Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-11 / 50. szám
sÉletS ■ Advent 3. vasárnapja Ára: 250 Ft Általános tisztújítás „Meg kell vallani, kicsit döcögősen indult „Idén a legtöbbféle csipeszt kellett „Két év múlva, budapesti tárgyalásán fel akar-Melléklet: 2012 - a gyülekezeti kettejük kapcsolata. Nem látták egymást, összeszedniük megadott idő alatt. Roták menteni, de ő kérte, hogy ítéljék el az eddig Útitárs -fordulók ütemezésészinte semmilyen összekötő kapocs nem hantak, kuncsorogtak, gyűjtögettek, letöltött időre, mert ha ítélet nélkül megy vissza nek összefoglaló volt közöttük, s ez így is maradt, mígnem folyt róluk a víz, a faluban az emberek szülővárosába, ismét feljelentik és elfogják.” magyar táblázata két jelenettel később valami megváltozott.” meg nevettek.” Egy mopedes pénzbeszedő emlékiratai evangéliumi lap 9. oldal Jónás adventje !► 8. oldal Csipeszek a ruhamezőben !► 7. oldal a villából !► 4. oldal Veszprémben a Mikulás A lappföldi Mikulás, Joulupukki Magyarországra érkezése napján, december 2-án ellátogatott a veszprémi Örömhír Evangélikus Keresztyén Óvodába. Az óvoda idén ősszel indult egy csoporttal, az intézmény megáldásának ünnepsége szeptemberben volt. A Veszprémi Magyar-Finn Egyesület szervezésében a lappföldi Mikulás a manójával együtt látogatott el a kicsinyekhez. A nagy napra lelkesen készültek a gyerekek, énekekkel, versekkel várták a Mikulást, aki minden kisgyereket magához szólított, mindenkihez szólt pár kedves szót. Volt, aki félénkebben, más bátrabban vette el tőle a csomagot, volt, aki az ölébe is beleült. A Mikulás azt mondta, többször járt már Magyarországon, de minden alkalommal szívesen jön; a gyerekek örömét látva a veszprémi óvodában is otthon érzi magát. ■ Penovác Károly felvétele Bordásfalak között lelki útravaló Adventi könyvvásár a Lónyay utcában A Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány szervezésében ebben az évben is megtartották a közkedvelt keresztyén adventi könyvvásárt. December 2-3-án a már hagyományos helyszín, a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium adott otthont a hitébresztőhitmélyítő kiadványok seregszemléjének. Nemcsak könyveket és folyóiratokat lehetett megvásárolni, hanem például hittanórák tanítási segéd- és szemléltető anyagainak beszerzésére is jó lehetőséget nyújtott. A több mint negyven részt vevő könyves vállalkozás között egyházunk Luther Kiadója is széles választékkal várta a vásárlókat. Legnépszerűbb kiadványunk idén is a bibliaolvasó Útmutató volt, bár sokan vitték a reformátorunk, Luther Márton válogatott írásaiból készülő magyar nyelvű könyvsorozat egy hónapja megjelent első kötetét, a Luther válogatott művei 5. -Bibliafordítás, vigasztalás, imádság című kiadványt is. Mint ismeretes, a tizenkét részesre tervezett sorozat egyházunk reformációi emlékbizottságának megbízásából készül, és a reformáció kezdetének 2017-ben esedékes ötszázadik évfordulója alkalmából jelenteti meg a Luther Kiadó. ■ Boda Zsuzsa felvétele „Nem kisebbítem Keresztelő Jánost, sőt nagyra értékelem. De éles különbséget teszek közte és Krisztus közt. János csak szolga, de nem maga az Úr. Útmutató az igazi világossághoz, de nem maga a Világosság. Felségesebb tisztet tölt be, mint a próféták. Mert nem jósolgat az Úrról, hogy előbb-utóbb jön majd, hanem mint jelenvalóra mutat: íme, itt van. Sokra tartom tehát Keresztelő tisztét, sőt áldom az Istent, hogy ilyen hű tanút adott, aki a Bárányra mutasson, ilyen SEMPER REFORMANDA áldott ajkat, mely bizonyságot tegyen a világosságról, hogy attól megvilágosodva, fénye mindenkor szívünkben ragyogjon. Bizodalmamat azonban az üdvösségre nézve nem vethetem Keresztelő Jánosba, sem pedig az ő szentségére, szigorú életére és értékes cselekedeteire nem támaszkodhatom. Mert mint maga is vallja, ő nem a Krisztus, aki egyedül lehet nekünk élet és világosság. János csak tanúja a világosságnak. Csupán segít, hogy a világosság gyermekei legyünk. Ebben aztán valóban fényeskedik.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) PC, PR - JK ■ BAKAY PÉTER Megbolydult világban élünk. Egyre inkább megbízható, időt átívelő, idióta ideológiákat („idiotizmusokat”) túlélő, idegeket lenyugtató kapaszkodó után vágyunk - valami biztosra a mindennapjainkban. Magatartásbeli, emberi kapcsolatok minőségét, irányultságát meghatározó, ámde aggasztó tendenciákat, viselkedésformákat tapasztalunk a globalizált glóbuszon, és legtöbb esetben észre sem vesszük veszélyességüket, mert épp az emberi együttélés látszólagos megkönnyítésére, az ember kiteljesedésének mítosza jegyében jönnek létre, miközben eleve vagy hamisak, vagy az idők folyamán prostituálódnak. Nekünk, keresztyéneknek résen kell lennünk, tisztán kell látnunk, és amennyire rajtunk áll, nem szabad beállnunk a hamisság szekerének (szél)tolói közé - mert az idők gonoszak. PC - politically correct, azaz politikailag korrekt. Ez a kifejezés és a mögötte meghúzódó társadalmi szintű összekacsintás legalább annyira befolyásolja morális életünket, mint a másik PC - a personal computer, azaz a személyi számítógép - megjelenése, elterjedése mindennapjainkat. Hisz a politikailag korrekt beszédmód semmi mást nem jelent, mint hogy bizonyos szavak használója (és sok esetben hallgatója is) pontosan tudja: a kifejezés a helyzetnek szól, ezt akarja hallani a környezet, mert így illik. Ha nem az elvárt kifejezést használják, akkor kirekesztés vagy akár karrierbefejeződés lehet a vége... A „PC-ség” valójában tehát megfutamodás, kellék csupán az önérvényesítésre. Használói saját, bizalmas közegükben, ahol nincs megfelelési, alkalmazkodási kényszer, nincs az amúgy önmagában egészséges, de sokszor fegyverként használt „nyilvánosság", vagyis amikor az ember fesztelen lehet, igazán magát adhatja, levetheti nyelvi álarcát - akkor végre kimondja, ami a szívén van. A PC sokszor nem más, mint PH - political hypocracy, azaz politikai képmutatás. A PC = PH - méreg! A politikai képmutatás nemcsak a politika világára érvényes, hanem mindenhol felüti fejét, ahol az elvárások kedvéért alkalmazkodunk, feladva ezzel igaz meggyőződésünket. A PC = PH nagy veszély - a tájékozódást, a kiszámíthatóságot veszítjük el általa a magunk és a környeztünk számára. PR - public relations, azaz „nyilvános kapcsolatok”. Maga a jelenség eredetileg - amikor ez a kifejezés még csak nem is létezett — teljesen természetes velejárója volt az emberi életnek, a másikkal való találkozás automatikus következménye. Az elmúlt hetven-nyolcvan évben nőtt tudománnyá, mesterséggé, a mesterkéltség megágyazójává. Pszichológusok, reklám-, marketing-, kommunikációs szakemberek kutatják és tanítják a másik manipulációjának technikáit, formálják és formáltatják az „imidzset” - azaz hogy miként alakíthatjuk ki magunkról, illetve eladni szándékozott tárgyi vagy szellemi termékeinkről a legelőnyösebb képet. Eszerint az önazonosság rég elfeledve, vagy ha nem, hát ez is a hamis Szavai minden korra érvényes szavak voltak, amelyek a Föltámadotthoz méltóan újra és újra életre kelnek, és amelyek megállják a helyüket a világ bármely pontján a világ végezetéig. emberkép megvalósításának szolgálatába állított, kiüresített szólammá vált. (Pedig eredetileg az önazonosság az egyetlen lényeges, tiszta eleme emberi életünknek, sőt ezen áll vagy bukik közérzetünk/életminőségünk; meglelésekor válunk lenyugodott, bölcs, istenképűséget hordozó emberré.) Álságos, álarcos világ terjed, minket, keresztyéneket is lesve, miként nyeljen el. Szépen belépünk a csapdába, és mi is ki akarunk magunkról alakítani egy - jelen esetben - EU- konform képet. Nem vesszük észre, hogy épp ezzel vesztjük el karakterünket, miközben nekünk kellene lennünk a karakteres sónak vagy a lámpásból szökő karakteres fénynek... (Nem nehéz meghatároznunk ennek a hamis világnak, világlátásnak az eredetét. Elég csak végignézni a föntebb írtak idegen eredetű szókincsét: teljesen közkeletűvé vált - óceáni levegőjű - angolszász szavak, kifejezések, rövidítések gyűjteménye...) JK - azaz Jézus Krisztus, így, magyarosan (és nem JC - azaz Jesus Christ!), akinek érdemes megnéznünk az életét a megalkuvások és önmaga vállalása szempontjából. Ő sosem mutatta magát másnak, mint aki volt - legfeljebb számolt azzal, hogy nem értik (de majd megértik, biztatta az övéit). Szavai minden korra érvényes szavak voltak, amelyek a Föltámadotthoz méltóan újra és újra életre kelnek, és amelyek megállják a helyüket a világ bármely pontján a világ végezetéig. Nem szorult rá, hogy „eladja magát” O az igazság - az idők igazolják. Szétfolyó világunk stabil pont után kiált - ő a sarokkő; nem adatott más név... (ApCsel 4) Többek között ezzel a Péter szájából elhangzott hitvallással indult az egyház egy, a Jézusétól teljességgel eltérő értékrendű, értetlen, ellenséges közegbe. Erre a bátor indulásra van szükség ma is - nekünk is, a világnak is! A világ ugyanis várja, mégpedig sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziói referense
