Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-24 / 30. szám
4 41 2011. július 24. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Mentő-akció ► Mint arról kedves testvéreink több nyilvános fórumon is olvashattak már, országos presbitériumunk 2011. április 28-án úgy határozott, hogy egyházunk egyéni módon járul hozzá az államadóssági teher csökkentéséhez: a hívek adományaiból, valamint saját forrásainkból két mentőautót - úgynevezett rohamkocsit - vásárolunk az Országos Mentőszolgálat részére, egyet-egyet 2011-ben, illetve 2012-ben. Testvéreinkben joggal merül fel a kérdés, hogy a mentőautó vásárlása milyen kapcsolatban lehet az államadóssággal. Egyházunk számos egyén és közösség kezdeményezéséhez csatlakozott, amikor egy olyan állami feladat elvégzésében igyekszik anyagi terheket átvállalni, amely elsőrendű közösségi érdek is. A mentés szolgálata közös ügyünk. Ennek egyik legnagyobb és legelkötelezettebb szervezete az Országos Mentőszolgálat. Hatékony működésükhöz komoly szakmai és anyagi háttér szükséges. Egyházunk országos presbitériuma így jutott arra a döntésre, hogy az igen nehéz helyzetben lévő, állami finanszírozásból működő mentőszolgálat támogatására kéri testvéreink segítségét. Az Országos Mentőszolgálat vezetőivel hétfőn, július 18-án tárgyaltunk, Csorba Gábor osztályvezető kollégámmal tájékoztatva őket egyházunk szándékáról. Tárgyalópartnereink megköszönték nagyvonalú felajánlásunkat, egyben biztosítottak bennünket arról, hogy adományunkat arra használják majd, amire szánjuk. Feladataik ellátásához minden segítségre nagy szükségük van, hiszen hatalmas gépjárműállományuk folyamatos megújítását a rendelkezésükre álló keretből nem tudják fedezni. Az idén adományozni tervezett rohamkocsit - egy éppen lezajlott beszerzésükhöz igazítva - ugyanattól a gyártótól fogjuk megrendelni, amely a többi rohamkocsit is szállítja. Ezzel nemcsak a gépjárművek, hanem a felszerelés tekintetében is érvényesíteni tudjuk az egységesség valamennyi előnyét („flottakedvezmény”). Az általunk vásárolt gépkocsin felirathirdeti majd, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház adománya. Abban a reményben, hogy testvéreink jó szívvel adakoznak erre a nemes célra, szólítjuk meg újra híveinket a további adományozásra, hiszen egy szabályos rohamkocsi egészségügyi kiegészítők, életmentő eszközök, gyógyszerek nélkül is körülbelül huszonötmillió forintba kerül. Kívánom, hogy olvasóinknak ne legyen rá szükségük sosem. Egészséges, jó szívvel szánják adományaikat az „evangélikus mentőautó” megvásárlására, segítve társadalmunk rászoruló tagjait az életért vívott, sokszor csak néhány percen múló küzdelemben! A gyűjtés az 11707024-20478070 számlaszámú, az OTP Banknál vezetett számlán folyik, ahová az adományokat „Mentőautó” jelzéssel várják. (A gyűjtésről folyamatos tájékoztatást találnak a www.evangelikus.hu internetes címen egyházunk honlapján, időről időre pedig hetilapunkban, az Evangélikus Életben.) ■ Kákay István országos irodaigazgató A húszéves bajor-magyar evangélikus testvérkapcsolatról megemlékező ünnepség első közös előkészítő ülését tartották július 7-én Nürnbergben. A jubileumi találkozót 2012. október 12-14-re tervezi az előkészítő bizottság, helyszíne pedig - Balatonföldvár, illetve Szárszó után - Nürnberg lesz. A bizottság magyar és német tagjai a leendő programot állították össze vázlatosan, valamint ötleteket gyűjtöttek a munkacsoportok számára. M EvÉlet-infó HIRDETÉS Felvétel a Luther Otthon - Szakkollégiumba a 2011/2012-es tanévre A Luther Otthon - Szakkollégium felvételt hirdet Budapesten felsőoktatási intézményben nappali tagozaton tanulmányokat folytató hallgatóknak a 2011/2012-es tanévtől. A jelentkezési laphoz mellékelni kell lelkészi ajánlást és kézzel írott önéletrajzot. Az írásbeli felvételi beérkezési határideje: augusztus 3., 23 óra 59 perc. A