Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-31 / 31. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. július 31. 3 ÉDESAPJA FÉLTETTE A LELKÉSZI HIVATÁSTÓL Nyugállományba vonult, de nem pihen Beszélgetés Krähling Dániellel ► A bonyhádi Krähling Dániel 1969-ben Pécsett kezdte segédlelkészi szol­gálatát. 1970 júniusától betegeskedő édesapja helyettesítésére hazaren­delte a püspök Bonyhádra, ahol 1973-ban a gyülekezet megválasztotta állandó lelkészének, és idei nyugállományba vonulásáig itt teljesített szol­gálatot. Tökéletesen beszélte a helyi sváb lakosság nyelvjárását, melyet a kitelepítés elől hozzájuk menekült nagyszüleitől tanult, de a vasárna­pi német istentiszteletek megtartásának érdekében megtanulta az iro­dalmi német nyelvet is. 1994-ben megválasztották a Tolna-Baranyai Evan­gélikus Egyházmegye esperesének, ezt a tisztséget 2007-ig látta el.- Lelkész édesapja hatására vá­lasztotta ezt a hivatást?- Már kisgyermekkoromban pró­báltam utánozni aput és a külső megnyilvánulásait. Elég sokan voltak apu korosztályából lelkészek az egy­házmegyében, így sok hasonló korú gyerek volt, akiknek a szüléink meg­próbálták az egykori ifjúsági szerve­zetek konferenciáinak a közösségi él­ményét megadni. Ez szigorúan tilos volt, de a szüléink évente két napra összehordtak bennünket valamelyik családhoz. Leggyakrabban Sárszent­­lőrincre, Csepregiékhez, ahol erre a célra levágtak egy süldőt, amit aztán harmincán két nap alatt megettünk. Az egyik ilyen összejövetelkor Só­lyom Károly beszélt Márk evangélis­táról, aki gyerekkorában tanúja volt az utolsó vacsorának és Jézus elfoga­­tásának, elmondta, hogy bizonyos te­kintetben - Márkhoz hasonlóan - mi is közel kerülhetünk Jézus dolgaihoz, és kötelességünk róla beszélni. Tulaj­donképpen ekkor döntöttem el, hogy nem az orvosi pálya felé fordulok, ha­nem a teológiát választom.- Az édesapja mit szólt ehhez?- Apunak megvolt a maga politi­kai útja, amit végigjárt, és abból kifo­lyólag rendkívül féltett engem. Ezért csak 1964-ben, az érettségi előtt árul­tam el neki a döntésemet. Nem volt felhőtlen az öröme. Meg volt győződ­ve arról, hogy a kollégáim között is ott lesz a Belügyminisztériumnak az embere, és rendkívüli módon fél­tett. Az embert a fiatalsága azonban sok mindentől megóvja, egyszerűen nem vesz észre olyan dolgokat, ami­ket elképzelhetetlennek tart.- Pécsett kezdte a szolgálatot.- Jó iskola volt. Balikó Zoltán rend­kívül kemény főnök volt, aki megdol­goztatta a káplánjait. Megszervezte háznál a bibliaórákat, ehhez persze al­kalmas háziasszony is kellett, aki he­ti rendszerességgel befogadja a környé­ken lakókat. Ilyen volt Bonyhádon Hátszegi Gyulámé, tíz éven keresztül minden szerdán nála volt a bibliaóra.- Mikor Bonyhádra került, mennyire volt nehéz a helyzete?- Apu halálos beteg volt, mikor Kál­­dy Zoltán püspök hazaparancsolt en­gem helyettesnek. Közben magam is megbetegedtem, és nagy volt a való­színűsége, hogy az édesapám túlél engem. Végül fölépültem a súlyos ve­segyulladásból. Káldy püspök úgy döntött, hogy szorgalmazza, legyek én apu utódja. Ez irdatlan feladat volt. Gyakorlatilag fél év káplánságot köve­tően belépni valaki után, aki teljesít­ményének a csúcsán, ötvenhárom évesen dőlt ki. Ráadásul úgy, hogy a gyülekezet nem magától választott engem, hanem a püspök kívánságára. És hát hol van az megírva, hogy egy kezdőnek rögtön egy ezres gyülekeze­tét kell vezetnie, ahol a presbitérium­ból mindenki az apja lehetne... Bor­zasztó nehéz volt.