Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. december 18-25. *■ 7 Aki csak a szeretet gyógyító erejében hitt írótársakkal emlékezve Gyurkovics Tiborra ► Élt közöttünk egy különös férfi. Szálkás versek költője és még annyi más: író, drámaíró, szerkesztő, színész, pszichológus, képgyűjtő, bohóc, nők kedvence... De mindenekelőtt Gyurkovics Tibor! A magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója. Regényhős és -figura, aki fáradhatatlanul meg is örökítette magát. Fél évszázadon át kíméletlen, vitriolos nyelvvel bírált és buzdított, tollhegyre szúrta ellenfeleit. Olykor barátait is, akik együtt a legcsodálatosabb társaságot alkották. A halál nagyon megtizedelte őket. Már csak ketten élnek a hatok közül. Őket kerestem meg, s kértem: emlékezzenek az elmúlt évtizedek örömeire és fájdalmaira, idézzék fel néhány mondatban az Istennel gyakorta perlekedő író barátot, aki idén lett volna nyolcvanéves. Kiss Dénes költő, író, maga is születésnapos, a téli délelőttben eljött a Magyarok Házába, ahol sokat találkoztak. A folyosó csendes homályában idéztük az ünnepeltet.- Több mint ötvenéves barátság volt a mienk Gyurkovics Tiborral. Egy szobrász, Andrássy Kurta János műtermében találkoztunk. Ott volt Szakonyi Károly, később megismerkedtem Bertha Bulcsúval is. Feltűnt a semmiből négy kezdő író, akik az évek folyamán észrevétlenül közel kerültek egymáshoz. Nemsokára Pestre került Lázár Ervin is, így egy tüneményes emberrel lett teljesebb kis csapatunk. Gyurkovics Tibornak négy lánya van, meg egy fogadott; tizenhét unokája. Elképzelheted, mikor együtt felköszöntötték születésnapján. Tibor rendkívüli egyéniség volt, s ennek köszönhetően „rokoni” kapcsolat szövődött közöttünk. Amikor lehetett, összejöttünk, béreltünk egy villát Szárszón, és érkeztek a feleségek, a gyerekek. Gyurkovics magával ragadó férfi volt, mindig a társaság középpontja. Nemcsak íróként, de emberként is szerettem, mert bárkiért bármit megtett, segített, ahogyan tudott. Még most sem vagyok képes tudomásul venni, hogy nincs közöttünk! Többet sose beszélgetünk. De látom, amint jön, integet, indulatosan mond valamit. Sajátos gyurkovicsi verseket írt, és szép lassan áttörte a gáncsoskodók falát. És írt remek színdarabokat, némelyiket nagy sikerrel játszották. Haláláig megmaradt a jó baráti kapcsolat, jó lenne, ha még egyszer újra lehetne kezdeni. Ezek a végleges lezárások rettentőek. Gyurkovics kedves társam volt, amikor engem küldött ki az írószövetség a Szovjetunióba 1974-ben. Meg kellett neveznem egy másik írót, én őt jelöltem, de csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy mehetünk együtt. Eljutottunk nagyvárosokba, szegény kis falvakba, ahol mire beért a gabona, már leesett az első hó... Halála előtt néhány héttel találkoztam vele a kórházban. A sorsába belenyugvó ember feküdt előttem, nem a régi, mindig tervező barát. Ez már a búcsúzás volt. Azt hiszem, maradandót alkotott. Prózai írásai is remekek, de hozzám a versei állnak közel, az eltéphetetlen barátság... Küzdő ember volt, nálam jobb kedélyű. Fáj, hogy elment; bizony nagyon sok dolgot kellett volna még megbeszélnünk. * # # Szakonyi Károly író, drámaíró sokszor megörökítette a kedves barátot. Mondhatni, egymásból éltek. Gyurkovics remek novellákban él tovább, és föltámad, ha elolvassa valaki őket. Az írószövetségi klubban idézte föl Szakonyi a nyolc évtizede született Gyurkovics Tibor alakját. — Kicsit engem is megtévesztett a sok ráemlékezés. Versek, prózai írások, filmek azt sugallták: él, itt van közöttünk. Talán a rádióban beszél a zenéről, a televízióban tart előadást József Attiláról, vagy új verseit olvassa zsúfolt közönség előtt. Fél életemet átszövi ez a barátság. Most is látom: kalapban, télikabátban érkezik. Öltönyös, nyakkendős úr, pszichológus az elmegyógyintézetben. Mesél a női zárt osztály betegeiről, hogy nyúlnak felé, simogatják, sírnak, nevetnek. Szeretettel lehet csak bírni - mondta mindig, nem hitt más gyógyításban, csak a szeretetben! Boldogan mutatta első kötetét, a Grafitot, azután a Kenyértörést, különös novelláit, izgalmas regényeit. Később együtt szorongtunk színdarabjain: Az öreg bemutatóján, Páger és Bilicsi alakításán; Veszprémben, ahol dramaturg is volt, és végre játszhatott a Fekvőtámaszban. Nagyszerű színész volt. Nem a szó eredeti jelentésében. Társaságban, műsorokban, de leginkább a vendéglői fehér asztaloknál. Akármit csinált, akárkiről beszélt, mindig szeretettel tette, olykor sarkítva, de a hántást nem ismerte. Sokszor panaszkodott: „írni kell, írni, ezt nem lehet kibírni” de mint minden igazi nagy író, hatalmas örömet érzett, ha jó mű sikeredett. És neki nagyszerű munkái vannak!... Emlékek. Fölmerülő arcok. Mintha tegnap történt volna, a kis konyhában vitatkozunk. Szeretett éjszaka főzni, sokáig fent lenni, verseket olvasni magnetofonszalagra. Most én is ezt teszem, egyik kedves versét idézem befejezésül: „Valahol meg kell állni, / valahol meg kell halni, / valami könnyű réten / akarok elfakadni. // Nem félek a haláltól. / Megállók vele szemben, / de amikor lesújt rám, / Isten, ölelj meg engem.” ■ Fenyvesi Félix Lajos Emléktábla a volt KIE-székház falán Vas utca 2IC - minden „kiésnek” megdobban a szíve e budapesti cím hallatán. Mert a város szívében, a Rákóczi útról nyíló rövid utcácskában áll az az épület, amely a régi KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) 1943-ban épített székháza volt. Az épületet a KIÉ együtt építtette az akkori Protestáns Katonai Helyőrséggel. Földszintjén a helyőrség temploma volt, az emeleten irodák és tárgyalók, fentebb a főállású alkalmazottak szolgálati lakásai, valamint vendéglakások álltak a keresztyén ifjúsági szervezet rendelkezésére. A neves építész, Várady-Szabó Lajos korszerű épületet álmodott ide, ma is megfelelne a kor minden igényének. Ma azonban az épületben a Színház- és Filmművészeti Egyetem működik. A háborús zűrzavarban ugyanis a főváros által adományozott telek tulajdonjogát elfelejtették átírni, így az ma is állami tulajdon. A volt templomban színház működik... Mintegy negyvenen gyűltek össze december 7-én az épület előtt - a Keresztyén Ifjúsági Egyesület régi és jelenlegi tagjai, a Protestáns Tábori Püspökség képviselői, valamint a Klauzál Téri Református Egyházközség tagjai -, hogy a Szabó Lajos „öreg kiés” kezdeményezésére elkészült emléktáblát leleplezzék. Az emlékbeszédek után zengett az utca a KIÉ himnuszától: „Föl, barátim, drága Jézus zászlaja alatt!..!’ ■ Lupták György Csuhéevangélium a múzeumban Pásztorok, angyalok, napkeleti bölcsek és természetesen a betlehemi istálló főszereplői láthatók ismét - december 6. és 2012. január 15. között - a fővárosi Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. közösségek is jelentkezhettek határon innen és túlról. A kiállított művek a legváltozatosabb anyagból és technikával készültek. Egy közös bennük: mindegyik a karácsony csodájáról, a Megváltó születéséről szól, függedenül at-A Magyar Kézművességért Alapítvány idén tizennyolcadik alkalommal rendezte meg Betlehemi jászol című népszerű kiállítását, amelynek darabjai az azonos nevű pályázatra érkeztek. A kiírásra hivatásos alkotók (népi iparművész, a népművészet mestere vagy a népművészet ifjú mestere címmel elismert kézművesek, iparművészek) mellett amatőr alkotók vagy alkotói tói, hogy óvodáskorú pályázó szorgoskodása nyomán jött létre, vagy épp nyugdíjas alkotta. ■ Boda Zsuzsa felvétele Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1146 Budapest, Városliget, Vajdahunyadvár. Nyitva tartás: keddtől péntekig 10-16 óra, szombat-vasárnap 10-17 óra között. Hétfő szünnap. Nagybányai hegyi beszéd Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában A százötven éve született Ferenczy Károly a 20. század egyik nagy hatású festőművésze volt. Szentendre, München, Párizs, Nagybánya - napfényben fürdő tájakat megörökítő - mestere. Érett olajképei a természet szenvedélyes szeretetét, A Magyar Nemzeti Galéria az elmúlt esztendőkben sokat tett azért, hogy a modern magyar művészet kialakulását bemutassa. Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Vaszary János után most Ferenczy Károly kivételes életművét állította fénybe. A álomszerű, költői hangulatát sugározzák. Az 1900-as évek után színei kitüzesedtek, stílusa közeledett az impresszionizmushoz. Legbensőbb vallomásai a nemes veretű bibliai képek. A hegyi beszéd, a Háromkirályok, az Ábrahám áldozata, a Keresztlevétel, A tékozló fiú, a Józsefet eladják testvérei szorosan kötődnek a nagybányai sűrű lombú erdőkhöz, tiszta rétekhez. A Királyok imádása és a Piéta új hang lehetőségét villantják föl. Kár, hogy korai halála (1917) megakadályozta ebben. gyűjtemény az első érettebb munkáktól az utolsó esztendők összegző munkáiig tekinti át Ferenczy művészetét. A régen várt kiállításhoz több száz oldalas katalógus is készült, a kiadvány a festményeken kívül a művész grafikáiból is bő válogatást ad. A tárlat megnyitásával egy időben jelent meg a Ferenczy Károly levelezését közlő kötet is. A nagyszabású tárlat 2012. május 27-ig tekinthető meg. ■ F. F. L.
