Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2011. december 18-25. ► 31 ÓÉV ESTÉJE - ZSID 13,8-9.14 A múló idő állandó gyümölcse Különös ünnep az év utolsó napja. Időben belesimul a karácsonyi ünnepkörbe, de üzenete teljesen más, mint a megtestesülés és a névadás közötti idő mondandója. Kicsit kilóg a sorból, mégis hozzátartozik az évvégének ünnepi időszakához. Nagy visszatekintés? Hálaadás? A realitások kizárása a jókedv és a lárma óráiban? Nagyon sokféleképpen értelmezhető, átélhető nap és éjszaka szilveszter huszonnégy órája. Az általános megítélése persze a felhőtlen vidámság, amely mögött talán az az érzés húzódik: ezt az évet is túléltük. Ebben az évben sem történt nagyobb baj, ez az év is eltelt különösebb probléma nélkül, ha pedig volt is valami feledésre méltó, fájdalmas pillanat, az már a múlté. Paradox életérzés a végtelent, az örökkévalót, a tökéletest hajszoló ember életében az az öröm, hogy valami visszavonhatatlanul elmúlt. De ha nincs más lehetősége, és csak e világi dimenziókban bízhat, akkor mondhatja, hogy a még nem látható jövő lehet akár jobb, mint a már biztosan átélt múlt. A szenvedések napjai után jöhetnek a békesség napjai, a szomorúság idejére ráköszönthet az öröm ideje, az elhordozott gyászt talán holnap, jövőre nem kell újra átélni. Talán, esetleg, ha... Néhány vidám, néha megbolondult, fékevesztett perc és óra annak illúziójával áltat, hogy múlt és jelen között, egy magunk teremtette időrésben csak az számít, amit mi álmodunk, mi akarunk, mi látunk a holnapra nézve. Bállá Zsófia versének két döbbenetes sora így fogalmaz: „Kint papírtrombita, törött üveg / beomlott lármája szólt, - a jövő zenéje.” Több kell ennél, sokkal több. Az igazi örömhöz, a békességben való Elmondhatjuk, ez az év jól kezdődik, hiszen újév ünnepe vasárnapra esik. így a feltámadott Krisztus nevében indulhatunk az Úr 2012. esztendejének vándorútjára. A kettős ünnep igehirdetési alapigéje is bátorító nyitány, hiszen az apostol nem kevesebbet állít, mint hogy „Isten munkatársai vagyunk”, ha a felülről jövő növekedés áldásának reményében együtt fogunk bele a plántálás, öntözés, építkezés munkájába. De csak úgy lehetünk Isten munkatársaivá, ha bizalommal engedjük, hogy először ő végezze el rajtunk és bennünk áldott munkáját. Erre két, gazdag tartalmú képpel figyelmeztet minket Pál apostol: „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”. Mit jelent Isten szántóföldjének lenni? Engedelmesen alávetem magam a talaj-előkészítő munkálatoknak. Elfogadom, hogy a föld gazdája, olykor fájdalmas eszközök bevetésével, felszántsa, megművelje kőkemény szívünk szikes talaját. Mindezek után örömmel fogadom be a drága magvetést, és kérem a Lélek éltető harmatát, hogy kicsírázzon a szívembe hullott igemag. Majd mindent megteszek azért, hogy amit Isten elkezdett bennem, az valóban szárba szökkenjen, és termést hozzon. Olyan termést, amely mások számára is táplálék lehet. Olyan gyümölcsöt, amely magában hordozza az élet továbbadásának, a jövőnek a magjait. visszatekintéshez, a reményteli továbbinduláshoz több kell. És a hosszú hetek előkészületei, a hangos-fényes éjszaka, tegnapot felejtő, holnapot nem látó mámor közben néhány kétezer éves sor késztet arra, hogy felemeljük fejünket. Mert azt hirdeti számunkra az év végének igéje, hogy van időtálló érték a világban. Van, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Van, akit nem lehet leváltani, akit nem lehet elfelejteni, akit nem lehet idejétmúlttá tenni. Sokszor érezzük, hogy olyan