Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-18 / 51-52. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. december 18-25. ► 3 Máté 118 és újabb áldáskönyv a Luther Kiadó karácsonyi kínálatában Felújított termet „termett” az aszódi összefogás ^ Folytatás az 1. oldalról Szabó Lajos kiemelte, hogy a lelkészek ritkán hallhatják egymást, ezért a könyv számukra különösen is érdekes lesz. Zömmel már elhangzott vagy rö­videsen elhangzó igehirdetéseket ta­lálhat benne az olvasó, s ezek talán másként szólítják meg, mint a temp­lomi prédikációk. Olvasás közben vissza lehet lapozni, meg lehet keres­ni a megelőző vagy a következő igesza­kaszt és hozzá kapcsolódó énekünket; megismerhetjük a lelkészek érdeklő­dését, kiderül, mit olvasnak, hallgat­nak vagy épp néznek a televízióban. A rektor szólt arról, hogy nem he­lyénvaló a világ romlottságáról álta­lánosságban beszélni, konkrét példá­kat kell felmutatni. Dicsérte a kötet­ben szereplő lelkészek elmélyült munkáját, s az igehirdetés igazi ki­hívására hívta fel a figyelmet: hogyan lehet megszólítani a híveket, s mennyi marad meg bennük a szószé­ken elhangzottakból. Fabiny Tamás püspök, megkö­szönve Szabó Lajos előadását, megál­lapította: nem pusztán recenzió vagy laudáció volt, hanem igazi elemzés. Az esten bemutatkozott a Credo evangélikus folyóirat két legutóbbi számának több szerzője, és ismertet­te a lapban megjelent írását. Kövecses Zoltán nyelvész, az amerikanisztika professzora a Biblia - szerinte - egye­dül lehetséges metaforikus értelmezé­sét mutatta be. Horváth Orsolya főis­kolai docens szintén a Szentírás értel­mezésének problémáit elemezte sze­mélyes hangvételű előadásában, Mol­nár Krisztina Rita pedig saját verseit adta elő. Győrffy Eszter történész írá­sában Dezséry László egyetemi lelkész­ként végzett missziós tevékenységéről értekezett, amely az egykori egyházi vezető munkásságának vitathatadanul pozitív része. Vörös Géza, az Állambiz­tonsági Szolgálatok Történeti Levéltá­rának levéltárosa a politikai rendőrség egyházellenes tevékenységéről, Székács István olvasószerkesztő pedig a nagy előd, Székács József püspök epigram­maköltészetéről szólt. Zászkaliczky Zsuzsanna 2009 kö­zepén vette át a Credo folyóirat szer­kesztését. Mint mondta, a jövőben évi négy számot szeretnének megje­lentetni, s kiemelte, hogy idén már novemberben kapható volt a legújabb szám, amelyet az olvasók így jóval ka­rácsony előtt kézbe vehettek. ■ W. Gy. Részletek dr. Szabó Lajos professzornak a Máté 118 című igehirdetés-kötet bemutatóján elhangzott előadásából (...) Most olyan kötetet tartunk a ke­zünkben, amelyről tudjuk: szóban el­hangzott vagy majdan elhangzó ige­hirdetéseket tartalmaz. (...) Többsé­gükben fiatal prédikátorok az alko­tók, talán azt is mondhatjuk, nagyon alacsony a szerzők átlagéletkora. Az igehirdetések kezdőmondatai kicsit általánosak, szokványosak. Hamar feltűnik az olyan kezdés, amely már az első pillanatban felkelti az érdeklődésünket. Ritka ez, de iz­galmas, amikor ilyen igehirdetésre ta­lálunk olvasás közben. Már a címek is elárulják, hogy sokszínű kegyesség és sokféle prédi­­kációs felfogás tükrö­ződik a kötetben. Kö­zös vonás, hogy nem erőszakos és nem bán­tó hangsúllyal jelen­nek meg a különféle stílusok és irányzatok, hanem harmóniát al­kotnak. Jót tesz mind­egyik irányzatnak, ha a másikat is megismer­heti. Érdekes megfi­gyelni, hogy nem min­dig a feltűnő cím ta­karja a „legbevállaló­­sabb” tartalmú prédi­kációt (Három az egyben; ioo%-os almaié; Fogadd el a meghívást, nincs kifogás; A Seolban vagyok, rögtön jö­vök; Csúcstalálkozó; Csak a jerikó­­iak vakok?). Mi van közöttük? Ezt a kérdést pro­vokálja az első és az utolsó prédikáció, mint valami „alfa és ómega” Az első igehirdetés figyelemfelkeltő, a nemzet­ségtáblákról szóló izgalmas megköze­lítés, majd a kötetet a kórházi kápol­nában folytatott dialógus-igehirdetés zárja. Itt