-Aztán minden korosztállyal meg­találta a közös hangot.- Az ifjúsági munkától eleinte féltem, mivel ott nagyon fontos a könnyűzene, és az nekem sosem volt a profilom. Később a kismányo­­ki, üresen álló parókiát átalakíttattuk ifjúsági célokra, sőt a konfirmációs oktatást is ott tartottuk. A rendsze­res heti két óra helyett sokkal célra­vezetőbb volt havonta egy teljes hét­végét kint tölteni. Ott aludtunk, együtt főztünk, takarítottunk, ki­rándultunk.- Mennyire lehet ma vonzóvá ten­ni a fiatalok számára a vallást?- A társadalmi, politikai, szellemi vi­szonyok lehetnek gátló tényezők, de nem ezek a viszonyok a hitnek a for­rásai. Idézhetem az Apostoli hitvallás harmadik részének a lutheri magyará­zatát: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisz­tusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hí­vott el engem az evangélium által.” A kamaszok rendkívül hálásak tud­nak lenni azért, ha valaki felnőtt­számba veszi őket, és nálam olyan fel­adatokat kaptak, amilyeneket másutt talán nem. Mindez nem jelenti azt, hogy ez a társaság automatikusan a tagjává válik a vasárnapi istentiszteleti közösségnek. Viszont van egy járt út­juk az egyházhoz, ezen, hogyha hívást éreznek, bizalommal elindulhatnak, nem idegen terepen kell tájékozód­niuk. Utódomra hagytam egy eleven társaságot, melynek tagjai Eredendő bűn címmel összehoztak egy prezen­tációt. Ebben van élő zene, kép­anyag, bibliai és irodalmi szöveg, mindez ragyogó összhangban.- Nyugállományba vonulásakor Gáncs Péter püspök kijelentette, hogy számítanak Önre a jövőben is.- Van feladatom most is... Már ak­kor elkezdtem visszavonulni, amikor utódom, Aradi András idejött Bony­hádra. Úgy gondoltam, ez a visszavo­nulás legyen fokozatos, hogy a gyü­lekezet ne érezzen törést, és Bandi se találja magát megoldhatatlan felada­tok előtt. Ez a lelkészi állás Bonyhá­don egy embernek sok, kettőnek vi­szont nem ad elég munkát. Ketten egyenrangúként végeztük a szolgála­tot, úgy, hogy én voltam az igazgató lelkész, ő a beosztott. Aztán én kilép­tem, ő pedig maradt. Mivel itt volt édesanyám lakása, azt felújítottuk, ki­költöztünk a parókiáról, és átadtuk Aradiéknak. Pillanatnyilag én va­gyok az egyházmegyében az állandó kisegítő. A kolléganő, aki Komlót ellátta, most anyai örömök elé néz, úgyhogy máris van tennivalóm.- Volt önkormányzati képviselő is Bonyhádon. Ebben a munkában mi vonzotta?- Az egyház olyan spirituális közös­ség, amely benne él a világban. Az Úr­isten népének ebben a világban kell a gazdájához méltóan élnie, nem függet­lenedhet egyiktől sem. Ez bizonyos szociális és politikai felelősséggel is együtt jár. Amikor a rendszerváltás be­indult, úgy éreztem, hogy kötelességem legalább a kezdeteket segíteni. Úgy gondolom, hogy a város németorszá­gi kapcsolatainak kialakításában nekem is volt szerepem, akárcsak egyházi vonalon egy lengyelországi, illetve a németországi, erdingi kapcsolat kiala­kításában. Utóbbi közös ifjúsági tábo­rozásokat jelent, jártunk Sátoraljaúj­helyen, Kismányokon, Tisza-túrán.- Megbánta valaha, hogy az orvo­si pálya helyett a lelkészit választotta?