fordulópont az óesztendő utolsó napja, amely különösen alkalmas nagy fogadalmak, nagy elhatározások megtételére. Nem csak saját gondolataink, érzéseink fogalmazódnak meg, hiszen külső hatások is érnek bennünket: a média által palackból kiszabadított korszellem, gazdasági környezet, emberi kapcsolatok. Van, amit kiszórunk az életünkből, van, amit másképp szeretnénk tenni, van, amit meg akarunk erősíteni. De van-e időtálló, amire mindig számíthatunk, amibe mindig kapaszkodhatunk? Mai igénk Jézus felé fordítja tekintetünket. Személye, szeretete felülmúlhatatlan. Nagysága, végtelen kegyelme az az állandóság, amelyet nem tud elhomályosítani, elkoptatni a világ múló éveinek monoton zakatolása. Mely kornak, mely életnek, melyik évnek kell nagyobb kincs, mint hogy biztos hitünk lehet arról, hogy nem sodródunk, nem értelmetlen az életünk, és a jövő a teljesség felé vezet? Ennek fényében szemlélve múlt, jelen, jövő háromságát, az óév utolsó percei nem búfelejtő pillanatok, amelyek egy félelmetes, ismeretlen jövő zenéjét csörömpölik fülünkbe, hanem idő, amely hálával és reménységgel tölti el szívünket. Manapság gyakran panaszkodunk, hogy rengeteg hazánkban a parlagon hagyott szántóföld, amely művelés híján csak kártékony gyomnövényeket, parlagfüvet terem, erre pedig egyre többen vagyunk allergiásak. De vajon mennyi a parlagon hagyott emberi szív és lélek? Hamarosan megismerhetjük a legutóbbi népszámlálás vallási adatait. Minden valószínűség szerint újra felkavaró adatokkal szembesülünk majd. Százezres tömegben élnek közöttünk azok a „rejtőzködő” hittestvéreink, akik névtelenül ugyan evangélikusnak vallják magukat, de gyülekezetépítési szempontból parlagon hevernek. Ha valóban Krisztus nevében, a jó pásztor lelkületével akarunk nekifogni az új esztendőnek, akkor friss lendülettel és élő reménységgel kell újra hozzálátni a parlagon maradt lelkek felkutatásához és megműveléséhez. A nem könnyű munkához szükséges spirituális energiák begyűjtésére évkezdő erőforrást, alapozást kínál majd a két hét múlva országszerte induló ökumenikus imahét. Éljünk vele! S ha már az év eleji alapozásnál tartunk, próbáljuk tisztázni a második apostoli kép üzenetét is. Mit jelent, hogy Isten épülete lehetünk? Egyrészt gondolhatunk arra a csodálatos titokra, amelyről néhány fejezettel később így ír az apostol: Mert van helye a hálaadásnak. Éves értékelésünkben nagyon sokféle dolog helyet kap. Fel tudjuk sorolni mindazt, amit anyagi létünk feltételeiként meg tudtunk teremteni; vagy hogy mi az, amit az élet ajándékba adott. Ha napról napra egymás mellé tudnánk tenni mindazt, ami örömöt, megelégedettséget, igazi szép meglepetést okozott, magunk is meglepődnénk, milyen hosszú a sor. Jeles napjaink, ünnepeink, családunk eseményei ugyan kiemelkednek a hétköznapokból, de ha a hétköznapi csodák, apró figyelmességek, kedves szavak is mind felsorakozhatnának, döbbenten látnánk, mennyi ajándékot hoz egy év. Igénk azonban még ennél is többről tud. Tud egy olyan lehetőségről, amely mellett - ahogyan fogalmaz - „semmi haszna” hálaadásra felsorakoztatott javainknak. Nem az a dolgunk, hogy esztendő fordulóján leértékeljük, elégedetlen tekintettel méregessük testi-lelki jólétünk javait. Sokkalinkább az, hogy meglássuk: egy percre sem távozott el tőlünk az a valóság, hogy szívünket mindig megerősítette a kegyelem, amelyet Isten számolatlanul, minden percben odaajándékozott nekünk. Valódi, mindennél nagyobb jólétben éltünk, ha életünket mindig Isten közelségében, a vele való közösségben tudhattuk. Mert így lett ereje a küzdőnek, így lett vigasztalása a szomorkodónak, így lett igazi értéke mindannak, amit a lutheri értelemben vett mindennapi kenyérként kaptunk meg. És hol van a reménységünk? A „talán”-ban, hogy jövőre is? Hiszen annyi minden változik, annyira törékeny az ember élete, annyi kiszámíthatatlan, beláthatatlan kanyart vesz az élet, a történelem! Az óév igéje ebtestetek a bennetek lévő Szentlélek temploma, amit Istentől kaptatok..” (íKor 6,19) A korunkban immár beteges, eltorzult méreteket öltő testkultusszal szemben a mennyei Atya adta meg az emberi testnek a legnagyobb rangot és igazi méltóságot, éppen azon a betlehemi éjszakán, amikor „az Ige testté lett...” Továbbá - amint erre már utaltam - 2012 vasárnappal indul, emlékeztetve húsvét hajnalának diadalára, amikor a Feltámadott megdicsőült testben, győztesen lépett ki sziklasírjából. Elsőként megkereste riadt tanítványait, és rájuk lehelve így élesztette újjá őket: „Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,22) Mindezt, ötven nappal később, megpecsételte azzal, hogy az erő, a szeretet és a józanság Lelkét immár globálisan árasztotta ki a jeruzsálemi tömegre. S ez a pünkösdi csoda azóta is, az új esztendőben is, megismétlődhet. A végtelen Isten 2012-ben is kész szállást venni igencsak véges testünk törékeny hajlékában. De az apostoli képet érthetjük úgy is, hogy Isten építkezése vagyunk. A bölcs építőmester az új esztendőben is szeretné tovább építeni az övéit. Az alap stabil és változatlan! „Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus” - figyelmeztet az apostol a keresztény élet titkának fundamentális építkezési törvényére. Bár az alap AZ ÜNNEP IGÉJE ben is realista: „nincsen itt maradandó városunk”. De a realitás dimenziója áttűnik az eljövendő perspektívájába, és éppen ezért ad a „talán”-nál sokkal erősebb reménységet: van mit keresnünk! Van eljövendő városunk, van jövőnk, készülődik számunkra a teljesség. Lesz egy pillanat, amely nem azért végső, mert a naptár utolsó lapján jegyezzük, hanem mert véget vet a töredékesnek, a bűnösnek, a mulandónak. Az után már nem egy következő, eltűnő évet kezdünk újra számolni, hanem vége lesz az időnek, mert az örökkévalót nem kell mérni: végtelen. Óesztendő estéjén sok emlék és sok terv, számvetés és előretekintés kavarog bennünk. Az elmúlt dolgok bizonyossága abban van, hogy megtörténtek, átéltük őket, és átélésük élettapasztalatunk részévé vált. De vajon a holnapra is van ilyen bizonyosságunk? A múló idő percei bizton tudható gyümölcsöket teremnek? Évet búcsúztató, bátorító igénk az elmúlt évet és az egész életet Jézusra nézve láttatja velünk, hogy Jézusnak - aki tegnap, ma és mindörökre ugyanaz - a szeretetében időtálló kincset, kegyelmében valódi jólétet, az általa felkínált eljövendőben pedig igazi egzisztenciális biztonságot találjunk mindennap. Ámen. ■ Ördög Endre Imádkozzunk!Mennyei Atyánk, múló időnk Ura! Adj nekünk hálás szívet, hogy minden ajándékodat fel tudjuk idézni, amellyel meggazdagítottál bennünket, és olts erős reménységet szívünkbe, hogy a holnap ne félelmetes, kiszámíthatatlan jövőként, hanem kegyelmed drága idejeként álljon előttünk! Ámen. A VASÁRNAP IGÉJE többnyire láthatatlan, de mindent meghatároz: az épület funkcióját, teherbíró és befogadóképességét. Az év elején, a közelgő vízkereszt ünnepének fényében érdemes újra felidézni keresztény életünk nyitányát, alapozását, keresztségünk életre szóló ajándékát. Bizonyos tekintetben ez a fundamentum is „láthatatlan” hiszen