Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-11 / 50. szám
Bajor-magyar találkozó ► Hagyomány, hogy a bajor és a magyar evangélikus egyház vezetői minden év végén néhány napos találkozón vesznek részt, amelynek keretében tájékoztatják egymást az egyházaikban zajló folyamatokról, illetve értékelik az adott év eseményeit. Idén december 2-4. között Bajorországban, a Ruhpolding melletti Labenbachhof konferencia-központban került sor a találkozóra. A Magyarországi Evangélikus Egyházat Gáncs Péter elnök püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Kákay István országos irodaigazgató, Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának vezetője, dr. Lackner Pál tábori püspök, valamint a bajor partnerkapcsolati referens, e sorok írója képviselte a megbeszéléseken. A Bajor Evangélikus Egyház részéről az ökumenikus és külügyi osztályról Michael Martin egyházfőtanácsos és Ulrich Zenker egyháztanácsos, a zsinat missziói és ökumenikus bizottságából Fritz Schroth elnök, a diakónia képviseletében Fritz Blanz, valamint a bajor egyház referensei voltak jelen. Az első napon a bajor és a magyar egyházban zajló aktuális eseményekről, a gyülekezeti testvérkapcsolatokról, a júniusban Drezdában megrendezett evangélikus egyházi napok, a Kirchentag tapasztalatairól hangzott el tájékoztatás; szóba kerültek ezenkívül a magyar egyháznak a közelmúltban indult oktatási intézményei, valamint az óvodai és iskolai testvérkapcsolatok. A második napon többek között a két egyház 2017-ig tervezett közös munkái, a magyar egyház új felnőttképzési programja, a diakóniai, illetve a zsinati kapcsolatok alakulása, a költségvetés és a bajor egyház rekreációs programjai kerültek terítékre. 2012-ben lesz a bajor és a magyar egyház közötti együttműködés aláírásának huszadik évfordulója, a két küldöttség tárgyalt a megemlékezés előkészületeiről is. Az ünnepi vacsorán részt vettek az aschaui testvérgyülekezet képviselői, valamint jelen volt a trauensteini lutheránusok pásztora. A vacsora után a résztvevők bepillantást nyerhettek a Wings of Hope szervezet tevékenységébe, amely háborús események, illetve családi traumák elszenvedőinek nyújt segítséget. A találkozó lezárásaként vasárnap a küldöttség tagjai a trauensteini gyülekezet istentiszteletén vettek részt. ■ Révész Rita Advent színei a börtönben Tízéves a Budapesti Fegyház és Börtön (X., Kozma u. 13.) ökumenikus kápolnája. Ez alkalomból december 2-án jubileumi ünnepséget tartottak az intézményben. A csendesnappá alakult ünnepi együttléten mások mellett igei köszöntőt mondott Bölcskei Gusztáv református püspök (képünkön) és Szeverényi János, egyházunk országos missziói lelkésze. ■ Barcza János felvétele HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ Szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt Szluka Lídia adventi koncertjére december 11-én, vasárnap délután 16 órára a rákospalotai evangélikus Nagytemplomba (Régi Fóti út 73.). Tanára Barbara Bonney, a Salzburgi Mozarteum egyetem professzora. Orgonán kísér; Arató Ágnes. HIRDETÉS Szeretettel meghívjuk december 16-án, pénteken 18 órára a Deák Téri Evangélikus Gimnázium adventi jótékonysági hangversenyére a Deák téri evangélikus templomba (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4.). A koncerten a gimnázium tanulói, zenei együttesei és vendégei muzsikálnak. A belépés díjtalan. A hangverseny után összegyűjtött adományokat a gimnázium javára fordítjuk. HIRDETÉS Gyászcsoport Ingyenes gyászfeldolgozó csoport indul a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében. Helyszín; Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközségének klubhelyisége (1052 Budapest, Deák tér 4.). Első alkalom: 2012. január 9.18 óra. Érdeklődni a 20/770-3838 mobil- és az 1/429-2036 vezetékes telefonszámon Bajuszné Orodán Krisztinánál vagy az egyházközségek lelkészeinél lehet. Csoportvezetők: Bajuszné Orodán Krisztina kórházlelkész és Hoppán Enikő