Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-03 / 27. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. július 3. !► 7 Püspökiktatás Győrött Folytatás az 1. oldalról A magyar kormány nevében Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar társadalomnak szellemi és lelki értelemben meg kell újulnia, és ebben a feladatban a magyar történelmi egyházaknak megkérdőjelezhetetlen küldetésük van. Szokatlan, ám felettébb bölcsnek bizonyult megoldással a szervezők másfél órás szünettel szakították meg a közgyűlést. Míg az új püspök sajtótájékoztatóra vállalkozott, a dunántúli egyházkerület és a győri gyülekezet nagyvonalú vendéglátásban részesítette a jelenlévőket. Talán ennek is betudható, hogy a szünet után már valamivel kevesebben tértek vissza a templomba, ahol ugyanakkor még oldottabban, mondhatni, egészen családias légkörben folytatódott az új püspököt köszöntő felszólalások sora. A bajorországi Gusztáv Adolf Segélyszolgálat képviseletében szót kérő dr. Wolfgang Layh például két rekesz Oettinger sörrel ajándékozta meg Szemerei Jánost - utalva Luther Márton ismert mondására, nevezetesen hogy miközben ő Melanchthonnal sörözött, Isten igéje addig is munkálkodott. Jókívánságként hozzáfűzte: az új püspöknek is az a legfontosabb feladata, hogy hagyja működni Isten igéjét. A gördülékeny szervezés nagyban hozzájárult a nap örömteli, felszabadult hangulatához. A beiktatott püspök biztató igék ölelésében, a gyülekezeti tagok szeretetétől körülvéve, Isten áldásáért imádkozva kezdhette meg új szolgálatát. ■ Adámi Mária Gáncs Péter elnök-püspök igehirdetése Szemerei János püspök beiktatásán „Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál.” (2Sám 7) Jézus így szól tanítványaihoz: „Annyi ideje veletek vagyok..!’ (Jn 14,9) Keresztény Gyülekezet! Kedves Szolgatársam, János! A bibliaolvasó Útmutató mai igéivel köszöntelek szolgálatod új útszakaszának kezdetén. Bátorító igék ölelésében indulhatsz: „Veled voltam...”- hangzik az ószövetségi ige, „...veletek vagyok..!’- biztat Jézus szava. Nézzük először az ótestamentumi igét, amelyet a pásztor Dávid kapott Urától. A megelőző vers így hangzik. „Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek..:’’Komoly figyelmeztetés, bátorítás ez a mondat számodra ebben az ünnepi órában. Nem csupán hetven dunántúli gyülekezet bizalma, szavazata hozott el téged a kaposvári nyáj mellől, hanem hisszük, hogy maga az élő Isten hívott el, hogy a pásztorok pásztora legyél. Adja Isten, hogy valóban pásztor is maradj, hiszen szolgálatod - döntő módon — változatlanul pásztori munka: a reád bízott immár nagyobb nyáj legeltetése, terelgetése, őrzése. Fontos tisztáznunk, hogy mi az a táplálék, amelyből te is élhetsz, és másokat is éltethetsz. János evangéliumában Jézus felfedi ezt a titkot: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok. (...) Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját’.’ (Jn 4,32.34) Kívánom neked, hogy mindig éhezd és szomjazd ezt a mennyei eledelt, az ő igéjét, amely az ő akaratát hordozza. Ebből táplálkozzál, és ezzel tápláld egyházkerületed népét. A legeltetés mellett a pásztor másik klasszikus feladata a reábízottak vezetése, terelgetése. Ennek jegyében 2003 őszén, a püspöki szolgálatba való indulásomkor egy-egy pásztorbotot kaptam szimbolikus ajándékként: az egyházkerületi munkához a békéscsabai Nagytemplomban az egyiket, a gyülekezeti szolgálathoz pedig a Deák téren a másikat. Többféle, mély üzenetet hordoz egy ilyen pásztorbot. Lehet vele terelgetni a reánk bízottakat. Segítségével ki lehet emelni a mélybe kerülteket, de akár a védekezés, sőt a fegyelmezés eszköze is lehet... Én most egy másik fontos, minden szempontból békésebb és szelídebb pásztorszerszámot szeretnék átadni neked: egy pásztorfurulyát. Félreértés ne essék: nem a hamis, giccses, romantikus pásztoridillt akarom felidézni a kedélyes életművész pásztorról, aki csak vidáman „terelgeti nyáját, fújja furulyáját”.. A püspöki szolgálat ennél bizony összetettebb, komolyabb zenemű... De lassan nyolcesztendős püspöki tapasztalatként hadd mondjam el neked, hogy ennek a szolgálatnak nemcsak terhe, keresztje, hanem sok-sok öröme is van. Ezért adok bot helyett furulyát a kezedbe... Lehet a püspöki, pásztori munkában szép dallamokat játszani és igazi harmóniát is találni. Kívánom, hogy szavaidat mindig a jó pásztor, Jézus Krisztus tiszta, határozott, de szelíd hangja intonálja. Nem kell, hogy életed „János-passió", szenvedéstörténet legyen, bár a keresztutat egyikünk sem spórolhatja meg, hiszen „a tanítvány nem feljebbvaló mesterénél”... De ugyanakkor halld meg az Útmutató mai újszövetségi igéjét is, amelyben a jó pásztor már jelen időben bátorítja tanítványait: „...veletek vagyok..!1 Fontos, hogy ezt a tanítványi közösségnek mondja! Fontos, hogy ne csak pásztor, de tanítvány is maradj! Sőt tanítványi közösségben szolgáló tanítványtárs legyél az egyházkerület vezető lelkészeként, püspökeként is. Hadd hívjam fel a figyelmedet a többes számra: „Veletek vagyok!” Legyen ez is biztatás számodra! Bár gyakran az egész egyházban éppen a püspök a legmagányosabb lelkész, akinek bizonyos döntések súlyát, felelősségét egyedül kell felvállalnia, elhordoznia. De a döntés előkészítésben mégsem kell, hogy egyedül maradjunk. Nem vagy egyedül te sem. Mindenekelőtt mögötted, melletted ott áll a családod: hitvestársad, Enikő, gyermekeid, Márton, Eszter és Gergő. Egyházunkban sem vagy egyedül a püspöki szolgálatban. Nyitott szívvel fogadunk a püspöki tanács közösségébe, ahol szintén létszükséglet a csapatszellem, az összjáték. Emellett keress magad mellé egy jó munkatársi csapatot, mert a kereszténység csapatjáték! Úgy ismerlek téged, mint aki tud csapatban gondolkozni, aki kész az összjátékra. Ezért is hangsúlyoztad a „választási kampányban” a bizalom, a szolidaritás fontosságát egyházunkban. Maradj püspökként is pásztor, tanítvány és csapatjátékos! S végül a legfontosabb, ami nélkül a pásztorfurulya sem szólal meg, és ami nélkül jobb, ha püspök sem szólal meg: szolgálatunk levegője, a Lélek ajándéka! Lélegezz! Imádkozz! Hogy Isten Lelke, az erő, a szeretet, a józanság, a bölcsesség és a közösség Lelke töltsön be. O tanácsoljon, vezessen, hiszen nem véletlenül piros ezen az ünnepen az oltárterítő... Adja Isten, hogy püspöki szolgálatod valóban pünkösdi szolgálat legyen, amely a kölcsönös megértést, a közösséget építi, erősíti egyházunkban. S ha néha rád tör majd a kétség - mert lesz ilyen is... -, ha olykor úgy érzed, egyedül maradtál, tanácstalan vagy, kérlek, vedd kezedbe ezt a kis pásztorfurulyát, amelybe bele van égetve a mai nap dátuma: Győr, 2011. június 25. A mai nap két bátorító, útmutató igéje pedig égjen bele a szívedbe. A biztatás a pásztornak: „Veled voltam...”És az ígéret a tanítványnak: „Veletek vagyok..!’ S végül soha ne feledd a Jézus által feltárt titkot, amely igazi evangélium, örömhír János evangélistától János püspöknek, de egyben vonzó lehetőség mindannyiunknak: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját’.’ (Jn 4,33-34) Jó étvágyat, jó asztaltársakat kívánok ehhez a mennyei eledelhez! Ámen. Szemerei János igehirdetése „Nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené’.’ (Róm 9,16) Kedves Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Pál apostol, aki ezt a mondatot kétezer éve leírta, nem volt bizonytalan, akaratgyenge ember. A futást nem tartotta hiábavalónak, élete maga is egy nagy futás volt. Határozott elképzelése volt a világról, Istenről és hitről a damaszkuszi út előtt, a sauli időszakban éppúgy, mint később Pál apostolként. A feltámadott Jézus irgalma áthangolta őt, de nem abban az értelemben, hogy céljaiért ezután ne küzdött volna legalább ugyanolyan elszántan. Maga írja: „...úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mintaki nem a levegőbe vág hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet..!’ (íKor 9,26-273) Életének új szakaszát futással kellett kezdenie. Damaszkuszból menekülnie kellett az őt üldözők elől. Aztán futott, hogy elvigye a felismert jó hírt a föld végső határáig és a birodalom fővárosáig. Küzdelmes életéről számot vetve így ír: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem Úr, az igaz bíró ama napon..’.’ (2Tim 4,7-8a) Pál nem az emberi akarat és igyekezet fontosságát vonja kétségbe, hanem annak határára, korlátjára mutat rá. A mi generációnkban szinte senki sincs, aki ne ismerné a répás mesét... Apóka kertjében hatalmas répa nőtt, amit ki akart húzni, de meghaladta az erejét. Elment, és szólt a feleségének. Nekifeszültek ketten, de még úgy sem ment. Szólt a kis unokájának, de még mindig nem volt elég az erő. Mozgósították a kutyát, majd a cicát is, de még mindig nem koronázta siker a próbálkozásukat. A végén elfutottak az egérkéért is, mire végre kifordult a répa. A mese az erő koncentrálását, az összefogás fontosságát mondja el. Fanyar iróniájával még azt is felveti, hogy az erősek a leggyengébbre is rászorulhatnak!... Igénk persze a répahúzásnál sokkal fontosabb kérdés felé irányítja a figyelmet. Mert itt már nem a földi megélhetéshez szükséges répa kihúzásáról, hanem az örök élet kapujának kinyílásáról, az Istennel való kapcsolat rendbejöveteléről van szó. Ehhez önmagában nem elégséges az összefogás. A bábeli toronyról szóló bibliai elbeszélés elmondja, hogy az ősi korban volt egy ilyen célra létrehívott projekt, de nem volt sikeres. Az ember és Isten világa közötti ajtót sem te, sem én, sem semelyikünk nem tudja kinyitni. Ha mi mindannyian, akik itt vagyunk, erőinket egyesítve feszülnénk is neki, az ajtó kinyitásához az is kevés volna. Egész egyházkerületünk valamennyi tagjának közös erejével, sőt valamennyi magyarországi evangélikus testvérünkkel együtt sem tudnánk kifeszíteni az ajtót. Az ökumenikus összefogás fontos és nemes ügye az ajtó kinyitásához kevés. Ha a földön élő valamennyi Krisztus-követő képes lenne összefogni, az ajtót ezzel a nagy összefogással sem tudnánk kinyitni. Ebben a problémában még az sem segítene, ha az összes földlakó vallások és politikák, földrészek és gazdasági érdekek fölött, egy irányban volna képes erőfeszítéseket tenni - ez sem volna elég. Az ember akarata és futása ehhez kevés! A gazdag ifjúnak azt mondta Jézus: „Ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges’.’ (Lk 18,27) Pál is erről tanúskodik. Az emberi akaratnak, erőnek és futásnak korlátái vannak. A könyörülő Isten szeretetének azonban nincsen határa. Ő képes és hajlandó volt isteni méltóságáról lemondani és emberré lenni Jézus Krisztusban. Ő képes és hajlandó volt gyengévé lenni és elmenni egészen a keresztig. Az a gyenge, meggyötört, keresztre szegezett, erőtlennek látszó Krisztus a mi erőnk és reményünk! Ő maga mondja: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok...” Téged is a barátjának nevez, téged is a barátjának tart! Amikor Jézus meghalt a kereszten, meghasadt a kárpit - vagyis kinyílt az ember és az Isten világát elválasztó ajtó. Ami emberi erővel nem, az az emberré lett Isten által kinyílt! Mert azt az ajtót Isten szeretetének ereje tudta csak kinyitni. A reményt az ő akarata és az ő értünk való futása jelenti. Jézus az Atyát úgy mutatja be nekünk, mint aki a tékozló fiú elé fut, mint aki nem szemrehányással, hanem ölelő karokkal, nyitott ajtóval és szívvel vár. „... nem azé, aki akarja, nem is azé, akifut, hanem a könyörülő Istené!’ Lássátok és ízleljétek a csodát! A mai alkalommal is megtapasztalhatjuk Urunk megterített asztalánál. Ámen.