beszélnek a hívek is. Interak­tív prédikáció ez. Kevesebb a modernséget vállaló, szokatlan hangvételű prédikáció, de néhány kiemelkedő erejű van közöt­tük, és néha, mint egy „időutazásnál” (két igehirdetés is épül erre a képre), kitapintható a háttér és a hatás. Mindkét fiatal szerző hosszabb időt töltött Amerikában... Hamar észrevenni, melyik prédi­kációnál domináns a kötelességtelje­sítés, mikor csak annyi a motiváció, hogy megoldjuk a feladatot, és me­lyiknél van jelen az alkotás öröme és varázsa. Különlegesek a kísérletező és a kockázatot vállaló írások. A következő nemzedékért, a gyer­mekekért való felelősség, a féltés többször is előkerül. A gyermekek közötti szolgálat átsüt néhány prédi­káción. Néha a személyes családi háttérélmény is direkt módon kita­pintható. Érződik, hogy a lelkészek sokat foglalkoznak gyerekekkel, és sok hittanórai élmény, beszélgetés frissíti a kötet igehirdetéseit. Látszik, hogy melyik igehirdető mit olvas, mit hallgat, és mit néz meg a környezetében. A „nyomda ördöge” éppen a szer­kesztő igehirdetésén hagyta rajta a keze nyomát: a prédikáció 2011 ok­tóberében 20x1 februárjára néz „elő­re”. Még egy aprócska kritikai meg­jegyzés kívánkozik ide: ha színes nyomtatással kiemeljük a kezdősort, az első gondolatot, akkor érdemes vi­gyázni, hogy ez ne épp egy technikai leírás legyen. Jellemzően előkerül a prédikációk­ban környezetünknek, a mai világ­nak, a korszellemnek sablonos, álta­lános bírálata. Ez inkább egy kórnak a szelleme, nem gondolatokat ébresz­tő, hanem inkább demagóg szöveg. Csak úgy szabad és érdemes korun­kat kritizálni, ha a bírálat konkrét és egyértelmű. Szépen érezhető a kötetben az is, hogy generációk és nemek másként fogalmaznak. Egyik-másik igehirde­tés csodálatosan tükrözi vissza ezt az egészséges különbséget. Az összkép mégis szép és páratlan harmóniát al­kot. A női lelkészek által írt prédiká­ciók választékosabbak, és inkább irodalmi igénnyel kimunkáltak. Jó megtapasztalni ezt az egészséges különbséget, ami végül a kötet teljes­ségét, harmóniáját erősíti. A szakmai felkészültség, a minő­ségi színvonal bizony mérhető és kitapintható itt is, ebben a kötetben is. A belső szoba és a szöveg mély és alapos megértése pár mondat után árulkodik. A Szentlélek titka az, hogy melyik prédikáció kinél mit eredményez. De az biztos, hogy a megszólító pré­dikációk ebben a kötetben is legin­kább azok lesznek, amelyek szép stí­lusban és komoly teológiai megalapo­zással születtek. Színvilágukkal pedig képesek arra, hogy a mai „megszólí­tási versenyben” állva maradjanak. Elfogadhatjuk vagy tagadhatjuk, de bizonyos értelemben az igehirdetés is küzdés a hallgatóért, mint ahogyan az egyik prédikáció elején el is mond­ja ezt a lelkész azzal a példával, hogy a mai embereket megnyerni akaró reklámújságokkal ment fel a szó­székre. A prédikáció alkotás. Élőszóban is, írásban is. (...) Kívánom, hogy le­gyen kedvük a gyüle­kezetek tagjainak az olvasáshoz, és legyen bátorságuk is ahhoz, hogy beszéljenek, szól­janak majd arról, hogy mit és hogyan fogad­nak ebből a kötetből. A visszajelzés és a véleménynyilvánítás az egyik legfontosabb ige­hirdetés-javító erő. Amikor ez „elhallgat” vagy hiányzik, akkor azonnal laposodni kezd a szó a szószéken. Kell a külső és a belső inspiráció ebben az érte­lemben is. Ez fejleszti, javítja az ige­hirdetés színvonalát, a legkisebb he­lyen és a legnagyobb hatósugarú szószéken egyaránt. Kevesebb az igehirdetésekben a személyesen megélt élmény, de ahol ez megjelenik, ott szép és irodalmi igénnyel szólal meg. Irodalom és művészet ritkán jut szóhoz a prédi­kációkban, de akkor azonnal fel is tű­nik az adott igehirdetés „míves” szín­vonala. A Máté 118 tanítson minket arra, hogy olvassuk egymás prédikációit; ne csupán a képeket és a rövid ada­tokat nézzük az igehirdetések végén, hanem sokkal inkább azt keressük, micsoda értékes emberek lehetnek