mentálhigiénés szakember. Egy mop r emlékiratai a villából ► Amikor a múlt év tavaszán Balia Gábomé, gyülekezeti számvevőszéki tagtársam meghívására részt vettem apósa, dr. Bállá István vaskos - 814 oldalas - könyvének bemutatóján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban, nem gondoltam volna, hogy ajánlót írok róla. Miután végül rászántam magam, hogy ne csak belelapozzak, hanem el is olvassam e nem mindennapi családi és történelmi kordokumentumot, melyet a szerző leánya, dr. Kollárné Balia Anna szerkesztett, egy gyermekkori emlékkép villant fel bennem: nagyszüleim háza előtt egy mopedes, idősebb úriember beszélget velük... Igen, ő az az idén száz éve született pénzbeszedő, aki 1951-től huszonnyolc éven át rendszeresen felkereste a Nyíregyháza környékén, mintegy 45 ezer katasztrális holdnyi határban elterülő bokortanyák evangélikusait, és begyűjtötte az önkéntes egyházfenntartói járulékot. Az evangélikus dr. Bállá István (1911-1989) írását, személyes történelmét, vallomását tartom a kezemben, amint a kötet borítóján olvasható, „egy elvetélt (köz)életről”: „így láttam... így emlékezem... Ez a véleményem..!’ Természetesen pár ezer karakterben s néhány idézettel megeleveníteni ezt a mintegy nyolcvanévnyi közelmúltat és benne Bállá István sok titkot rejtő személyiségét - szinte reménytelen vállalkozás. Ezért főként arról szólok címszavakban, ami engem a sorsából megérintett. De mi is volt az egyházához, hitéhez haláláig hű, szinte egész életét a Sóstói úti családi villában eltöltő és gondolatait élete utolsó hat évében az asztalfióknak s gyermekeinek legépelő különleges ember titka? Ki volt ő? Milyen kapcsolata volt egyházunkkal? „Káderlapján” több evangélikus polgármester szerepel ősei között: nagyapja, dr. Bencs László; anyai nagybátyja, dr. Bencs Kálmán; édesapja, Bállá Jenő és sógora, a katolikus Szobor Pál, akit nyugdíjba vonulása után ő követhetett volna Nyíregyháza polgármesteri székében, ha a történelem nem szól közbe... De az 1945-ös „rendszerváltás” után letartóztatták az addig tizenhét éven át a város közigazgatásában dolgozó, így annak csínját-bínját már jól ismerő fiatalembert. Bűne: származása és elvhűsége. A népbírósági tárgyaláson nem is tudtak konkrét vádat felhozni ellene, csak ezt: hivatali hatalommal való visszaélések és hatásköri túlkapások. Huszonöt hónapot töltött fogházban: megjárta az Andrássy út 60.-at is, majd szülővárosa kérésére Nyíregyházára szállították. Itt 1945. június í-jén az éjszakai kihallgatáson meg is verték. A takarékpénztár épületének második emeletén rendezték be a rendőrségi fogdát. Ide hozták 1945. pünkösd hétfőjén Túróczy Zoltán püspököt is, akivel Bállá többször találkozott, s napi „sétáik” alatt beszélgethettek is. De látta őt később is a fogda irodájában, amint a püspök a volt kórházigazgatóval együtt kézbesítési vényeket írt... A rendőrségi fogdában eltöltött hetek Bállá Istvánt hozzásegítették, hogy Istenbe vetett hite elmélyüljön, s el tudja mondani: „Áldom üldözőimet. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” Szentírást is „talált” cellája ajtaja előtt, ahol rabtartói éjszakánként ezzel ébresztették fel: „Most már egészen biztos, hogy reggel felakasztanak!” Mi adott neki erőt mindezek túléléséhez? 1945. május végén egy ilyen éjszakán mélyről jövő belső hangot hallott: „Miért kételkedel, te kicsinyhitű? Gondolj az Úr Jézusra! Elég néked az én kegyelmem!” S belső nyugalom, higgadtság töltötte el kétéves fogsága egész ideje alatt. Ilyen fohász fakadt fel szívéből: „Uram, e világ egyetlen hatalmasságának sem lesz ereje felettem, hogy a benned megalapozott hitemet ki tudja irtani belőlem!” Két év múlva, budapesti tárgyalásán fel akarták menteni, de ő kérte, hogy ítéljék el az eddig letöltött időre, mert ha ítélet nélkül megy vissza szülővárosába, ismét feljelentik és elfogják, mivel Nyíregyháza első számú vezetőinek hozzátartozói közül csak ő maradt Magyarországon, s bizonyos körök rajta kívánták a port elverni. így két évet kapott, de mivel ezt már a fogházban letöltötte, elrendel-Személyes történelem ték azonnali szabadon bocsátását. 