Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-03 / 27. szám
8 <m 2011. július 3. FÓKUSZ Evangélikus Élet „Nem azé, aki akarja, nem is azé, t PÜSPÖKIKTA Az ötvenes évek végén a vasfüggönyön innen, a Dunántúl közepén, egy kis Veszprém megyei falucskában, Homokbödögén sakkozott két ember. A tábla két oldalán két olyan személy ült, akik nemcsak a táblának, de az akkori rendszernek is a két szélén helyezkedtek el. Egyikük kommunista párttitkár volt, a másikuk Budapestről politikai nyomásra eltávolított evangélikus teológiai professzor. A sakktábla fölött a párttitkár egy kérdést tett fel: „Lelkész úr(de az is lehet, hogy „pap elvtársat” mondott)! Maga olyan okos ember, hogyan tud a mai világban még az Istenben hinni?" A lelkész így válaszolt: „Abban az istenben, akiben maga nem hisz, én sem hiszek... Azt az Istent viszont, akiben én hiszek, maga nem ismeri...” A történetet nem csak azért mesélem el, mert az az egykori homokbödögei lelkész abban a körzetben élte utolsó éveit, ahol én lelkészi szolgálatomat kezdtem. Dr. Ferdinand István professzor úr ad hoc teológiai fakultásának öt évig az egyedüli hallgatója voltam a gyúrói parókián. A történetet tőle hallottam, és stafétabotként adom tovább. Mert ez a több mint fél évszázados történet egyszerre beszél arról, hogy mennyire változik a világ de arról is, hogy lényegét tekintve mennyire nem. Avasfüggönyt lebontották, hazánk már hét éve az Európai Unió tagja. A történet eredeti szereplői meghaltak, az egykori állampárt is megszűnt. A világ ma nem fekete-fehér. Sakk és más játszmák persze vannak. Vannak találkozások és beszélgetések is a bennünket értő és értetlenül szemlélő emberekkel. Amiben nincs változás, az a kérdés, amit azóta is sokszor és sokféleképpen feltesznek: hogyan lehet a mai világban Istenben hinni? Az egyház, a Krisztus-követők feladata ma ugyanaz, mint ötven éve meg évszázadok óta. El kell mondanunk tapasztalatunkat, és tanúskodnunk kell az élő Jézus Krisztusról, akit sokan nem ismernek. Péter apostol szavaival: „... legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (íPt 3,15) Kedves Testvérek! Nagy megtiszteltetésként élem meg a gyülekezetek felém forduló bizalmát, amit ezúton is köszönök. Új szolgálatomról úgy gondolkodom, hogy a püspökké választással nem lettem sem több, sem kevesebb, Szemerei János püspöki ga teljesen alaptalan! A golgotái dráma rámutat arra, hogy a bizalmatlan emberben tombolt az erőszak, és nem Istenben. Isten bizalmat szavazott nekünk! A bizalomépítést nem saját kútfőből merítve végezhetjük, hanem Istentől kell megtanulnunk, „...a bizalom erőt adna nektek!” (Ézs 30,15) -mondja Ézsaiás. A bizalom erőt ad. Még egy kamasz is másként viselkedik, és máshogy fejlődik, ha a szülei bizalmát érzi, mint ha ott állnak a sarkában, folyamatosan figyelik, ellenőrzik, retorziókkal fenyegetik. A bizalom az egyházban is erőforrás. Erőt ad vezetőknek és vezetetteknek, gyülekezeteknek és lelkészeknek is. Lelkészi és esperesi tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a mindennapi egyházi élet alakulása mennyire bizalomfüggő. Ahol bizalmi viszonyban él lelkész és gyülekezet, ott nemcsak jó légkör van, de épülés, erősödés, növekedés is. Ahol viszont a bizalmi viszony megbomlik, ott feltartóztathatatlan a leépülés. Nem mindenki tudja, hogy a bizalmi viszony feltétele nem a tökéletesség, hanem a hitelesség. Lehet, hogy ehhez hibáink fel- és beismerése szükséges, nem pedig hibátlanságunk látszatának fenntartása! Meghatottan emlékszem egy családi jelenetre. Konfliktusba kerültem az akkor még alsós fiammal. Valamit félreértettem, és igazságtalan voltam vele. Amikor bocsánatot kértem tőle, kicsi kezeivel átölelt, és könnyes szemekkel mondta: „Nem haragszom, apa.” Soha nem felejtem el! Mert nem eltávolodtunk, hanem közelebb kerültünk egymáshoz... Sokszor gondolok arra, hogy mekkora kincs hordozója az egyház!... A bűnbocsánat evangéliumát hirdethetjük és élhetjük. A bizalom vágya bele van kódolva az emberbe. Csodák mehetnek és mennek végbe, ha valaki megérzi az igazi bizalmat! Ilyen történetet mesél el Victor Hugos. Nyomorultak című regényében. Jean Valjean, a szökött fegyenc életét teljesen átalakítja az általa meglopott püspök jóindulatú bizalma. Amikor a csendőrök az ellopott kegytárgyakkal együtt szembesítésre visszaviszik a püspök elé, a püspök nem adja ki, hanem azt mondja, hogy ő ajándékozta neki azokat... Bizalom nélkül az egyház, de a vallástól független emberi közösségek sem tudnak működni. Bizalomhiányban szétesnek a barátságok, a házasságok és a családok is. A bizalomhiány tönkretehet gazdasági vállalkozásokat vagy akár országokat is. Halljuk eleget a hírekben, hogy bizode több lesz a munkám. Nem lettem sem nagyobb, sem kisebb, de nagyobb lesz a felelősségem. Nehéz világban, bizalmi, morális, ökológiai, demográfiai, gazdasági és sok más területen is súlyos problémákkal küszködő korban lépek szolgálatba. Ezek a gondok nem csupán a kinti társadalom gondjai, hanem a társadalmat részben alkotó egyház belső problémái is. Érzem a váltamra nehezedő feladatok terhét, a megalapozott és a megalapozatlan elvárások nyomasztó súlyát. Ezért is kérem, még mielőtt bármit mondanék, hogy imádságaitokban hordozzátok szolgálatomat, hogy Isten adjon erőt és bölcsességet szolgálatom hűséges betöltéséhez! Püspöki szolgálatomat a bizalomépítés jegyében kívánom végezni. Az evangélikus teológia centrumában a megigazulás kérdése áll. Azt valljuk, hogy hit által, egészen pontosan Jézus Krisztusnak a golgotái kereszten elszenvedett kínhaláláért nyílt ki számunkra az üdvösség kapuja. Ezek a mély tartalmú szavak azt mondják ki, hogy amit mi, emberek saját erővel ledolgozni nem tudunk, azt Isten Jézus Krisztus által mégis elérhetővé tette számunkra, „...nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm 9.16) A golgotái kereszt az ember reménytelenségét és esélyét egyszerre mutatja meg. Valaki ezt így fogalmazta meg: „Jézust nem a szegek tartották a kereszten, hanem a szeretet..." Ő leszállhatott volna. Sokan erre a csodára vártak, mások ezzel kísértették. Ott akkor még nem értették, hogy sokkal nagyobb dolog történt azzal, hogy nem szállt le. Jézus - Pál apostol szerint - „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15), aki azért jött, hogy kereszthalála által is megláttassa a bizalmatlan emberrel, hogy bizalmatlansá
