Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. december 18-25. ► 3 Máté 118 és újabb áldáskönyv a Luther Kiadó karácsonyi kínálatában Felújított termet „termett” az aszódi összefogás ^ Folytatás az 1. oldalról Szabó Lajos kiemelte, hogy a lelkészek ritkán hallhatják egymást, ezért a könyv számukra különösen is érdekes lesz. Zömmel már elhangzott vagy rövidesen elhangzó igehirdetéseket találhat benne az olvasó, s ezek talán másként szólítják meg, mint a templomi prédikációk. Olvasás közben vissza lehet lapozni, meg lehet keresni a megelőző vagy a következő igeszakaszt és hozzá kapcsolódó énekünket; megismerhetjük a lelkészek érdeklődését, kiderül, mit olvasnak, hallgatnak vagy épp néznek a televízióban. A rektor szólt arról, hogy nem helyénvaló a világ romlottságáról általánosságban beszélni, konkrét példákat kell felmutatni. Dicsérte a kötetben szereplő lelkészek elmélyült munkáját, s az igehirdetés igazi kihívására hívta fel a figyelmet: hogyan lehet megszólítani a híveket, s mennyi marad meg bennük a szószéken elhangzottakból. Fabiny Tamás püspök, megköszönve Szabó Lajos előadását, megállapította: nem pusztán recenzió vagy laudáció volt, hanem igazi elemzés. Az esten bemutatkozott a Credo evangélikus folyóirat két legutóbbi számának több szerzője, és ismertette a lapban megjelent írását. Kövecses Zoltán nyelvész, az amerikanisztika professzora a Biblia - szerinte - egyedül lehetséges metaforikus értelmezését mutatta be. Horváth Orsolya főiskolai docens szintén a Szentírás értelmezésének problémáit elemezte személyes hangvételű előadásában, Molnár Krisztina Rita pedig saját verseit adta elő. Győrffy Eszter történész írásában Dezséry László egyetemi lelkészként végzett missziós tevékenységéről értekezett, amely az egykori egyházi vezető munkásságának vitathatadanul pozitív része. Vörös Géza, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának levéltárosa a politikai rendőrség egyházellenes tevékenységéről, Székács István olvasószerkesztő pedig a nagy előd, Székács József püspök epigrammaköltészetéről szólt. Zászkaliczky Zsuzsanna 2009 közepén vette át a Credo folyóirat szerkesztését. Mint mondta, a jövőben évi négy számot szeretnének megjelentetni, s kiemelte, hogy idén már novemberben kapható volt a legújabb szám, amelyet az olvasók így jóval karácsony előtt kézbe vehettek. ■ W. Gy. Részletek dr. Szabó Lajos professzornak a Máté 118 című igehirdetés-kötet bemutatóján elhangzott előadásából (...) Most olyan kötetet tartunk a kezünkben, amelyről tudjuk: szóban elhangzott vagy majdan elhangzó igehirdetéseket tartalmaz. (...) Többségükben fiatal prédikátorok az alkotók, talán azt is mondhatjuk, nagyon alacsony a szerzők átlagéletkora. Az igehirdetések kezdőmondatai kicsit általánosak, szokványosak. Hamar feltűnik az olyan kezdés, amely már az első pillanatban felkelti az érdeklődésünket. Ritka ez, de izgalmas, amikor ilyen igehirdetésre találunk olvasás közben. Már a címek is elárulják, hogy sokszínű kegyesség és sokféle prédikációs felfogás tükröződik a kötetben. Közös vonás, hogy nem erőszakos és nem bántó hangsúllyal jelennek meg a különféle stílusok és irányzatok, hanem harmóniát alkotnak. Jót tesz mindegyik irányzatnak, ha a másikat is megismerheti. Érdekes megfigyelni, hogy nem mindig a feltűnő cím takarja a „legbevállalósabb” tartalmú prédikációt (Három az egyben; ioo%-os almaié; Fogadd el a meghívást, nincs kifogás; A Seolban vagyok, rögtön jövök; Csúcstalálkozó; Csak a jerikóiak vakok?). Mi van közöttük? Ezt a kérdést provokálja az első és az utolsó prédikáció, mint valami „alfa és ómega” Az első igehirdetés figyelemfelkeltő, a nemzetségtáblákról szóló izgalmas megközelítés, majd a kötetet a kórházi kápolnában folytatott dialógus-igehirdetés zárja. Itt beszélnek a hívek