1947, június 17-én tért haza. Bár a Sóstói úti családi villát már korábban kifosztották, de - saját szavaival: a Gondviselés jóvoltából - legalább volt tető a feje felett. Igaz, többet világi állást nem kapott, alkalmi munkákból élt, majd 1951-től a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségben alkalmazták pénzbeszedőnek. Előbb kerékpárral, majd 1956 nyarától az Amerikában élő Bandi bátyjától kapott - itthon akkor még ritkaságnak számító - segédmotoros kerékpárjával járta sorra a tanyabokrokat. Személyes hangú visszaemlékezéseit nyugdíjazása után, idős fejjel, minden jegyzet és forrásmunka nélkül, magányában írta. Nem időrendben, de logikus sorrendben van felépítve a története, negyven év távlatából is jól emlékszik piciny részletekre. Sodró erejű beszámolója néhol a krimik izgalmát idézi, másutt a magasban szárnyal lélekemelőén. Átsüt a szavakon az 1945 előtti eszmékhez ragaszkodó elvhűsége és a minden politikán felülemelkedő keresztyén meggyőződése. A Nyíregyházán élők számára sok említett helyszín ismerős lehet; a szerző a történelemoktatásban soha nem említett tényeket, várostörténeti eseményeket tár az olvasó elé, hogy együtt gondolkodásra késztesse az utána jövő nemzedékeket. Evangélikusként a közelmúlt egyházközségi történéseibe enged betekintést - mintegy „alulnézetben” - , hiszen munkája során ő naponta találkozott az egyszerű hívekkel, ismerte mindennapi életüket. Kora parókus lelkészeivel is igen jó kapcsolata volt; kihirdették, a következő héten mely tanyabokrokat fogja felkeresni, a tanácsát is kikérték. S mikor a hetvenes évek elején arról kérdezték, miként lehetne növelni az egyházfenntartói járulék összegét, ezt válaszolta: „Nem kell mást tenni, mint hirdetni, lehetőség szerint a legtisztább formában, az Isten igéjét mindenhol!” A kötetben Bállá arról is beszámol, hogy nagy összetartás és egység volt akkoriban a lelkészek között. Megtudhatjuk, hogy 1956 őszén a nyíregyházi rádióban Joób Olivér mint igazgató lelkész imát mondott, ezért a forradalom után őt is felelősségre akarták vonni - s a teljes lelkészi kar példamutató egységben kiállt mellette, mondván: „Ha Joób bűnös, akkor mi mindnyájan bűnösök vagyunk.” Joóbot Bállá igaz embernek tartotta, aki különleges helyet foglalt el a gyülekezeti tagok szívében. A kötetből további, meglepő információkat tudhatunk meg Nyíregyházáról történt eltávolításának körülményeiről is. S ki tudja, miről akart még Bállá István az utókornak üzenni! Mennyi mindent hiányolhatunk e befejezetlenül is egész kortörténetből, például a szerző életének 1956 utáni időszakáról, gyermekei, felesége további sorsáról... De az írógépbe fűzött papíron ezek az utolsó szavak: „Csengettek, majd később folytatom...” A folytatás azonban elmaradt, a szerző befejezte földi pályafutását. Ami elmondatlanul maradt, annak titkára is majd csak az örökkévalóságban derül fény, ahol minden befejezetlenül hagyott élet Istenben jut teljességre. S ott mindnyájan hallhatjuk majd személyes életünk történelméről az Úristen sorsdöntő szavait: így láttam... így emlékezem... Ez a véleményem... Ám akik gyermekeivé lettek a Jézusba vetett hit által, azok már most reménykedhetnek a történelem Urának felmentő ítéletében; ebben a kegyelemben: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21) ■ Garai András Sóstói út S3- - Egy elvetélt (köz)élet - Családi és történelmi kordokumentum. A kéziratot gondozta, összeállította, kiadásra szerkesztette dr. Kollárné Balia Anna. 2010. Ára 5000 forint. Megrendelhető a http://www.drkollarne-ballaanna.hu/ honlapon vagy a drkollarne@gmail.com e-mail címen. A dokumentumokból összeállított II. kötet, amely a szubjektív visszaemlékezést Ko(ó)r-történet alcímmel hitelesíti, 4000 forint. A kettő együtt jelentős kedvezménnyel ren-