többnyire nincsen róla tudatos, személyes élményünk, csupán a keresztelési emléklap, egy-két fotó igazolja, hogy megtörtént. De megtörtént! Isten személy szerint, név szerint beleölelt a Szentháromság családjának szeretetközösségébe, és eljegyzett az örök életre. Erre az alapra lehet földrengésbiztos, teherbíró és befogadó házat, életet, gyülekezetei, egyházat építeni. Az esztendő első napjának örömhíre, hogy az év Ura, akié az ország, a hatalom és a dicsőség, nem „minősít le” minket! Hanem - Deo volente, remélhetőleg - újabb 365, mi több, 366 napot „hitelez” nekünk 2012-ben. Ő megművelhető szántóföldet, lakható, tovább építhető házat, egyházat lát bennünk. Ő elkötelező bizalommal, munkatársaiként akar szolgálatba állítani minket. Ezért merem újraértelmezni a jól ismert rövidítést: B. ú. é. k., azaz Boldog új építkezést kívánok 2012-ben! ■ Gáncs Péter Oratio oecumenica Mindenható Isten, aki a siető időben és a gyors változások közepette is örök és hűséges maradsz, hallgasd meg könyörgésünket az új esztendő kezdetén! Könyörgünk a veled való találkozás lehetőségéért. Őrizd bennünk a hozzád tartozás érzését, hogy az új esztendőben is keressük templomod csendjét és evangéliumod hangját. Szereteted maradjon a biztos pont és a bátorítás életutunkon. Könyörgünk szeretteinkért, a számunkra fontos emberekért. Tarts meg minket egymás közelében! Erősítsd a közösségeket, amelyek támogatnak és megtartanak minket. Ébressz bennünk felelősséget egymás iránt, hogy keressük a távolodókat, támogassuk az elgyengülőket, és felemeljük azokat, akik elesnek. Könyörgünk azokért, akik téged keresnek. Akik most kezdik megsejteni, hogy szükségük van közelségedre. Akik visszavágyódnak szereteted érezhető sugarába. Erősítsd a benned bízók közösségét, hogy merjen nyitott és befogadó lenni, hogy otthont kínáljon a hozzád vágyódóknak. Könyörgünk mindazokért, akik szenvednek. Gondoktól, félelmektől, nélkülözéstől, magánytól, csalódástól vagy lelki bizonytalanságtól. Könyörgünk a betegséggel küzdőkért és azokért is, akik alulmaradtak ebben a küzdelemben. Állj melléjük, jelenléted enyhítse fájdalmukat, és derítse föl számukra a reménység világosságát! Könyörgünk gyülekezetünkért, városunkért és országunkért. Könyörgünk azokért, akik a mindannyiunkat érintő döntéseket hozzák. Adj számukra időtálló normákat és valódi értékeket, ezek irányítsák döntéseiket, hogy valóban az egész emberi közösség életét és jövőjét szolgálják! Könyörgünk teremtett világodért. Ébressz minket annak tudatára, hogy őrzői és művelői vagyunk, hogy ránk bíztad szépségét, gazdagságát és gyümölcseit. Segíts felfedeznünk, hogy lelkűnkbe helyezted a hűség, a gondosság és az önzetlenség szikráját - engedd kibontakoztatnunk mindannyiunk és egész teremtett világod javára. Hallgass meg minket Urunkért, Jézus Krisztusért, aki útitársunk ennek az új esztendőnek minden órájában és minden lépésében. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ha Isten egyszer mindenható, mi fogyatkozásom lehet, hogy megadni, megtenni ne tudná?! Ha ég-föld teremtője s mindenek Ura, ki árthat nékem?! Hogyne válnék javamra minden, mikor javamat akarja az, akinek engedelmes alattvalója minden?! Isten, tehát tudja, hogy cselekedjék legjavamra. S mert Atya is, mindezt meg is teszi szíves örömest. Mivel pedig én ebben semmit sem kételkedem, bizonnyal gyermeke vagyok, szolgája és örököse, s lészen nékem az én hitem szerint.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) ÚJÉV ÜNNEPE - ÍKOR 3,9-15 Boldog új építkezést!