jelentkezési lapot elektronikusan a felveteli@lutherotthon.hu címen vagy postai úton a Luther Otthon - Szakkollégium, 1138 Budapest, Vizafogó u. 2-4. címen várjuk. A felvételi tábor - amelynek része a szóbeli felvételi - augusztus 5-7. között lesz. Bővebb információ Marsai Csabától kapható a felveteli@lutherotthon.hu címen vagy a 20/542-7575-ös telefonszámon. A felvételi lap letölthető a www.lutherotthon.hu címen a Felvételi 2011 menüpontban. A párbeszédtől a teljes közösség felé? Az ökumenikus dialógus mérlege Strasbourgban ► Ötven évvel ezelőtt, 1961-ben meghatározó fordulatot vett az ökumené. Újdelhiben az Egyházak Világtanácsának harmadik nagygyűlésén létrejött az az új alkotmány, amelyben már szerepelt a Szentháromságra történő utalás, illetve az elköteleződés az egyházak közötti dialógusok folytatása mellett. Ugyanebben az évben hívta össze XXIII. János pápa a zsinatot. AII. vatikáni zsinat fordulópontot jelentett a római katolikus egyház és az ökumenikus mozgalom viszonyában. Mivel ekkor már az evangélikus, református, anglikán és metodista egyházak egymással párbeszédet folytattak, a római katolikus egyház képviselőinek részvételével kialakult a két- és sokoldalú, nemzeti és nemzetközi párbeszédek rendszere, amely mind a mai napig tart. Ezen törekvések célja a keresztény hit tartalmának közös megfogalmazása, amely az egyházak egységének alapvető feltétele. Az eltelt fél évszázad eredményei hatalmasak. Sok, eddig elválasztó kérdésben született konszenzus, számos még megválaszolandó kérdést sikerült azonosítani. Ezen az úton döntő lépés volt az 1982-ben Limában megfogalmazott, Keresztség, úrvacsora, lelkészi szolgálat (Baptism, Eucharist and Ministry - BEM) című dokumentum, amely az említett protestáns egyházak közös egyházlétének új minőségét jelentette. A katolikusok és lutheránusok közötti dialógusok lehetővé tették 1999-ben a megigazulásról szóló közös nyilatkozat aláírását. Ám jelentős kritika is érte az egyházak egységtörekvését. Többen kétségbe vonják a konszenzuson alapuló ökumené eddigi eredményeit és módszerét. Kérdéses, hogy a dialógusok során született számtalan dokumentum válasz-e az egyház egységének kérdésére. Jogosnak tűnik olyan új utak keresésének igénye, amelyek a dokumentumoktól a hétköznapokban megélt egység felé vezetnek. A strasbourgi Ökumenikus Intézet negyvenötödik ökumenikus szemináriumának előadói június 30. és július 7. között ilyen kérdésekre kerestek válaszokat. * # * Az első előadó, Walter Kasper bíboros - a Keresztények Egységét Elősegítő Pápai Tanács korábbi elnöke - hangsúlyozta, hogy az ökumené több a dokumentumoknál - amelyek csupán instrumentumok az egységhez vezető úton -, és rámutatott az emberi kapcsolatok jelentőségére. Szólt arról, hogy Luther Márton az egész egyház reformját akarta; a bíboros szükségesnek tartja, hogy 2017-ben a római katolikus egyház fogalmazzon meg egy olyan dokumentumot, amely a reformátor munkásságának mai jelentőségét méltatja. A Dominus Jesus dokumentummal kapcsolatban Kasper elmondta: formája nem helyes, de tartalmilag megállja a helyét - érdemes vele tovább foglalkozni. Kitért arra, hogy a mai ember alapkérdése nem az egyházat érinti, hanem Isten léte és Krisztus valósága kérdőjeleződött meg számára. Ez új helyzet és közös kihívás az egyházak számára. Hogyan tud az egyház az emberek problémáira válaszolni? - tette fel a kérdést Kasper. Új evangélizációra van szükség, nem „új evangéliumra”. Végül annak a véleményének adott hangot, hogy az egyház egysége „lelki lehetőség”, hiszen Jézus szava: „hogy mindnyájan egyek legyenek”, imádáság volt. A keresztények számára létezik egy olyan láthatatlan lelki kolostor, ahol együtt imádkozhatnak akkor is, ha egymástól elszakítva és eltérő körülmények között élnek. Mondandóját a bíboros azzal zárta, hogy az egyház létével kapcsolatban nem a nagy számokon van a hangsúly, hanem a minőség a döntő. Bár sokan az ökumené fagyos korszakáról beszélnek, a katolikus egyházban nyár van. A Szent Tamás-templom Walter Kasper előadását Ishmael Noko referátuma követte. A Lutheránus Világszövetség volt elnöke elsőként a református, a metodista egyházak és a lutheranizmus kapcsolatát emelte ki, és rámutatott arra, hogy a Leuenbergi konkordia értelmében nincsen semmi, ami elválasztaná egyházainkat. Említette az anglikán-evangélikus párbeszédet, amelynek során a porvooi dokumentum értelmében teljes közösség jött létre több evangélikus és anglikán egyház között. Beszédében Ishmael Noko rendkívüli szerepet tulajdonított egyházaink diakóniai elköteleződésének, amelynek az első helyen kell lennie, hiszen ez komoly alapot jelent a szolgaság új formáinak megszüntetéséhez. „Az egyház és a társadalom valódi érintkezési pontja a diakónia” - hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a megigazulásról szóló közös dokumentumnak elsősorban az üzenete a lényeg: katolikusok és evangélikusok egysége Jézus Krisztusban. Walter Kasper zárómondataira válaszul rámutatott: nem is olyan rossz az átmenet a télből a nyárba, de kérdés, hogy mi is valójában az elérendő cél. Az ökumenizmus gyümölcse csupán az egység lehet? Véleménye szerint már ma is vannak olyan érett gyümölcsei az egységtörekvésnek, amelyek jóízűek: a kölcsönös megbocsátás, az elfogadás, az együtt cselekvés. * * # Az említett két - és számos további - előadó gondolatait André Birmerlé, az Ökumenikus Intézet professzora foglalta össze. Az ökumené helyzete gyökeresen megváltozott - állapította meg elsőként. Míg az Egyházak Világtanácsának megalakulásakor egyfajta „társadalmi ökumenizmus” kibontakozásának is tanúi lehettünk (ENSZ, EU), ma, a berlini fal leomlása, szeptember 11-e és a gazdasági válság után, egészen új közegben élnek egyházaink. Ezt az új közeget az egymásrautaltság jellemzi. Jelentős eredménynek nevezte, hogy ma az evangélikusok, reformátusok, anglikánok és metodisták közötti teljes egység alapján ezen felekezetek lelkészei kölcsönösen vállalhatnak szolgálatot egyházainkban, akár parókus lelkészként is. Megállapította: a katolikusok és az evangélikusok között folytatott dialógusok során egyházaink elérték az alapvető konszenzust, ám a kérdés az, hogy miként folytatódik tovább a párbeszéd. A folytatást egyházaink közös „politikai döntésének” nevezte. Következő észrevétele a dokumentumokban felvázolt egység érvényességét és kötelező voltát érintette: miként valósulnak meg a dokumentumok kölcsönösen elfogadott állításai az egyes egyházakban? Az ökumené próbakövének nevezte az egyházak egyetértését etikai kérdésekben, kiemelve a homoszexualitásról folytatott heves vitákat. Érzékeltetve a probléma súlyosságát az etikai kérdések kontextualitását hangsúlyozta: nem lehet egyforma előfeltételekkel teológiai kérdés a melegek problémája az iszlám által erősen meghatározott Tanzániában és Skandináviában. Rámutatott arra az elképzelésre, amely szerint az Egyházak Világtanácsának egyházzá kellett volna fejlődnie, de ez a terv sajnos meghiúsult, és nem sok esély van rá, hogy ekkleziológiai alapokon megvalósuljon. Az ökumené metodikájában a különbség meghatározásának problematikája nyilvánvaló. Mikor választ el egy különbség? Hiszen ugyanaz az igazság eltérő módon is megfogalmazható. Hogyan található meg a határ az eltérő megfogalmazás és a tartalmi eltérés között? Birmerlé azzal fejezte be összefoglalását, hogy jelentékeny szempont: vajon Róma vagy Konstantinápoly ki tudja-e mondani más egyházakról is, hogy valóságos egyházak. Alapkérdés a katolicitás, azaz: kiterjed-e egy egyház a saját határain túlra is? * # * A szemináriumot közös úrvacsorái istentisztelet zárta, amelyen tizenkilenc ország tizenegy felekezetének képviselői vettek részt a strasbourgi Szent Tamás-templomban. . ■ Dk. Orosz Gábor Viktor