- Az embernek vannak nehéz évei, itt főleg a dantei korra gondolok. Ez a fiatalkor és a középkor között jön el, amikor az ember mindent megkérdő­jelez. Ezek a vívódások hatnak a köz­érzetre, de megküzdöttem velük, és úgy érzem: jól választottam. ■ Máté Réka Megszépült a sikátori templom ^ Folytatás az 1. oldalról Természetes a templomhoz való kö­tődésünk - kezdte igehirdetését a püspök. - Természetes, mert életünk sok-sok eseménye köt bennünket Isten házához. A templom olyan hely, ahol jelen van, közöttünk lako­zik Isten, ahol találkozhatunk vele. Ezekben a találkozásokban pedig mindig, mindenki számára ott van az esély, hogy Isten életeket gyógyítson, erősítsen, hitet ébresszen. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen köszöntötte a gyüleke­zetét Szemerei János, Tóth Attila, Nagy Örs egyházmegyei másodfel­ügyelő, Selmeczi Lajos és Mátis And­rás, a gyülekezet korábbi lelkészei, va­lamint Erdélyi Károly, az egyházke­rület pályázati referense. Többen le­vélben fejezték ki jókívánságaikat az ünneplő közösségnek, és kívánták Isten áldását erre a szép ünnepre. A templomi alkalom után a ven­déglátó sikátoriak szeretetvendégség­­re hívták az ünnepségre érkezett közeli és távoli vendégeket a helyi kul túrházba. ■ Kiss Miklós Tóth Attila, Szemerei János és ifi. Magassy Sándor Evangélikus kitüntetettek Szarvason A város alapításának ünnepén, júli­us 22-én tartott ünnepségen, a szar­vasi evangélikus Ótemplomban ad­ták át a város képviselő-testülete ál­tal alapított kitüntetéseket. Nagy Istvánnénak, a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola tanítónő­jének munkáját Pedagógiai Díjjal is­hunyt evangélikus lelkész, Zátonyi János tevékenységét. A néhai lelkipász­tor naponta nyújtott lelki vigaszt az Ótemplomi Szeretetszolgálat lakóinak, és tanyagondnoki feladatokat is ellá­tott. „A gyermekfelügyeletet, orvoshoz szállítást, de még a bevásárlást is tel­jes odafigyeléssel és szeretettel végez-Nagy Istvánná átveszi a Pedagógiai Díjat merték el. A kitüntetett pedagógus a város egyik legnépszerűbb szakembe­re, induló első osztályába többszörös a túljelentkezés. A laudáció szerint munkáját az alapos felkészültség, a szakmai igényesség, a gyermeki lélek iránti érzékenység hatja át. Kiválóan végzi mind a tehetséggondozás, mind a felzárkóztatás feladatait; felkarolja azokat a gyermekeket, akik hátrá­nyos helyzetűek, segít a szülőknek a szociális gondok megoldásában. Posztumusz Szociális Munkáért Díjjal ismerték el a közelmúltban él­té. Mindenhol ismerték és szerették, tisztelet és megbecsülés övezte min­denütt, ahol csak megfordult” - áll a kitüntetett lelkész méltatásában. A városi ünnepség keretében tar­tott magyar-szlovák kétnyelvű isten­tiszteleten Gáncs Péter elnök-püspök hirdette az igét, majd a Szarvasi Ví­zi Színházban Pozsgai Zsolt és Gulyás Levente Tessedik című zenés darab­jának ősbemutatójára került sor. (A darabról lapunk 5. oldalán olvasható recenzió - A szerk.) ■ L. J. Cs. Fábri György lett a Közszolgálati Testület elnöke Fábri Györgyöt, a Magyarországi Evangélikus Egyház delegáltját választot­ta elnökévé a Közszolgálati Testület július 20-ai ülésén. A Közszolgálati Testület június 23-án tartotta alakuló ülését. A köztestü­letek, egyházak és civil szervezetek képviselőinek részvételével működő gré­mium feladata a Közszolgálati kódex érvényesülésének ellenőrzése. A tes­tület második, július 20-ai ülésén a tizennégy tagból tizenhárom volt jelen, akik egyhangúlag választották meg Fábri Györgyöt. Fábri György 2000-től tíz éven át a Magyar Tudományos Akadémia kommunikációját irányította, 2010-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese. M MTI BÁBÁK ZOLTÁN FELVÉTELE FOTÓ: HORVATH MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents