sőt Játékaink címmel ki is egészítette... Nemrégiben az írónő, Lázár Ervin özvegye váratla­nul üzent: szívesen emlékezik a közös évtizedekre. A Szarvasi Vízi Színház az ország legújabb és egyik legizgalmasabb kulturális létesítménye. A mintegy ezerszáz fő befogadására alkalmas szabadtéri komplexum néhány száz méterre található a Tessedik által építtetett hajléktól, az Ótemplom­tól; a kettő között pedig épp a tudós lelkész szobra áll: lelkészi öltözék­ben, ekével a háttérben. A színház pódiuma benyúlik a Körös-holt­ágba, a legyező alakú nézőtér pedig az ókori amfiteátrumok hangulatát idézi. Rálátunk nemcsak a vízre, hanem a közelmúltban átadott, gyö­nyörűen kivilágított gyalogos hídra és a túlparton található Anna-liget­­re is. A rendező, Gergely László nem el­ső alkalommal vette elő a Tessedik­­témát. 2008-ban ő rendezte a lelkész naplója alapján írt Érkezés című mo­nodrámát, amelyet - többek között - a kőszegi Szélrózsán is bemutattak. Az Érkezés igazi kamaraszínházi da­rab volt, amelyben Tessedik nem egyszer a közönség tagjai között jár­va (Kőszegen - a helyhez igazodva - egy biliárdasztalon állva) hangosan gondolkodik, gyakran kétségeit sem hallgatva el. A musical igazi nagyszínházi da­rab, hetvenfős tánckarral és tucatnyi szereplővel. A Pozsgai Zsolt által megírt történetre Gulyás Levente, a békéscsabai színház állandó muzsi­kusa írt zenét. A két darabban a rendező és a főszereplő Derzsi György mellett az is közös, hogy egyik pro­dukció sem tagadja: Tessedik több al­kalommal perelt a néppel és magá­val Istennel is. A musical kerettörténetében Tes­sedik Sámuel és József nádor (Rubold Ödön) párbeszédét követhetjük. A lelkész - szarvasi szolgálata végezté­vel - visszatekint az alföldi faluban eltöltött évekre; így pillanthatunk bele, hogy mi történt a Körös-parti évek alatt. A Szarvasra kerülő Tessediknek meg kell küzdenie a nép babonás természetével. Megtudjuk, hogy Tessedik elődjének, Hradinának (Bocsárszky Attila) a nejét, Máriát (Gabriela Huberová) boszorkány­sággal vádolták a szarvasiak, ezért a Körösbe dobták az asszonyt. A szó­székre lépő lelkész a 34. zsoltárt hir­deti az eltévelyedett embereknek. Amellett, hogy kezdetektől fogva ki­áll a kegyelmes Isten ügye mellett, mindent megtesz azért, hogy elfo­gadja őt a falu népe: „Apám szlovák, anyám német. Kérem, tekintsétek el nyelvi botlásaimat.” Tessedik Sámuel már a kezdetek­től fogva felismeri, hogy nem elég csupán a lelkeket gyógyítani. A nép éhezik, mert a föld nem terem ele­get a rossz mezőgazdasági techno­lógia miatt; a családok tiszta kútvíz helyett a folyó fertőző vizét isszák, ezért rendszeresek a járványok; a szegény nép gyermekei pedig nem járnak iskolába. A lelkész hamar bemutatja a kor­szerű mezőgazdaság eszközeit, min­dent megtesz a higiéniai viszonyok ja­vítása érdekében, és a Biblia mellett tankönyvet is ad a szarvasi gyerekek kezébe. A hagyománytisztelő szarva­siak azonban még mindig gyakran felteszik a kérdést: „Ki adott erre megbízást?” - „Az Isten és ez a föld” - jön Tessedik válasza. Nem mondja ki, de talán egy pillanatra a hite is megrendül a lel­késznek akkor, amikor több gyerme­ke után feleségét is magához hívja az Isten. A - szó szerint is - padló­ra került lelkész azonban imádko­zás után fel tud állni, és belekezd legnagyobb művébe, a templom felépítésébe. Felvidéki mestereket hív, hogy minden kő biztosan a helyén álljon. Evangélikusoknak különösen is kedves lehet az a teo­lógiai párhuzamra utaló rész, ami­kor az építkező tömeg erős falakról és „erős várról” énekel. Tessedik öröme azonban nem tart sokáig. A templom felszentelé­se után jön a hír: a püspök Boczkó Dánielt nevezi ki Szarvasra lelki­­pásztornak. Boczkó természetimá­dattal vádolja meg elődjét, ráadásul az iskola bezárását is követeli. Csu­pán Tessedik második felesége, Ka­rolina (Dósa Zsuzsa) siet a tanaival magára maradó lelkész vigasztalá­sára. Az összeomlás után maga József nádor hozza a hírt: II. József király szarvasi szolgálatára tekintettel ne­mesi címet adományoz a félreállított lelkésznek. A nádor néphez inté­zett beszédében a mai kornak is üzen: „Az iskola működik. Azt dönt­­sétek el ti, hogy bezárjátok vagy fenntartjátok. Azt döntsétek el ti, hogy a kultúrát elfelejtitek vagy ápol­játok...” A zárókórusban megszólal a re­mény. Egyszerre sarkallja a hallgató­kat tanulásra, munkára és hitre. Az utolsó mondat pedig már-már az üd­vösségre mutat: „Talán lehet ország, hol Isten jön el és hajol közel.” A produkció kellő lendülettel ka­lauzolja a nézőket a múltba. Mivel egy musical jó dalok nélkül nem mű­ködik, nem túlzás azt állítani, hogy Gulyás Levente muzsikája önmagá­ban kellő biztosíték a sikerre. A kó-Rubold Ödön (József nádor) rus dalai és közben bemutatott ko­reográfiái többször emlékeztetnek nagy zenés darabokra, így például a boszorkányüldöző tömeg és Hrad­­ina hatásos közös jelenete az István, a király színpadképét juttatja eszünkbe, mégsem érzi azt a néző, hogy sikerdarabot utánzott a szer­ző. A nagy nézőtér ellenére Derzsi­­nek színpadi teljesítményével sike­rül testközelbe hoznia Tessediket. A főszereplőnek és első feleségének a búcsúkettőse pedig kétségkívül a da­rab egyik legmegrázóbb jelenete lett. Kiemelendő még Bartus Gyu­la Boczkó-alakítása. Martini Yvette meglehetősen mi­­nimalista díszleténél nem is kívánunk többet, hiszen maga Szarvas, a víz, a liget, a természet a történet igazi ku­lisszája. Szakács Ágnes népi motívu­mokat sejtető jelmezei még inkább szarvasivá teszik a történetet, csak­úgy, mint a Furik Rita és Hankó Ta­más által megálmodott koreográ­fia. A több tucatnyi amatőr táncos gyermek fegyelmezett viselkedése már önmagában is nagy teljesít­mény, de azt ezúttal kiváló tánccal is sikerült kiegészíteni. Bár néhány ponton eltér egymás­tól a színpadi és a történelmi valóság, a darab jól érzékelteti, Tessediknek milyen nehézségek árán sikerült az ige magvát hinteni a szószékről és a gabonamagot szórni a szikes alföldi pusztában. A művelt lelkész gondol­kodásmódja évszázadokkal meg­előzte korát, nem csoda hát, ha meg nem értésben volt része. A darab után hazafelé menet vet­hetünk még egy pillantást a lelkész ekés szobrára, és megerősítést ka­punk: igen, aki az eke szarvára teszi a kezét, annak bizony meg kell küz­denie a körülményekkel. De hátrate­kinteni soha nem szabad... ■ László Jenő Csaba Lázár Ervin 1936-ban született. Gyer­mekéveit Tolna megyében, Alsórác­­egrespusztán töltötte. Szekszárdon érettségizett, majd az ELTE-n szer­zett tanári diplomát. 1971-től szabad­foglalkozású író. A barátok sokszor elmondták, ho­gyan sétált az utcán medveléptekkel a rozmárbajuszú, magas férfi. Beszél­getett valós és képzelt teremtménye­ivel: Mikkamakkával és Berzsián­­nal, Ló Szerafinnal és Aromóval. így születtek kedves mesekönyvei: A kisfiú meg az oroszlánok, Bikfi-buk­­fenc-bukferenc, A Négyszögletű Kerek Erdő, Berzsián és Dideki, Gyere ha­za, Mikkamakka, Bab Berci...- Én katolikus vagyok, és első gyermekünk, Fruzsina lányom is. Amikor megszületett Zsigmond, Er­vin szerette volna, ha evangélikusnak kereszteljük. Váratlanul ért, de elma­gyarázta: édesapja evangélikus volt, ennek ellenére mind a három gyere­ke katolikus lett. Faluban laktak, és amikor az édesanyja elment a vasár­napi misére a gyerekekkel, apja egye­dül otthon maradt. Rosszul érezte magát, és ez Ervinben nagyon mély nyomot hagyott. Úgy gondolta, azzal teszi jóvá a korábbi sérelmet, ha Zsigmond fia evangélikus lesz. így is történt. A sárszentlőrinci lelkészt kérte fel, aki ezt örömmel teljesítet­te. Ez folytatódott is, fiunk evangé­likus hittanra járt, később pedig a fa­sori gimnáziumba. Kitűnő tanárai voltak, az iskola szelleme nagyon jó, és baráti kapcso­latai az osztálytársakkal máig meg­vannak. Változatlanul a Deák téri templomba jár, és nagyon sokszor én is vele tartok...- Szomorú ez a mostani születésnap. Milyen volt régen, mikor együtt voltak?- Nem volt kialakult rituálé. An­nál inkább, mert a barátok, gyerekek, diákok mindig felkeresték Ervint. Hetvenedik születésnapján, ami az utolsó közös ünnep volt, a Fészek Klubtól kezdve az írószövetségig, a szülőföldig mindenki köszöntötte. Otthon a mi összejövetelünket nem a hangos ünneplés jellemezte, inkább a meghitt szeretet.- Hogyan érzi, az idő gyógyítja fáj­dalmainkat?- Az első években megfogadtam, csak a születésnapokat tartom meg, a halálévfordulókat nem. Olyan volt ez, mint egy nyitott seb. Amit az ember nem hisz el: szép lassan minden válto­zik, megtanul vele együtt élni. Gyere­kek nélkül nehéz lett volna, szinte le­hetetlen. Hála Istennek, a gyerekeim mindenben ott vannak. Amíg az em­lékező novellákat írtam, a Paradi­csommadarat, ami nekem a legfonto­sabb volt, úgy éreztem, együtt vagyok Ervinnel. Utána jött a katartikus rossz élmény, hogy ennek is vége. Hosszabb idő telt el, amíg újra tudtam írni.- Nem irodalomtörténész, de ho­gyan értékelné Lázár Ervin életművét?- Bent voltam a ferencvárosi hely­­történeti múzeumban, s említette a ve­zető) e, hogy pályázatot írtak ki gyere­keknek: ismert költők és írók műve­iről küldjenek be rajzokat. Legtöbbet Petőfi műveiről készítették, utána Arany Jánoséiról, és a harmadik Lázár Ervin lett. Hát ez nagyon jó társaság, ennél nagyobb jutalmat nem is kap­hat mai író a közönségétől! Sokan úgy értékelik, hogy ezek vérbeli mesék. Én azt mondom, és azt remélem: gyönyö­rűséges írások ezek - mindenkinek! Kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és időseknek. Olvashatók és szerethe­­tők Ervin könyvei.- Mi a titka írásainak?- A játék. S aki a játékot szereti, le­gyen gyerek vagy felnőtt, az ő írásai­ban örömet talál. Hogyan kanyarodott erre, hogyan találta meg ezt a hangot, nehéz tetten érni. Az 1973-ban meg­jelent A hétfejű tündér a teljes, tiszta hangú Lázár Ervin. Tegnap olvastam egy interjút Csukás Istvánnal, s ő mondja, hogy a Kádár-rendszernek a gyerekirodalom köszönhető. Ebben le­hetett csak megfogalmazni azt, amit az írók máshol nem tudtak elmondani. Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós és még sok remek író csak ebbe kapaszkodhatott hosszú, kényszerű hallgatása közben. Ervinke mindig az utolsó napra halasztotta a határidős munkáit, s az volt az igazi teljesítmény, amikor az utolsó után egy pillanattal elkészült. És ez volt a lényeg. Sok, kevés az életmű? Azt hiszem, felesleges kérdés. Ra­jongnak érte a gyerekek. Szeretik a fel­nőttek. Hatalmasat tudnak nevetni, együtt, és ezt csak a legnagyobbak tud­ták kivívni maguknak a futó időben. ■ Fenyvesi Félix Lajos Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa Fruzsina lányukkal és Zsigmond fiukkal Dósa Zsuzsa (Karolina, a másodikfeleség), Derzsi György (Tessedik Sámuel)

Next

/
Thumbnails
Contents