Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-18 / 51-52. szám

32 ■m 2011. december 18-25. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap (december 25.) Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak. Lk 2,17 (íKir 8,66; Lk 2,/i-i4/is-2o; Tit 3.4-7; Lk 1,46- 55) Személyes élménnyel, érintettséggel átfűtve kellene megélnünk minden karácsonyt. Azzal a gyermekkori csodaváró hittel, amely olyan könnyen el­kopik bennünk. Figyelmünket az isteni ajándékokra irányítva; a „velünk az Isten” csodájára, jelenlétének misztériumára. A megbizonyosodás egyértel­műségével. Hétfő (december 26.) Ne legyetek személyválogatók, hanem a kicsit éppúgy hallgassátok meg mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. 5MÓZ 1,17 (Mk 9,36- 37; Jn 1,1-5/6-8/9-14; Zsid 14-3/4-6/; Lk 2,29-32) Tudunk úgy meghall­gatni valakit, hogy őszinte szívvel arra figyelünk, amit mond? Amit igazán mond. Nem a státusára, elismertségére, tisztelt mivoltára figyelve, hanem csak arra, amit közölni szeretne velünk. Egészen egyszerű emberek vagy gye­rekek szájából néha meglepő igazságokat hallhatunk, ha van fülünk hozzá. Kedd (december 27.) Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsi­dók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikorfeltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt’.' Mt 2,1-2 (Zak 2,15a; 2jn 1-6/7/; Ézs 52.13-53.5) Hát nem a fővárosban kell keresni egy királyt?! Rezidenciákban, palotákban? Ma pedig tőzsdeszékházakban vagy bevásárlóközpontokban? A bölcsek eb­ben a kérdésben mintha e világ szerint gondolkodtak volna. És én hol ke­resem őt? Tudok-e különbséget tenni a külső csillogás és a belső fény között? Felismerem-e ezt a csöndes, kitartó, néha alig látható fényt, amely az ő je­lenlétét adja tudtomra? Kétezer év elteltével most én is szeretném megta­lálni ezt a csillagot, hogy őhozzá vezessen... Szerda (december 28.) Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 2Kor 3,17 (Zsolt 102,20-21; Mt 2,13-18; Ézs 53,6-12) Azon a régi osztályfőnöki órán zavartan ültek a padban a diá­kok. Próbálták meghatározni a számukra olyan fontos, sokszor hangozta­tott szabadság fogalmát, de hirtelen összezavarodtak. Ha az ember azt te­szi, amit akar, akkor egyszerűen csak önző. Az Istentől jövő szabadságról egy szó sem hangzott el. Ilyen idők jártak akkor. Ki is csöngettek, mielőtt bár­mi eredmény született volna. Az akkori zavartság emléke máig bennem él. De mindig hozzáadódik az igazi szabadság megtapasztalásának élménye, aho­gyan szabad áramlatként végigsöpört az életemen. Mint egy mély, tiszta le­vegővétel. Csütörtök (december 29.) Krisztus mondja: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket’.’ Jn 20,21 (Ézs 49.6; íjn 4,n-i6a; Ézs 54,1-10) Nem tart­hatom meg magamnak a békességemet, tovább kell adnom, hisz én is aján­dékba kaptam. De az első lépés: meg kell hallanom őt, ahogy békességet kí­vánva köszönt engem. Meg kell hallanom a hangját. Ha ez a béke, csönd ki­­teljesedett a szívemben, akkor leszek képes másokat megerősíteni, megbé­kíteni, megnyugtatni. Hiszen ez a nyugalom nem az enyém. Az ő csendjé­ben születik. Péntek (december 30.) Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem feje­delmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság sem mélység sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Is­ten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Róm 8,38-39 (Hág 1,13; Zsid i,/5—6/7—14; Ézs 55.1-5) Figyelem az embereket, ahogyan közlekednek, ahogy viselkednek, beszélnek egymással, és mér­hetetlen szomorúság költözik a szívembe. Akkor különösen, amikor ar­ra kell ráébrednem, hogy én is beálltam ebbe a sorba, semmivel sem va­gyok különb azoknál, akiknek a viselkedésén megbotránkoztam. Azt hi­szem, én magam vagyok a legnagyobb akadály, amely közéd és közém áll­hat... Mi legyen most már? Megkönnyebbülök, amikor azt üzened, hogy semmi sem választhat el tőled. Szereteted minden szakadékot áthidal, el­érsz hozzám, megragadsz engem. Szombat (december 31.) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és min­den vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban. 2Kor 1,3- 4 (Ézs 26,16; Lk 12,35-40; Róm 8,3ib-39; Ézs 55.6-13) Többször megéltem már, hogy olyankor találkoztam egy-egy lelki terhet cipelő embertársam­mal, amikor a magam problémájáról már épp azt hittem, hogy elviselhe­tetlen, megoldhatatlan, vigasztalan szomorúságba taszít. Az is megtörtént, hogy ilyenkor éppen ő, akinek terhét ilyen nehéznek láttam, kezdett vigasz­talni engem. Megszégyenülve abbahagytam a panaszkodást. Szeretném ész­revenni a mások baját, fájdalmát, akár úgy is, hogy közben elfeledkezem a magaméról. Hiszen az én megvigasztaltatásom épp ezalatt történik... Kö­szönöm neked! ■ Balogh Éva HETI ÜTRAVALÓ 2012. január 1-7. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala’.’ (Kol 3,17) Újév s egyben vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi neve­zetes névadásokról tudósítanak. A naptári évet Jézus névadásának ünnep­lésével kezdhetjük; születése után nyolc nappal körülmetélték, s a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt (lásd Lk 2,21). Jézus a világ reménysége és világossága; ezért min­dent az ő nevében tegyünk ez eszten­dőben is! Tudjuk, kiben hiszünk! „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki te­remtette a mennyet és a földet." (Zsolt 124,8; LK) És 2012-ben is átélhetjük; „Jóságod az év koronája, bőség fakad ösvényeiden.” (GyLK 717) „Csak a hí­vők kis serege adja egyedül Istennek a dicsőséget. Csak ezek bíznak benne és építenek reá. Ezek tudják, hogy min­denüket tőle vették, és az ördögtől pil­lanatig se maradhatnának meg, ha az Isten meg nem oltalmazná őket.” (Lu­ther) Ővele valljuk: Erős várunk az Úr­isten! Az Úr Jézus szolgálata kezdetén „évnyitó programbeszédet” mondott: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivelfel­kent engem, hogy evangéliumot hirdes­sek; (...) és hirdessem az Úr kedves esz­tendejét!” (Lk 4,18.19) De mi nem tud­hatjuk, mit hoz a holnap; az idő nincs a hatalmunkban. Ezért alázatos szív­vel „inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk cselekedni’.' (Jak 4,15) Ám Józsué (héberül: Jehosua) tudta, mit fog ten­ni: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Mi is valljuk: „Bizony, ő a mi Istenünk!” (]ózs 24,15.18) Mózes ne­vét a fáraó leánya adta, „aki afiáváfo­gadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki’.’ (2MÓZ 2.10) Izsák neve ezt jelenti: ő nevet. Sá­ra nevetett magában, amikor az Úr megígérte a gyermeket, és „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát” (íMóz 21,3). Tudjuk, Jézus nevének hé­ber alakja Jehosua: az Úr megszabadít, megvált. Ezért kötött Isten egyoldalú szövetséget minden földi élővel az özönvíz után örökre: „.. .szivárványíve­met helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kö­tök’.’ (íMóz 9,13) Az új szövetség meg­kötésére a kereszten azután került sor, miután megtörtént az epiphania Domini: Isten megjelenése. „Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba.” (Jn 1,9; LK) A napkeleti bölcsekkel mi is dicsőítsük életünk Királyát; önmagunkat adjuk neki ajándékul! „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Má­riával, és leborulva imádták őt’.’ (Mt 2.11) Pál tudja Krisztus titkát: „a pogá­ny ok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben” (Ef 3,6). S János ezt így mondja: „Isten gyer­mekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk”, mert tőle születtünk újjá, s ha megjelenik, „olyannakfogjuk őt látni, amilyen valójában” (íjn 3,1-2). „Add, hogy... az égben / Megláthassunk té­ged / Örök dicsőségben!” (EÉ 186,5) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (2012. január 1.) Élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes em­ber volt, várta Izráel vigasztalását. Karjába vette a gyermek Jézust, áldotta az Istent, és ezt mondta: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet!’Lk 2,25.28-30 (Ézs 33,6; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 121) Neki növekednie kell, nekem kisebbé len­nem - ahogy Keresztelő mondja majd néhány évvel később. Az öregember egy csecsemőt tart a kezében, aki valószínűleg semmiben sem különbözik a többi, vele egykorú gyermektől. De Simeonnak megadatik látnia a lelkében, hogy mivé lesz majd ez a gyermek. Simeon most már békével távozhat eb­ből a világból. Bárcsak tudnék így elmenni valahonnan egy befejezett feladat után! Ilyen hálás, csöndes szívvel, ekkora békességben. A biztos tudattal a lel­kemben, hogy te meg én örökre együtt maradunk, bárhová térek is. Hétfő (január 2.) Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. íPt 5,7 (Zsolt 91,9; Józs 24,1-23.13-18.25-26; Mk 1,1-13) Kézenfekvő megoldásokat ke­resek a problémák közepette. Megpróbálom először hideg józansággal vé­giggondolni a lehetőségek tárházát. Aztán nyugtalanabbul kutatom a vá­laszt, miközben bízom benne, hogy a vészhelyzet majd olyan energiát ge­nerál, amelynek a segítségével kimászhatok a csávából. Végül, amikor egye­dül maradok a kétségbeeséssel, felküldök egy imát az égbe. Amikor pedig megoldódnak a gondjaim, a lelkemben átélt hála is megerősít. Legközelebb talán rögtön az elején ezt az imát kellene elmondani s a kétségbeesést el­hagyni? Kedd (január 3.) Idősebb férfit ne dorgálj meg hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pe­dig mint öcsédet, az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal. íTim 5,1-2 (3MÓZ 19,32a; 2MÓZ 2,1-10; Mk 1,14- 20) Hogyan lehet megmondani egy magunknál jóval idősebb embernek, ami­kor nyilvánvalóan téved? Van-e határ, amely elválasztja az őszinte segítőkész­séget a tisztelettől? Kérlek, Uram, adj nekem értelmet, hogy ilyenkor meg­kapjam a legmegfelelőbb szavakat! Szerda (január 4.) A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. íKor 13,6 (3MÓZ 19,11; íMóz 21,1-7; Mk 1,21-39) Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység - tartja a humoros szólás. Együtt örülni az igazsággal messze többet jelent, mint hogy nem örülök a másik kárának. Együtt örülni vala­kivel annyit jelent, hogy osztozom az örömében. Akkor tudok együtt örül­ni a másik igaz örömével, ha van bennem szeretet. Szeretetünk és örömünk megsokszorozódik így. Csütörtök (január 5.) Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent. Jel 15,4 (Préd 5.6; íMóz 9,12-17; Mk 1,40-45) „Istent félnünk és szeretnünk kell”, tanultuk régen a Kis kátéból. Igen, félnünk kell őt, még ha sokszor nem értjük is akaratát, s ez a félelem majd távol tart bennünket at­tól, hogy rossz útra térjünk. Ha személyesen ismerjük őt, akkor nem kell fél­nünk a mindennapok gondjaitól, próbatételeitől, mert az iránta érzett szeretet kiűzi a félelmet. És ez fordítva is igaz - ha szeretem őt, és biztosan tudom, hogy szeret, már tudom a legfontosabbat: ismerem őt. Péntek (január 6.) Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szí­vemben van. Zsolt 40,9 (Jn 14,15; Mt 2,1-12; Ef 3,2-33.5-6; Mk 2,1-12) Né­ha talán azt gondoljuk, hogy az szerezné a legtöbb örömet, ha végre sza­badon azt tehetnénk, amit csak akarunk. Senki sem szólna bele. De hogy annak örüljek, hogy valaki más akaratát teljesítsem...? Igen, ez lehetséges, ha az Isten akaratáról van szó. Ha érzem őt az életemben, akkor tudnom, éreznem kell azt is, hogy amit ő akar velem, az lesz számomra a legjobb. A törvényed ajándék, Uram. A korlátozásnál is erősebben kiteljesít és sza­baddá tesz. Szombat (január 7.) Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Zsolt 63,7 (Lk 18,7; íjn 3,1-6; Mk 2,13-17) Nem tudok elaludni. Újra meg újra vé­gigperegnek bennem a múlt történései, töprengek felettük: miért kellett en­nek így történnie? Van válaszod a számomra, Istenem? Megértem majd egy­szer, átlátom, hogy miként tervezted és vezetted végig az életemet? Nem aka­rok még elaludni. Ha végiggondolom, mennyi ajándékot és áldást kaptam tőled, kimondhatatlan hála tölti el a szívem. Ilyenkor mindig arra gondolok: hogy is lehet, hogy mindezt megélhettem veled, benned? ■ Balogh Éva Kedves Olvasóink! Az Evangélikus Élet jövő évi, 77. évfolyamának első száma január 8-án jelenik meg. 16 oldalas hetilapunk példányonkénti ára 2012-ben is - változatlanul - 250 forint lesz. Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet on-line: www.evelet.hu,www.evangelikuselet.hu Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. • Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-1108; 20/824-5519» fax: 1/486-1195, Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (Judit.vitalis@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lu­­theran.hu). Korrektor: Sinkáné Zombory Katalin (katalin.zombory@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (bence.nagy@gmail.com). Rovatvezetők: Boda Zsuzsa - Új nap - új kegyelem (zsuzsa.boda@lutheran.hu), Hafenscher Károly - Régi-új liturgikus sarok (hafo@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.ken­­deh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutlieran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents