Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
8 « 2011. december 18-25. PANORÁMA Evangélikus Élet Rádió és szolgálat „A zenében megszólal a jó hír” Tranosciustól Aki útjára indította a szlová Önkéntesek hozták létre és napjainkban is önkéntesek működtetik a Budapesten és környékén fogható Civil Rádiót (FM 98). A közösségi médium minden csütörtökön este hattól - a Gospel Café című műsornak köszönhetően - „tisztán soul” Az adásról a szerkesztőkkel, a hazai keresztény zenei rádiózás úttörőivel, Kelemen Gáborral és Bíró Zsolttal beszélgettünk.- Hogyan indult a Gospel Café? Bíró Zsolt: Tíz évvel ezelőtt a Civil Rádió megkeresésére indítottuk a Református 30 percet. Készítése közben rájöttem, hogy nemcsak ez az egy műsor kellene oda, hanem egy keresztény zenei programra is szükség lenne; ekkor indult a Napkelet - keresztyén könnyűzene. Gáborral a műsor kapcsán kezdtünk el beszélgetni. Pontosabban küldött egy levelet, amelyben rákérdezett, hogyan lehet ilyen szörnyű címe... Ő egészen más címmel készítene ilyen jellegű adást. Elkezdtünk ezen vitatkozni. Kiderült, hogy egy másik rádióban ő volt a Gospel Café egyik szerkesztője. Ez pedig nagyon jó cím. Mondtam Gábornak, hogy újévkor készítsünk egy Gospel Café különkiadást a Napkelet keretében. Elkészült, és úgy láttuk, jó lenne folytatni. Három éve működik így az adás.- Miben különbözik a régi és az új műsor? B. Zs.: A Napkelet csak zenét kínált, míg a Gospel Café zenei és beszélgetős adásnak indult, és könnyed kávéházi műsor lett. Kelemen Gábor: Nekem meggyőződésem, hogy keresztény könnyűzene nem létezik. Vagy van jó könnyűzene, vagy nincs. Az a fontos, hogy kik készítik; tehát én nem hiszem, hogy konkrétan az a stílus, hogy keresztény könnyűzene, létezne, ahogyan mondjuk a funky. Vannak olyan zenésszel beszélgetünk könnyűnek mondható témákról. Igazából nem lehet megmondani, hogy egy téma könnyű-e vagy nehéz. Egyiknek ilyen, másiknak olyan.- Nem csak rádióval foglalkoznak... K. G.: Ahogy múlik az idő, a Gospel Café körül egy produkciósirodaféleség bontakozik ki. Lehetőségünk adódik különböző helyekre - például a Művészetek Völgye fesztiválra - előadókat vinni. Nem véletlenül választottunk gospelprodukciókat: egyrészt ezekről ismernek minket, másrészt ezeket kérték tőlünk. Olyan színpadokon szólalnak meg ezek az előadók, ahol eddig még nem. A Gospel Café is hasonlít erre, hiszen a hallgatók olyan dolgokról hallanak a rádióban, amelyekről korábban nagy valószínűséggel nem nagyon értesültek. Ha felkelti az érdeklődésüket az adás, akkor a továbbiakban is hallgatni fogják. Előbb-utóbb a gospel üzenetét is meghallják, de nem földbe döngölős stílusban. B. Zs.: A zenében megszólal a jó hír, az evangélium. A Gospel Café egyébként soha nem csak egy műsor volt. Van internetes felületünk, készítünk oldalt a Facebookon, fórumozunk, felvesszük a kapcsolatot a hallgatóinkkal. Kérdésekre válaszolunk, játékokat szervezünk. Kelemen Gábor és Bíró Zsolt emberek, akik keresztények, és jó zenét vagy rossz zenét alkotnak, adnak elő... Mi azt szeretnénk, hogy a jó zenét közvetítsük, ami történetesen keresztény emberek műve. Az teljesen másodlagos, hogy kinek, tehát hogy keresztényeknek vagy nem keresztényeknek. A zene nem ismer határokat - pontosan ezért is adtuk ezt a címet, hogy Gospel Café, mert komoly dolgokról beszélgetünk könnyedén. Jó hírről - kávéházi stílusban. Eleinte nem akartunk súlyos témákat feldolgozni, de az idők folyamán... B. Zs.: ...a témák egyre súlyosabbak lettek. K. G.: A stílus most is változó, ahány műsorvezető, annyi karakter. Mindenki másfajta, így különböző a program is... Van, amikor nagyon nehéz a beszélgetés, és van, amikor kifejezetten könnyű. Van, amikor egy K. G.: Szeretnénk egy rádiót is elindítani, mert nagy hiányossága a magyar médiának, hogy a rendszerváltás óta sincs Magyarországon felekezetközi keresztény médium. Olyan adót akarunk, amely befogad mindenféle egyházat, akár a kisegyházakat is, és a keresztény üzenetet közvetíti a hallgatóknak. B. Zs.: Ez a nagy álmunk - aki ismer bennünket, tudja, hogy a szívünk helyén rádió szól... K. G.: A rádiónak az lenne a lényege - mint ahogyan a Gospel Cafénak is -, hogy az evangéliumot olyan formában szólaltassa meg, amely felkelti az emberek érdeklődését. Nincsen keresztény rádió - olyan rádió van, amelyet keresztény emberek készítenek. Ez olyan lesz.- Várjuk. ■ Károly György Tamás ^ A gyakran „szláv Lutherként' emlegetett, a magyar evangélikus egyház életére is nagy hatást gyakorló Tranoscius származása és élete sajnálatosan kevéssé ismert nemcsak a szélesebb közvélemény, hanem az evangélikus egyház hívei előtt is. Pedig Tranoscius lelkészi, énekszerzői és énekeskönyv-szerkesztői tevékenysége a 17. századtól kezdve alapjaiban határozta meg a felvidéki szlovák, német és magyar műveltséget és kultúrát. Az 1636-ban kiadott Cythara sanctorum a szlovák evangélikusok legfontosabb énekeskönyve lett. Jelentősen befolyásolta a magyar evangélikusok énekkultúráját, alapvető kegyességét is, hiszen az evangélikus egyház alapjában véve „éneklő egyház” A magyarországi szlovák és magyar evangélikus hívek által egyszerűen csak Tranosciusként emlegetett énekeskönyv első, lőcsei kiadása 412 éneket tartalmazott, közülük több mint 150 Tranoscius szerzeménye vagy fordítása. A hihetetlenül népszerű gyűjtemény a későbbi századok során egyre bővült - ma mintegy 1200 éneket tartalmaz -, s a 20. század végéig 140 kiadásban jelent meg. Tranosciust nyelvterületenként más-más névvel illetik, hiszen több nép is a magáénak tekinti: magyarul Tranovszky György, csehül Jirí Tranovsky, szlovákul Juraj Tranovsky, németül Georg Tranowski. Eredetileg Jerzy Trzanowskiként keresztelték meg, a világ azonban leginkább a latinosított Georgius Tranoscius alakban ismeri a nevét. A Trzanowski család az akkori Tescheni Hercegség, a tescheni Szilézia területén fekvő, még ma is jórészt lengyelek által lakott Trzanowice (ma Tranovice, Csehország) községből származott. A pátriárkái kort megért, százhárom éves korában elhunyt Adam dédapa a saját erejéből és szorgalmával kiváltotta magát és családját a jobbágysorból, és a falu bírói posztjára került. Nemcsak példamutató életet élt, egész valóját a mélyen átélt vallásos hit hatotta át, amely áldásként beragyogta minden gondolatát és tettét. Amikor a faluját elérte a reformáció hulláma, megértette az üzenetet, a szívébe zárta, mert úgy érezte, hogy Isten igéje új, tiszta ruhába öltözött, és a lelket is megújítja. A község elöljárójaként mindent elkövetett a lutheri tanítás megismertetésére. Tranoscius édesapja, Walenty Trzanowski a testvérére hagyta a családi birtokon való gazdálkodást, kitanulta a kovácsmesterséget, és Teschen (ma Cieszyn, Lengyelország és Cesky Tésín, Csehország) városába költözött. Ott előbb a hercegi sörfőzőben dolgozott, később a harangöntőcéhben mesteri rangra emelkedett. Felesége, Jadwig§ Zientek a Visztula-parti Smilowice községből származott; hozományát nem anyagi javak képezték, hanem a szív kincsei: az élő hit és az Isten szeretete sugárzott a leikéből. A házaspár 1587-ben részletre - amelyet 1593-ig törlesztettek - megvásárolta a Régi piactér sarkán álló házat, ahol 1592. március 27-én megszületett első gyermekük: Jerzy. A család sűrűn látogatta a falusi rokonokat. Adam dédapa nagyon szeretett a gyermekei, unokái, később a dédunokái körében énekelni, miközben a dalokat hárfán kísérte. Az éneklés a dédapái házban ugyanúgy hozzátartozott az élethez, mint a mindennapi kenyér. A kora gyermekkori zenei hatások és élmények kitörölhetetlen nyomot hagytak Tranoscius lelkében, és később meghozták máig ható gyümölcseiket. # * * Teschen városát a legenda szerint a három szláv testvér: Leszek, Bolko és Cieszko alapította; a 16. és a 17. század fordulóján is többnyire a három szláv népből származó emberek éltek itt: lengyelek, csehek és szlovákok. A város evangélikus templomát - ahol Tranosciust a szlovák származású szuperintendens, Timoteus Lovcány keresztelte meg - Ádám Vencel herceg építtette szülei, Vencel Ádám és Katalin Szidónia emlékére. Tranoscius az elemi iskolát szülővárosában végezte. A tanítás alapja a Szentírás volt, ebből tanultak meg a gyerekek írni és olvasni. Az otthon kapott nevelést tökéletesen kiegészítette az iskolai oktatás. Az iskolában tanult cseh és latin dalokat - állandó templomi kórus hiányában - a diákok gyakran énekelték a vasárnapi istentiszteleteken. Tranosciust minden dal érdekelte, amelyeket otthon, az iskolában vagy a templomban hallott, de mivel a család nem engedhette meg magának, hogy gyermeküknek külön, saját énekeskönyvet vegyen, ezért Tranoscius az énekeket a memóriájában raktározta el, majd otthon lejegyezte. A templomban többnyire cseh dalokat énekeltek, de otthon lengyelül társalogtak, és lengyel dalokat énekeltek. A Tescheni Hercegség vegyes népességű volt, a lengyel többség mellett jelentős számban csehek is lakták. A mindennapi életben az emberek mind a cseh, mind a lengyel nyelvet minden nehézség nélkül használták (négyszáz évvel ezelőtt a két nyelv még sokkal közelebb állt egymáshoz, mint napjainkban). A két nyelv használati köre azonban különböző volt: az írásbeliség és az irodalom a lengyelek között - mint Ma► Háttal a vonaton címmel tartott lemezbemutató koncertet a közelmúltban Bonyhádon a Gábriel zenekar. A helyi evangélikus ifjúsági együttesnek ez a második műsor-összeállítása. A csapat frontembere - a zeneszerző - a teveli Antal Bálint; további tagjai: Antal Zsófia, Aradi András, Aradi Rebeka, Arndt Bernadett, Győrffy Lajos, Jenei József, Kálmán Ákos. A 12 dal 12 hónapot, illetve 12 vasúti állomást jelképez, s a koncerten a szövegek - elgondolkodtató fotókkal együtt - kivetítve is követhetők voltak. A telt házas műsort követően Antal Bálinttal beszélgettem.- A Háttal a vonaton már a második műsorotok.- Az Eredendő bűn című könnyűzenei oratórium volt az első. Abból is született CD, csak még kezdetlegesebb, mert nem volt annyi technikai eszközünk, mint ma. Most már fel tudunk venni házi körülmények között sokkal jobb minőségű hanganyagot is. Aradi Andrásról tudtam, hogy komoly zenei múltja van - játszott a Promise együttesben is -, és mikor idejött Bonyhádra lelkésznek, felkerestem zenekar-alapítási ötletemmel.- Ezek szerint már akkor is írtál dalokat?- Már rég a fiókomban volt az Eredendő bűn, vagyis az Ádám és Éva anyaga, és kapóra jött a lehetőség: megmutatni valakinek. Aradi András és fiatal evangélikus társaim nagyon örültek neki, és az alapodét nyomán együtt összeraktuk a dalokat. A szövegeket és a dallamokat többé-kevésbé én írom, de kell egy csapat, amelyik ebben támogat, és szülők, akik segítenek. Az első és a mostani zenei anyag is egy-egy történet köré épül, és terveink szerint a következők is hasonlóan fognak összeállni.- Hogyan született a Háttal a vonaton cím?- Budapesten tanulok, sokat vonatozom, és ilyenkor van időm átgondolni dolgokat. Elkezdtem elmélkedni azon, hogy ha a kupéban a menetiránynak hátrafelé ülve nézünk ki az ablakon a távolba, akkor a múltat nézzük, s vajon van-e elég bátorságunk megfordulni... Az alaptörténet e gondolat köré szövődött. A vonat szimbólum, az üzenet pedig, hogy ne a múltból táplálkozzunk, hanem Gábriel, Nyolc evangélikus fiatal - t mindig legyen reménységünk a jövőbe nézni, s hogy ehhez kérjünk is erőt. Mivel 12 dalt szerettem volna, kézenfekvő volt, hogy kössük őket a 12 hónaphoz. És hogy legyen egy keret is, elindulunk a vonattal, majd leszállunk - úgy, ahogy az élet útján is elindulunk, és egyszer le kell szállni.