is. Interaktív prédikáció ez. Kevesebb a modernséget vállaló, szokatlan hangvételű prédikáció, de néhány kiemelkedő erejű van közöttük, és néha, mint egy „időutazásnál” (két igehirdetés is épül erre a képre), kitapintható a háttér és a hatás. Mindkét fiatal szerző hosszabb időt töltött Amerikában... Hamar észrevenni, melyik prédikációnál domináns a kötelességteljesítés, mikor csak annyi a motiváció, hogy megoldjuk a feladatot, és melyiknél van jelen az alkotás öröme és varázsa. Különlegesek a kísérletező és a kockázatot vállaló írások. A következő nemzedékért, a gyermekekért való felelősség, a féltés többször is előkerül. A gyermekek közötti szolgálat átsüt néhány prédikáción. Néha a személyes családi háttérélmény is direkt módon kitapintható. Érződik, hogy a lelkészek sokat foglalkoznak gyerekekkel, és sok hittanórai élmény, beszélgetés frissíti a kötet igehirdetéseit. Látszik, hogy melyik igehirdető mit olvas, mit hallgat, és mit néz meg a környezetében. A „nyomda ördöge” éppen a szerkesztő igehirdetésén hagyta rajta a keze nyomát: a prédikáció 2011 októberében 20x1 februárjára néz „előre”. Még egy aprócska kritikai megjegyzés kívánkozik ide: ha színes nyomtatással kiemeljük a kezdősort, az első gondolatot, akkor érdemes vigyázni, hogy ez ne épp egy technikai leírás legyen. Jellemzően előkerül a prédikációkban környezetünknek, a mai világnak, a korszellemnek sablonos, általános bírálata. Ez inkább egy kórnak a szelleme, nem gondolatokat ébresztő, hanem inkább demagóg szöveg. Csak úgy szabad és érdemes korunkat kritizálni, ha a bírálat konkrét és egyértelmű. Szépen érezhető a kötetben az is, hogy generációk és nemek másként fogalmaznak. Egyik-másik igehirdetés csodálatosan tükrözi vissza ezt az egészséges különbséget. Az összkép mégis szép és páratlan harmóniát alkot. A női lelkészek által írt prédikációk választékosabbak, és inkább irodalmi igénnyel kimunkáltak. Jó megtapasztalni ezt az egészséges különbséget, ami végül a kötet teljességét, harmóniáját erősíti. A szakmai felkészültség, a minőségi színvonal bizony mérhető és kitapintható itt is, ebben a kötetben is. A belső szoba és a szöveg mély és alapos megértése pár mondat után árulkodik. A Szentlélek titka az, hogy melyik prédikáció kinél mit eredményez. De az biztos, hogy a megszólító prédikációk ebben a kötetben is leginkább azok lesznek, amelyek szép stílusban és komoly teológiai megalapozással születtek. Színvilágukkal pedig képesek arra, hogy a mai „megszólítási versenyben” állva maradjanak. Elfogadhatjuk vagy tagadhatjuk, de bizonyos értelemben az igehirdetés is küzdés a hallgatóért, mint ahogyan az egyik prédikáció elején el is mondja ezt a lelkész azzal a példával, hogy a mai embereket megnyerni akaró reklámújságokkal ment fel a szószékre. A prédikáció alkotás. Élőszóban is, írásban is. (...) Kívánom, hogy legyen kedvük a gyülekezetek tagjainak az olvasáshoz, és legyen bátorságuk is ahhoz, hogy beszéljenek, szóljanak majd arról, hogy mit és hogyan fogadnak ebből a kötetből. A visszajelzés és a véleménynyilvánítás az egyik legfontosabb igehirdetés-javító erő. Amikor ez „elhallgat” vagy hiányzik, akkor azonnal laposodni kezd a szó a szószéken. Kell a külső és a belső inspiráció ebben az értelemben is. Ez fejleszti, javítja az igehirdetés színvonalát, a legkisebb helyen és a legnagyobb hatósugarú szószéken egyaránt. Kevesebb az igehirdetésekben a személyesen megélt élmény, de ahol ez megjelenik, ott szép és irodalmi igénnyel szólal meg. Irodalom és művészet ritkán jut szóhoz a prédikációkban, de akkor azonnal fel is tűnik az adott igehirdetés „míves” színvonala. A Máté 118 tanítson minket arra, hogy olvassuk egymás prédikációit; ne csupán a képeket és a rövid adatokat nézzük az igehirdetések végén, hanem sokkal inkább azt keressük, micsoda értékes emberek lehetnek azok, akik itt megszólalnak, és mennyi ajándékot kaptak Istentől arra, hogy rajtuk keresztül minden vasárnap hangozzék az ige - ez pedig a centrum, a döntő kérdés ma is az egyházban. Mindenekelőtt és mindenekfölött. Kerüljön jó kezekbe ez a szép kötet! Akár lelkészekébe, akár gyülekezeti tagokéba. Köszönet mindazoknak, akik fáradoztak ezen a munkán. ■ Szabó Lajos „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” - hangzott az ige (Mt 18,20) az aszódi egyházközség hálaadó istentiszteletén. Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke prédikációjában az összefogás, az egyetértés fontosságát emelte ki annak apropóján, hogy december 11-én a gyülekezet újra birtokba vehette a vasárnap délutáni istentiszteletek helyszínéül szolgáló megújult gyülekezeti termet. ködés fontosságára helyezte a hangsúlyt. Benczúr László kerületi felügyelő példaértékűnek nevezte a város és a gyülekezet több évre visszatekintő összefogását, s a gyülekezet szívére helyezte, hogy az egyetértéshez az igazi alapot csakis a szeretet adhatja. A püspök által megáldott épület egyaránt otthont ad Aszód város gondozási központjának és (immár tizenöt éve) az egyházközség lakótelepi imatermének. Felújítása Aszód Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Lőrincz Csaba helyi lelkész számolt be az elvégzett munkákról, majd Detre János nyugalmazott esperes idézte fel a gyülekezet életében fontos szerepet játszó imaterem történetét. Köszöntőjében Sztán István polgármester is az együttmű-Város Önkormányzata és az Aszódi Evangélikus Egyházközség közös projektjének eredményeként valósulhatott meg: az önkormányzat vállalta a teljes külső rekonstrukciót, a gyülekezet pedig a belső felújítást finanszírozta. ■ Bárdossy Tímea „Hogy a szeretet járja át a földet” Exkluzív interjú a lappföldi Mikulással ► Az északi sarkkörről, finnországi otthonából idén is útra kelt Joulupukki, azaz a lappföldi Mikulás, hogy december 6. környékén meglátogassa a magyar gyermekeket. Tíznapos ittléte alatt találkozott - többek között - a veszprémi evangélikus óvodásokkal, és személyesen nyújtotta át a Mikulás-csomagokat a budapest-rákoskeresztúri evangélikus templomban december 9-én összegyűlt közel hatszáz, csillogó szemű gyereknek is. Amíg a gyereksereg gyülekezett, az ősz szakállú apó hetilapunk kérdéseire válaszolt.- Bizonyára nem véletlen, hogy a magyarországi kisgyerekek december elején találkozhatnak Önnel személyesen.- így van. Pontosan tudom, hogy a magyar gyerekek ajándékait - sok országtól eltérően - karácsonykor nem én teszem a fa alá, engem december 6-án várnak kipucolt, ablakba tett csizmáikkal. Ezért a naptáramban ennél a dátumnál Magyarország neve szerepel már tizenöt éve.- Hova vezet innen az útja?- Hazamegyek Lappföldre, és ott várom a világ minden tájáról hozzám érkező kedves vendégeket.- Akkor nagy megtiszteltetés számunkra, hogy csak a magyar gyerekek kedvéért tesz meg ekkora utat!- Nekem a világ minden kicsinye nagyon fontos, de a finn-magyar kapcsolatok és barátság miatt a magyar gyerekek különösen is kedvesek.- Evangélikusként pedig az evangélikusok kiemelten is?- Nem teszek különbséget a vallások és felekezetek között! Az a célom, hogy a szeretet járja át a földet, mert ez nagyon sokat tud segíteni a nehézségek és rossz körülmények között élő gyerekek helyzetén.- A híradásokban láthattuk, hogy repülővel érkezett Budapestre. Hol vannak a rénszarvasok?- Otthon, Lappföldön várnak rám, csakúgy, mint a segítő manóim. Ez utóbbiak egy része már javában készíti az ajándékokat, miközben a másik részük a gyerekeket tartja szemmel. Például az ablakokon bekukucskálva figyelik, hogy jól viselkednek-e, idejében lefekszenek-e aludni, vagy megeszik-e a tányérjukon lévő ételt. ■ Boda Zsuzsa