azok, akik itt megszólalnak, és mennyi ajándékot kaptak Istentől arra, hogy rajtuk keresztül minden vasárnap hangozzék az ige - ez pe­dig a centrum, a döntő kérdés ma is az egyházban. Mindenekelőtt és mindenekfölött. Kerüljön jó kezekbe ez a szép kö­tet! Akár lelkészekébe, akár gyüle­kezeti tagokéba. Köszönet mind­azoknak, akik fáradoztak ezen a munkán. ■ Szabó Lajos „Mert ahol ketten vagy hárman össze­gyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” - hangzott az ige (Mt 18,20) az aszódi egyházközség hála­adó istentiszteletén. Dr. Fabiny Ta­más, az Északi Egyházkerület püspö­ke prédikációjában az összefogás, az egyetértés fontosságát emelte ki annak apropóján, hogy december 11-én a gyülekezet újra birtokba ve­hette a vasárnap délutáni istentiszte­letek helyszínéül szolgáló megújult gyülekezeti termet. ködés fontosságára helyezte a hang­súlyt. Benczúr László kerületi fel­ügyelő példaértékűnek nevezte a város és a gyülekezet több évre vissza­tekintő összefogását, s a gyülekezet szívére helyezte, hogy az egyetértés­hez az igazi alapot csakis a szeretet adhatja. A püspök által megáldott épület egyaránt otthont ad Aszód város gondozási központjának és (immár tizenöt éve) az egyházközség lakóte­lepi imatermének. Felújítása Aszód Az istentiszteletet követő díszköz­gyűlésen Lőrincz Csaba helyi lelkész számolt be az elvégzett munkákról, majd Detre János nyugalmazott es­peres idézte fel a gyülekezet életé­ben fontos szerepet játszó imaterem történetét. Köszöntőjében Sztán István polgármester is az együttmű-Város Önkormányzata és az Aszódi Evangélikus Egyházközség közös projektjének eredményeként valósul­hatott meg: az önkormányzat vállal­ta a teljes külső rekonstrukciót, a gyü­lekezet pedig a belső felújítást finan­szírozta. ■ Bárdossy Tímea „Hogy a szeretet járja át a földet” Exkluzív interjú a lappföldi Mikulással ► Az északi sarkkörről, finnor­szági otthonából idén is útra kelt Joulupukki, azaz a lappföl­di Mikulás, hogy december 6. környékén meglátogassa a ma­gyar gyermekeket. Tíznapos itt­léte alatt találkozott - többek között - a veszprémi evangéli­kus óvodásokkal, és személyesen nyújtotta át a Mikulás-csomago­kat a budapest-rákoskeresztúri evangélikus templomban de­cember 9-én összegyűlt közel hatszáz, csillogó szemű gyerek­nek is. Amíg a gyereksereg gyü­lekezett, az ősz szakállú apó he­tilapunk kérdéseire válaszolt.- Bizonyára nem véletlen, hogy a magyarországi kisgyerekek decem­ber elején találkozhatnak Önnel sze­mélyesen.- így van. Pontosan tudom, hogy a magyar gyerekek ajándékait - sok országtól eltérően - karácsonykor nem én teszem a fa alá, engem de­cember 6-án várnak kipucolt, ablak­ba tett csizmáikkal. Ezért a naptá­ramban ennél a dátumnál Magyaror­szág neve szerepel már tizenöt éve.- Hova vezet innen az útja?- Hazamegyek Lappföldre, és ott várom a világ minden tájáról hozzám érkező kedves vendégeket.- Akkor nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy csak a magyar gyere­kek kedvéért tesz meg ekkora utat!- Nekem a világ minden kicsinye nagyon fontos, de a finn-magyar kapcsolatok és barátság miatt a ma­gyar gyerekek különösen is kedvesek.- Evangélikusként pedig az evan­gélikusok kiemelten is?- Nem teszek különbséget a val­lások és felekezetek között! Az a cé­lom, hogy a szeretet járja át a földet, mert ez nagyon sokat tud segíteni a nehézségek és rossz körülmények kö­zött élő gyerekek helyzetén.- A híradásokban láthattuk, hogy repülővel érkezett Budapestre. Hol vannak a rénszarvasok?- Otthon, Lappföldön várnak rám, csakúgy, mint a segítő manóim. Ez utóbbiak egy része már javában ké­szíti az ajándékokat, miközben a másik részük a gyerekeket tartja szemmel. Például az ablakokon be­kukucskálva figyelik, hogy jól visel­kednek-e, idejében lefekszenek-e aludni, vagy megeszik-e a tányérju­kon lévő ételt. ■ Boda Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents